Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-18 / 299. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk Lesz-e béke a Közel-Keleten A hindusztánt konfliktus jobbára háttérbe szorította a nem­zetközi élet más eseményeit, holott a veszélygócok ezzel nem szűntek meg. S bár a hindusztáni események tanulságairól ma még korai volna beszélni, egy dolog azonban nyilvánvaló, minden erőszak előbb vagy utóbb megbosszulja magát, mivel nemcsak a fizikában, hanem a politikában is „ugyanazok az okok ugyanazt a hatást idézik elő". Es ez a tanulság külö­nösen megszívlelendő volna a közel-keleti kérdés rendezésé­ben, hisz négy éve múlt már, hogy az agresszió eredménye­ként Izrael a mai napig erőszakkal megszállva tartja az arab területeket, s visszautasítja a békés rendezés lehetősé­geit. Az ENSZ-közgyűlés december 13-i határozata, amely ismé­telten megerősítette a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i döntését, s javasolja, a farring-misszió felújítását, bármennyi­re is nyílt állásfoglalásra kényszerítette a tagországokat, még­sem biztosíték arra, hogy ezek a határozatok végre teljesül­jenek is. Nemcsak azért, mert a tagországok felé a közgyűlés határozata csupán ajánlás la Biztonsági Tanács határozata a kötelező), hanem azért is, hogy Izrael már a döntés megho­zatala előtt kategorikusan visszautasította ennek teljesítését. Ily módon a négy éves várakozás után — az említett két ha­tározat ellenére is — a fegyverek nyugalma ma nyugtalaní­tóbb, mint az elmúlt négy évben. PAKISZTÁN IS ELFOGADTA A TÜZSZÜNETET A Bangla Desh-kormány berendezkedik Q Kína a béke­rontó szerepében % Üj szovjet javaslat a BT-ben Mit mutat az ENSZ-vita Egyiptom elsősorban azt vár­ta az ENSZ-től, hogy rákény­szeríti Izraelt a Biztonsági Ta­nács határozata teljesítésére, mindenekelőtt a nyílt színval­lásra: hajlandó-e a politikai rendezésre, vagy az expanzió útját választja. Lényegében a Jarring-misszió is ezen bukott meg, mivel Izrael nem volt haj­landó válaszolni a svéd diplo­mata kérdéseire. Elsősorban ar­ra, hajlandó-e kivonulni a meg­szállt arab területekről. Ezt követően Izrael a „köz­beeső megoldás" egyiptomi ter.­vét, a Szuezi-csatorna megnyi­tására tett javaslatot ls elutasí­totta. így most nem maradt más lehetőség, mint visszaka­nyarodni a Jarring-misszióhoz. Azaz a nemzetközi közvélemény erejével kényszeríteni Izraelt a nyílt színvallásra. S ha ez is sikertelennek bizonyul, akkor — egyiptomi feltételezés sze­rint — nem marad más, mint hogy a főtitkár bejelentse, az ENSZ képtelen megbirkózni a válsággal, Jarring nagykövet­nek ismertetnie kell a Bizton­sági Tanács határozatával kap­csolatos izraeli álláspontot s vé­gül az ENSZ-nek szankciókra kell felszólítania a tagországo­kat — gazdasági és fegyver­szállításaikra egyaránt — Iz­raellel szemben. Ezzel az utolsónak mondott kísérlettel Egyiptom választ kap arra is, milyen segítségre számíthat az ENSZ-től, s egy­általán képes-e a világszerve­zet arra, hogy a kérdést ren­dezze. A vita eredménye azt mutatja, a 79 szavazattal 7 el­lenében és 36 tartózkodással el­fogadott közgyűlési határozat nem tartja reménytelennek a politikai rendezés ügyét. A hosszú út.. Egyiptom még a szavazást megelőzően kötelezte magát, arra, amennyiben Izrael pozi­tív választ ad Jarring memo­randumára, kész folytatni — a svéd diplomata