Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-28 / 306. szám, kedd

BAJAJA KIRÁLYFI (cseh) Bár már régen kinőttünk gyermekkorunk mesevilágából, mégis valljuk be őszintén: a legtöbb felnőtt számára a mese rendkívül vonzó és gyakran szívesen belefeledkezünk egyegy naivan kedves történetbe. A mese halhatatlan; fényét és varázsát az idő vasfoga sem koptatta el. Nem új megállapítás ez, de igaz voltát számos mesefilm sikere tanúsítja. Gondoli'in'c csai< az utóbbi hónase valóban megtörtént volna. A szereplő^ „élő" figurák, igen jellegzetes emberi tulajdonsággal: a jóság, a gonoszság, a szépség, a hamisság megtestesítői. A rendező nem törekedett mesterkélt aktualizálásra, viszont erősen kidomborította a jellemeket és az emberek közti viszonyokat. A szereplők húsvér emberek: Bajaja királyfi egyszerű, becsületes ember, SlavSna királykisasszony a „nép A Bajaja királyfi című szí nes cseh mesefilm egyik jelenete. pókban vetített Hófehérkére és a hét törpére, a Dumbóra, vagy a Hamupipőkére. Nos, a barrandovi filmstúdió alkotói bizonyára ezeket a szempontokat tartották szem előtt, amikor a mesék birodalmába „kirándultak", hogy témát merítsenek a gazdag forrásból. Az új színes film a népszerű írónő Božena Némcová meséje alapján készült. Antonín Kachlík rendező munkája azonban több részletben eltér az eredeti mesétől. Az .alkotóknak nem volt könnyű feladatuk, mert a meséből évekkel ezelőtt olyan híres egyéniség, mint Jiŕí Trnka lenyűgöző rajzfilmet készített. Kachlík nem szándékozta utánozni ezt a módszert, ezért újszerű megoldásokra, a téma sajátos megközelítésére törekedett. A filmet élettél telítette meg, a történetet realitásokra alapozta és eltekintett a mese balladikus hangvételétől. Ennek eredményeként életszerű játékfilm jött létre, melynek láttán szinte az a benyomásunk, mintha a meMACKEN ARANYA leanya'

1 — a mesében ők a jó hordozói. A rosszat a „Fekete herceg" testesíti meg. "S amióta csak mese él a nép ajkán, örök érvényű igazság, hogy a jó mindig győz a rossz felett. Talán'éppen a végső kicsengés, az erkölcsi tanulság teszi a mesét oly népszerűvé, vonzóvá. A' barrandovi stúdió alkotóinak jóvoltából értékes játékfilmmel gazdagodott hazánk filmtermése, melyben hiánycikk a jó gyermekfilm. A mesefilmben a főszerepeket szlovák színészek — Ivan Palúch, Magda Vášáryová, František Velecký — játsszák. Az alkotás minden bizonnyal közel férkőzik nemcsak a gyermekszívekhez, de magával ragadja a felnőtteket is. Ezt igazolja az a tény is, hogy az idei brnói Filmfórumon ez az új mű a legkeresettebb alkotások egyike volt. így a cseh mesefilm elinďult világkörüli útjára, hogy a nézők ezreit kellemes szórakozásban részesítse. (amerikai) Gregory Peck és Omar Sharif neve fémjelzi a Macken aranya című amerikai filmet. A rendező f. Lee Thompson a két színész népszerűségét és a westernek közkedveltségét igyekezett kellőképpen kiaknázni, ám nem élt vissza ezzel a lehetőséggel, hiszen a vonzó nevek mögött jó színészi alakítás és mesterségbeli tudás húzódik meg. A külső felvételek lenyűgőzőek, a drámai cselekmény izgalmas, a rendezés szolid, hozzáértő munka. Mindent egybevetve: felesleges mindennemű aggodalom a film közönségsikerét illetően. —y m

— A mozi jubileuma Hetvenöt évvel ezelőtt. 1896. december 24—28 között a Pressburger Zeitung és a Westungarische Grenzbote bratislavai lapok hirdetésben tették közzé, hogy 1896. december 25-én kilenc órai kezdettel a Palugyay szállóban, egy órával később pedig a König von Ungarn szállóban „kinematográfiai rendezvényre" kerül sor. A párizsi, a londoni, a berlini, a bécsi, a New York-i és a budapesti bemutatót követően így Bratislavába is elkerült a mozgó kép csodája.. A világ első nyilvános mozielőadását 1895. december 28-án Párizsban a Boulevard des Capucines Grand Café szuterénhelyiségében rendezték meg. A premiert a Lumiére-fivérek zárt körű bemutatói előzték meg. (Köztudott, hogy a lyoni feltalálók apjuk fototechnikai üzer ében dolgozták ki ó találmányt. Egy Edison-féle kineszkóp segítségével olyan gépet szerkesztettek, amely alkalmas volt mozgókép közvetítésére, tehát egyszerre sok ember láthatta a produkciót.) A nyilvánosság előtt bemutatott mozgóképjelenetek egypercesek voltak. Az első bemutatott film címe: Munkások kijövetele a Lumiére-üzemből Lyonban. Az