Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-02 / 259. szám, kedd

••••••••••••••••n -OJ FILMEK­••••••••••••••••n (amerikai) MARY POPPINS Walt Disney, a hollywoodi nagymester műhelyének egyik legsikerebb produkciója a Mary Poppins című amerikai filmmu­sical, mely 1963. évi premierjét követően elindult világkörüli útjára, hogy varázsával meghó­dítsa a nézők ezreit. A film — józanul szemlélve — tulajdonképpen egy édeskés történet, kitűnő zenei aláfestés­sel, egy híres filmcsillag tün­döklésével, ötletes filmgagek­kel fűszereze, melyből nem hiányzik az erkölcsi tanulság sem, s melyben az emberek oly jók és nemesek, hogy az nem is lehet igaz. De hát akkor ennek a látszó­lag szirupos, színes zenés film­nek miért van világszerte szin­te páratlan sikere? Miért ka­pott tengernyi díjat, köztük hat Oscar-díjat is? Mivel bűvöli el a nézőket, hogyan férkőzik kö­zel nemcsak a gyermekszívek­hez, de csodálattal tölti el a felnőtteket is? Miért lett egy csapásra oly népszerű P. L. Tra­vers mesekönyve, mely filmre­vitele előtt még ismeretlen volt? S így folytathatnánk, a kérdé­seket halmozva, és érvelve, hogy a film lényegében nem ho­zott különösebben újat, hagyo­A PRÉRI mányos-realista módon, a já­ték- és animációs trükkfilm kombinációjával készült s ez a módszer sem éppen eredeti, hi­szen már előzőleg Gene Kelly is alkalmazta. Mivel magyaráz­ható tehát ez a siker? Nos, ez bizonyára nem a véletlen műve, legalábbis a Disney-stúdióban készült filmről ez nem tételez­hető fel. A népszerűség elsősor­ban az alkotócsoport munkája nak, tökéletes szakmai tudásá­nak az eredménye. Róbert Ste­uenson rendező nem elégedett meg a hollywoodi musicalok jól bevált sablonjával, hanem új utakat keresett, s így friss tem­pójú, játékos, humoros hangu­latú, ötletes és fantáziadús, szerkezetileg egységes művet kreált. Egyszóval: költséges áru, kiváló csomagolásban. Ez­zel magyarázható, hogy a néző­térre ülve átadjuk magunkat a látottaknak. A film címszerepét az egykor brodway-i sztár, Júlie Andrews játssza, fölényes színészi maga­biztonsággal, énekesi és tánc­képességeinek a csillogtatásá­val. Partnere a nálunk ismeret­len, ám Amerikában népszerű énekes és komikus Dick van Dyke. (román—francia) Az indián kalandfilmek szá­ma újabb alkotásokkal gyara­podott: az NDK-ban és az NSZK­ban készült May Károly re­gényátültetéseket követően a román filmgyártók a franciák­kal együttműködve James Fen­nimore Cooper amerikai író in­diántörténeteit vitték filmre. Pierre Gaspard-Huit és Sergiu Nicolaescu A szarvasvadász és A becsületes mohikán után meg­filmesítette Cooper egyik leg­népszerűbb regényét, A préri-t is. Cooper műveiben az indiánok a pusztulásra ítélt nép jelké­pévé emelkedtek. Az angolok és a skótok, a franciák és az indiánok véres küzdelmei a tör­ténelmi fejlődést, a feltartóztat­hatatlan technikai haladást szimbolizálják, mely szinte szükségszerűen összeütközik az erkölccsel, az emberséggel. A Cooper-regények mondanivaló­jától azonban ugyancsak elru­gaszkodnak az álromantikus in­diánfilmek, melyek jól bevált klisék alapján készülnek. Előre kiszámítható „fordulatokra" épülnek, felvonultatva a ka­landfilmek „kimeríthetetlen" kelléktárának minden eszközét. Ilyen séma szerint készült A préri is, a megfilmesítés ezúttal azonban — az eddigi filmektől eltérően — ízléses, bár a film tempója a kelleténél lassúbb iramú. —ym— I1IIMIV. // Az utóbbi időben egyre gyak­rabban esik szó az információs rendszer új vívmányáról — az úgynevezett adatbankról. Sokan felteszik a kérdést: hogyan működik egy ilyen „bank" és milyen a gyakorlati küldetése? Az adatbank nagy teljesítmé­nyű, egyidejűleg és egymástól függetlenül több felhasználó ki­szolgálására képes, közvetlen hozzáférésű memóriával (mág­neslemezes, mágnesdobos egy­ségekkel) rendelkező számító­gépre épített adattárolási rend­szer, amelybe az adatok termé­szetes nyelven, előzetes kódo­lás nélkül adhatók be és mul­tidimenzionális kapcsolatok fel­tüntetésével tárolhatók, s amelyből az adatok többsége gyakorlatilag várakozás nélkül, ugyancsak természetes