Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-18 / 299. szám, szombat

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) nyitása egész folyamata minő­ségének megjavítását, mivel nem bízhatjuk az egyes üze­mekre, hogy megszüntetik-e a műszakilag elmaradott terme­lést és újjal helyettesítik az eddigi technikát. A feladatokat a munkahelyektől egészen a központi irányításig másként kell megoldanunk, mint ahogy az eddigi gyakorlatban szokás volt. Az üzemek és vállalatok mai teljesítőképességét nem te­kinthetjük véglegesnek, a to­vábbi fejlődést nem köthetjük csupán űj beruházásokra, ha­nem céltudatosan kell keres­nünk a termelés további növe­lésének lehetőségeit, csökken­tenünk kell az önköltségeket és meg kell javítanunk a ter­mékek minőségét. A kormány ügyelni fog arra, hogy ezek a kérdések álljanak a minisz­tériumok és az üzemi vezér­igazgatóságok figyelmének elő­terében. A következő években a kuta­tás fejlesztésének koncepciójá­ban következetesen érvényesíte­ni akarjuk azt a tényt, hogy a kutatásra nem tekintünk elszi­getelten a csehszlovák kutatási fejlesztési alap szűk értelmezé­sével, hanem maximálisan ki­használjuk a szocialista tábor országaival folytatott tudomá­nyos-műszaki együttműködés lehetőségeit. Minél előbb sike­rül integrálnunk a csehszlovák kutatási alapot, annál nagyobb hozzájárulást jelent az a cseh­szlovák gazdasághoz. A tudományos-műszaki fej­lesztési terv teljesítése megkö­veteli a tudományos és kutató intézetek, valamint a termelő üzemek valamennyi dolgozójá­nak aktív részvételét. Értékel­jük, hogy tudományos és mű­szaki értelmiségünk túlnyomó többsége megértette a párt és a kormány politikáját, és azt becsületes és kezdeményező munkájával támogatja. Tovább­ra is megteremtjük a feltéte­leket ahhoz, hogy a tudomá­nyos és műszaki értelmiség al­kotó kezdeményezése szak- és társadalmi elkötelezettsége tel­jes mértékben érvényesüljön. A gazdasági fejlesztés haté­konyságának növelésére kifej­tett törekvésben számolunk az­zal, hogy gazdaságunk fokozott mértékben bekapcsolódik a nemzetközi munkamegosztásba — elsősorban a szocialista gaz­dasági integráció útján. A kormány komplex program­ját gazdaságpolitikája fontos kiindulópontjának és a további fejlődés tervszerű irányítása el­választhatatlan részének tekin­ti. Ez a program a KGST-orszá­gok gazdasági-politikai straté­giáját összegezi a következő 15—20 évre. Ennek a stratégiá­nak célja a szocialista világ­rend megszilárdítása és a szo­cializmus pozícióinak megerősí­tése. A kormány már konkrét fel­adatokat adott az egyes ága­zatoknak és a termelési gazda­sági egységeknek a komplex program feldolgozását illetően. Biztosítjuk, hogy a program cél­jai a népgazdasági tervek szer­ves részét képezzék és vissza­tükröződjenek az illetékes ága­zatok és üzemek szerveiben. A mezőgazdaságban is tovább kell belterjesíteni a termelést. E fontos ágazattól megkövetel­jük, hogy biztosítsa az alapvető élelmiszereket, megjavítsa az élelmiszerek minőségét és ösz­szetételét. Ez megköveteli a gabonaneműek, a tej és a hús termelésének növelését, a gaz­dálkodás intenzitásának növe­kedését, a fajnemesítő és te­nyésztő munka elmélyítését, sa­ját takarmányalapuk ésszerűbb kihasználását és az összes ter­melési tartalék aktivizálását. A mezőgazdasági termelés ter­melékenységének és gazdasá­gosságának növeléséhez vezető fő utat a mezőgazdaság továb­bi koncentrációjában és szako­sításában látjuk. A legmegfe­lelőbb megoldásnak tartjuk a kooperációs kapcsolatok fej­lesztését, közös vállalatok ki­építését, mégpedig az önkén­tesség és a gazdasági előny alapján. Tudatában vagyunk annak, hogy e folyamat meg­követeli a mezőgazdaság egész anyagi-műszaki alapjának foko­zatos átépítését, hogy messze meghaladja ennek az ötéves tervnek az időszakát, s nagy pénzeszközöket igényel. A me­zőgazdaság további fejlődését és általános átépítését a társa­dalmi munkamegosztás objektív folyamata határozza meg. Ezért elképzelhetetlen valamennyi