Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-05 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. december 5. 4 NAP kel — Bratislava: 7.32, nyugszik: 15.51 Arakor. Košice: 7.16, nyugszik: 15.35 órakor. A HOLD kel: 19.06, nyugszik: 10.18 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK VILMA — OTTÖ nevű kedves olvasóinkat. • 1791-ben halt meg WOLFGANG AMADEUS MOZART, minden idők egyik legnagyobb zeneköltője (•1756). • 1881 ben halt meg NYIKOLAJ IVANOVICS PIROGOV orosz sebész, a katonai sebészet úttörője (>1810). • 1901-ben született JAN VYSKOČIL, a csehszlovákiai kommunista munkásmozgalom és antifasiszta harc vértanűja (hősi halált halt 1943 ban). • 1911-ben halt meg VALENTYIN ALEKSZANDROVICS SZERÖV, az orosz portréfestészet kiemelkedő mestere f 1865). • 1941-ben halt meg AMRITA SHERGIL, anyai részről magyar származású, indiai festőmfivésznű, India modern, haladó festészetének 6ttörője C1913). Hogyan? Több levelezőnk, tudósítónk, legutóbb Kürti Anna tette fel levelében a kérdést: Hogyan írjunk? Kézzel vagy írógéppel? Mi sszívesen foglalkozunk olvasóink, levelezőink, tudósítóink leveleivel, még akkor ls, ha néha egy-egy kézírást fárasztó elolvasni. Bennünket elsősorban a levelek, a tudósítások tartalma, mondanivalója érdekel. Még a nehezen olvasható kézírásokkal is szívesen foglalkozunk. A feldolgozás szempontjából természetesen előnyösebb, ha írógéppel írt levél kerül szerkesztőségi asztalunkra. Ilyenkor kívánatos, hogy lehetőleg csak a levélpapiros egyik oldalán találjunk szöveget, és áttekinthetőbb a szöveg, ha írója elég ritkán, úgynevezett „kettes gépállással" (sorközzel v. sortávolsággal

j írta a sorokat. Ha valaki kézzel írta meg levelét, tudósítását, az sem baj. Ha elég ritkák a sorok, ha csak a levélpapiros egyik oldalán találhatók, akkor akad még elegendő hely a szerkesztő megjegyzései, javításai számára. Ugyanis: akár kézzel, akár írógéppel írott szöveget kapunk, mielőtt nyomdába küldenénk, gépíróink a szerkesztőség hivatalos papírjára átmásolják, az eredeti levél pedig archívumunkba kerül. A fontos csupán csak az, hogy teljes névvel aláírt, pontos címmel ellátott leveleket, tudósításokat kapjunk. Érdemben csak ezekkel foglalkozhatunk. Ha valaki megfogadta tanácsunkat, és a fentebb jelzett módon írja meg levelét, tudósítását, megkönnyíti azok feldolgozását. A következő | BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK tartalmából A LÉLEKTANI HÄBOR0 (V. Artyomov cikke) A PIROS PECSÉŤ (J. K. BeneS elbeszélése) Ki mint vetett, úgy arat Ha a közmondás megváltoztatása főbenjáró bűnnek számit, figy most az olvasók elnézését kérem. Meg kellett változtatnom, mert az alábbiakban nem a vetésről és aratásról, hanem az ipari üzemek eddig elért eredményeiről, az év ntolsó heteiről, az év végi hajráról lesz szó. Néhány hét múlva ugyanis kiderül, hogyan sáfárkodtunk az ötödik ötéves terv első évének lehetőségeivel. Ahogyan dolgoztunk, olyanok lesznek az eredményeink is. Sok üzemben „páholyból" nézik az eseményeket, nem zavarja őket, hogy minden elmúló nappal közelebb kerülünk az év végéhez, amikor számot kell adnunk ama vetésről és aratásról. Ezekben az üzemekben ugyanis az új munkamódszerek, a komplex szocialista racionalizáció bevezetésével s nem utolsó sorban a párt- és tömegszervezetek hatékony politikai munkájának eredményeként már teljesítették az egész évi feladatokat, és azokhoz a távfűtőkhöz hasonlítanak, akik már a cél előtt megdöntötték a rekordot, s már csak a jobb idő eléréséért versenyeznek. Ezekben az üzemekben az év végéig terven felül óriási anyagi értékeket hoznak létre, melyek nemcsak az ötéves terv második évének megkezdéséhez teremtenek zökkenőmentes feltételeket, hanem gazdagítják egész társadalmunkat, melynek konszolidációját múlt héten a ragyogó eredményekkel záruló választásokkal tetőztük be. Az első negyedév, félév és háromnegyedév eredményei mindannyiunkat örömmel töltöttek el. Az üzemek dolgozói megragadtak minden alkalmat az eseményekben és évfordulókban rendkívül gazdag év folyamán, hogy jelentős értékek létrehozásával teremtsék meg az egész évi terv határidő előtti teljesítésének feltételeit. Munkafelajánlásokkal köszöntötték az SZKP XXIV. és a CSKP XIV. kongresszusát, pártunk megalapításának 50. évfordulóját, a Szlovák Nemzeti Felkelés és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékünnepségeit és nem utolsó sorban a választásokat. Október második felében, a választások előtti szombaton és vasárnap is sok helyen 26-án és 27-én is rendkívüli műszakokat szerveztek. Mindannyiunkat örömmel tölt el az a tény, hogy ezekbe a munkálatokba aktívan bekapcsolódtak a fiatalok is, akik milliós értékekkel gazdagították hazánkat. Megmutatták, hogy üres frázisok pufogtatása helyett inkább a dolog végét kell megfogni, és akkor az eredmények nem maradnak el. A célba ért üzemek, bányák, szövetkezetek felsorolásával egy lapszámot is megtölthetnénk. Hírügynökségi jelentésekből és tudósítóink leveleiből nagyjában arról értesülünk, hogy sok üzemben már gyakorlatilag 1972-őt írnak. Tisztelet és elismerés illeti őket. Néhány üzemben azonban objektív nehézségek folytán lemaradások mutatkoznak. Ennek oka főként a több helyütt „döcögő" kooperációval és anyaghiánnyal magyarázható. Persze, ezekben az üzemekben sincs még minden veszve, mert három hét nagy idő, és az év végéig még sokat tehetnek a terv maradéktalan teljesítése érdekében. Vannak üzemek, melyek hatáskörüket meghaladó nehézségekkel küzdenek. Az illetékes minisztériumok, vezérigazgatóságok segítsék ezeknek az üzemeknek a dolgozóit, hogy igyekezetük ne vesszen kárba, és ne kelljen adósságtörlesztéssel kezdeniük az új évet. KOMLÔSI LAJOS A bratislavai Kultúrá és Pihenés Parkjában december 1-én, szerdán, nyitották meg „Az atom az ember szolgálatában" kiállítást. A kiállítási tárgyak ismertetik a szovjet tudomány sikereit az atomenergetika területén. A legvonzóbb kiállítási tárgyak egyike minden bizonnyal a holdjáró valódi nagyságú modellje lesz, amelynek segítségével a szovjet tudósok kutatásokat végeznek a Holdon. (I. Dubovský felv. — ČSTK) Egy doktrína csődje Az elmúlt időszakban immár számtalanszor hivatkoztunk Nixon elnök guami doktrínájára. Az igazság kedvéért ismét hangsúlyoznunk kell: ez a doktrína nem más, mint az Egyesült Államok katonai költségvetése egy jelentős részének áthárítása az ázsiai Amerika-barát rezsimekre. Nixon elnök Ázsia-politikájának egyik súlyponti tényezője kétségkívül Indokína, tehát a szóban forgó koncepció érvényesítése érdekében is itt tett a Fehér Ház a legtöbbet. Nos, kiderült, hogy a guami doktrína, amelynek indokínai alternatívája az ún. „vietnamizáció", távolról sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt a háború további eszkalációját eredményezte. Várható volt, hogy a dél-vietnami elnökválasztást követően a tengerentúli szövetséges mindinkább sürgeti majd a rendszer belső megszilárdítását, kísérletet tesz a felszabadítási mozgalom erejének megtörésére. Az a tény ugyanis, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány az ország jelentős részét ellenőrzése alatt tartja, míg ezzel párhuzamosan a laoszi, illetve kambodzsai szabadságharcosok szintén folytatják előrenyomulásaikat, szinte lehetetlenné teszi Thieu számára, de Phnom Penh ás Vientiane számára is a helyzet stabilizálását. Ennek tudható tehát be, hogy az elmúlt napokban ismét felélénkült a harci tevékenység Délkelet-Ázsiában. Igy több mint negyvenezer saigoni zsoldos indított inváziót Kambodzsában, amelynek célja ismét a szabadságharcosok állásainak megsemmisítése, utánpótlási vonalaiknak elvágása. A nagyarányú hadművelet ellenére a khmer hazafiak a főváros közvetlen térségében hajtják végre hadműveleteiket, meglepetésszerű támadásaikkal ugyancsak zavarba ejtik az amerikai felügyelettel ügyködő kormánycsapatokat. Hasonló a helyzet Laoszban is. A Kőedény-síkságot szilárdan tartják a kezükben a Patet Lao erői, s így tulajdonképpen az ország stratégiai kulcsát ellenőrzik. A Pentagonhoz közel álló körökből kiszivárgó hírek szerint az amerikai hadvezetés tán megismétli a Lam Sonhadgyakorlatot, amely mint ismeretes, az első menetben súlyos kudarcba fulladt, fejveszett meneküléssé silányult. Napjaink indokínai krónikájához tartozik az a momentum is, hogy az amerikaiak harci tevékenysége fokozottabb mértékben összpontosul a fegyvermentesített övezet térségére, sőt mind sűrűbben sérti meg az amerikai légierő a Vietnami Demokratikus köztársaság légiterét. Az elmondottakból tehát nyilvánvalóvá válik, hogy szinte „teljes" az indokínai háború eszkalációja, ugyanakkor Thaiföld egyre jobban aktivizálódik. Ez utóbbi tényt húzz* alá a rendszer katonai jellegének kidomborítása. jogosan merül fel tehát a kérdés: vajon hová tűnt az amerikai elnök nagy hangon meghirdetett „vietnamizációs" terve, s ilyen körülmények között egyáltalán számítani lehet-e Nixon csapatkivonási-harmonogramjának betartására? Véleményünk szerint a „vietnamizáció" immár diplomácia-történeti fogalom, „erejében" aligha bízik valaki, míg a csapatkivonások ütemét Nixon legutóbbi bejelentéséhez szükséges idomítani. Az újabb negyvenezer amerikai katona kivonását előirányzó elnöki döntés ugyancsak csalódást keltett, alapjában véve formális aktussá vált. Nixon valószínűleg azt tartja: „ami elveszik a réven, megnyerem a vámon" — s bár DélVietnamból kivon néhány egységet, Kambodzsában a szaktanácsadók egész hadát veti be helyettük. BALOGH P. IMRE Az elmúlt napokban tartotta ülésszakát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A küldöttek a tanácskozás szünetében is élénk vitát folytattak a felvetődött kérdésekről. (CSTK — TASZSZ) Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott, ahol a két országot érintő, valamint időszerű nemzetközi politikai kérdéseket vitatott meg a szovjet vezetőkkel. [ČSTK — TASZSZ) „Vietnamizáció" a gyakorlatban (Jefimov rajza)