Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-11 / 267. szám, csütörtök

PELLENGÉREN A DÉL-AFRIKAI FAJÜLDÖZŐK New York — .- Az ENSZ köz­gyűlés kedden 109 szavazattal Dél-Afrika és Portugália ellen­szavazata mellett jóváhagyta a különleges politikai bizottság­nak azt a határozati javaslatát, amelyben „mélységes felhábo­rodásának és aggodalmának ad hangot az apartheid ellenzőinek bántalmazásával és kínzásával kapcsolatban Dél-Afrikában". A határozat szerint el kell érni minden olyan törvény ér­vénytelenítését, amely az apart­heid elnyomó politikáját al­kotmányossá teszi és üldözi e politika ellenfeleit: ki kell sza­badítani az apartheid minden ellenfelét a börtönökből és ér­vényteleníteni kell az apartheid ellenfeleire vonatkozóan hozott száműzetési és tilalmi határo­zatokat. A közgyűlés egyebek közt azért hozott ilyen gyors hatá­rozatot, mert a közelmúltban a hírhedt terrorista-ellenes tör­vény alapján ötévi börtönbün­tetésre ítélték Johannesburg anglikán főesperesét, az apart­heid ismert ellenfelét és a jo hannesburgi rendőrkapitánysá­gon gyanús körülmények között életét vesztette egy letartózta­tott indiai származású tanár. Salisburybe látogat London — Sir Alec Douglas Home brit külügyminiszter ked­den az alsóházban bejelentette, hogy vasárnap Salisburybe uta­zik, s ott tárgyal lati Smith­szel, a rhodésiai szakadár re­zsim miniszterelnökével „döntő fontosságú" vitás kérdésekről. Douglas-Home igyekezett megnyugtatni hallgatóságát, hogy kizárólag az öt pontba foglalt brit álláspont szelle­mében hajlandó tárgyalni; ezek egyebek között szorgalmazzák a többségi képviseletre való áttérést is Rhodésiában, ahol a néger és a fehér lakosság aránya húsz az egyhez. Nixon újra hadban az elnöki székért Az elnök neheztel a segélyprogram ellenzőire New York — Nixon elnök kedden váratlanul, ám teljes gőzzel megindította újraválasz­tás! kampányát. Az elnök be­szédet mondott a New York-i Američana hotelben rendezett köztársaságpárti vacsorán, ahol a párt helyi notabilitásai, szám­szerint ezernégyszázan, egyen­ként ötszázdolláros részvételi díjjal járultak hozzá a párt vá­lasztási kampányának pénzelé­séhez. Nixon a beszéd elmon­dása után feleségével együtt repülőgépbe ült és megjelent a Chicagóban rendezett köztársa­ságpárti vacsorán ís. Beszédeit zártláncú tévén láthatták az or­szág 18 más nagyvárosában rendezett többi köztársaságpárti vacsora résztvevői ls. Nixon hangzatos szavakkal ecsetelte elnöksége három évé­nek eredményeit, elsősorban a külpolitikaiakat, Hangoztatta, hogy kormányzatának sikerült belátható közelségbe hozni a vietnami háború végét, most pe­dig az a feladat, hogy az Egye­sült Államok „vezesse az egész világot a béke korszakába". Első ízben nyilatkozott a kül­Amerikai gondok Washington — Az amerikai fizetésügyi bizottság nem já­rul hozzá 5, S százaléknál ma­gasabb fizetés emeléséhez, ami­kor az ár — és bérbefagyasz­tás 90 napos időszaka szomba­ton lejár. Az AFL—CIO szövet­séghez tartozó szakszervezeti vezetők úgy vélik: ez után ki kell válniuk a bizottságból, amelyben 15-ből öt mandátu­muk van s más szakszervezeti ve­zetők úgy vélekednek, hogy tár­gyalni kell az augusztus 15-e előtt megállapított és azóta be­fagyasztott béremelés összegé­nek visszamenő hatályú kifize­téséről. Amerikai polgárjogi vezetők kedden vizsgálatot követeltek, annak megállapítására: megfe­lel-e valóságnak az, hogy a leg­felső bíróság Nixon elnök által jelölt új tagja, William Rehn­quist korábban a szélsőjobbol­dali John Birch-Társaság tagja volt. Rehnquist esküvel megerősí­tett írásbeli nyilatkozatban ta­gadta, hogy valaha a hírhedt társaság tagjai közé tartozott. Az AP, az egyik Saigonban tevékenykedő amerikai szakér­tőre hivatkozva azt írja, hogy az amerikai segély megvonása esetén a saigoni kormánynak két lehetősége marad: vagv négy-ötszázezer fővel csöikkenti haderejét, amivel erős munka­nélküliséget, lakásproblémákat, valamint a katonák közötti né­zeteltéréseket Idéz elő, vagy pedig fenntartja katonai erői­nek nagy részét, a régóta ese­dékes zsoldemelés nélkül, s igyekszik lavírozni a nagyará­nyú inflációra vezető gazdasági viszonyok közepette. Ebben az esetben a terhek még nyomasz­tóbban nehezednek a kisembe­rek vállára, akiknek az utóbbi években vállalniuk kellett az inflációt, fizetésemelés nélkül. A szakértők szerint Thieu el­nök kormánya valószínűleg az utóbbi megoldáshoz folyamodik. A vietnami háború ellen tüntetők Washingtonban a járdára fekszenek, így jelképezve az ag resszió áldozatául esett halotta­kat. (UPI felv.J Világos a nixoni stratégia kudarca A VDK miniszterelnökének nyilatkozata £ Ujabb ame­rikai légitámadás a VDK területe ellen 0 A khmer ha­zafiak nagyszerű fegyverténye földi segélyprogram kongresz­szusi vereségéről. Komor jósla­tokba bocsátkozva jelentette ki, hogy az amerikai segély felfüg­gesztésével a világ sokkal In­gatagabb „lesj", a „háborús ve­szély erősen megnő", az Egye­sült Államok pedig elveszti vi­lághatalmi szerepét. Reményét fejezte ki, hogy a kongresszus felülvizsgálja első döntését és jóváhagyja a külföldi segély­programot. Nixon őrizkedett attól, hogy beszédeinek választási szerep­lés jellegét adja, Chicagóban azonban Agnew alelnök olyan szavakkal vezette be az elnö­köt, amilyenekkel a pártkon­venciókon szokták a küldöttek elé terjeszteni a jelölteket. Fel­szólította a húsz városban ösz­szeült gazdag köztársaságpár­tiakat, hogy közös erőfeszítés­sel bírjanak rá „egy nagy elnö­köt az elnökség újabb megpá­lyázására". Kommentárunk Az amerikai kongresszus je­lenleg zajos viták színhelye. A vita tárgya pedig nem más, mint a Nixon-kormány segély­programja. A szenátus előzőleg — évtizedes hagyományokkal szakítva — visszautasította az elnök eredeti programját, majd utólag az elnök és a legfelső kormánykörök többszöri unszo­lására „vigaszként" megszavaz­ta a segély töredékét — 2 mil­liárd 320 millió dollárt, ami 1 milliárd 200 millióval kevesebb az elnök által követelt összeg­nél. Ha a szenátusban ily nagy ellenállásba ütközött az elnök programja, akkor a képviselő? házban még nagyobb „csatáro­zás" várható. Az okokra logi­kusan következtethetünk. Miért nem lelkesednek Nixon segélyprogramjáért, nem nehéz kitalálni. Persze ennek a szo­katlan és még Amerikában is meglepetésként ható hirtelen renitenskedésnek több oka van. Először is a kilátástalanul el­húzódó indokínai háború vigasz­talan gazdasági helyzetbe hoz­ta az Egyesült Államokat, mil­liókat emészt fel haszontalanul. Ugyanakkor az országon belül stagnál az elnök szociális prog­ramjának megvalósítása, hatha­tós állami támogatásra vár az egészségvédelem, a közép- és felsőoktatás, az öregek és nyug­díjasok helyzete stb., aminek rendezetlenségére a legutóbbi dollárválság ls kihatott. Másod­szor a józanabb politikusok kezdik felismerni, hogy a ha­gyományos amerikai „segélypo­litika" semmi eredményre nem vezetett, a dollármilliók hatás­talanul elúsztak. Harmadszor az utóbbi időben elszenvedett ame­rikai erkölcsi kudarc (ameri­kai tulajdon kisajátítása egyes latin-amerikai országokban, Kí­na ENSZ-képviseletének nem az amerikai verzió szerint történt megszavazása a világszervezet­ben) bizonyos dacot váltott ki a szenátusi és kongresszusi körök­ben. Sokan úgy vélik, hogy Amerikának most pédát kell statuálnia, s erre lenne hivatott a segélyprogram hatálytálanítá­Hanoi — Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke interjút adott az Ajtonbladet című svéd lapnak. Az interjúban a többi között rámutatott: az indokí­nai népek által viselt háború­ban a helyzetet egyre inkább az jellemzi, hogy világossá vált a háború „vietnami^álására" irá­nyuló nixoni stratégia kudarca. Katonai vonatkozásban a ku­darcot bizonyítják azok a stra­tégiai vereségek, amelyeket a bábkormányok elit csapatai szenvedtek el, noha nagy mér­tékű támogatást kaptak az ame­rikai tüzérségtől és a légierő­től. Vietnam, Laosz és Kambod­zsa népe megszilárdította har­cos szolidaritását. „Ami Vietnam jövőbeni újra­egyesítését illeti — mondotta a VDK miniszterelnöke — tel­jes mértékben támogatjuk a DIFK 7 pontból álló program­ját, amely a fokozatos békés újraegyesítést Irányozta elő. Napjainkban tanúi vagyunk — folytatta Pham Van Dong az imperializmus elsősorban az amerikai imperializmus nyilván­való és gyors hanyatlásának, a nemzeti felszábadítási mozga lom ellenállhatatlan fellendülé­sének, amely elsöpri a kolo­nializmus minden formáját." Saigon — B—52 és F—105 „Thundérchiej" típusú amerikai repülőgépek kedden délután négy nap alatt immáron negye­dik alkalommal sértették meg a demokratikus Vietnam légi­terét és bombázták a VDK sű­rűn lakott területeit. Washington —• Kedden dél­után a washingtoni Fehér Ház előtt újabb béketüntetésre ke­rült sor. A tüntetés résztvevői az Egyesült Államok indokínai agressziója ellen tiltakoztak, s követelték az összes amerikai csapatok kivonását Délkelet­Ázsiából. Phnom Penh — A khmer ha­zafiak szerdán a hajnali órák­ban újabb nagyszerű fegyver­tényt haitottak végre. Rakétákkal és aknavetőkkel heves tűz alá vették Phnom Penh kambodzsai főváros repü­lőterét és a Lon Noll rezsim­nek a közelben lévő rádióadó állomását. A légikikötő őrségé­nek 25 tagja életét vesztette, sokan megsebesültek. A népi felszabadító erők ezenkívül meg­rongáltak két helikoptert és órákra teljesen üzemképtelen­né tették a rádióadó-berendezé­seket. sa, illetve a segély megvonása külföldi államoktól. A mottó: hadd szenvedjenek, döbbenjenek rá, hogy nélkülünk nem tudnak létezni! Így a naiv szenátorok és képviselők, akik képtelenek felismerni azt, hogy az amerikai segély nem annyira a „megsegítettek', mint a „se­gítők" javát szolgálja, valójában csatlósi kötelék. Az előrelátóbb politikusok, mint például Mansfield és Ful­bright szenátorok, más szem­Változnak idők pontból ellenzik a nagy össze­gű segélyprogramot. A Nixon­kormány ugyanis nem ad szá­mot arról, mi a rendeltetése a programnak, mire fogják fel­használni. Joggal tartanak tőle, hogy elsősorban a vietnami há­ború és általában az indokínai hadműveletek folytatására, s ezért eleve vonakodnak meg­szavazni a segélyprogramot. Mansfield olyan feltételt akart kicsikarni, hogy hat hónapon belül vonják ki Indokínából az ott állomásozó amerikai csapa­tokat. Nixon azonbanjnem akar ilyen kötelezettséget vállalni. Az amerikai elnök nem tö­rődött bele kudarcába. A se­gélyprogram elutasítása nem­csak pillanatnyi terveit keresz­tezi, hanem a jövőre esedékes elnökválasztással kapcsolatban újraválasztási propagandájának is árt. Nixon mindenképpen va­lamilyen látványosságra törek­szik, s ezért nincs kizárva, hogy különféle manipulációkkal, hát­só ajtók megtalálásával kicsi­karja bizonyos segélyprogram elfogadtatását, ha nem is kap­ja meg az eredetileg kívánt ösz­szeget. A szenátussal és most a kong­resszussal hadakozó elnök leg­főbb érve az, hogy a segélyre rászoruló szövetségesek, első­sorban az ázsiai csatlósok nem tudnának fennmaradni az amerikai dollársegély nélkül. Ez felér annak egyenes beis­merésével, hogy a saigoni és más Amerika-barát népellenes rendszerek csak amerikai szu­ronyokkal és dollársegéllyel tudják magukat fenntartani, nélkülük megbuknának. így nem vitás, hogy az amerikai se­• gély tetemes része katonai cé­lokra irányulna. Egyébként az amerikai se­gélypolitika egész története azt bizonyítja, hogy ez sohasem azt a célt szolgálta, amire neve utal, hanem mindenkor a hideg­háború eszköze volt. Egyes ada­tok szerint az Egyesült Államok a második világháború óta 143 milliárd dollárt fordított „se­gély" céljára. Más adatok sze­rint az USA 1946 és 1968 kö­zött 109 milliárd dollár segélyt folyósított, s ez úgy oszlott meg, hogy 69 milliárd 700 mil­lió dollárt gazdasági, 39 milli­árd 300 millió dollár katonai célokat szolgált. A program gazdasági részével kapcsolat­ban megjegyzendő, hogy ezen a fejlődő országok csak az Egye­sült Államokban vásárolhatnak szükséges gépberendezéseket, éspedig 50—100 százalékkal drágábban, mint a világpiacon. Ehhez nem kell külön kommen­tár. Nixon attól tart, hogy a se­gély megvonásával az Egyesült Államok „elveszítené szövetsé­geseit". A valóságban — leg­alább is erkölcsileg — rég el­vesztette őket, viszont Washing­tonnak van szüksége rájuk vi­lágpolitikai céljainak szorgal­mazásához. Ha Níxonnak sike­rül is kicsikarnia dollármillió­kat a kongresszustól, az eddigi vita és a szenátusi szavazás igazolta, hogy az eszközök megválogatását illetően törés következett be az amerikai po­litikai és a hidegháború régi eszközei már hatástalanok­nak bizonyulnak. L.'L. Castro Chilében Havanna — Fidel Castro ku­bai miniszterelnök, szerdán az esti órákban Chilébe érkezett. Mint hírügynökségek írják, kedden este a chilei főváros már a vendégvárás hangulatát árasztotta, „Barátunk, -Fidel Castro" és „Castro elvtárs" 'fel­iratú plakátok jelentek meg az utcákon. A kubai miniszterelnököt Al­lende elnök köszöntötte a san­tiagói repülőtéren, Fidel Castro látogatásának programjában a főváros megtekintése mellett vidéki körút is szerepel, amely során ellátogat néhány nagy rézbányába is. Mint Castro mi­niszterelnök kedden a santiagói televízió munkatársának adott interjújában kiemelte, látogatá­sa során találkozni kíván a chi­lei dolgozók, diákok képviselői­vel. Indira Gandhi Bonnban Párizs — Indira Gandhi in­diai miniszterelnök tegnap dél­előtt Párizsból háromhetes eu­rópai és amerikai körútjának utolsó állomására, Bonnba re­pült. Párizsi tárgyalásainak mérle­gét megvonva a francia hírügy­nökség azt írja, hogy a francia kormány vezetői jobban megér­tették a kelet-pakisztáni válság okozta tragédiát, amelynek kö­vetkeztében Indiát közel tízmil­lió menekült árasztotta el. Pá­rizs a maga részéről közölte, hogy a jelen helyzetben tovább­ra sem szállít fegyvert Pakisz­tánnak. Az indiai kormányfő Bonnból helikopteren a Gymnich kas­télyba utazott és ott Brandt kancellárral az NSZK és India viszonyáról, valamint az indiai —pakisztáni kapcsolatokról folytatott megbeszélést. Indira Gandhi három napot tölt az NSZK-ban. néhány ťFJi'riii OLOMOUC város küldöttsége dr. Miroslav Komolý, a CSKP Olomouci járási Bizottsága ve­zető titkárának vezetésével a Volgográd melletti Volzsszkij városból Moszkvába repült. Olo­mouc testvérvárosa Volzsszkij­nak. AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT meghívására Rómába ér­kezett a szovjet kommunista nők küldöttsége. SIRIMAVO BANDARANAIKE ceyloni miniszterelnök-asszony benyújtotta a parlamentnek az ország gazdasági továbbfejlesz­tésére kidolgozott ötéves tervja­vaslatot, és bejelentette, hogy, a kormány a föld magántulaj­donát korlátozó törvényjavas­lat előkészítésén dolgozik. A PERUI KORMÁNY elhatá­rozta, hogy átveszi az ellenőr­zést az eddigi magánkézben le­vő perui televízió fölött. En­nek megfelelően a tv-részvé­nyeinek 55 százalékát a kor­mány kisajátította, eleget téve a távközlésről szóló altalános törvény előírásainak. A MAROKKÓ IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM bejelentette, hogy 13 személyt korrupció miatt vád alá helyeztek. A szó­banforgó személyek mind ma­gas állásokat töltöttek be, köz­tük van öt volt miniszter, öt volt magas rangú kormány­tisztviselő és három vállalat­igazgató. SZUDÁN fővárosában befeje­ződött a híres zsoldosvezér, Rolf Steiner nyugatnémet állampol­gár pere. Steinert a bíróság a dél-szudáni szeparatisták támo­gatásának vádjával 20 évi bör­tönbüntetésre ítélte. LISSZABONBAN megkezdő­dött a helyi egyetem hét diák­jának a pere. Mindannyiukat az „állambiztonság ellen irányuló aknamunkával", s „kommunista párttagsággal" vádolják. A MARINER-9 nevű amerikai műbolygó 1 millió 369 ezer ki­lométer távolságból eddig 27 felvételt készített a Marsról. DOMINIC MINTOFF máltai miniszterelnök lengyelországi látogatásának befejezése után Belgrádba repült.

Next

/
Thumbnails
Contents