közvetítésével — a tárgyalásokat. Kötelezi ma­gát a békeszerződés megköté­sére, a térség országai határai­nak elismerésére — beleértve Izraelt is — a határ két olda­lán egyetért a demilitarizált övezetek létesítésével és nem­zetközi erők állomásoztatásá­val a stratégiai pontokon, s hozzájárul ahhoz, hogy Sharm El-sejkben nemzetközi erők biztosítsák a hajózás szabadsá­gát a Tiran-szorosban. A feltétel azonban: az 1967­es határok felújítása, más szó­val, Izrael kivonulása a meg­szállt arab területekről. S bár a jerusálem Post a na­pokban azt jósolta, a Szadat­ultimátum lejártakor, 14 nap múlva újra kezdődik a háború, sőt a Jediot Ahronot szerint az ENSZ közel-keleti határozata lényegében felszólítja Egyipto­mot a harc kezdésére, a té­nyek ezzel szemben azt igazol­ják, az EAK a rendezés hosz­szabb útját járja, bízva a poli­tikai megoldás lehetőségeiben. A nagy döntések előestéjén ... ..Ogy gondolom, hogy nagy döntések előestéjén vagyunk; e döntésekre a következő hóna­pokban vagy talán hetekben ke­rül sor" — írta a közelmúltban az Al Ahram főszerkesztője. A sajtóból viszont tudjuk azt is, a közelmúltban tartott arab csú­cson és az Arab Védelmi Ta­nács ülésén döntés is született. A harc eszközeit, formáit és időpontját azonban az esemé­nyektől teszik függővé ... S ez egy kissé érzékelteti azt is, a Szadat elnök által döntőnek mondott év a politi­kai szóhasználatban ma a dön­tés évét jelenti. Tehát a „rövid út" kockázatával szemben a po­litikai megoldások keresését is. Az arab egység és a rendezés kilátásai Bár az arab egység kérdésé­ben lényeges változások nem történtek, sőt az Arab Emirá­tusok Államszövetsége és Irán között támadt feszültség csak fokozza Izrael expanziós lehe­tőségeit, mégis figyelmet ér­demlő, hogy ma már a „mér­sékeltnek" ismert arab orszá­gok (Kuwait, Szaúd-Arábia, Tu­nézia) is egyre hangsúlyozot­tabban beszélnek a harc „ara­bizálásának" szükségességéről. Egyébként az Arab Egység Szervezete négytagú államfői küldöttségének tagjai „zarán­dokútjuk" során ugyancsak a „közbeeső megoldások" remény­telenségéről győződhettek meg. Kétségtelenül csökkenti az ENSZ-határozat erejét, hogy Al­géria, Líbia, Szíria, Dél-Jemen és Marokkó tartózkodott a sza­vazástól, Irak pedig nem vett benne részt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az arab állam­szövetség tagországai (Líbia és Szíria) továbbra sem azo­nosítják magukat a Biztonsági Tanács határozatával, melyeF Egyiptom elfogadott. Az algé­riai küldött szerint „a határo­zat nem vette figyelembe azt a tényt, hogy Izrael az agresz­szor és az arabok az áldozatai". Tel Aviv közben taktikát vál­toztatott. Egyszeriben hajlandó­ságot mutat a már általa ko­rábban elvetett Rogers-terv iránt. Az előzményekhez tarto­zik persze, hogy Golda Meirt Washingtonban megnyugtatták, a Rogers-terv csak tárgyalási keret és nem végleges állás­foglalás. S ami ugyancsak nem mellékes: az amerikai közvetí­tés. Az ideiglenes rendezés szorgalmazásának ez az újabb manővere — az ENSZ-határo­zattal szemben — azonban tel­jesen egyértelművé teszi a kép­letet Izrael és támogatója, az Egyesült Államok újabb időhú­zó taktikáját illetően. „Véleményem szerint — mondta a közelmúltban Szadat elnök a Times tudósítójának — Izrael területet akar és ter­jeszkedést. Az igazat megvall­va, Izraellel soha sem lehetnek normális kapcsolataink, de haj­landó vagyok békét kötni, és ha aláírom, betartom a szavam és az országom hasonlóképpen be­tartja azt". Az ENSZ-határozat önmagá­ban ugyan nem jelent megol­dást, viszont erkölcsi nyomást gyakorolhat azokra az erőkre, melyek a békés rendezés útjá­ban állnak. Éppen ezért agód­va figyeli a világ, vajon ez az újabb lehetőség a béke kilátá­sait növeli-e, vagy a harc el­kerülhetetlenségét igazolja... FONOD ZOLTÁN Üj-Delhi — Mint már jelentet­tük, India tegnap közép-európai idő szerint 15,30 órától tűzszii­netet rendelt el a nyugati fron­ton. Jahja Khan tegnap elfogadta az indiai tűzszüneti felhívást, hogy a nyugati fronton 20 órá­tól (közép-európai idő szerint 15.30 órától) hallgassanak el a fegyverek. Indira Gandhi kormányfő teg­nap reggel nyilatkozott a par­lamentben. A miniszterelnök asszony figyelmeztette Pakisz­tán katonai vezetőit, hogy ha figyelmen kívül hagynák India tűzszüneti felhívását, a felelős­ség teljes egészében őket fogja terhelni. „India a barátság alap­ján kívánja újjáépíteni kapcso­latait Pakisztánnal. A bengál állam céljai Dacca — Daccába érkeztek a Bangla Desh-kormány tagjai. A .kormány álláspontját Tadzsud­din Ahmed miniszterelnök, a kormány ideiglenes tartózkodási helyén rendezett sajtóértekezle­ten fejtette ki. Ismételten han­goztatta, hogy az indiai hadse­reg nem hódítóként, hanem a Bangla Desh-kormány kérésére lépett Kelet-Pakisztán területé­re. Reméljük — tette hozzá —, hogy a pakisztáni központi kor­mány és barátaik levonják az eseményekből a szükséges kö­vetkeztetéseket. Közölte, hogy bíróság elé fogják állítani azo­kat, akik együttműködtek a pa­kisztáni junta katonáival. Ugyancsak a Bangla Desh­kormány nézeteit ismertette az ENSZ székhelyén Csaudhuri, a New Yorkban tartózkodó Bangla Desh-delegáció vezetője. Hang­súlyozta, hogy a béke és stabi­lizáció helyreállításának szem­pontjából elsőrendű feltételnek tekintik Mudzsibur Rahman sejk, az Avami Liga bebörtön­zött vezetője szabadon bocsátá­sát. A politikai rendezés felté­tele továbbá, hogy jahja Khan független, szuverén köztársa­ságként ismerje el Kelet-Pakisz­tánt. „Minden alapot nélkülöznek" azok a kínai állítások, amelyek szerint Indiai alakulatok Sik­kimnél behatoltak a népi Kína területére — jelentette ki az in­diai külügyminisztérium szóvi­vője. Az Indiai Kommunista Párt központi titkársága nyilatkoza­tot tett közzé azzal kapcsolat­ban, hogy az amerikai 7. flot­ta hajói behajóztak a Bengáli­öbölbe. A nyilatkozat megállapítja, hogy az akció „a politikai zsa­rolás és a neokolonialista ag­resszió provokatív lépése India és Kelet-Pakisztán népével szemben." A nyilatkozat élesen Bonn — Pénteken délben a nyugatnémet kancellári hivatal Gobelin-termében aláírták az NDK és az NSZK első államkö­zi megállapodását, a nyugat­berlini rendezés keretében kö­tött tranzitforgalmi szerződést. A megállapodás — a nyugat­berlini szenátus és az NDK kor­mánya között megkötött és hétfőn aláírásra kerülő megál­lapodásával együtt — az álta­lános nyugat-berlini rendezés keretében csak akkor lép majd érvénybe, ha a négy nagyhata­lom külügyminiszterei maguk is aláírásukkal szentesítik. A nyu­gat-berlini négyhatalmi rende­zés aláírására várhatóan tavasz végén vagy nyár elején kerül sor. A nyugatnémet kormánykörök most azt várják, hogy a négy nagyhatalom — a hivatalos kül­ügyminiszteri