fő iparágazat, főként a gépipar, a vegyipar és az építőipar sok­kal intenzívebb részvétele nél­kül. Ami tegnap még elegendjö volt, az ma már kevés. A mező­gazdaság joggal követelt maga­sabb paraméterekkel rendelke­ző, idejében és megfelelő struk­túrában szállított gépe-ket és be­rendezéseket. E kérdések egész körével^ behatóan foglalkozik majd až efsz-ek kongresszusa, amelyet a párt és a kormány döntése alapján jövő év áprili­sában hívnak össze. A múltban már jelentős sike­reket értünk el a cseh ország­részek és Stóovákia közötti gaz­dasági különbség kiegyenlítése terén. A XIV. kongresszus hatá­rozatai szellemében ebben az ötéves tervben is folytatjuk egyenlő feltételek kialakítását a nemzeti jövedelem alakulásá­hoz mindkét köztársaságban. Ami a körzeti problémák megoldását illeti, elsődleges fi­gyelmet szentelünk Prága fővá­ros kiépítésének. Ebben az öt­éves tervben megkezdjük e problémák komplex megoldását. Tudatában vagyunk annak, hogy ebben az időszakban nem oldhatunk meg mindent. Azt akarjuk azonban, hogy nagy fe­lelősséggel vázlatosan megala pozzuk további fejlődését. Elvtársak! Gazdasági célkitűzéseink tel­jesítésének egyik döntő ténye­zője az irányító munka színvo­nala lesz valamennyi fokon, va­lamint az öntudatos fegyelem színvonala és a feladatok fele­lősségteljes megoldása. A CSKP XIV. kongresszusá­nak határozatával összhangban a kormány nagy figyelmet szen­tel a demokratikus centraliz­mus elvein alapuló tervszerű irányítási rendszer tökéletesíté­sének és megszilárdításának. Az 5. ötéves tervvel egyidejűleg intézkedéseket hagytunk jóvá és konkretizálunk fokozatosan a tervszerű irányítás rendszeré­ben. Arra törekszünk, hogy e rendszer egészében hatékonyab­ban hasson a tartalékok fel­használására, a tudományos­műszaki haladás és a struktu­rális változások meggyorsításá­ra, a munkatermelékenység nö­velésére és az anyagfogyasztás csökkentésére. Ezért az újrater­melési folyamat hatékonysága érdekében a pénzügyi és bank­rendszer, valamint az árak sze­repének megerősítésére is szá­mítunk. Ebben az értelemben fogal­maztuk meg az irányítási alap­elveket, amelyeket a kormány már jóváhagyott az ötödik öt­éves terv időszakára. Ezzel egyidejűleg megkezdődtek a munkálatok annak érdekében, hogy az irányítási rendszert a további időszakban is tökélete­sítsük. Szeretném újból biztosítani önöket arról, hogy a kormány továbbra is rendkívül nagy fi­gyelmet szentel az irányítási és tervezési rendszer tökéletesíté­sének. De saját tapasztalataink­ból tudjuk, hogy nem alkotha­tunk olyan rendszert, amely konfliktusok nélkül, igényes és lelkiismeretes munka nélkül biztosíthatná a gazdaság terv­szerű és hatékony fejlődését. A kongresszus által jóváhagyott irányelvek és a Szövetségi Gyű­lés által törvénybe iktatott öt­éves terv direktíva mindenki számára — a miniszterektől az igazgatókig és a többi gazdasá­gi dolgozókig. Az elért eredményekből meg­állapíthatjuk, hogy az utóbbi két év alatt megújult az egysé­ges állami tervnek, mint a köz­ponti irányítás alapvető eszkö­zének a funkciója és feladata. De nem sikerült ezt még vala­mennyi fokon megújítani. Ezért az 1972-es évben tovább erősít­jük az állami terv feladatait és megszilárdítjuk annak irányító szerepét alacsonyabb fokon is. Az árak inflációs növekedé­sének sikeres megállítása és az árszint stabilizálása, ami hoz­zájáult a gazdasági konszolidá­cióhoz, csupán az első mégpe­dig a könnyebbik lépést jelenti az árrendszer megjavítása te­rén. A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak értelmében a kormány az árpolitika terén el­kerülhetetlennek tartja olyan nagykereskedelmi* árak és ár relációk kialakítását, amelyek hatékonyan befolyásolják a ter­melés gazdaságossá tételét és az egész gazdaság fejlődésének hatékonyságát, elősegítik a ter mékek és a közszolgáltatások minőségének javulását, és akti van, céltudatosan befolyásolják a csehszlovák gazdaság fejlő dése általános fokozott haté konyságának folyamatát. A kormány