Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-06 / 263. szám, szombat

| Hétvégi hírmagyarázatunk | MERRE, MEDDIG?... Az utóbbi napokban ismét fokozódott az Eegyesiilt Államok diplomáciai aktivitása Délkelet-Ázsia térségében. Conálly pénz­ügyminiszter Bangkokban „csillapította a kedélyeket', míg Laird a saigoni szövetségesek keserű szájízét igyekezett semle­gesíteni a külföldi segélyprogramok szenátusi megtorpédózá­sát követően. Az amerikai hadügyminiszterre ugyanakkor lé­nyegesen „pikánsaÉb" feladat is hárul, elő kell készítenie a bábrezsimet Nixon elnök november 15-re kitűzött nyilatkozatá­ra, amelyben a Dél-Vietnamban állomásozó tengerentúli fegyve­res erők létszámának újabb csökkentését jelenti be. Politikai megfigyelők általában úgy vélik, hogy az amerikai elnök a jö­vő év közepéig negyvenezerre óhajtja csökkenteni az interven­ciós csapatok létszámát, míg a saigoni katonai parancsnoksá­got „tanácsadó csoporttá" minősítené át. A névcsere természe­tesen aligha változtat a lényegen, főként akkor nem, ha az in­dokínai háború újabb eszkalációját készítik elő a Pentagon ber­keiben. Invázió inkognitóban? Kambodzsa nem éppen terra inkognita Washington számára, viszont a nyílt beavatkozás je­lentősen megnehezíti az ameri­kai törvényhozás vétója, amely mint ismeretes, kísérletet tett a Pentagon „mértéktelen étvágyá­nak" megzabolázására. Nos, a Washington Post értesülései sze­rint az amerikai hadvezetés bo­szorkánykonyhájában újabb ..át­fogó" terv született Kamodzsát illetően, amelyet a „végső győ­zelem kivívására" névvel tisz­telt meg a vezérkari főnökök egyesített bizottsága. A terv alapjában véve a hírhedt „zöld­sapkások" mozgalmának felújí­tása, illetve alkalmazása a szóban forgó délkelet-ázsiai or­szág viszonyaira. Persze, a „partizánelhárító" erők kikép­zéséhez bizonyos anyagiakra is szükség van, ennek tulajdonít­ható, hogy a hadvezetés, az ak­ció sikeres lefolytatásának szükségességére hivatkozva 269 millió dollárról 377 millió dol­lárra szeretné felemelni a Phnom Penhnek nyújtandó ka­tonai költségvetést. Kétségte­len, hogy a Pentagon javaslata legkedvezőtlenebb időben hang­zott el, hiszen az amerikai sze­nátus éppen a külföldi segély­programok megnyirbálásán munkálkodik, arról nem is szól­va, hogy a katonai célokra fo­lyósított „segélyeket" minimá­lisra kívánja csökkenteni. Elő­fordult már persze, hogy Penta­gon a szenátusi döntések elle­nére is előteremtette az anyagi eszközöket céljai válóra váltásá­hoz, viszont pillanatnyilag na­gyobb gondot okoz az „ember­anyag" becsempészése az or­szág területére. A „terv" ugyan­is a Phnom Penh-i kormánycsa­patok létszámának (150 ezer fő) megkétszerezését feltételezi, ugyanakkor „múlhatatlanul" szükséges lenne az amerikai szakemberek tevékeny közre­működése is eredményes kivite­lezéséhez. Az ügylet lebonyolí­tását — nehogy sző érje a ház elejét — ügy akarják megvaló­sítani, hogy az amerikai hadi szállítmányok szétosztásához fel­tétlenül szükséges adminisztra­tív erők létszámát sokszorozzák meg. Thieu aggályai Thieu elnök „látványos" új­raválasztását követően alig él­vezhette a diadal mámoros per­ceit, hiszen egyik napról a má­sikra ismét a legsúlyosabb gon­dok nehezedtek a vállára. Bár Laird hadügyminiszter látoga­tása nem érte váratlanul, az amerikai politikai kurzus „pál­fordulásai" mégis nyugtalanít­ják, sőt határozottan megkese­rítik napjait. A háttérben termé­szetesen Nixon elnök pekingi látogatása áll, illetve az a tény, hogy a Fehér Ház ura — éppen a sorra kerülő tárgyalásokat megkönnyítendő — a maga módján megpróbál változtatni Vietnam-koncepcióján. Thieu mindezt tudja, sőt látja és ér­zi, hogy Washington számára a jelen pillanatban Peking lénye­gesen fontosabb Saigonnál; Ni­xon ha feltétlenül szükséges „bi­zonyos" áldozatok meghozata­lától sem riad vissza. Mindez ugyan nehezen hámozható ki a hivatalos nyilatkozatok betű­tengeréből, viszont tény, hogy Thieu Peking-komplexusa egyre kézzelfoghatóbb arányokat ölt. Ezt súlyosbítja az amerikai se­gélyprogram megcsonkítása is, annak ellenére, hogy Laird való­ban tapintatosan adta a saigoni komány tudomására: „Szegény az eklézsia, maga harangozik a papI" Más kérdés, vajon Thieu és emberei képesek-e egyedül „harangozni", illetve találnak e receptet a belpolitikai válság­helyzet megoldására, a katonai kérdésekről nem is szólva. Vi­szont tagadhatatlan, hogy Nixon elnök valóban kôvetkežetesen érvényesíti a guami doktrínáját, s bár mindezt nem jószántából teszi, a körülmények, a dollár akút válsága, a fizetési mérleg felbillenése kényszerítik rá, ez a momentum korántsem hat nyugtatólag délkelet-ázsiai szö­vetségeseire. A saigoni báb­rendszer vezetője természetesen reménykedik, abban bízik, hogy a pekingi eszmecsere rutinláto­gatássá silányul, s ismét Wa­shington „sziklaszilárd" délkelet­ázsiai szövetségesének boldogí­tó szerepében tetszeleghet. A túlsó porton Mindeddig nem szólottunk ar­ról a tényezőről, amely a külön­féle vietnami „koncepciók" va­lóra váltásának legfőbb „akadá­lya". Ugyanis mind Nixon, mind Thieu kísérletet tesz a dél-viet­nami ideiglenes forradalmi kor­mány és a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság szerepének ma­ximális csökkentésére. Ezzel szemben, egyrészt a párizsi ér­tetkezlet, másrészt a két emlí­tett tényező diplomáciai aktivi­tása jóvoltából a világ haladó közvéleménye egészen pontosan tájékozódhat az indokínai helyzetről általában. Kétségte­len, hogy Washingtont rendkívül feszélyezik a DIFK, illetve a VDK időről időre megismétlődő kezdeményezései, amelyek va­lóban messzemenően toleránsak a szemben álló fél számára, ugyanakkor azonban szilárd és elvhű állaspontra helyezkednek; Nyilvánvaló, hogy Thieu szá­mára a francia fővárosban el­hangzó javaslatok elfogadhatat­lanok. Mégpedig azért, mert a belpolitikai élet demokratizálá­sát, a rendőrterror megszünteté­sét, az ország egyesítését helye­zik előtérbe. Magától érthető, hogy Thieu és hatalmi csoportja — demokratikus választások esetében — súlyos kudarcot szenvedne. A rezsim ugyanis tel­jesen elveszítette tömegbázisát, a Fehér Ház saigoni kirendelt­ségévé vált, s csupán jól szerve­zett és anyagiakkal bőségesen ellátott rendőrségének köszön­heti fennállását. Természetesen csak ideig-óráig, Illetve addig, amíg az utolsó amerikai katona ki nem teszi a lábát az ország­ból, amíg hétpróbás zsoldosok őrködnek az elnöki palota biz­tonsága felett. A Jövő útját min­denképpen a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány kon­cepciója szabja meg, az a konk­rét tény, hogy a DNFF tulajdon­képpen az ország jelentős részét tartja ellenőrzése alatt, sőt e területeken kiépítette demok­ratikusan megválasztott hatalmi szerveit. Rekapituláció A vietnami, illetve tágabb ér­telemben az indokínai politikai folyamatok erővonalait figye­lemmel kísérve önkéntelenül is felvetődik a kérdés: az Egyesült Államok a hazai és nemzetközi közvélemény tiltakozását figye­lembe véve mikor vizsgálja fe­lül — természetesen a reálpoli­tika alapelveit szemmel tartva — indokínai koncepcióját? Mer­re veszi útját az amerikai poli­tika, meddig terjedhet a hábo­rú eszkalációja? A kérdésre- pil­lanatnyilag aligha válaszolha­tunk határozott pontossággal. Viszont tény, hogy a nixoni vo­nalvezetés, a nagy hangon meg­hirdetett „pacifíkációs prog­ram", majd a ,,vietnamizáció" nem járhat eredménnyel, sőt ellenkezőleg, a válság további kiéleződéséhez vezet. BALOGH P. IMRE néhány sorban JAN MALKOVIC, hazánk kije­vi főkonzulja a nemzetközi szolgálatok területén végzett munkájában elért kiváló ered­ményeiért megkapta „Az építés­ben szerzett érdemekért" nevű kormánykitüntetést; A kitünte­tést B. Chňoupek, hazánk moszkvai nagykövete adta át. A VÁCLAV MYSLlK miniszter­helyettes vezette csehszlovák építésügyi minisztériumi kül­döttség elutazott Bulgáriából. JUAN VELASCO perui elnök nyilatkozata szerint az ország gazdasági fejlődését nagymér­tékben elősegíti a szovjet—pe­rui gazdasági együttműködés. A JAPÁN SZOCIALISTA PÁRT és más ellenzéki pártok parla­menti küldöttei követelik az Okinawáról szóló japán—ame­rikai szerződés revízióját és az Okínawán található amerikai rakéta- és atomtámaszpontok felszámolását. JAPÁN KOMMUNISTA PÁRTJ\ élesen tiltakozott egy további amerikai nukleáris tengeralatt­járónak a Tokió közelében fek­vő jokoszuki kikötőben való tartózkodása ellen. AZ FKP POLITIKAI BIZOTT­SÁGA ülésén megtárgyalta a pártnak az üzemekben való ideológiai, politikai és szerve­zési problémáival foglalkozó nemzeti értekezlet előkészítésé­nek kérdéseit. Az értekezletet november 20—21-én hívják ösz. sze. A BRITISCH AIRCRAFT COR­PORATION repülőgépgyártó üzemeinek mintegy 6000 mun­kása elhatározta, hogy folytat­ja a már 4 nappal ezelőtt meg­kezdett sztrájkot. Az Austin— Morris autógyár munkásai — akik már 5 hete sztrájkolnak — szintén a sztrájk folytatása mellett döntöttek. A sztrájko­lók béremelést követelnek. AZ AMERIKAI BÁNYÁSZOK országos sztrájkja már 5. hete tart. Mintegy 100 000 sztrájkoló béremelést követel. A LIMAI KORMÁNY politikai menedékjogot biztosít a Bolí­viából katonai repülőgépen Pe­ruba menekült 11 volt politikai fogolynak. A PARAGUAYI KÖZVÉLE­MÉNY nyomására Alfredo Stro­essner diktátor rendszere kény­telen volt szabadon bocsátani a munkásmozgalom tekintélyes személyiségét, a 78 éves Rai­mundo Barreirót. A paraguayi börtönökben továbbra is a po­litikai foglyok ezrei sínylődnek vádemelés és bírói eljárás nél­kül. A JEMENI NÉPI DEMOKRA­TIKUS KÖZTÁRSASÁG fegyveres erői visszaverték a Szaúd-Ará­bia területéről betörő zsoldo­sok támadását. A dél-jemeni hadügyminisztérium jelentése szerint az agresszorok Jelentős veszteségeket szenvedtek. FRANCIA GUAYANA Kourou támaszpontjáról fellőtték Fran­ciaország, Nagy-Britannia és az NSZK Európa II. elnevezésű kö­zös négylépcsős hordozórakétá­ját. NOVEMBER 7-E MOSZKVÁBAN Moszkva — A Szovjetunió fő­városában november 7-én meg­tartják a moszkvai helyőrség díszszemléjét. A hagyományos katonai felvonulás színhelye ezúttal ls a Vörös-tér lesz. A Lenin Mauzóleum mellvéd­je előtt ünnepélyes menetben vonulnak majd el a katonai akadémiák és tanintézetek hall­gatóinak és tanulóinak száza­dai. Bemutatásra kerülnek a különféle fegyvernemek hadi­technikájának és fegyverzeté­nek egyes darabjai. A díszszemlét Andrej Grecs­ko marsall, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere fogadja. A díszszemle parancsnoka jevge­nyij Ivanovszkij tábornok, a moszkvai katonai körzet főpa­rancsnoka lesz. A díszszemlét követően fel­vonulók töltik meg a Vörös te­ret. A forradalom 54. évfordulóját tüzérségi össztűz köszönti. A szovjet főváros háromna­pos ünnepre, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. év­fordulójának megünneplésére készül. November 7-e a Szov­jetunióban egyfelől a megem­lékezés, a tömegfelvonulások és a díszszemlék, a díszkivilá­gítások és a hivatalos ered­ményősszegezések ünnepe, mást felől viszont igazi népi ünnep, amelyen bőven jut idő a mulat­ságra, táncra, szórakozásra is. A pénteki lapok ezernyi rész­lettel kerekítik az ünnepi elő­készületek képét. Megírják pl., hogy 5-én és 6-án csupán Moszkvában 1500 ifjú pár áll az anyakönyvvezető elé, hogy pon­tosan 17 óra 8 perckor kap­csolják be a díszkivilágítást. Amikor egyszerre 140 ezer égő fényfüzérei gyulladnak kl a főútvonalakon, hogy a kijevi kerület egyik óvodájában piros kaviárral töltött tojást regge­liznek a gyerekek, hogy pén­tektől bármelyik moszkvai étte­remben tanulmányozni lehet a következő három nap étlapjait, szombaton nyitják meg a Moszk­va harmadik, nagy, 2500 férő­helyes hangversenytermét, amely a filharmónia koncert­terme lesz, s első előadásán a szovjet esztrádszínpadok csilla­gai adnak egymásnak és a kö­zönségnek találkozót. Több új kultúrházat is átadnak, nent beszélve azoknak a szerencsé­seknek az ezreiről, akik az ünnepet megelőző termelési vállalásoknak köszönhetik, hogy a forradalom évforduló­jával egyídőben lakásavatót is ünnepelhetnek. Üdvözlet Kisinyovból Moszkva — „Az NOSZF 54. évfordulója alkalmából Cseh­szlovákia valamennyi polgárá­nak szívből jövő jókívánatai­mat szeretném kifejezni. Min­denekelőtt sok szerencsét, egészséget és további sikere­ket kívánok a szocializmus épí­tésében. Ebben az évben hosz­szú idő után újból Csehszlová­kiába látogattam és kellemesen meglepett, hogy az utóbbi évek­ben mennyi mindent ért el Csehszlovákia népe" — ezeket a szavakat a nagy ünnep elő­estjén mondotta Otakar fanou­šek a ČSTK moszkvai tudósító­jának. Otakar Janoušek Anto­nín fanoušek volt kladdnói munkásnak a fia. Apja a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom eszméinek hatására Kelet­Szlovákiában kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaság elnöke volt. Fiai a második világháború ki­törése után a, szovjet hadsereg­ben harcoltak. Otakar a háború után három éven át élt Cseh­szlovákiában, azután visszatért a Szovjetunióba. Most nyugdí­jasként él Kisinyovban, ahol a Külföldi Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társaságának ak­tivistája. Matej Lúčan felszólalt az UNESCO jubiláris ülésén Párizs — Az UNESCO fennál­lásának 25. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepi ülésen tegnap Párizsban beszédet mon­dott dr. Matej Lúčan, a szövet­ségi kormány alelnöke, a cseh­szlovák küldöttség vezetője. Hangsúlyozta, hogy az UNES­CO eddigi tevékenységének eredményeit abból a szempont­ból kell megítélni, hogyan járul hozzá a világbéke és a bizton­ság megőrzéséhez, a nemzetek együttműködésének fejlesztésé­hez. Az UNESCO tevékenysé­gét ebben az értelemben nagy­ra értékeli a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság is. Többek között rámutatott, hogy az UNESCO tevékenységének ab­ból az elvből kell kiindulnia, hogy a béke és a biztonság min­denütt halálos veszélyben for­gott és forog, ahol faji előítéle­tek, revansista és militarista eszmék uralkodtak, vagy ural­kodnak. A csehszlovák küldött az eu­rópai biztonsági értekezlettel kapcsolatban kifejezte azt a meggyőződését, hogy az érte­kezlet megvalósítása sikeres lé­pést jelenthet a tartós és álta­lános leszerelés felé vezető úton. A magyarországi ellenforradalom vereségének 15. évfordulója Budapest — Magyarország népe kegyeletes ünnepségeken emlékezett a vértanúk, a hősök emlékéről, akik 15 évvel ezelőtt az ellenforrdalom idején életü­ket áldozták a néphatalom vé­delmében. A Népszabadság ezzel kap­csolatban rámutat, hogy ezek a hősök életüket nemcsak a ma­FONTOS DÖNTÉSEK AZ EAK-BAN Kairó — Fontos fejlemények színhelye volt Egyiptom az el­múlt 24 órában. 1. Anvar Szadat, a köztársa­ság elnöke átvette a fegyveres erők közvetlen irányítását; 2. Heikal, az Al Ahram fő­szerkesztője közölte: már meg­született a döntés arról, vajon politikai vagy katonai eszkö­zökkel oldható-e meq Egyiptom konfliktusa Izraellel; 3. Ugyancsak Heikal ielentet­te be, hogy az Egyesült Álla­mok közvetítési javaslata elfo­gadhatatlan Egyiptom számára. Szadat elnök csütörtökön, a fegyveres erők főparancsnoksá­gán három órán át tárgyalt Szadek hadügyminiszterrel és az egyes fegyvernemek pa­rancsnokaival. Á találkozó be­fejeztével közleményt adtak ki arról, hogy Szadat átvette a fegyveres erők közvetlen irá­nyítását, s elnöki funkcióit ez­után a főhadiszállásról gyako­rolja. A közlemény szerint er­re a lépésre azért került sor, mert „a haza mind politikai, mind katonai szempontból éle­tének sorsdöntő szakaszához érkezett". Heikal részletesen beszámolt arról, mit tartalmazott a leg­utóbbi amerikai közvetítési ja­vaslat. Az ajánlat elfogadhatatlan volt Egyiptom számára számos oknál fogva, ugyanis: semmi­lyen új elemet nem hozott, mi­vel Egyiptom és Izrael állás­pontja már jól ismert az Egye­sült Államok számára; vissza­térést jelentett volna az ún. „rhodoszi" formulához, de rosz­szabb lett volna annál, hiszen a közvetítő nem Gunnar Jar­ring, hanem — ami mindennél rosszabb — az Egyesült Álla­mok lett volna. Ez viszont egyenlő lenne azzal, hogy — minden megoldás amerikai megoldás. gyarországi néphatalomért, ha­nem az egész világ békéjéért ál­dozták. A 15 évvel ezelőtt lezaj­lott fájdalmas és véres esemé­nyek arra tanítanak, hogy csí­rájában kell elfojtani minden ellenforradalmi kísérletet, amely veszélyeztethetné a nép nehéz és áldozatkész munkájá­val kivívott eredményekért. — a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata nem kiindulási alap többé, — elveszítik Jelentőségüket a négyhatalmi tárgyalások, — eltemetik Gunnar Jarring misszióját. Visszatérve minapi, nyugat­európai útjáról, Heikal kifejtet­te, számosan kérdezték meg tő­le, vajon felkészülten várja-e az egyiptomi hadsereg az üt­közetet? A válasz ez: az egyip­tomi fegyveres erők még soha nem voltak olyan ütőképesek, mint most. Semmit sem látszik javítani a béke távlatai a négy afrikai elnök közel-keleti körútja, Szenegál, Nigéria, Zaire és Kamerun államfői, mint ismere­tes, konkrét javaslatokkal kí­vánják előmozdítani az arab— izraeli „párbeszédet", ennek azonban pillanatnyilag nem nagy az esélye.

Next

/
Thumbnails
Contents