aláírás előtt — már most hagyja helyben az NDK-val kötött megállapodáso­kat, amelyektől függővé tették Bonnban a szovjet—nyugatné­met és lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs eljárá­sának megindítását. Számítanak rá, hogy a három nyugati nagy­hatalom már hétfőn — a nyu­gat-berlini szenátus és az NDK megállapodásának aláírása után elítélte Washington „ágyúna­szád-diplomáciáját". Az Indiai KP titkársága nyo­matékosan követeli, hogy az amerikai 7. flotta haladéktala­nul hagyja el az Indiai-óceánt. k Az események megelőzik a BT döntéseit New York — A holtpontra ju­tott konzultációk után csütör­tökön, közép-európai idő sze­rint 23.15 órakor ismét összeült a Biztonsági Tanács. jakov Malik szovjet képviselő rámutatott, hogy az események túlhaladták a különféle megfon­tolás alatt álló határozati ja­vaslatok számos pontját. Az új helyzet figyelembe vételével Malik a következő új szovjet határozati javaslatot terjesztette elő: „A Biztonsági Tanács abból a célból, hogy helyreállítsa a bé­két a hindusztáni szubkontinen­sen 1. üdvözli az ellenségeskedé­sek megszüntetését Kelet-Pa­kisztánban és kifejezi azt a re­ményét, hogy a tűzszünetet mindkét fél betartja, ami ga­rantálná a hatalom késlekedés és akadályoztatás nélküli átru­házását a nép 1970. decemberé­ben megválasztott törvényes képviselőire és biztosítaná a konfliktussal kapcsolatos prob­lémák rendezését ebben a tér­ségben. 2. Felszólít azonnali tűzszü­netre és minden katonai tevé­kenység megszüntetésére az In­dia és Nyugat-Pakisztán között húzódó határvonal teljes hosz­sza mentén, valamint az 1965-ös Jammu—Kashmir-i tűzszüneti .vonal mentén. Üdvözölve az in­diai kormány nyilatkozatát ar­ról a döntésről, hogy december 17-én 14.30 órai (gmt) kezdet­tel egyoldalúan tüzet szüntet és megszüntet minden más katonai tevékenységet ebben a térség­ben, sürgősen felhívja a pakisz­táni kormányt, hogy késedelem nélkül hozzon ugyanilyen dön­tést. 3. Felhívja az ENSZ vala­mennyi tagállamát, hogy nyújt­son mindenre kiterjedő segítsé­get a katonai cselemények leg­gyorsabb megszüntetéséhez és tartózkodjék minden olyan lé­péstől, amely hátráltathatja a helyzet normalizálását a hin­dusztáni szubkontinensen." Feltűnést keltett az eddig hallgató Bush amerikai nagy­követ felszólalása. Japánnal •társszerzőségben benyújtott új javaslata nem vesz tudomást a konfliktus Immár önálló ténye­zőként fellépő szerepléjéről, a kelet-bengáli népről. Bush felszólalása után az ülést felfüggesztették. A BT tegnap 16.30 órától folytatta ta­nácskozását. — közös nyilatkozatban nyilvá­nítja ki egyetértését. A szerződés aláírásakor Egon Bahr, a nyugatnémet kancellári hivatal államtitkára a szövetsé­gi kormány nevében megelége­dését fejezte ki, hogy a két né­met állam megtette az első kö­zös hozzájárulást az európai enyhülés megteremtéséhez. ígéretet tett rá, hogy az NSZK mindent elkövet a két ország között megkezdett álta­lános forgalmi szerződésről tar­tott tárgyalások eredményes be­fejezéséért. Michael Kohl államtitkár, az NDK küldöttségének vezetője kijelentette: a tranzitforgalmi megállapodás — miként a tár­gyalások eredményének széles­körű nemzetközi fogadtatása is mutatja — hasznos előmozdítója az enyhülésnek és szerepe abban, hogy további intézMdí­sek történjenek az európai biz­tonság megszilárdítására és „rendeződjék a különböző társa­dalmi rendszerű államok viszo­nya". Az aláírást követően a nyu­gatnémet fél ebédet adott az NDK küldöttség tiszteletére. Kohl államtitkár és kísérete a délutáni órákban tér vissza a Német Demokratikus Köztár­saságba. Aktívagyulés Moszkvában Moszkva — Moszkvában pén­teken a Kreml Kongresszusi Pa­lotájában megkezdődött a moszkvai városi és területi párt­szervezetek aktívagyűlése. A gyűlésen, amely a Központi Bizottság novemberi plénuma­nak eredményeit vitatja meg, a beszámolót Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára terjesztette elő. AZ NSZEP Központi Bizottságának ülése Berlin — Tegnap Berlinben megkezdődött a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának 4. ülése. Az első napirendi ponttal — Az 1971— 1975. ötéves tervvel és az 1972. évi népgazdaságfejlesztési terv­vel kapcsolatban Gerhard Schü­rer, az NSZEP Központi Bizott­ságának tagja, az Állami Terv­bizottság elnöke tartott előadói beszédet. A második napirendi ponttal — az 1972. évi állami költség­vetési javaslattal kapcsolatban Siegfried Böhm, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának tagja, pénzügyminiszter számolt be. A beszámolókat vita követte. Új kormány Ankarában Ankara — Nihat Erim török miniszterelnök csütörtökön a parlamentben felolvasta új kor­mányának nyilatkozatát és fel­szólította a képviselőket, hogy támogassák kormánya reform­programját. Külpolitikai kérdésekkel fog­lalkozva a miniszterelnök kije­lentette: országa támogatja Pa* kisztánt, „segít neki a nemzeti egységet fenyegető veszélyek leküzdésében". A ciprusi kérdéssel kapcso­latban Erim hangsúlyozta a gö­rög és a török közösségek kö­zötti tárgyalások fontosságát. néhány sorban MEGTARTOTTA első plenáris ülését a Szovjet Újságírók Szö* vetségének vezetősége. Az ülé­sen ismét M. B. Zimjanyint, a moszkvai Pravda főszerkesztő­jét választották a szövetség el­nökévé. SOUVANNA PHOUMA, a lao­szi királyi kormány elnöke pén­teken Kuala Lumpurból Bang­kokba, Thaiföld fővárosába ér­kezett, hogy Kittikacsornnal, a katonai kormányzat vezetőjével tárgyaljon. KARÁCSONYRA több mint 966 ezer brit polgár marad munka nélkül. Hivatalos adatok szerint a munkanélküliek száma a leg­utóbbi négy hét során húszezer­rel emelkedett s még a télen meghaladja az egymilliót. A JAPÁN KORMÁNY kész „bo­csánatot kérni" Kínától azokért a háborús bűnökért, amelyeiket a japán militaristák követtek el a kínai—japán háborúban — közölte a parlamentben Fukuda külügyminiszter. Hozzátette, hogy a kormány kész egyszer­smind szerződést kötni Kínával a hadiállapot megszüntetéséről. AHMADOU AHIDJO, a Kame­runi Szövetségi Köztársaság el­nöke Banguiba, a Közép-afrikai Köztársaság fővárosába érke­zett, hogy részt vegyen a Kö­zép-afrikai Gazdasági és Vám­unió (UDEAC) országai állam­főinek most kezdődő értekezle­tén. BUKARESTBE érkezett az Osztrák Kommunista Párt kül­döttsége Franz Muhrinak, az OKP elnökének vezetésével. A látogatásra -a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak meghívására került sor. A KÖZÉP SZLOVÁKIAI KERÜ­LET pártküldöttsége Ján Zam­bojnak, az SZLKP kerületi bi­zottsága titkárának vezetésével befejezte egyhetes látogatását a tulai körzetben. A küldöttség a Szovjetunióban a pártszerveze­tek tapasztalatait tanulmányoz­ta. Aláírták az első NDK—NSZK megállapodást

Next

/
Thumbnails
Contents