az illetékes szer­veket már megbízta az e folya­mathoz szükséges általános és részletes feltételek kidolgozá­sával. Az egyes gazdasági ágazato­kat irányító szövetségi és a köz­társasági minisztériumoknak tökéletesíteniük kell munkáju­kat és béíső erőiket úgy kell csoportosítaniuk, hogy teljes mértékben biztosítsák a tárca vállalatainak kedvező fejlődé­sét az ötéves tervvel és az évi tervekkel összhangban. A szak­ágazati igazgatóságoknak még jobban tudatosítaniuk kell azt, hogy ők a központ meghosszab­bított kezei és hogy az állami terv feladatait és célkitűzéseit konkretizálniuk kell_ az egyes vállalatokra, és biztosítaniuk kell e feladatok, célkitűzések megvalósítását. Az irányító tevékenységben niincs helye az általánosságnak és a névtelenségnek. Keveset érnek a felületes intézkedések és az általános döntések. Ezt láthatjuk például a tervered­mények értékelésénél is. Néha úgy tűnik, hogy az egész gazda­ság vagy a vállalat, az üzem keretében globálisan minden rendben van. De vajon nem az a helyzet, hogy az általános adatok mögött megbújnak a vállalatok, amelyek tervfelada­taikat nem teljesítik, vagy pe­dig csak néhány irányban telje­sítik? Vajon nem az a helyzet, hogy például a vállalat, az üzem túlszárnyalja a bruttó ter­melési tervet, de az önkölt­séget nem csökkenti? És nem teljesíti a további minőségi mutatókat sem. Az irányítás valamennyi fo­kán az a feladat: a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal karöltve, a tervfeladatokkal összhangban kell irányítani a dolgozók aktivitását, mégpedig elsősorban a termelési szükség­let csökkentésére, a lakosság és a termelés folyamatos ellá­tásának biztosítására és a be­fejezetlen építkezések mielőbbi befejezésére. Ugyanakkor gon­doskodni fogunk arról, hogy a feladatok teljesítésével követ­kezetesen összhangban legyen a dolgozókról való gondosko­dás, a munkafeltótelek és a környezet javítása, a szakkép­zettség növelése. Az ötéves terv és az évi ter­vek igényes feladatai megkí­vánják, hogy erőteljesebben síkraszálljunk a díjazás szocia­lista elvai mellett, és biztosít­suk az anyagi érdekeltség na­gyobb fokú hatékonyságát. Tud­juk, hogy ez rendkívül bonyo­lult és politikailag érzékeny feladat. A díjazási rendszernek igazságosan kell értékelnie a becsületes és szakavatott mun­kát és szigorúbban kell lesúj­tania a rossz munkára. Nem en­gedhetjük meg a bérek emelé­sét ott, ahol nem használják ki rendesen a munkaidőt, mégpe­dig nemcsak a rossz munka­szervezés, hanem a laza mun­kaerkölcs következtében. Támogatunk mindenkit, aki képességeit és erejét e felada­tok megvalósításának tudja és akarja szentelni, aki a társada­dalom ügyét saját érdekei, a csoportos vagy helyi érdekek elé helyezi. Nem támogathatjuk azt, aki nem tud vagy nem haj­landó így tenni. A fegyelme­zetlenség a , megrögzött — gyakran figyelmen kívül ha­gyott — kispolgári csökevé­nyekkel együtt, valamint a megvesztegetés, a szocialista vagyon elfecsérlése és szétlop­kodása, a nagyúri gesztusok egyrészt veszélyt jelentenek, másrészt, főként további előre­haladásunkat gátolják. Most minden egyes dolgozó konkrét tevékenységének kritériuma az alkalmasság, a becsületesség, az áldozatkészség, a szocializ­mushoz való hűség legyen. II. Képviselő elvtársak! Azoknak a céloknak az eléré­se, amelyekkel népünk túlnyo­mó többsége teljes egyetértését nyilvánította a választásokon, azt jelenti, arra kell töreked­nünk, hogy minden állampol­gár személyesen részt vegyen a feladatok megvalósításában, s a maga szakaszán felelős legyen a feladatok teljesítéséért. Ennek érdekében a szocialis­ta állam és valamennyi szerve tevékenységében meg kell te­remteni a feltételeket azáltal, hogy a lakosság fokozottabb mértékben részt vesz a köz­ügyek irányításában, az állam­igazgatásban. Az emberek részvétele e kér­dések eldöntésében és gyakor­lati megoldásában megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy mindnyájunk közös ügyéről van szó. Az emberekben a ta­pasztalatok