Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

fgy élünk a Szovjetunióban Ünnepi színekben pompázik a vol­gográdi 'pedagógiai főiskola üléster­me. Megérkeztek a főiskola vezetői, tanárok, professzorok s diákok ér­deklődő, várakozó tömege foglalta el a szabadon maradt helyeket. Az érdeklődés óriási, hiszen ezen a va­sárnap délután a főiskolán tanuló csehszlovák diákok adnak műsort a nagy pedagógus, Komenský halálá­nak háromszázadik évfordulójára. Lányok, fiúk jelennek meg a szín­padon, Komenský halhatatlan életmü­vét, nagy egyéniségét idézve; a cseh, szlovák táncok, a magyar csárdás hangulatát,- népek barátságának ked­ves fényét villantják fel. A fellépés befejeztével a főiskola rektora mondott megható, kedves be­szédet, s fejezte ki elismerését és kö­szönetét a színes műsorért. Utána az „Afrikai ritmusok" elnevezésű tánc­zenekar pezsdítő dallamai tették még szebbé a vasárnap délutánt. A mintegy száz, Volgográdban tanu­ló csehszlovák diáknak nem ez volt az első bemutatkozása. Már jóval előbb az esztrádcsoportok fakultások közötti versenyén az irodalmárok és történészek „Bohémia" elnevezésű együttese dalokkal és táncokkal ki­tűnően szerepelve díszoklevelet szer­zett. Kellemes meglepetést és szép si­kert jelent ez, hiszen Volgográdban csehszlovák diákok csak az 1970/71-es tanév óta vannak. A diákság élete itt is tele van vi­dám, jókedvű eseményekkel. Szabad idejükben kihasználják a sportélet ezernyi lehetősége nyújtotta felüdü­lést, mint ahogy élnek a város sok­színű szórakozási lehetőségeivel is. A Naumová utcán levő diákottho­nuktól mintegy háromszáz méterre van a modern, gyönyörű „Szaljut" filmszínház, így a mozilátogatás iga­zán nem okoz problémát. A csehszlo­vák diákok ugyanúgy gyakori vendé­gei a négy volgográdi színháznak, a gyönyörű új cirkusznak, nem beszél­ve a többi filmszínházról, a „Vidám park"-ról, a Volga nyújtotta igazán szerelmese kellemes üdülési lehetőségekről. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy igazi munkájukról, legfőbb céljukról megfeledkeznének. Tudják és megér­tik Lenin szavainak fontosságát. A legfontosabb mégis tanulni. Nemcsak mi, de hazánk iskolaügyi minisztériumának vezetői is kellemes, jóleső érzéssel hallgatták, amikor a pedagógiai főiskola rektora ismertet­te a csehszlovák diákok első félévi eredményeit, s jó néhány tanulót di­cséretben részesített, akik vizsgáikat valóban csak kitűnő eredménnyel vé­gezték. A volgográdi pedagógiai főiskolán, melynek filozófiai, matematikai, fizi­kai ós biológiai fakultásán tanulnak csehszlovák fiatalok, hetenként je­lenik meg a diákok szerkesztésében, a „Tanító" című diáklap. A második félévben szinte minden számban nap­világot lát valamelyik csehszlovák diák tollából származó cikk, melyek­ben hangot kap hazánk ifjúságának élete, a csehszlovák és a szovjet diá­kok barátságát oly szépen szemléltető, életből ellesett mozzanatok, tréfás események; a diákélet ezerszínű vilá­ga. Az ötemeletes diákotthonunkban, melynek baloldali ablakaiból a Le­nin térre s a távolabb hömpölygő Vol­gára nyílik kilátás, mindig vidám az élet. A négyágyas szobákban szinte egy család ötvöződik össze a külön­böző nemzetiségek, országok fiaiból. A napfényes péntek délutánokon hányszor tölti be lármás jókedv a diákotthon környékét, amint egy élet­re összetalálkozott diákpár házasság­kötésre indull Ilyenkor az egész eme­let minden szobájában harsogó vidám­ság uralkodik. A diákotthonunkban az ebédlő ter­mében ünnepelünk minden nagyobb ünnepet. Ilyenkor a diákotthon zene­karának dallamai nyomán nagyszerű a hangulat, vidámság, tánc hullámzik át a termen. MÁZSÁR LÁSZLÓ Amikor először lát­tam őt, farámára fe­szített vásznak előtt állt, és egy nagy ecsettel betűket má­zolt a fehérre alapo­zott transzparensek­re. Egyszer felkértem, hogy rajzoljon cím­kéket a Jókai emlékkiállításra. Láttam öt, ahogy elbűvölve Aliit a komár­nói (komáromi) múzeum hatalmas gobe­linjei, festményei előtt. Ott voltam akkor ls, amikor táncdalokat énekel a komár­nóiaknak. Most vizsgákra készül. Második éve, hogy a bratislavai Iparművészei Közép­iskola tanulója. Komárnóban érettségi­zett. Utána az ottani Népművelést Intézet­ben dolgozott, majd végre győzött benne a tudásvágy, s most utolsóévesként láto­gatja az említett Iskolát. Az Iparművészeti Középiskola csarnoká­ban beszélgetek Molnár Gizellával. Kö­rülöttünk jókedvű diáksereg álldogál, be­szélget. Vége a tanításnak. Vannak, akik csoportokban szaladnak le a lépcsőn, él­ményeikről beszélegtnek. — Végre közéjük tartozom — mondja boldpgan, s mosolyogva köszönti az elha­ladókat. Gyermekkora s élete lényeges állomá­sai felől érdeklődöm. Komáromban születtem, 19 éves vagyok. Legmaradandóbb gyermekkori élményeim közé elsősorban nagyanyám felejthetet­len meséi, édesanyám szomorkás népda­lai tartoznak. Talán ekkor kedveltem meg a zenét. Járási viszonylatban szép sikereket értem el az ének, a színjátszás és a képzőművészet terén. Néhány évvel ezelőtt Komárnóban a múzeum épületében volt elhelyezve a [á­rási Népművelési Intézet is. Bőven akadt itt népművészeti tárgy, szőttes, suba, nép­viselet, népi faragványok stb. — A múzeum közelsége volt talián a legerősebb impulzus, mely az iparmű­vészethez vezetett, no meg régi vonzal­mam a festészet iránt. Társalgásunk egy közeli presszóban folytatódott. A gőzölgő kávé mellett még beszédesebbé vált ez a fiatal, tehetsé­ges komárnói leány. Kihasználtam az al­kalmat, s érdeklődési köre felől kezdtem tudakozódni. — Legkedvesebb festőim Rjepin, Remb­randt, Picassó ós Ferenczy Béni. Kedve­lem a színművészetet ls. Itt Shakespeare, Moliére és Mesterházi Lajos nevét emlí­teném. Általában a művészetek nagyjai közül Spencer Tracyt, Vanette Redgravet, Simkovits Imrét, Fellinit, a halhatatlan zeneszerzők közftl Verdit és Bachot em­líteném. Iskolai tanulmányai felől kérdezőskö­döm. Faggatom, hógy milyen jellegű kép­zőművészetek közül melyik vonzza legin­kább. — Főleg a művészettörténet, a figurá­lis rajzolás, a tervező rajz, a kösztüm-ter­vezés és a csipkeverés érdekel. — Távlati terveim? A népművészet te­rén szeretnék dolgozni, s közben távúton művészettörténetet és nyelveket akarok tanulni. Molnár Gizella 1972-ben fejezi be ta­nulmányait. Meggyőződésem, hogy számos kellemes meglepetést szerez még. Közben a zenegép egy Ismerős dalba kezd. Molnár Gizella dúdolgat magában, szürcsöli a kávét, s fiatail ábrándos arccal néz kl az ablakon. A zenébe belevegyül az esőcseppek csobbanása és az ő dúdo­lása ls. Aztán ő kérdezősködik. Diákos kíván­csisággal figyeli szavaim egészen a bú­csúzásunkig. GINZERV ÁRPÁD H & ^GYERMEKVILÁG * királyt kérő békák Valamikor réges-régen — így mesélik — a kerek nagy világ ura fönn trónolt egy Olümposz nevű h: gyen, és Jupiternek hív­ták; ő uralkodott a földke­rekség valamennyi embere és állata tölött. Volt annak az Olümposz hegynek a tövében egy nagy mocsár, abban laktak a békák. Vígan, szabadon éltek, azt csi­náltak, amit akartak, mert sen­ki sem parancsolt nekik; a ha­talmas Jupiternek kisebb gond­ja is nagyobb volt, mint hogy holmi vartyogó békanéppeil tö­rődjék. A békák azonban egy Idő múlva elunták ezt a szép szabad állapotot, s rettentő ze­nebonával Jupiterhez folya­modtak, adjon királyt nekik, aki uralkodjék fölöttük, és megszabja, kinek mit szabad tenni. Jupiter eleinte ügyet sem ve­tett a lármára, kuruttyolásra; hanem utóbb elunta a minden esti zslbongást, fogott egy nagy fatuskit, és lehajította a mo­csár közepén a tóba. A víz nagyot iloccsant, és a békák megszeppenve elhallgat­tak. A tuskó sokáig hevert a tó­ban anélkül, hogy a békák •kár csak á közelébe is mertek volna menni. Ki tudja, mire nem képes ez a mozdulatlan, hallgatag király; egyszer csak horkan egyet, és mind egy szá­lig agyoncsapja őket. Lapul­tak hát, és pisszenni se mer­tek. Hanem egy Idő műlva egy szemfüles béka mégis elhatá­rozta, hogy szerencsét próbál. Eilöóvakodott a nád közül, lé­pett egyet, lépett kettőt, lépett hármat; egyszer csak ott volt a tuskóklrály tövében. Hozzáért, aztán rálépett a lábára, aztán, mert a király nem mozdult, el­kezdett óvatosan fölfelé mászni rajta, előbb csak derékig, az­tán vállig, s végül ott túl t a fe­jén; s ha már fönt ült a fején, hát vartyogott is egy diadal­masat. A tuskó nem mozdult, nem szólt, nem tiltakozott. Erre elő­jött a többi béka is; valósággal megszállták a tuskót, csak úgy nyüzsögtek rajtá, és reggeltől estig azzal szórakoztak, hogy fejest ugráiltak a tetejéről a tó­ba. Addig mászkáltak rajta, míg egészen be nem mocskolták Sárral, moszattal, békanyállal. Akkor aztán meguntlk, és ttj királyt kértek Jupitertől. Jupitert bosszantotta a békák akvetetlenkedése; küldött nekik királlyul egy vízisiklót. No, ha eddig az volt a bajuk, hogy a kiráilyuk meg se moc­can, hanem csak áll és hall­gat, mint a tuskó, akár a fejére is mászhatnak: mostantól fog­va, éppen ellenkezőleg, amiatt jajgattak, hogy a királyuk na­gyon is fürge, hol itt bukkan föl, hol amott, s ahány alatt­valója a közelébe kerül azt azon nyomban lenyelt. Ismét Jupiterhez folyamodtak hát, új királyért. A földkerekség ura azonban azt mondta nekik: — Adtam elnéző, jámbor ki­rályt: nem kellett; most hát tűrjétek békességgel a rosszat és a szigorút, mert könnyen még rosszabbat kaphattok he­lyette! így aztán azóta ls a falánk sikló uralkodik az ostoba béká­kon. Zalabai Zsigmond: KACSAKALAND Ballag a, ballag a kacsa, billeg a, billeg a hasa. Billeg, ballag, meg-megáll, hullott szederre talál: egy szem, két szem, hat szem, tíz, addig nyeli, míg becsípd orra bukik árnyékába, hip-háp. hangzik kurjantása. VÍZSZINTES: 1. Rejtvé­nyünk első része (nyíl irá­nyában folytatva). 13.-Város Nigériában. 14. Királyság Hátsó-Indiában. 15. Egyik irány. 16. Igen, oroszul. 19. Vakondok, szlovákul. 21. Tantál vegyjele. 22. Pihen. 24. Régi hosszmérték. 26. Török fiúnév. 28. Ilyen pont is van. 29. Rejtvényünk be­fejező része. 30. Azonos be­tűk. 31. Volt orosz uralko­dó. 32. Régi űrmérték (ék. h.J. 33. Rádium és kén vegy­jelei. 34. Bonn szélei. 36. Ingovány. 39. Kiütés a szo­rítóban. 40. Kopasz. 42. Föld­rész. 44. Állami illeték. FÜGGŐLEGES 1. Rejtvé­nyünk második része (nyíl irányában folytatva). 2. Lám. 3. Szovjet város. 4. Mélybe. 5. Tova. 6. Mák, szlovákul. 7. Borotválatlan, szőrös (az utolsó betű kettőzve). 8. Napszak. 9. Réz peremei. 10. Kutya. 11. Vízben élő állat. 12. Elek fele. 17. Európai nép. 18. Kas. 20. Egy oldal­nyi géppel írt szöveg. 21. Edények. 23. László, Ödön, Ádám. 24. Azonos mással­hangzók. 25. Lenke, Eszter, Rozália. 26. Török katonai rang. 27 .Egyik nemzetközi mesterséges nyelv. 28. Gyi­lok. 35. Paszuly. 36. Lazac azonos betűi. 37. Szeszes ital. 38. Magasztos hangú költemény. 40. személyes névmás. 41. Öröm közepe. 42. Mesterség. 43. Ha, szlo­vákul. 44. Régi római péuz­nem. 45. Vissza: finom. Beküldte: Lőrincz László OKTÓBER 24-i REJTVÉ NYÜNK MEGFEJTÉSE: Min den anyagi és szellemi ér­ték forrása az ismeretek­ből, azaz a könyvekből ered. Könyvjutalomban részesült: Egri Magda, Malý Horeš, Fü­löp Irén, Maié Trakany, Nevgrády Edit, Jelšava, Kovács Tibor, Imeí, Hegyi Erika, Radzovce

Next

/
Thumbnails
Contents