Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

a a sn ura TAPASZTALATCSERÉN A MOSZKVICS GYÁRBAN Trnava több mint négyezer mun­kást foglalkoztató autógyára felé sie­tek. Hosszú betonút vezet az üzem bejáratáig. A portás szinte ismerős­ként fogad, pedig sohasem jártam itt. Elmondja, hogy náluk gyakran járnak újságírók. Egyetlen pillantás­sal végigmérem e zsibongó, méhkas­szerű gyártelepet. A gépek zajába autók tülkölése, emberek beszéde ve­gyül. A gyár egyik fogadótermébe vezet­nek, ahol Jozef Pecko, a szakszerve­zet üzemi bizottságának elnöke fo­gad. Az üzem egykori nevét, a Kovo­smaltot említem. Ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — Egy kis történelemmel kezdem, így ugyanis könnyebben érthető a változás. A gyárat 1917-ben alapítot­ták. Akkor kohászati üzemként mű­ködött. Hengerelt vas előállításával és öntöttvas feldolgozásával foglalkoz­tak. Főleg a felszabadulást követő években alakult ki a gyár ipari arcu­lata. A Szovjetunió a szabadságon kívül az alkotó munka, a szocialista terem­tő erő Igazi értelmét ls meghozta. Az 1943-ban megkötött baráti és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés az évek folyamán a trnavai gyárba is új szellemet hozott. 1965-ben megszüntették a mosodai berendezések gyártását. 1967-ben már nem Kovosmaltnak, hanem Trna­vai Automobilgvfirnak nevezik az üze­met. Az előző évek során sokat vál­toztatott Kvártásl program állandó­sult. Itt állítják elő az 1202-es autó­motorokat és a V3— S jelzésű teher­gépkocsik futóművét. Az üzem a Szlovák Automobilgyá­rak egyik testvérvállalata lett. Az üj szlovák gépkocsik motorját Považská Bystricán, a futó- és kormányművet, a sebességszekrényt Trnaván, a ka­rosszériák gyártását és az S—720 jel­zésű 1500 köbcentiméteres motorok beszerelését, valamint az összeszere­lést a Bratislava környékén épülő üzemben végzik majd. A trnavai gyárat négymilliárd hét­százmillió koronás ráfordítással bő­vítik, és 1976-ban már megkezdődhet a gyártás. Ekkor az üzemnek kb. 11 ezer dolgozója lesz. A Szlovák Auto­mobilgyárak évente előreláthatólag 130 ezer gépkocsit gyártanak majd. A hazai gyárakkal történő együtt­működésről Pecko elvtárs a követke­zőket mondotta: — Az együttműködés a csehszlovák automobilgyárak vezérigazgatósága keretében történik. Elsőként a plzefii Skoda gyárat említem, mely a motor­blokk öntvényeit gyártja, a kromé­ŕížl Palmagneton üzemet, mely a gyújtórendszert, valamint a České Budéjovice-i üzemet, mely a karburá­torokat szállítja. A barátság hónapja kapcsán ér­deklődtem a Szovjetunióval létesített együttműködésről. — A Szovjetunió baráti segítsége minden téren megmutatkozik. Üze­münk Műszaki Tudományos Társasá­ga ebben az évben is látogatást szer­vezett a Moszkvics gépkocsigyárba, ahol technikusaink jó tapasztalatokat szereztek. A Moszkvics személygép­kocsikat gyártó üzemben mind mű­szaki, mind munkaszervezési téren sokat tanultak dolgozóink. A tapasz­talatokat, ismereteket felhasználják a termelésben. Az üzemnek jól működő szaktanin­tézete van, melyben 400 fiatal is­merkedik a szakmával. Az ő szaktu­dásuk öregbíti mafď a trnavai gyár jó hírnevét. ígéretesen bontakozik ki a „Min­denki szocialista módon" elnevezésű mozgalom. Az üzemnek 40 szocialista munkabrigádja van. Kötelezettségvál. lalásaikat rendszeresen értékelik. Ebben az évben 23-mal gyarapodott a szocialista