Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-06 / 263. szám, szombat

| Hétvégi hírmagyarázatunk | MERRE, MEDDIG?... Az utóbbi napokban ismét fokozódott az Eegyesiilt Államok diplomáciai aktivitása Délkelet-Ázsia térségében. Conálly pénzügyminiszter Bangkokban „csillapította a kedélyeket', míg Laird a saigoni szövetségesek keserű szájízét igyekezett semlegesíteni a külföldi segélyprogramok szenátusi megtorpédózását követően. Az amerikai hadügyminiszterre ugyanakkor lényegesen „pikánsaÉb" feladat is hárul, elő kell készítenie a bábrezsimet Nixon elnök november 15-re kitűzött nyilatkozatára, amelyben a Dél-Vietnamban állomásozó tengerentúli fegyveres erők létszámának újabb csökkentését jelenti be. Politikai megfigyelők általában úgy vélik, hogy az amerikai elnök a jövő év közepéig negyvenezerre óhajtja csökkenteni az intervenciós csapatok létszámát, míg a saigoni katonai parancsnokságot „tanácsadó csoporttá" minősítené át. A névcsere természetesen aligha változtat a lényegen, főként akkor nem, ha az indokínai háború újabb eszkalációját készítik elő a Pentagon berkeiben. Invázió inkognitóban? Kambodzsa nem éppen terra inkognita Washington számára, viszont a nyílt beavatkozás jelentősen megnehezíti az amerikai törvényhozás vétója, amely mint ismeretes, kísérletet tett a Pentagon „mértéktelen étvágyának" megzabolázására. Nos, a Washington Post értesülései szerint az amerikai hadvezetés boszorkánykonyhájában újabb ..átfogó" terv született Kamodzsát illetően, amelyet a „végső győzelem kivívására" névvel tisztelt meg a vezérkari főnökök egyesített bizottsága. A terv alapjában véve a hírhedt „zöldsapkások" mozgalmának felújítása, illetve alkalmazása a szóban forgó délkelet-ázsiai ország viszonyaira. Persze, a „partizánelhárító" erők kiképzéséhez bizonyos anyagiakra is szükség van, ennek tulajdonítható, hogy a hadvezetés, az akció sikeres lefolytatásának szükségességére hivatkozva 269 millió dollárról 377 millió dollárra szeretné felemelni a Phnom Penhnek nyújtandó katonai költségvetést. Kétségtelen, hogy a Pentagon javaslata legkedvezőtlenebb időben hangzott el, hiszen az amerikai szenátus éppen a külföldi segélyprogramok megnyirbálásán munkálkodik, arról nem is szólva, hogy a katonai célokra folyósított „segélyeket" minimálisra kívánja csökkenteni. Előfordult már persze, hogy Pentagon a szenátusi döntések ellenére is előteremtette az anyagi eszközöket céljai válóra váltásához, viszont pillanatnyilag nagyobb gondot okoz az „emberanyag" becsempészése az ország területére. A „terv" ugyanis a Phnom Penh-i kormánycsapatok létszámának (150 ezer fő) megkétszerezését feltételezi, ugyanakkor „múlhatatlanul" szükséges lenne az amerikai szakemberek tevékeny közreműködése is eredményes kivitelezéséhez. Az ügylet lebonyolítását — nehogy sző érje a ház elejét — ügy akarják megvalósítani, hogy az amerikai hadi szállítmányok szétosztásához feltétlenül szükséges adminisztratív erők létszámát sokszorozzák meg. Thieu aggályai Thieu elnök „látványos" újraválasztását követően alig élvezhette a diadal mámoros perceit, hiszen egyik napról a másikra ismét a legsúlyosabb gondok nehezedtek a vállára. Bár Laird hadügyminiszter látogatása nem érte váratlanul, az amerikai politikai kurzus „pálfordulásai" mégis nyugtalanítják, sőt határozottan megkeserítik napjait. A