Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-05 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

/ Korunknak számos tudományos-technikoi vívmánya van, ezek között előkelő helyet foglal el a mezőgazdasági termelés kemizálása is. Célszerű lesz tehát, ha ezt a fogalmat közelebbről is szemügyre vesszük, megismerkedünk annak lényegével és néhány termelési-szervezési összefüggésével. fyu 250 200 Az Tpori trágyák 1 ha mezőgazdasági földterületre felhasznált mennyisége 150 100 50 Jókor jött a fiatalabb testvér segítsége A termelési ágazatok tervszerű, részarányos fejlesztésének szükségességét talán a mezőgazdasági és a vegyipari termelés között kialakult kapcsolatok Igazolják a legjobban. E két termelési ágazatnak eddig ls sok közös vonása volt, hiszen maga a mezőgazdasági termelés is biokémiai folyamatokból tevődik össze. Szinte ikertestvéreknek mondhatnánk őket, ha nem lenne közöttük akkora korkülönbség. De míg a mezőgazdasági termelés többezer éves múltra tekinthet vissza, a vegyipar csak néhány évtizede indult fejlődésnek, Így tehát az sem csoda, hogy e két termelési ágazat csak az utóbbi években talált Igazán egymásra, s úgy tűnik, hogy a fiatalabb testvér a legjobb időben sietett az idősebb segítségére. A mezőgazdasági termelés ugyanis a vegyipar hozzájárulása nélkül aligha tudna eleget tenni az egyre növekvő társadalmi igényeknek. A műtrágyák egyre nagyobb terjedelmű használata, a vegyi növényvédelem és a vegyszeres gyomirtás a mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen tényezőivé váltak. Döntő mértékben kihatnak a hozamokra, a munka termelékenységére és a termelés gazdaságosságára. Ez mind így igaz, van azonban a dolognak néhány olyan vonatkozása ls, ami megnehezíti a termelők, főleg az üzemszervezők munkáját. Magasabb a termelés színvonala, de a gondok is nagyobbak lettek A vegyi anyagok célszerű alkalmazásához lényegesen nagyobb szakmai felkészültségre van szükség. A hozzá nem értés ezen a területen komoly veszteségeket is okozhat. Nem is csoda, ha egyesek Idegenkednek a vegyi anyagok használatától. Komoly gondot jelent a kemizálás technikai feltételeinek biztosítása is. Próbálgattuk a műtrágyaszóró gépek különböző típusait, de mindig akadt valami probléma. Az ls baj, ha kicsi a gép teljesítménye, az is baj, ha nagy, mert akkor drága, és egy üzem nem ls tudja gazdaságosan kihasználni. Még több bajjal Jár a vegyi anyagok, főleg a műtrágyák átvételezése és raktározása. A műtrágyák felhasználása szezonjellegű, a vegyi üzemek termelése azonban folyamatos. Ha a mezőgazdasági üzem a műtrágyát szezonon kívüli időben veszi át, gondoskodni kell megfelelő, veszteségmentes raktározásról. Ha pedig szezonidőben jön az anyag, gyakran a legfontosabb mezei munkákat kell félbeszakítani, mert nincs más erő a beszállításra. S ha ez mind rendben ls volna, hátra van még a műtrágyák keverése. Mert hiába ls lenne elegendő kombinált NPK műtrágyánk, talajaink és növényeink tápanyagigénye igencsak változó, s ha okosan akarunk gazdálkodni, a műtrágyát az ilyen követelményeknek és az adott évszaknak megfelelő összeállításban kell adagolni. A kemizálás tehát hasznos dolog, de l! az üzemek dolgozóit gyakran nagyon bonyolult, szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja. Keressük a megoldást A kemizálással járó gazdasági és termelési fel- ' adatok egyre nagyobbak. Az ötödik ötéves terv végén, 1975-ben például 1 ha mezőgazdasági területre 220 kg tiszta tápanyaggal, tehát mintegy 700 kg műtrágyával számolunk. Ez már igazán tekintélyes mennyiség, s azt eredményezi, hogy egy 500 ha te-, rületű kisebb gazdaság is mintegy 35 vagon műtrá- . gyát fog évente forgalmazni. Nem kis gondot okoz, hogy ez a több mint egymilliós érték jövedelmezően meg is térüljön. Az ésszerű megoldást keresve a szomszédok portáján is célszerű körültekinteni, főleg, ha őket is hasonló kérdések foglalkoztatják. Érdekes például megfigyelni, hogyan oldották meg a kemizálás gazdasági, technikai és szervezési kérdéseit az NDK mezőgazdászai. Itt már kiépített agrokémiai-technikai központok működnek, lényegében mint az egyes üzemközi kooperációs vállalatok Intézményei. (Képeinken egy ilyen központot mutatunk be, középen a főbejárattal, balra a központi műtrágyaraktárral, jobbra pedig a szálastakarmány-szárítö berendezéssel). Fő feladatuk a műtrágyák és a vegyi anyagok tárolása, valamint a vegyi anyagok alkalmazása az együttműködésben résztvevő mezőgazdasági üzemek területein. A munkák szezonlellegére való tekintettel számos egyéb kiegészítő tevékenységet is végeznek, pl. takarmányszárítást, egyes termények betakarítás utáni kezelését, elsődleges feldolgozását, szállításokat stb. Az NDK-ban ezen a téren valóban szép eredményeket értek el. Figyelembe kell venni azonban azokat a sajátos körülményeket is, amelyek különböző okoknál fogva kedvezőbben hatnak a kooperációs kapcsolatok kiépítésére. Lényegében arról van szó, hogy a német mezőgazdászok a szocialista társadalmi termelésben való lemaradásukat szinte ugrásszerűen akarják behozni. A Szovjetunióban tekintélyes terjedelmű kolhozok és szovhozok vannak, a kemizáció itt nem okozhat komolyabb technikai problémát, mégis elhatározták, hogy egységes, központilag irányított agrokémiai szervezetet hoznak létre. A Szojúzszelyhozhimija gazdaságilag önálló (hozrascsot rendszerű) agrokémiai központokat épít ki az ország egész területén, átveszi a többi szervezet, a Selyhoztyehnyika és a mezőgazdasági vállalatok agrokémiai tevékenységét a hozzá tartozó berendezésekkel, épületekkel és gépekkel együtt. Bátor intézkedés ez, de bizonyára szükségszerű és jól átgondolt, s számunkra több szempontból tanulságos is lehet. Mi a helyzet saját berkeinkben A hazai helyzetet így jellemezhetnénk a legjobban: valami van, de nem az igazi. A mezőgazdasági termelés kemizálása érdekében komoly erőfeszítéseket tettek mind a mezőgazdasági vállalatok, mind pedig a szolgáltatásokat nyújtó vállalatok, főleg a PNZZ és az STS-ek. Az utóbbi kettő a központi raktárak kiépítésében, a növényvédelmi szolgáltatásokban, valamint a talajelemzésben ért el kimagasló eredményeket. A Slov-air repülőgépei ls hasznos munkát fejtenek kl. Bizonyos egységesítésre, nagyobb összhangra, összpontosításra lenne azonban szükség, ezért az agrokémiai központok kiépítése nálunk is aktuális feladat. Az elképzelések szerint az agrokémiai központok az egyes 20—30 ezer hektárnyi területű agrocentrumok mellett valósulnának meg. Az agrocentrumok sejtjeit képező 5—6 ezer hektáros mikrorajonok keretébe pedig az agrokémiai központok fióküzemei, az aplikációs állomások látják el a termelési feladatokat. Az agrokémiai központok kiépítésének kérdéseivel szakbizottságok foglalkoznak, s a mezőgazdasági minisztériumokon működő racionálizációs bizottságok egyik fő témáját képezik. A közeljövőben, főleg az EFSZ-ek VIII. kongresszusa alkalmából, bizonyára sokat hallunk az agrokémiai közpotokról Is, s a Jelenlegi elkéozelések nemsokára a megvalósulás útjára léphetnek. Szöveg és képek: MAKRAI MIKLÖS