munkabrigádok száma. Jozef Pecko elmondotta, az üzem dolgozói vállalták, hogy az év végé­ig 700 ezer koronával túlteljesítik a tervet. Október 21-ig ezt az értéket már magasan túlszárnyalták. A köte­lezettségvállalás túlteljesítése azzal magyarázható, hogy ebben az évben 10 százalékkal növekedett a terme­lés. Az üzemi pártbizottság és az üzemi SZISZ-szervezet felhívása alapján öt szabad szombaton dolgoztak. Az el­végzett munka értékét a szolidaritá­si alapra fordították. A kötelezettség­vállalás és a szolidaritási alap össz­értéke 4,3 millió koronát tesz ki. A harmadik negyedévet eredménye­sen zárták, s minden feltétele meg­van annak, hogy az évi tervet is tel­jesítik. Az autóalkatrészeken, motorokon és berendezéseken kívül a trnavai üzem háromféle mosógépet is gyárt. Ké­szülnek az üzemben többek között ra. diátorok, ipari célú gépjármüvek (Š— 203) stb. Megszervezték a gyárban az „öt­ven órát a pártnak és a köztársaság­nak" elnevezésű kötelezettségvállalá­si mozgalmat. A vállalások száma el­érte a kétezret. A dolgozók elhatá­rozták, hogy a tervezettnél 100 ezer órával többet dolgoznak le. A vállalá­sok teljesítése után emlékérmet és diplomát kaptak, melyeket az E£ZM ünnepi gyűlésein adtak át. Pecko elvtárs elmondotta, hogv a SZISZ üzemi szervezete bekapcsoló­dott az „Ifjúsági reflektor" mozga­lomba is. Ifjúsági lakásépítő szövet­kezetük az elfekvő vashulladékot ér­tékesítette, s a pénzt a lakóházak építéséhez szükséges betonkeverők, daruk és teherautók vásárlására for­dították. Szigorú munkarendet dol­goztak ki, melyet egyikük sem 'szeg meg. Mindannyian részt vesznek a munkában, hogy gyorsítsák az építke­zést. Erre nagy szükség van, mert két éven belül családjaikkal együtt már az új lakásokban akarnak élni. Ez az ifjúsági lakásépítő szövetkezet szlo­vákiai viszonylatban ls a legjobbak közé tartozik, s példaképül szolgál­hat a többieknek, hogyan lehet oda­adó munkával, igyekezettel rövid időn belül otthont teremteni a fiataloknak. A választási előkészületek felől is érdeklődtem. A szakszervezet üzemi bizottságának elnöke tájékoztatott ar­ról, hogy üzemük önálló agitációs központtal rendelkezik, melyet a gyár klubhelyiségében rendeztek be. Több' dolgozót megbíztak: látogassák meg a családokat az agitációs központ rendezvényei előtt, hogy mindenki értesülhessen a rendezvényekről. Az üzemben ebben az évben több jelentős akció megszervezésére ke>­rült sor. Májusban, a XIV. pártkong­resszust megelőző időszakban hívták össze a szocialista munkabrigádok, később pedig a'kitüntetett dolgozók aktíváját. Sor került még a komplex szocialista racionalizáció kérdéseivel foglalkozó tanácskozásra is, melyen a Szlovák Munkaügyi Kutatóintézet és a Csehszlovák Automobilgyárak ve­zérigazgatóságának dolgozói részle­tesen foglalkoztak népgazdaságunk kérdéseivel. A gyár problémáival és a fogyaté. kosságokkal kapcsolatban a nyers­anyag-szállítást, a munkaerőhiányt és az ebből eredő együttműködési ne­hézségeket említette. Elmondotta azonban azt is, hogy mindezek elle­nére üzemük teljesíti a tervezett fel­adatokat. A magnószalag és a munkaidő le­járt. A gépkocsigyár azonban nem állhat meg. Oélba kell érnie, mint ahogyan a modern szlovák gépkocsik is célba érnek majd. GINZERY ÁRPÁD • • ff OVO Az üzem dolgozói maradéktalanul teljesítik a CSKP XIV. kongresszusának határozatából rájuk háruló feladatokat. Ezek egyike: az ötödik ötéves terv folyamán az eddiginél öt­ször több elektroncsövet kell. gyártaniok. Ezeket a miniatűr „agyakat" a rohamos léptekkel előrehaladó ipari automati­záciu, a korszerű számítástechnika igényli, de elektroncsö­vek és félvezetők nélkül a bonyolult termelési folyamatokat irányító és ellenőrző gyári berendezések sem képzelhetők el. (k. l.J Dr GUSTÄV HUSAK A CSKP KB ffi'i ITK A RA JOZEF LENARTŇAK. AZ SZLKP KB ELSŐ ' TITKÁRÁNAK ÉS EUGEN TURZONAK, AZ SZLKP NYUGAT SZLOVÁKIA! KERÜLETI Bl ZOTTSAGA VEZETŐ TITKÁRÁNAK KÍSÉRETÉ­BEN ELLÁTOGATOTT PIESTANYBAjA FÉLVE ZETÖ ELEMEKÉT GYÄRTÔ TESLA ÜZEMBE. AMELY AZ IDÉN ÜNNEPELTE FENNALLASA­NAK 10. ÉVFORDULÓJÁT. (Újsághír) Mit is tudunk erről az új és korszerű üzemről? Tíz évvel ez­előtt készítették el az első elektroncsövet, később megkezd­ték a félvezetők gyártását. Az üzem fontossága szinte napról napra nőtt és ma már túlzás nélkül állithatjuk, hegy hazánk­ban nem tudnánk előállítani egyetlen tranzisztoros rádiót vagy televíziós készüléket sem a pieštanyi Tesla nélkül. Az üzem igazgatója nemrég újságíróknak is bemutatta a munkacsarnokokat. Látni, megcsodálni valő akadt bőven. Amit 1961 őta felépítettek ebben a világhírű fürdővárosban, az egy­szerűen hihetetlen. Akkor az egykori járási nemzeti bizottság épületében 113 dolgozó ismerkedett a gyermekcipőben járó technológiával. Erre az időszakra egy számadat a legjellem­zőbb: az üzem évi termelése 1,7 ezer koronát ért el. Később a városi nemzeti bizottság egyik jóindulatú határozata alapján megkapták az egykori Figaro üzem termeit, és megkezdték a PC F 82-es elektroncsövek gyártását. Ettől a terméktől a szemmel alig látható, parányi, de annál többet tudó félveze­tőkig hosszú az út. 1964-ben tették le a mai, csodálatosan szép üzem alapkövét, és a már emiitett félvezetők gyártását 1967­ben kezdték meg. A fejlődést ekkor már nem fékezhette sem­mi. Egy évvel később 12 új munkacsarnokkal bővítették az iizemet. S nézzük meg, ml történt néhány év leforgása után? Az említett 113 dolgozó több mint 2500 ra gyarapodott, a né­hány darab PCF 82 helyett ma évente 4252 elektroncső és több mint 20 ezer félvezető hagyja el az üzemet. A Szlovák Szocialista Köztársaságban az ötödik ötéves terv folyamán 1,8 százalékos fejlődést kell elérniük az ipari üze­meknek. A félvezetők iránt mutatkozó egyre nagyobb keres­let következtében ez a szám a Teslában 42,6 százalékot ér el. Mint minden számot, úgy ezt is könnyű leírni, annál nehe­zebb azonban megteremteni azokat a műszaki-szervezési fel­tételeket, melyek az elérését biztosítják. A Teslában is érvé­nyes a közmondás: Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród éri Az üzem vezetői elképzelésekért, ötletekért nem mennek a szomszédba, sajnos azonban „megköti" őket a helyhiány. 1975-ig mindössze 2000 négyzetméterre bővíthetik a gyártásra szánt térségeket, ezért a műszaki iejlesztéssel megbízott tech­nikusok olyan racionális technológiát dolgoznak kl, mely aránylag kis helyen, kis anyagi ráfordítással Is biztosítja a követelményeket kielégítő termelést. Varga Mária, a Tesla gyártmányainak minőségét ellenőrzi. Ezek az ízléses kivitelezésű rádiók sem készülhetnének el, ha a pieStanyl Tesla nem gyártaná le határidőre az elekt­roncsöveket és az összeszereléshez szükséges alkatrésze­ket.

Next

/
Thumbnails
Contents