háttérben természetesen Nixon elnök pekingi látogatása áll, illetve az a tény, hogy a Fehér Ház ura — éppen a sorra kerülő tárgyalásokat megkönnyítendő — a maga módján megpróbál változtatni Vietnam-koncepcióján. Thieu mindezt tudja, sőt látja és érzi, hogy Washington számára a jelen pillanatban Peking lényegesen fontosabb Saigonnál; Nixon ha feltétlenül szükséges „bizonyos" áldozatok meghozatalától sem riad vissza. Mindez ugyan nehezen hámozható ki a hivatalos nyilatkozatok betűtengeréből, viszont tény, hogy Thieu Peking-komplexusa egyre kézzelfoghatóbb arányokat ölt. Ezt súlyosbítja az amerikai segélyprogram megcsonkítása is, annak ellenére, hogy Laird valóban tapintatosan adta a saigoni komány tudomására: „Szegény az eklézsia, maga harangozik a papI" Más kérdés, vajon Thieu és emberei képesek-e egyedül „harangozni", illetve találnak e receptet a belpolitikai válsághelyzet megoldására, a katonai kérdésekről nem is szólva. Viszont tagadhatatlan, hogy Nixon elnök valóban kôvetkežetesen érvényesíti a guami doktrínáját, s bár mindezt nem jószántából teszi, a körülmények, a dollár akút válsága, a fizetési mérleg felbillenése kényszerítik rá, ez a momentum korántsem hat nyugtatólag délkelet-ázsiai szövetségeseire. A saigoni bábrendszer vezetője természetesen reménykedik, abban bízik, hogy a pekingi eszmecsere rutinlátogatássá silányul, s ismét Washington „sziklaszilárd" délkeletázsiai szövetségesének boldogító szerepében tetszeleghet. A túlsó porton Mindeddig nem szólottunk arról a tényezőről, amely a különféle vietnami „koncepciók" valóra váltásának legfőbb „akadálya". Ugyanis mind Nixon, mind Thieu kísérletet tesz a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és a Vietnami Demokratikus Köztársaság szerepének maximális csökkentésére. Ezzel szemben, egyrészt a párizsi értetkezlet, másrészt a két említett tényező diplomáciai aktivitása jóvoltából a világ haladó közvéleménye egészen pontosan tájékozódhat az indokínai helyzetről általában. Kétségtelen, hogy Washingtont rendkívül feszélyezik a DIFK, illetve a VDK időről időre megismétlődő kezdeményezései, amelyek valóban messzemenően toleránsak a szemben álló fél számára, ugyanakkor azonban szilárd és elvhű állaspontra helyezkednek; Nyilvánvaló, hogy Thieu számára a francia fővárosban elhangzó javaslatok elfogadhatatlanok. Mégpedig azért, mert a belpolitikai élet demokratizálását, a rendőrterror megszüntetését, az ország egyesítését helyezik előtérbe. Magától érthető, hogy Thieu és hatalmi csoportja — demokratikus választások esetében — súlyos kudarcot szenvedne. A rezsim ugyanis teljesen elveszítette tömegbázisát, a Fehér Ház saigoni kirendeltségévé vált, s csupán jól szervezett és anyagiakkal bőségesen ellátott rendőrségének köszönheti fennállását. Természetesen csak ideig-óráig, Illetve addig, amíg az utolsó amerikai katona ki nem teszi a lábát az országból, amíg hétpróbás zsoldosok őrködnek az elnöki palota biztonsága felett. A Jövő útját mindenképpen a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány koncepciója szabja meg, az a konkrét tény, hogy a DNFF tulajdonképpen az ország jelentős részét tartja ellenőrzése alatt, sőt e területeken kiépítette demokratikusan megválasztott hatalmi szerveit. Rekapituláció A vietnami, illetve tágabb értelemben az indokínai politikai folyamatok erővonalait figyelemmel kísérve önkéntelenül is felvetődik a kérdés: az Egyesült Államok a hazai és nemzetközi közvélemény tiltakozását figyelembe véve mikor vizsgálja felül — természetesen a reálpolitika alapelveit szemmel tartva — indokínai koncepcióját? Merre veszi útját az amerikai politika, meddig terjedhet a háború eszkalációja? A kérdésre- pillanatnyilag aligha válaszolhatunk határozott pontossággal. Viszont tény, hogy a nixoni vonalvezetés, a nagy hangon meghirdetett „pacifíkációs program", majd a ,,vietnamizáció" nem járhat eredménnyel, sőt ellenkezőleg, a válság további kiéleződéséhez vezet. BALOGH P. IMRE néhány sorban JAN MALKOVIC, hazánk kijevi főkonzulja a nemzetközi szolgálatok területén végzett munkájában elért kiváló eredményeiért megkapta „Az építésben szerzett érdemekért" nevű kormánykitüntetést; A kitüntetést B. Chňoupek, hazánk moszkvai nagykövete adta át. A VÁCLAV MYSLlK miniszterhelyettes vezette csehszlovák építésügyi minisztériumi küldöttség elutazott Bulgáriából. JUAN VELASCO perui elnök nyilatkozata szerint az ország gazdasági fejlődését nagymértékben elősegíti a szovjet—perui gazdasági együttműködés. A JAPÁN SZOCIALISTA PÁRT és más ellenzéki pártok parlamenti küldöttei követelik az Okinawáról szóló japán—amerikai szerződés revízióját és az Okínawán található amerikai rakéta- és atomtámaszpontok felszámolását. JAPÁN KOMMUNISTA PÁRTJ\ élesen tiltakozott egy további amerikai nukleáris tengeralattjárónak a Tokió közelében fekvő jokoszuki kikötőben való tartózkodása ellen. AZ FKP POLITIKAI BIZOTTSÁGA ülésén megtárgyalta a pártnak az üzemekben való ideológiai, politikai és szervezési problémáival foglalkozó nemzeti értekezlet előkészítésének kérdéseit. Az értekezletet november 20—21-én hívják ösz. sze. A BRITISCH AIRCRAFT CORPORATION repülőgépgyártó üzemeinek mintegy 6000 munkása elhatározta, hogy folytatja a már 4 nappal ezelőtt megkezdett sztrájkot. Az Austin— Morris autógyár munkásai — akik már 5 hete sztrájkolnak — szintén a sztrájk folytatása mellett döntöttek. A sztrájkolók béremelést követelnek. AZ AMERIKAI BÁNYÁSZOK országos sztrájkja már 5. hete tart. Mintegy 100 000 sztrájkoló béremelést követel. A LIMAI KORMÁNY politikai menedékjogot biztosít a Bolíviából katonai repülőgépen Peruba menekült 11 volt politikai fogolynak. A PARAGUAYI KÖZVÉLEMÉNY nyomására Alfredo Stroessner diktátor rendszere kénytelen volt szabadon bocsátani a munkásmozgalom tekintélyes személyiségét, a 78 éves Raimundo Barreirót. A paraguayi börtönökben továbbra is a politikai foglyok ezrei sínylődnek vádemelés és bírói eljárás nélkül. A JEMENI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG fegyveres erői visszaverték a Szaúd-Arábia területéről betörő zsoldosok támadását. A dél-jemeni hadügyminisztérium jelentése szerint az agresszorok Jelentős veszteségeket szenvedtek. FRANCIA GUAYANA Kourou támaszpontjáról fellőtték Franciaország, Nagy-Britannia és az NSZK Európa II. elnevezésű közös négylépcsős hordozórakétáját. NOVEMBER 7-E MOSZKVÁBAN Moszkva — A Szovjetunió fővárosában november 7-én megtartják a moszkvai helyőrség díszszemléjét. A hagyományos katonai felvonulás színhelye ezúttal ls a Vörös-tér lesz. A Lenin Mauzóleum mellvédje előtt ünnepélyes menetben vonulnak majd el a katonai akadémiák és tanintézetek hallgatóinak és tanulóinak századai. Bemutatásra kerülnek a különféle fegyvernemek haditechnikájának és fegyverzetének egyes darabjai. A díszszemlét Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere fogadja. A díszszemle parancsnoka jevgenyij Ivanovszkij tábornok, a moszkvai katonai körzet főparancsnoka lesz. A díszszemlét követően felvonulók töltik meg a Vörös teret. A forradalom 54. évfordulóját tüzérségi össztűz köszönti. A szovjet főváros háromnapos ünnepre, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójának megünneplésére készül. November 7-e a Szovjetunióban egyfelől a megemlékezés, a tömegfelvonulások és a díszszemlék, a díszkivilágítások és a hivatalos eredményősszegezések ünnepe, mást felől viszont igazi népi ünnep, amelyen bőven jut idő a mulatságra, táncra, szórakozásra is. A pénteki lapok ezernyi részlettel kerekítik az ünnepi előkészületek képét. Megírják pl., hogy 5-én és 6-án csupán Moszkvában 1500 ifjú pár áll az anyakönyvvezető elé, hogy pontosan 17 óra 8 perckor kapcsolják be a díszkivilágítást. Amikor egyszerre 140 ezer égő fényfüzérei gyulladnak kl a főútvonalakon, hogy a kijevi kerület egyik óvodájában piros kaviárral töltött tojást reggeliznek a gyerekek, hogy péntektől bármelyik moszkvai étteremben tanulmányozni lehet a következő három nap étlapjait, szombaton nyitják meg a Moszkva harmadik, nagy, 2500 férőhelyes hangversenytermét, amely a filharmónia koncertterme lesz, s első előadásán a szovjet esztrádszínpadok csillagai adnak egymásnak és a közönségnek találkozót. Több új kultúrházat is átadnak, nent beszélve azoknak a szerencséseknek az ezreiről, akik az ünnepet megelőző termelési vállalásoknak köszönhetik, hogy a forradalom évfordulójával egyídőben lakásavatót is ünnepelhetnek. Üdvözlet Kisinyovból Moszkva — „Az NOSZF 54. évfordulója alkalmából Csehszlovákia valamennyi polgárának szívből jövő jókívánataimat szeretném kifejezni. Mindenekelőtt sok szerencsét, egészséget és további sikereket kívánok a szocializmus építésében. Ebben az évben hoszszú idő után újból Csehszlovákiába látogattam és kellemesen meglepett, hogy az utóbbi években mennyi mindent ért el Csehszlovákia népe" — ezeket a szavakat a nagy ünnep előestjén mondotta Otakar fanoušek a ČSTK moszkvai tudósítójának. Otakar Janoušek Antonín fanoušek volt kladdnói munkásnak a fia. Apja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek hatására KeletSzlovákiában kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaság elnöke volt. Fiai a második világháború kitörése után a, szovjet hadseregben harcoltak. Otakar a háború után három éven át élt Csehszlovákiában, azután visszatért a Szovjetunióba. Most nyugdíjasként él Kisinyovban, ahol a Külföldi Baráti és Kulturális Kapcsolatok Társaságának aktivistája. Matej Lúčan felszólalt az UNESCO jubiláris ülésén Párizs — Az UNESCO fennállásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen tegnap Párizsban beszédet mondott dr. Matej Lúčan, a szövetségi kormány alelnöke, a csehszlovák küldöttség vezetője. Hangsúlyozta, hogy az UNESCO eddigi tevékenységének eredményeit abból a szempontból kell megítélni, hogyan járul hozzá a világbéke és a biztonság megőrzéséhez, a nemzetek együttműködésének fejlesztéséhez. Az UNESCO tevékenységét ebben az értelemben nagyra értékeli a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is. Többek között rámutatott, hogy az UNESCO tevékenységének abból az elvből kell kiindulnia, hogy a béke és a biztonság mindenütt halálos veszélyben forgott és forog, ahol faji előítéletek, revansista és militarista eszmék uralkodtak, vagy uralkodnak. A csehszlovák küldött az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban kifejezte azt a meggyőződését, hogy az értekezlet megvalósítása sikeres lépést jelenthet a tartós és általános leszerelés felé vezető úton. A magyarországi ellenforradalom vereségének 15. évfordulója Budapest — Magyarország népe kegyeletes ünnepségeken emlékezett a vértanúk, a hősök emlékéről, akik 15 évvel ezelőtt az ellenforrdalom idején életüket áldozták a néphatalom védelmében. A Népszabadság ezzel kapcsolatban rámutat, hogy ezek a hősök életüket nemcsak a maFONTOS DÖNTÉSEK AZ EAK-BAN Kairó — Fontos fejlemények színhelye volt Egyiptom az elmúlt 24 órában. 1. Anvar Szadat, a köztársaság elnöke átvette a fegyveres erők közvetlen irányítását; 2. Heikal, az Al Ahram főszerkesztője közölte: már megszületett a döntés arról, vajon politikai vagy katonai eszközökkel oldható-e meq Egyiptom konfliktusa Izraellel; 3. Ugyancsak Heikal ielentette be, hogy az Egyesült Államok közvetítési javaslata elfogadhatatlan Egyiptom számára. Szadat elnök csütörtökön, a fegyveres erők főparancsnokságán három órán át tárgyalt Szadek hadügyminiszterrel és az egyes fegyvernemek parancsnokaival. Á találkozó befejeztével közleményt adtak ki arról, hogy Szadat átvette a fegyveres erők közvetlen irányítását, s elnöki funkcióit ezután a főhadiszállásról gyakorolja. A közlemény szerint erre a lépésre azért került sor, mert „a haza mind politikai, mind katonai szempontból életének sorsdöntő szakaszához érkezett". Heikal részletesen beszámolt arról, mit tartalmazott a legutóbbi amerikai közvetítési javaslat. Az ajánlat elfogadhatatlan volt Egyiptom számára számos oknál fogva, ugyanis: semmilyen új elemet nem hozott, mivel Egyiptom és Izrael álláspontja már jól ismert az Egyesült Államok számára; visszatérést jelentett volna az ún. „rhodoszi" formulához, de roszszabb lett volna annál, hiszen a közvetítő nem Gunnar Jarring, hanem — ami mindennél rosszabb — az Egyesült Államok lett volna. Ez viszont egyenlő lenne azzal, hogy — minden megoldás amerikai megoldás. gyarországi néphatalomért, hanem az egész világ békéjéért áldozták. A 15 évvel ezelőtt lezajlott fájdalmas és véres események arra tanítanak, hogy csírájában kell elfojtani minden ellenforradalmi kísérletet, amely veszélyeztethetné a nép nehéz és áldozatkész munkájával kivívott eredményekért. — a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata nem kiindulási alap többé, — elveszítik Jelentőségüket a négyhatalmi tárgyalások, — eltemetik Gunnar Jarring misszióját. Visszatérve minapi, nyugateurópai útjáról, Heikal kifejtette, számosan kérdezték meg tőle, vajon felkészülten várja-e az egyiptomi hadsereg az ütközetet? A válasz ez: az egyiptomi fegyveres erők még soha nem voltak olyan ütőképesek, mint most. Semmit sem látszik javítani a béke távlatai a négy afrikai elnök közel-keleti körútja, Szenegál, Nigéria, Zaire és Kamerun államfői, mint ismeretes, konkrét javaslatokkal kívánják előmozdítani az arab— izraeli „párbeszédet", ennek azonban pillanatnyilag nem nagy az esélye.