és a tudás óriási mennyisége rejlik, számos ja­vaslattal és ötlettel járulhatnak hozzá .ahhoz, hogyan járjunk el, hogyan intézzük az ügyeket. Felvétel a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája együttes üléséről. ČSTK felvétele Hiba volna ezt a dolgok folyá­sára bízni, s arra várni, hogy az emberek maguktól jönnek. Ezen a téren kezdeményezésre van szükség, az emberek rész­vételét a közügyek megoldásá­ban meg kell szervezni és ser­kenteni kell, hogy tapasztala­taikat és ismereteiket érvénye­síthessék azokban a kérdések­ben, amelyekhez a legjobban ér­tenek, amelyekhez a legszoro­sabb kapcsolat fűzi őket és amelyeket a legjobban tudnak megoldani. Az ilyen emberek kell, hogy a szocialista társada­lom figyelmének homlokteré­ben álljanak, a legnagyobb tár­sadalmi megbecsülésnek és tisz­teletnek örvendjenek, és aktív részvételükért általános megbe­csülésben részesüljenek. A fentieket megköveteljük a vezető dolgozóktól, a nemzeti bizottságoktól, az államappará­tustól. Ezt a tevékenységet sen­ki sem értelmezheti munka­többletként, hanem a társada­lom ügye szolgálatának, az össztársadalmi célkitűzések szolgálatának, tehát elsőrendű kötelességnek kell tekinteni. A kormány a maga részéről szükségesnek tartja, hogy köz­véleményünket bővebben tájé­koztassa arról, mit tesz és mi­re készül. A szocialista demokrácia el­mélyítésének folyamatában két­ségtelenül fontos hely illeti meg a nemzeti bizottságokat, amelyek a legszélesebb körű és közvetlen érintkezésben áll­nak a lakossággal. A választá­sokon a nemzeti bizottságokban a funkcionáriusok lényeges cse­réjére került sor. Közülük nem egynek a képviselővé való meg­választása csupán a gyakorlati politikába való belépést jelenti. Nagy vétek volna, ha nem segí­tenénk őket abban, hogy minél gyorsabban tapasztalatokat sze­rezzenek. Ezt mi is elő akarjuk segíteni a nemzeti kormányok útján és velük együttműködés­ben. A nemzeti bizottságok válasz­tási programjai sok eszközt és szervezői erőfeszítést igényel­nek és megkívánják a lakosság önkéntes munkáját. E célkitű­zések többségének elérése a helyi szervektől, az emberek minél szélesebb körű részvéte­létől függ. Ugyanakkor azonban feltételnüi figyelmeztetnünk kell arra, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket teljes terjedel­mükben a népgazdasági terv foglalja magában, és ezt nem léphetjük túl. Ezenfelül igé­nyelt eszközöket csupán új for­rások kialakításával, saját tar­talékaink feltárásával és fel­használásával nyerhetünk. Az utóbbi időben országos méretben egységesítettük a nemzeti bizottságok hatáskörét, tevékenységükben elmélyítettük a demokratikus centralizmus el­veit és megszilárdítottuk szer­vezeti struktúrájukat. A XIV. kongresszus irányel­vei értelmében az a feladat áll előttünk, hogy a nemzeti szer­vekkel szoros együttműködés­ben sokoldalúan, mélyrehatóan elbíráljuk valamennyi fokú nemzeti bizottság helyzetét és feladatát a szocialista társada­lom . fejlődésének következő szakaszában. Arra törekszünk, hogy növekedjék befolyásuk a területi egységek komplex fej­lesztésére, a központi irányítás­hoz fűződő kapcsolatuk opti­mális elrendezésére és az irá­nyító munka színvonalának emelésére azokon a területe­ken, amelyek a nemzeti bizott­ságok hatáskörébe tartoznak. És különösen fontos megvizs­gálni a lakosságnak az állam­igazgatásban való további fo­kozott részvételének lehetősé­gét. A kormány tevékenységében egyre szorosabban együtt akar működni a Nemzeti Front szer­veivel és a társadalmi szerveze­tekkel. Arra törekszünk, hogy szoros együttműködéssel össze­hangoljuk a részleges és az össztársadalmi érdekeket. A következő évben kerül sor az FSZM, az efsz-ek, a SZISZ és más társadalmi szervezetek kongresszusaira. Teljes mérték­ben támogatjuk e kongresszu­sok előkészítését és munkánk­ban felhasználjuk eredményei­ket és javaslataikat. A szocialista demokrácia oszt­hatatlan récének tartjuk a la­(Folyltatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents