Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-05 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

Kínos ügy fSztreel} — Imádom ezt a mérleget, ezen sose látom, hogy mennyit híztam... (Várnai György karikatúrája) JÖ KIS ÜZEM — A titkárnőnk mérete az egyetlen, ami nálunk világi színvonalú. (J. Smolnem karikatúrája) Wí-ETRE VAR IRO E. Bednórik rajza KORAI A tizenéves Évát dorgálja naqymamája: — Nem szégyelled magad, hi­szen te még gyerek vagy, és már púderkészletet hordasz a táskádban 1. Mire a kislány: — Node, nagymami, az nem púderkészlet, hanem csak ci­garettatárca. TANÁCS Éjfél ufán egy vidám, de ugyan­csak pityókás férfi kitartóan nyomkodja a vidéki patika csen­gőjét. Néhány perc múlva kiszól a patikus: — Mit óhajt, kérem? — Piőcája van? — Megőrült? — hüledezik a patikus. — Ilyenkor akar piócát? A részeg férfi megismétli: — Piócája van? — Kérem, hagyjon békén! A férfi újfent megismétli: — Piócája van? A patikus megadóan mondja: — Van. Mennyit akar? Mire a részeg: — Nem kell egy sem. Csak azt akarom mondani, hogy tegye víz­be őket, mert megdöglenek! TESTAMENTUM Egy gazdag borkereskedő hal­doklik. Odahívja a fiát: — Mielőtt meghalok, egy nagy titkot árulok el neked, fiam. Ha­jol) közelebb fiam! A fiú odahajol, és a kereskedő ezt súgja a fülébe: — Tudd meg, fiam, hogy szőlő­ből is lehet bort készíteni! PIKNIK Egy angol, egy ír és egy skót elha­tározták, hogy közös vacsorát rendez­nek, és mindenki hoz valamit hozzá. — Én hozom a húst — mondja az angol. — Én hozom a tésztát — mondja az ír. — Én hozom az öcsémet — mondja a skót. ORVOSNÁL — Kérem, ha le akar fogyni, egyen sok gyümölcsöt! — Mikor, doktor úr? Evés előtt, vagy evés után? SÖHAJ Idős házaspár üldögél a szobában. Felsóhajt a férfi: — Na, már van bútorunk, szép au­tónk, nyaralónk, most már végre egy­szer kiadósan megebédelhetünk! JÖ LEVES A baromfiüzletben megkérdezi a vevő: — Gondolja, hogy ebből a tyúkból Jó levest főzhetek? — De még mennyire! Hiszen leves­kockákkal etették! VENDÉGLŐBEN — Pincér úr, ajánljon nekem valami jót! —• Parancsoljon! Ajánlom önnek a szemben levő vendéglőt! IDÖ Brahovácz mondja: — Borzasztó, hogy milyen gyorsan változik az ember. Két évvel • ezelőtt mennyire örültem, mikor a menyasszo­nyom azt mondta, hogy a vi­lág végére is eljönne értem. Ma meg dühöngök, amikor a •fele­ségem csak a kocsma sarkáig jön értem .. . ÉNEKESNŐ Két énekesnő beszélget: — Mit szólsz a hangomhoz? Édesanyámtól örököltemi Kolléganője legyint: — A mamád biztosan nagyon örült, mikor megszabadult ettől a hangtól! ESTE Egy férfi matat a bejáratnál. Odajön hozzá a rendőr és meg­kérdi: — Mondja, miért nem megy már haza? A férfi zavartan dadogja: — Szívesen bemennék, ké­rem, de már egy órája nem ta­lálom a lyukat ehhez a kulcs­hoz. MEGOLDJA Kropacsek naponta jár az egyik kocsmába, és mindig két rumot kér. A csapos már isme­ri őt, és- így amint megjelent, máris hozta a két nagy rumot. Egy napon így szól Kropacsek: — Már csak egy rumnt ké­rek! A csapos kérdő pillantására mondja: — Tudja, én naponta bátyá­mért és jómagamért ittam idá­ig. Mától kezdve sajnos már csak egy rumot ihatok. — M'ért, talán meghalt a bátyja? Kropacsek legyint: — Nem. En hagytam abba az ivászatot. PÁRBESZÉD Kiss és Nagy találkoznak. Kiss panaszkodik. — Szörnyű az én családi éle­tem! Képzeld el, a feleségem naponta fár kocsmába! — Ugyan — csóválja a fe­jét Nagy. — Iszik az asszony­kád? Mire Kiss: — Nem. Engem keres! ,||t t. .1*', * ,*Mt t — Könyörgök ne sírjon, inkább megadom a gólt! (Balázs-Piri Balázs rajza] MrtfcMMIt Az ötvenedik évében járó Harangi Dezső olyan lelkesedéssel udvarolta körül a húszéves Darabos Mártát, mint egy korban a leányhoz illő, szerelmes diák. A férfi valóban szerette a lányt, a nap minden percében imádattal gon­dolt rá, úgy érezte, hogy utolsó fellobbanásáról van szó, a nagy élmény többé már nem ismét­lődhet meg életében. A fiatal lány viszont ma­ga se tudta pontosan, hogyan áll érzelem dol­gában, de tény, hogy tetszett neki az érett férfi rajongása, a maga módján rokonszenve­zett is vele. Valahányszor azonban házasságról esett sző köztük, Márta kitérő választ adott. Nem tu­dott dönteni. Ha a korkülönbség csak fele­annyi lett volna, örömest igent mond. De har­minc év... Történt, hogy Harangi baráti köre révén egy napon valami fantasztikus, új orvosi fel­fedezésről értesült. A gerontológiai kutatásai­ról ismert orvostanár hosszabb külföldi tanul­mányútjáról visszatérve, állítólag valami olyan csodaszert állított elő, aminek a használata legalább húsz évvel megfiatalítja a pacienst. A hihetetlenül hangzó hírt a szerelmes férfi kétkedés helyett kitörő boldogsággal fogadta. Még a hír vétele napján felkereste az orvost. A kutatóorvos egyáltalán nem örült látogató­jának. Amikor Harangi előadta, hogy valami csodálatos felfedezésről hallott a gerontológia terén, a hatvan év körüli professzor a tudó­soknál ilyenkor szokásos köntörfalazásba kez­dett. — Még csak kísérleti stádiumban van a do­log — mondotta. —- Egyelőre csak állatkísér­letek folynak... Nem mondom, mutatkoznak bizonyos eredmények, de nagyon messze va­gyunk még attól, hogy előállhassunk a felfe­dezéssel. Ez közös érdeke a tudománynak és az emberiségnek. Harangi nem az az ember volt, akit egy­könnyen el lehetett téríteni a szándékától. Nem használt nagy szavakat, egyszerűen csak annyit mondott, hogy ha az orvos nem bocsát­ja rendelkezésére a fiatalító szert, egyszerre két embert taszít a halálba. Mert ő és sze­relmese nem tudnak egymás nélkül élni, de a lány nagyon jó gyerek, és a szüleivel sem akar ujjat húzni, akik a nagy korkülönbség miatt tüzzel-vassal, ellene varrnak a házasság­kötésnek. — Nézze barátom — mondta az orvos —, hogy lássa, mennyire rosszul informálták ma­gát, most már kénytelen vagyok elárulni egy műhelytitkot. A laboratóriumban készülő fia­talítószer még annyira kezdetleges, hogy je­lenleg éppen ellenkező előjellel mutatkozik a hatása: a gyógyszer beszedése nem fiatalít, hanem öregít. Néhány adag belőle — és húsz évvel elöregedik a szervezet. — De kérem — mondta Harangi hüledez­ve —professzor úr tréfál velem. A csodaszer öregít? , — Egyelőre még igen — felelte a tanár ko­molyan. — De az adott esetben ez is megol­dást jelent. Ha ön helyett a hölgy szedi be a megfelelő adagot, rövid időn belül körülbelül a negyvenévesek közé számíthatja magát. Ak­kor aztán az ideális tíz év korkülönbség mel­lett semmi akadálya többé a boldogságának. Harangi Dezső felpattant helyéből­— De kérem! — kiáltotta. — Még hogy negyvenéves?! Majd bolond lennék egy olyan nőt elvenni!... HEVES FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents