Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

Változatos és színvonalas műsor A

Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulója, valamint a csehszlovák —szovjet barátsági hónap alkalmából országszerte sokrétű és tartalmas rendezvényekre kerül sor. A gazdag eseménysorozat keretében nagyszabású filmbemutatókat is tartanak. A műsor változatos, sokat Ígérő, méltán számíthat a közönség fokozott érdeklődésére, hiszen az alkotások a nézőket újabb ismeretekkel és művészi élményekkel gazdagítják. Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov „Menekülés" címmel vitte filmre Mihail Bulgakov eredeti színművét, melyet a nagy író nem sokkal azután alkotott (1928-ban), hogy a moszkvai Művész Színház nagy sikerrel mutatta be Turbinák végnapjai című drámáját. A színes, szélesvásznú történelmi freskó a forradalom után hajótörést szenvedett és külföldre emigrált fehéroroszok összeroppanásáról, gyógyíthatatlan honvágyáról szól. Roman Hludov, fehérgárdista tábornok a Menekülés főhőse jellemét és sorsát tekintve közel áll A. Turbinhoz: a régi Oroszország iránti hűség jellemzi őt is, akárcsak Turbint, s az a szellemi tompaság, hogy nem tudja felfogni: az ősi Oroszország új történelmi szakaszba lépett,, új utat választott, sorsát a kommunizmussal kötötte össze. Hludov, bár becsületes ember, de mivel nem találja helyét a polgárháborúban, bűncselekményeket követ el. Hasznos lehetne népe számára, de tehetsége kárba vész. Roman Hludov, azoknak az utolsó vrangelista csapatoknak a parancsnoka, amelyek a Krimben sáncolták el magukat, ez az utolsó mentsváruk. Vereségükkel véget ér a fehérgárdisták ellenállása a polgárháborúban. Hludov ugyan általánosított személy, Krím eleste és a hősiesen küzdő vörös katonák diadala azonban történelmi tény. Alov és Naumov művészi formában örökítette meg a kor drámai légkörét és jelentőségét, teljes mértékben kihasználva a filmvászon grandiózus ábrázolási lehetőségeit. Vlagyiszlav Dvorzseckij — Hludov szerepében — remek teljesítményt nyújt: hitelesen adja vissza a hős mélyen tragikus sorsát, belső vívódásait. Az alkotásban néhány ismert színészt is láthatunk: Mihail Uljanovot — Csarnota tábornok szerepében —, Alekszej Batalovot — aki Golubkov docens szerepét árnyaltan, mélyen átélve játssza —, Ľudmila Szaveljevát — akit a Háború és békében Natasa Rosztova szerepében ismerhettünk meg, a mostani filmben pedig a volt cári miniszterhelyettes feleségét személyesíti meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a sorsforduló napjaiban játszódik a Ljubov Jarovaja című film története is. Az alkotás Konsztantyin Trenyev színmüvének filmváltozata, s egy tanítónő drámai sorsán keresztül mutatja be az igazságos harc célját, az ország jobb jövőjéért folytatott küzdelem értelmét. Amíg a tanítónő fenntartás nélkül magáévá teszi a forradalom eszméit és minden erejével a rend helyreállításán fáradozik, addig férje, aki ugyan a bolsevikok oldalára állt, az első kínálkozó alkalomtJJ SZOVJET * m B'M HPIS B Hl mal elárulja őket. A harc, az eszme árulója azonban örökre elveszíti a szeretett asszony szerelmét is. A Vlagyimir Fetyin rendezte film címszerepét Ljudmila Csurszina játssza. Ot részből áll a Felszabadítás című szovjet háborús hősköltemény, melyben megelevenedik a fasizmus teljes összeomlását eredményező háború számos emlékezetes fejezete. Az első két részt (Lángoló ív és Áttörés címmel), az 1943-as évi nyári Moszkva melletti és a sztálingrádi sikereket követő eseményeket, a kurszki csatát és a dnyeperi átkelést már a múlt évben láthatta a közönség. A grandiózus filmeposz harmadik része, Döntő csapás címmel most kerül vetítésre. A film a második világháború eseményeit, Európa felszabadítását foglalja össze. A háborúnak azt a szakaszát rekonstruálja, amelyben már a szovjet hadsereg ereje és sorozatos sikere volt a meghatározó. „Mi élw maradtunk, ezért kötelességünknek érezzük, hogy elmondjuk az igazságot a háborúról... A háború legrettenetesebb „eredménye" a tömérdek megsemmisült emberi élet. Az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió többet áldozott ebben a harcban, mint a Hitler-ellenes koalícióban részt vevő szövetségesek, A győzelemhez való hozzájárulásunk és erőfeszítéseink döntő jelentőségűek voltak. Ezt az igazságot szeretném elmondani a második világháborúról". Ezek a film rendezőjének, Jurij Ozerovnak a szavai, melyek megmagyarázzák az alkotók szándékát és a roppant méretű monumentális film célját. A Döntő csapás az 1944. évi nyári hadművelet gigászi küzdelmeit, a Bagration fedőnéven ismert offenzíva eseményeit rekonstruálja. A rendező kronológiai sorrendben idézi fel a Belorussziában zajló fronteseményeket, az ellenség figyelmét elterelő hadműveleteket, megmutatja a nagy hadigépezetek vezérkarának terveit, hogy a harc egyes részleteit látva öszszefüggéselben érzékeljük az eseményeket. Ozerov filmje rendkívül igazságos és tárgyilagos, a háború kegyetlenségeinek ábrázolásában szigorúan ragaszkodik a valósághoz. A csatajelenetek döbbenetesen élethűek. Mégsem hagyományos dokumentumfilmet látunk, nem eredeti felvételekből összeállított sorozatot. A film hatalmas keresztmetszet, melyben a történelmet látjuk dokumentumszerű pontossággal, de művészi szinten, játékfilmen. Az alkotás kifejezi mindazt, amire vállalkozott. A rendezői erények, a kiállítás rendkívül gazdagsága, a 70 mm-es panoramatikus technika, a kiváló felvételek látványt, izgalmat nyújtanak. A rendkívül tanulságos film végső kicsengése a háború ellen, a béke megbecsülésére irányul. Igen eredeti látásmódú, nagy tehetségű rendezői egyéniség a szovjet Gleb Panfilov, akire néhány évvel ezelőtt a Tűzön nincs átkelés című filmje révén figyelt fel a világ. Most bemutatásra kerülő műve, a Kezdet, sok tekintetben rokonítható előző alkotásához. A főhős, Pása egy „szürke" teremtés, egy szövőgyári munkáslány, aki arról álmodozik, hogy színésznő lesz; s mint később kiderül, álma nem volt hiú ábránd. A filmen belüli filmben Jeanne d'Arc szerepét játssza, s ez a motívum, a filmforgatás és a színésznő magánéletének párhuzama vonul végig a Kezdeten. Ez a párhuzam a mondanivaló fontos kifejező eszköze. A film tehát egy siker, egy harc kezdete, a főhőst érő csapások leküzdése. Pásának sok gúnyt, megaláztatást, kudarcot kell elszenvednie, míg eljut a siker kezdetéig. De céltudatos, erős és kitartó, s bár többször is „elesik", mindig talpra áll, mert hisz önmagában. A főszerepet egy sajátos arculatú, sokszínű és nagyon tehetséges színésznő, Inna Csurikova játssza, aki a maga esetlenségével ritka színészi típust képvisel. A film Panfilov és Csurikova, a rendező és a főszereplő páratlan kvalitásai révén igazi művészi élményt nyújt. Beethoven Eroicájának záróakkordjai, Mária Lujza menyegzője, véres ütközetek különböző jelenetei, monumentális hatású felvételek Napóleon hadseregének oroszországi meneküléséről, a Berezinán való átkelésről, Napóleon visszavonulásáról — ez a háttere a Waterloo című nagyszabású filmnek, mely a szovjet Moszfilm és az olasz Dino de Laurentis Cinematografica filmtársasággal közösen készült. A szuperlátványos filmben feléled egy régi, emberi nagysággal és nyomorúsággal, dicsőséggel és bukással terhelt kor, amely a Waterlooi csatával éri el tetőfokát. Napóleon francia császár, a belgiumi Waterloonál vívta és vesztette el az utolsó nagy csatáját, és ezt már csak bukása és száműzetése követte. A rendező Szergej Bondarcsuk — aki a Háború és békével kivívta az egész világ elismerését — a filmben Napóleont nemcsa"k mint hadvezért ábrázolja, hanem mint a hatalmát vesztett embert. A monumentális film nagy nemzetíí » Alov és Naumov film jének, a Menekülésnek egyik emlékezetes jelenete. közi szereplőgárda közreműködésével készült; a főbb szerepeket amerikai, angol, jugoszláv, francia, olasz és természetesen szovjet művészek alakítják. Napóleont az amerikai Rod StQiger, Wellingtont, a győztes hadvezért a kanadai Christopher Plummer alakítja. A filmben szerepét kapott Oleg Vidov, Szergo Zakariadze, Orsón Welles, Virginia McKenna és még további 80 színész, valamint 3200 statiszta. Az idei moszkvai nemzetközi filmfesztiválon nagy visszhangot váltott ki Joszif Hejfic filmje, a Salud, Marija!, amely a szovjet filmművészet egyik legkiemelkedőbb egyéniségének már a 22. filmje. A rendező a film hősnőjét az orosz és a spanyol polgárháború, valamint a Nagy Honvédő Háború részvevőjéről, Marija Fortusz asszonyról mintázta. A film azoknak a hősöknek állít emléket, akik részt vettek az Októberi Forradalom és a Honvédő Háború harcaiban. A film a közös ügy, a nép sorsáért, jövőjéért harcolók krónikája. Egy orosz forradalmárnő története, aki már 16 éves korában röplapokat terjeszt, propagandamunkát végez a szovjetország déli részét megszálló francia intervenciós csapatok között. Itt ismerkedik meg Pablőval, a francia hadiflotta egyik spanyol matrózával. Több mint egy évtized telik el, amíg Marija újból találkozik Pablóval. Mindketten pártmegbízatást teljesítenek Spanyolországban. A film megragadóan idézi fel a spanyol köztársaság dicsőséges napjait, a spanyoí függetlenségért vállvetve küzdő különböző nemzetiségű katonák hősies harcát. Spanyolország Marija második hazája: itt temeti el férjét, Pablót és fiát Pavelt is. A film a hősnő vallomásának megjelenítése. Életének keserű és boldog éveiről beszél egy fiatal szerelmespárnak, akik felderítőként ejtőernyővel fognak leereszkedni a német fasiszta hadsereg vonalai mögött. A nagyerejű alkotásnak minden mozzanata megtörtént esemény alapján' bonyolódik. A film megtekintése után azzal az érzéssel jövünk ki a nézőtérről, hogy egy szokatlan drámai sors tanúi voltunk. Egy olyan asszony életét kísértük végig, akinek a boldogságot az jelentette, hogy harcolhatott egy új világért. J. Hejfic nagyhatású filmjében emlékezetes alakítást nyújt Ada Rogovceva ukrán színésznő, akinek Játékát emlékezetünkben sokáig megőrizzük. (Teljesítményéért a moszkvai nemzetközi filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjával tüntették kl.) A film tehát egy nemzedék sorsa, a mai 70 éveseké, azoké, akik 1917-től kezdődően a szovjet nép és az egész világ népeinek felszabadításáért harcoltak. TÖLGYESSY MÄRIA Döntő csapás címmel mutatják be a „Felszabadíts<s" harmadik részét Inna Csurikova a főszereplője Gleb Panfilov legújabb filmjének, a Kez. det-nek.