nyel­ven megadott kérdések alapján, egyidejűleg vagy táblázatos for­mában, tetszőleges csoportosí­tásban, bontásban és aggregált­ságban visszanyerhető. Az adatbank megvalósításá­nak egyik legfontosabb felté­tele egy olyan számítógép, amelynek segítségével könnyű­szerrel és gyorsan lehet vá­laszt adni az érdeklődőknek például a tervezéshez szüksé­ges tényadatokra, prognózis­adatokra, a célkitűzéseket meg­határozó adatokra, valamint tervadatokra vonatkozó kérdé­sekre. A számszerű adatokon kívül szöveges információk is beke­rülhetnek a feldolgozott infor­mációs bázisba. A hazai adato­kon kívül a nemzetközi összeha­sonlításokhoz szükséges, illető­leg a külkereskedelmi tervezés­hez segítséget nyújtó külföldi adatokat is gyűjtheti és tárol­hatja az adatbank. Az adatok hierarchikus rend­szert alkotnak az adatbankban oly módon, hogy minden adat egyidejűleg több hierarchia ré­sze is lehet, vagyis a hierar­chiák sokszorosan összefonód­nak egymással. Az „ipar társa­ITT AZ ADATBANK... 14. Hanem a lovaskatonák hiába nyargalták be a környéket a szélrózsa minden irányában, nem akadtak a szökevények nyomára. 2 < S O > Z Ul >• 2 UJ O < a. t» O 0£ < C/í ü ae O * Erre a 'gróf Prizsinszkyt küldte ki, mint ké­met. Sorra végig kellett járnia a szomszéd városokat, hogy kiszimatolja, hol vannak. Ennek aztán meg is volt az eredménye. CĹ ' < Í š P < T y x i­K N C/5 < > oc O x t/i O dalmi terméke" megjelölésű adat például tovább részletez­hető ágazatai, szektor, főtevé­kenység-, melléktevékenység bontás szerint, ugyanakkor az „összes társadalmi termék", il­letve az „ipar összes eloszt­ható forrása" adatoknak egy­aránt része. Az információk forrásai Az adatok forrásai lehetnek külsők, nevezetesen az állami irányító szervek előterjesztései, jelentései (ide értve a nyilvá­nos statisztikai kiadványokat is), és a szakirodalmi források, nevezetesen a tervmunka során létrejövő belső előterjesztések és jelentések, tervdokumentu­mok. Hangsúlyozni kell, hogy az adatbank szakirodalmi informá­ciókra is támaszkodik, ameny­nyiben azokból fontos tény­adatokat és számítási eredmé­nyeket vesz át, illetve ameny­nyiben az azokban megtalálha­tó szöveges információk lelőhe­lyére utal. Az adatok esetében megkö­vetelik, hogy azok megjelölé­seit természetes nyelven, előze­tes kódolás nélkül is beadhas­sák. Lehetőséget kell adni to­vábbá arra is, hogy az adato­kat például a tervhivatal mun­katársai közvetlenül is közöl­hessék a géppel. Megkívánják továbbá, hogy az adatokhoz közvetlenül (vagy­is a számítóközpont munkatár­sainak közreműködése nélkül) várakozásmentesen, egyidejű­leg, s egymás zavarása nélkül egyszerre többen is hozzáfér­hessenek. Olyan kérdések ese­tében, amelyek nagy tömegű adat kiadásával járnak, illetve bonyolult feldolgozási művele­teket követelnek meg, a számí­tóközpont munkatársainak köz­vetítésével kapják meg a vá­laszt a tervhivatal munkatársai. Technikailag az adatbank­nak időbeosztásos (time-sha­ring) rendszerben működő, nagy kapacitású központi me­móriával, mágneslemezes vagy mágnesdobos külső memóriával és a számítóközponttól távolabb elhelyezett ki- és bemenő egy­ségekkel (telex írógépekkel, katódsugárcsöves egységekkél) felszerelt, nagy sebességű szá­mítógép lehet csak az alapja. Emellett a számítógép prog­ramozási rendszerének, softwa­re-_iének olyannak kell lennie, amely lehetővé teszi az üil. láncelv alkalmazását. A láncelv lényege, hogy az azo­nos hierarchia szinten elhe­lyezkedő adatokat egymáshoz kapcsolják, vagyis egyikről a másikra utalnak. A sokoldalú kapcsolati rendszert az bizto­sítja, hogy minden adat több lánc eleme, s egyben több más lánc kiinduló pontja lehet, vagyis minden adat sok más, nála aggregáltabb, vagy mé­lyebb bontású adatra utalhat to­vább. Ily módon minden adatot csupán egyszer kell rögzíteni, és mégis tetszőleges szempont szerint közvetlenül vissza lehet keresni. Az adatbank szótár-alrend­szerből, struktúra-alrendszerből és az adattároló alrendszerből épül fel. A szótár-alrendszer o báró Behenczy Károly nevű ifjút az Estella nevű, hatszáz forintokon vásárolt, tutajdonunkat képező \ leányzóval egyetemben haladéktalanul letartóztatván a levelet átadó megbízottunknak kezeibe szolgáltassák I ki, egyébként kő kövön nem marad BesztercénI" Aláírás: „gróf Pongrácz István". ' feladata a szósorozatokkal kife­jezett adatmeghatározások (például az „ipar társadalmi terméke") átalakítása számso­rozatokká a memóriakapacitás­sal való takarékosság és a fel­dolgozás gyorsaságának foko­zása céljából. A struktúra-al­rendszer az adatok közti kap­csolatok rögzítésére hivatott, vagyis megteremti a bővebb, il­letve szűkebb fogalmakra való automatikus utalás, továbblé­pés lehetőségét. Az adattároló alrendszer rögzíti a struktúrá­ban szereplő fogalmakkal azo­nosított tényleges adatokat. Hogyan működik az adatbank? Az adatbank szótára és struk­túrája állandóan bővíthető, fej-, lesztrető, módosítható. Ez azt jelenti, hogy a rendszer kiépíté­sének megkezdésekor nem kell teljes és részletes képpel ren­delkeznünk a tárolni kívánt adatok köréről és kapcsolati rendszeréről, hanem az a tény­leges adatok bevitelével együtt folyamatosan dolgozható ki. Az adatok visszakeresésekor abban az esetben, ha egyetlen pontosan meghatározott adat­ról van szó (például az ország nemzeti jövedelme 1965-ben), a rendszer a természetes nyelven feltett kérdés lefordítása után az adattároló alrendszerből köz­vetlenül, a struktúra igénybe­vétele nélkül kiemeli a kívánt adatot. Ha egy vagy több színtű bon­tást igényel a felhasználó, ak­kor a struktúra vezérli automa­tikusan a visszakeresési lépése­ket a hierarchia meghatározott szintjein keresztül. (Ily módon szolgáltatja például az ipar tár­sadalmi termékének kétszintű szektorbonátsát: állami, szövet­kezeti, magánszektor társadal­mi terméke, állami szektoron belül a nemzeti bizottságok vál­lalatai stb.) Arra is lehetőség van, hogy megállapítsuk, vala­mely adat milyen magasabb szintű adatokkal van kapcso­latban, (például az ipar társa­dalmi terméke „az ipar összes elosztható forrásával", a „tár­sadalmi termék összesen" — stb.), s ez módot nyújt annak gyors és egysaerű megállapítá­sára, hogy valamely tervszám módosítása milyen más tervszá­mokat érint, hogy igényel-e to­vábbi döntést. A központi adatbank az integ­rált, számítógép bázisú tervin­formációs rendszer szerves ré­sze. Az adatbankhoz kapcsolód­nak a számítástechnikai és mo­dell alrendszerek, amelyek a tárolt információk felhasználá­sával, a számítóközpont mun­katársai által készített progra­mok, vagy például a tervhiva­tal munkatársai által közvetle­nül beadott utasítások' alapján -egyszerűbb és bonyolultabb szá­mítási müveleteket végeznek, s ezek eredményeit ismét az adatbankban tárolják. A központi adatbank a többi gazdaságirányítási adatbankra épül: azoktól gépi bizonylato­kon (lyukkártyákon, mágnes­szalagokon) alapadatokat és számítási eredményeket vesz át, hiszen minden adat tárolá­sára nem képes. ZajcsiSlapítos műanyaghabbal A vasbeton elemek formázását végző rázóasztalok szinte elvi­selhetetlenül nagy lármát idéznek elő. A zaj csökkentésére irányu­ló kísérletek mind ez ideig meglehetősen csekély eredményt hoz­tak, ezenkívül a javasolt eljárások rendkívül költségesek. A közelmúltban a Szovjetunióban olyan eljárást szabadalmaztak, amellyel a rázóasztal okozta zajt jelentősen csökkenteni tudták. A rosztovi építészeti intézet munkatársai által kifejlesztett mód­szer alapján a nagy zajt okozó gépet műanyaghabbal fedik le a kö­vetkezőképpen: a rázóásztalt befogadó mélyedésbe habképző anya­got öntenek be; a rezgő részekre kis lapátokat erősítenek, ame­lyek rázkódás közben a habképző anyagot felverik, s ezután az összes zajforrásokat, mint a rugókat, U-profilokat és a keret felső részét, bevonja. Ennek a módszernek igen sok előnye van: a hab, amelyet a hab­beton előállítása során nyernek, vegyileg közömbös, s előállításá­hoz kis méretű kiegészítő berendezésekre van csupán szükség. Az eddigi kísérletek során megállapították, hogy a habanyag al­kalmazásával a zajt közel 30 százalékkal sikerült csökkenteni. (djl

Next

/
Thumbnails
Contents