új csoda híre gyorsan terjedt. A párizsi bemutatót követően a világ számos nagyvárosába eljutott a megelevenedett kép csodája. A hazai mozi története nem sokkal rövidebb, mint a mozi világtörténete, hiszen egy évvel az ősbemutató után már Bratislavában is tartottak előadást. A film és a vetítéshez szükséges « kellékek minden bizonnyal Bécsből kerültek hozzánk, mert a hirdetés megjegyzi, hogy 9 mozielőadást I. Ferenc József császár is látta. A Palugyay szállóban „Edison élő fényképeit" vetítették, míg a König von Ungarn szállóban egy óráig tartott a vetítés, 'melynek során 12 filmet mutattak be. Az eltelt 75 év alat a film olyan nagyhatalommá növekedett, melynek varázsa alól a tévé korszakában sem tud szabadulni az ember. —t— IflilllX ALMOK A HOLNAPRÓL Nem is olyan régen — mondjuk 1910 és 1930 között — az építészek sokat álmodoztak arról, mi minden válik njajd lehetővé, ha az akkori tudomány és technológiák reményteljes ígéretei majd megvalósulnak. Ahogy tágult a látóhatár, különös módon abbamaradtak az álmok, s az építészek a múlt romantikus homlokzatai és időrágta tervei felé fordultak. Egy területen azonban tovább éltek, sőt fejlődtek az álmok: a tudományos-fantasztikus (science-fiction) irodalomban. A mai science-fiction (SF) lényegesen különbözik kezdetben kialakult formájától. Stílusa irodalmi lett, témája pedig a korai, űrben játszódó kalandok helyett egyre inkább a földi társadalom fejlődésének szocialógiai és politikai problémái. Ezért van az, hogy az SF-ban leírt elméletek és gondolatok legtöbbször komolyabbak és elgondolkoztatóbbak, mint amiket általában egyéb regényekben találhatunk. De mindezek mellett az SF-író álmodozik: ez szakmájával jár. Messzi helyeken, távoli időkben, ismeretlen egek alatt, különös hegyek és még különösebb tengerek mellett városokat, házakat lát. És ezek a városok és házak csodálatosabbak, mint amilyenekről az építész valaha is álmodott. A science-fiction világa A fantasztikus irodalom, bővelkedik építészeti elképzelésekben. Néhány táma újra meg újra visszatér: paraszti egyszerűség, geometrikus íormatisztaság tündérmesékbe illő kastélyok, geomorfikus terek, keletiesen buja városképek, drágaköves oszlopokkal, arany kupolákkal, hatalmas együttesek, amelyeket lépcsők, rámpák szövevénye fon keresztül. De mindezeken túl az SF olyan, tudományos és technológiai alapokon nyugvó gondolatokat is adott, amelyek messze túlmutatnak az építészek elképzelésein. Az SF-írók álma között sokszor szerepelnek az anyagok alapvető fizikájának teljes megismerését felhasználó optikai hatások. Szerepelnek itt fénylő homlokzatok, amelyek állandóan változtatják színüket, falak, amelyek hol átlátszóak, hol nem, falak, amelyek vízeséshez hasonlóan változtatják alakjukat, és padlók, amelyek üvegsimától durva bolyhosig változtatják felületüket a lakók mozgása szerint. ^Gyakoribbak ezeknél a szerkeszeti berendezést érintő fejlődésről való elképzelések. Az önfenntartó fény, energia és egészségügyi létesítmények a házakat függetlenítik a rögzített külső szerelvényektől, s így bármikor, bárhová mozgathatók, amit különösen megkönnyítenek a rajtuk alkalmazott antigravitációs berendezések. Oj építőanyagok egész sorát gondolták ki, a mait alig túlhaladótól az igazán fantasztikusakig egyaránt. A már ma is alkalmazott légkondicionálás még csak az első lépés a lakóház automatizálásába. Ray Bradbury háza (Happyllfe Home) már öltözteti, eteti sőt álomba ringatja lakóit, játszik velük, énekel, egyáltalán nagyon kedves hozzájuk. Az egyik legsajátságosabb épület a „pszichotropikus ház". Ez a ház egyesíti magában a teljes automatizációt és a pszichológia fejlett tudományát, melynek eredményeképpen érzékenyen reagál tulajdonosának lelkiállapotára és rögtön alkalmazkodik ahhoz: színét "változtatja, illatozik, zenél, kitárul vagy bezárkózik, átlátszó lesz vagy elhomályosul. Érdekes még ezen kívül a Mars-falu, amely a talajból nő ki élőlény módjára, és élelmet, ivóvizet és zuhanyt biztosít lakóinak, valamint az — az anyag és az energia közötti korlátokat áttörő— megoldás, amely pusztán energiamezőkből építi fel az egész várost, s így az hol átlátszó, hol tömör, állandóan változtatva színét és formáját. Földi, víz alatti és űrvárosok Az új épületekkel együtt megjelennek az új városok és új tájképek. Az SF-író álmai tükrözik a hivatásos tervezők kétségeit és reményeit. A legáltalánosabb képzelt város Le Corbusier „Ville Radieuse"-éhez (sugárzó város) hasonlít. Hatalmas fehér tornyok emelkednek szép, gondozott parkokban, tiszta, méltóságteljes tömegüket kecses,' szalagszerű autóutak fűzik össze. Az utak gyakran el is maradnak a közlekedést ilyenkor egyéni légi-robogók vagy antigravitációs övek bonyolítják le. A másik gyakori kép: a „szuperváros", mintegy a mai Manhattan, zsúfolt beépítéssel és iszonyú népsűrűséggel. Hasonlót először H. G. Wells írt le „Mikor az alvó felébred" c. művében (1907). A kép magas felhőkarcolókkal kezdődik, amelyeket minden szinten utak, rámpák és lépcsők kötnek össze és •befejeződik egy várossal, amelyből eltűntek a parkok, a házak, az utcák. A városból egyetlen hatalmas szuperház lett, amelyben az emberek milliói, talán billiói születnek, élnek és halnak meg anélkül, hogy egy órára is- elhagyták volna. A város több száz emelet föld felett és több száz emelet föld alatt, • át- meg átfonva mozgó utakkal, járdákkal és szállítószalagokkal. Ez már nem is álom, hanem lidércnyomás. Az SF bemutatja, hogyan foglalja el az ember a tengért úgy, mint valamikor a szárazföldet. Minthogy až óceánt „megművelik", hogy táplálni tudják a Föld növekvő népességét, megjelennek a tengereken a települések is. Milliónyi embert tartalmazó buborékok lebegnek a víz felszínén a fenékhez horgonyozva, vegy mozognak saját hajtóműveik segítségével. Házak borítják az óceán fenekét. Emberek élnek és halnak meg a víz alatt. S végül az ember elhagyia a földet: sók ezernyi lakossal hatalmas űrvárosok száguldanak át a tejútrendszereken, amint az a csillagközi munka és kereskedelem megkívánja. Alomból — lidércálom Az SF legjobbjai nemcsak a szupertudománynyal, hanem annak a társadalomra tett hatásával is foglalkoznak. Az elképzelések egy része általános boldogságról, gazdaságról szól, de jelentkezik ugyanakkor egy másik téma is: kétség és bizalmatlanság, a félelem, hogy az ember kezében tudja-e majd tartani a tudományt, amelyet létrehozott. Ezzen a változatban a ház és a város lakói ellen fordul, álomból lidércálom lesz A Happelife Home megsemmisíti a benne lakókat, az organikus Mars-falu. ormányos, négylábú marslakóvá változtatja a szerencsétlen űrutazót, a csodálatos gápváros — amely az ember szolgálatára épült — alkotólt ls elgépesíti, s túlélve őket immár céltalanul végzi kiszabott feladatait az idők végeztéig. A kétféle irányzat megjelenik az építészeti elképzelésekben is. A „Ville Radieuse" a boldog, idillikus élet otthona, a „Szuperváros" a terroré, ahol a szintekre tagolt város egyben éles társadalmi rétegződést is jelent. így látta ezt Wells 1907-ben, és ugyanilyen — vagy még nyomasztóbb — képet fest Isac Asimov 1956-ban Irt regényében (Caves of Steel, magyarul „Gyilkos, ság az űrvárosban" címmel jelent meg). A lakosság szűk, zsúfolt tömbökben él, hatalmas, automatizált közkonyhákon étkezik, és annyira lealacsonyodott és elvárosiasodott (a két szó az SF-ben gyakran rokonértelmű), hogy a szabad ég vagy napfény megpillantása számára valóságos pánikot okoz. A science-fiction-írók álma közül néhány csak évszázadok múlva, néhány pedig sohasem valósul majd meg. Némelyik azonban valóra válhat egy-két nemzedék, vagy akár egy-két év leforgása alatt. A tudomány története azt bizonyítja, a jóslatok mindig alábecsülik a fejlődés ütemét. Es szociális és politikai változások révén eljöhet az az idő — s talán nem is sokára —, amikor a tudományos-fantasztikus irodalomban szereplő . álmok egy része azért nem valósul meg mert — túl konzervatív. Természetesen nem csupán a science-fiction • írói foglalkoznak a holnap városának problémáival, hanem műépítészek, városrendezők, szociológusok s egyéb szakemberek is. A Charte d'Athénés szerint ugyanis a város olyan gazdasági, társadalmi és politikai egység, amely szerves része környékének. Legfőbb feladata, hogy kielégítse az ember igényeit. A jövőben el kell tehát különíteni egymástól a városi ember életének négy legfontosabb tényezőjét. A városlakó először is — lakik. Ezenkívül dolgozik, szórakozik, végül pedig közlekedik ls. És erről nem lenne szabad megfeledkezniük az SF-íróinalt sem. D. J. r\ » Ö O im > 5* :0 C - mm ahogy a pesszimista és az optimista látja