Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-05 / 262. szám, péntek

KÉPVISELŐJELÖLT Döntő: az emberi hozzáállás V a j á n y i László elvtárs­nak, a Buzicai IBuzita) Efsz elnökének tevékenységi köre már régen túlnőtt a 736 hek­táros közös gazdaság hatá­rain. Politikai, társadalmi munkássága közismert nem­csak a Košice-vidéki járásban s a kelet-szlovákiai kerület­ben, hanem központi szinten is. Évek óta elnökségi tagja a járási pártbizottságnak, ér­tékes munkát fejt ki a CSEMADOK járási szerveiben és a legutóbbi pártkongresz­szuson újból megválasztották az SZLKP KB Központi Ellen­őrző és Revíziós Bizottságá­nak tagjává. Vajányi elvtárs azt vallja, minden tisztség betöltésénél döntő: az emberi hozzáállás. Ezt az elvet igyekszik ő is gyakorlattá változtatni, mint szövetkezeti elnök. Irányítása alatt kedvezően jejlődik kö­zös gazdaságuk, amely pél­dául a hústermelésben hektá­ronként 295 kg-ot ér el, s az állati termékek termelése sza­kaszán árutermelésük pénzér­téke meghaladja az 5,3 millió koronát, jó eredményeket ér­nek el a termelés egyéb terü­letein is. A politikai és társadalmi élet legkülönbözőbb szaka­szain végzett munkáját kedve­zően értékelik, amit talán az igazol a legjobban, hogy a Nemzeti Front a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé jelölte. Hallgassuk meg a képvise­lőjelölt „monológját", milyen gondolatok foglalkoztatják a bemutatkozó választási gyűlé­sek időszakában? — A bizalomért köszönet és elismerést érdemlő munka jár. jelölésemben eddigi sze­rény tehetségem szerint vég­zett munkám méltányolását is érzem. Éppen azért szívesen Vállalok többletmunkát. Tu­dom, ez a bizalom az eddigi­nél még nagyobb felelősség­érzetet követel tőlem. Milyen gondolatok foglalkoztatnak, ha úgy tetszik, milyen egyéni „választási programmal" indu­lok a választásokra? — Először is hangsúlyozni szeretném, hogy úgy mint ez­előtt ls tettem, elsőrendű kö­telességemnek és feladatom­nak tekintem: sikeres mun­kámmal támogatni a CSKP vezető szerepének, helyes marx—lenini politikájának ér­vényesülését, határozatainak teljesítését. Előtérbe helyezni az élet minden területén a közösség, a társadalom érde­keit. Meg kell azonban mon­danom azt is úgy ahogyan érzem —, hogy a képviselő — a szó nemes értelmében — bizonyos értelemben kell, hogy lokálpufriota is legyen, kiálljon választókörzete, já­VAJÄNYI LÁSZLÖ (Berenhaut felv.) rása, kerülete érdekeiért is. Véleményem szerint egy kép­viselőnek figyelemmel kell kísérnie olyan építkezéseket, mint például a járásunk terü­letén is áthaladó nemzetközi gázvezeték, a járásunk dél­nyugati részén épülő Cement­gyár, az ezzel kapcsolatos la­kások, középületek építése stb. Nem lehet előttünk kö­zömbös, vajon időben hasznot hoznak-e ezek a beruházások társadalmunknak. — Nem véletlenül foglal­koztat a Szepsi-síkság régen beígért vízrendezésének prob­lémája. Az itt gazdálkodó szövetkezetek — beleértve a miénket is —, több mint négyezer hektár jó termő te­rületet nyernek a vízrendezé­si beavatkozások folytán. Fel­tétlenül támogatni óhajtom a járási szerveknek a járás te­rületén levő üdülőhelyek ki­építésére irányuló igyekeze­tét. Ezeken a helyeken dolgo­zóink, becsülettel végzett munkájuk után kellően meg­pihenhetnek, szórakozhatnak, új erőt gyűjthetnek további alkotó munkájukhoz. — Tudatában vagyok, hogy annak a képviselőnek, aki mezőgazdasági szakaszon dol­gozik, példás szervező mun­kát kell kifejtenie pártunk mezőgazdasági politikájának megvalósítása érdekében. El­tökélt szándékom, hogy ugyanakkor minden illetékes helyen szót emelek a mező gazdaságnak nyújtandó szol­gáltatások hiányosságai ellen és azon vezető dolgozók ellen is, akik nem értik meg, illet­ve nem akarják megérteni, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tése társadalmi ügy, nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem mindenki ügye is. — A napokban már több községben alkalmam volt ta­lálkozni választóimmal. Meg­ígértem nekik, hogy becsüle­tes munkát végzek s ehhez segítségüket kértem ... KULIK GELLÉRT Aki mindig mindent elrendezett EGY ÖRÖKKÉ FIATAL FORRADALMÁR VÁLASZTASI s z é I j e g y z,e i Választóigazolványok Elég gyakran előfordulhat, hogy valakit felvesznek a lak­helyének megfelelő választói névjegyzékre, de a választás napján — különböző okoknál fogva — kénytelen másutt le­adni szavazatát. Említsünk meg ezzel kapcsolatban néhány pél­dát. Ide soroljuk azokat az ese­teket, amikor az illető lakhe­lyet változtat s az más szava­zókörzethez tartozik, továbbá halaszthatatlan hivatalos út áll előtte a választás napjaiban, kórházba, szülészeti klinikára, valamilyen népjóléti intézmény­be stb. kerül. Ebből a nem tel­jes felsorolásból is láthatjuk, hogy csak kivételes, komoly körülmények jönnek számítás­ba. Mi a teendő ilyenkor? Első­sorban az, hogy az illetőnek, esetleg a családtagjának idejé­ben kérnie kell a lakhelye sze­rint illetékes helyi nemzeti bi­XI. 5. zottságtól az ún. választóigazol­vány kiadását, amely új tartóz­5 kodási helyén feljogosítja majd arra, hogy felvegyék a válasz­tók névjegyzékére és így lehe­1971. lóvé teszi számára a szavazást. Ezt a felvételt az új lakhely (tartózkodási hely) helyi nem­zeti bizottsága, illetve a válasz­tás napjaiban a szavazókörzeti választási bizottság intézi. En­nek során a választóigazol­ványt bevonják és csatolják a választók névjegyzékéhez. Fontos tudnivaló, hogy a vá­lasztóigazolványra gondosan kell ügyelni. Csak egy példány­ban adják kézhez, ami egyet je­lent azzal, hogy elvesztése ese­tében a választó hiába kérne újat. Ez a szigorú rendelkezés indokolt, inert különben semmi sem szavatolná, hogy valaki akár kétszer is részt vegyen a szavazásban. Tisztában kell lennünk tehát azzal, hogy a választóigazolvány választójo­gunk gyakorlását biztosító fon­tos okmány. (g) ígérték — teljesítik A galántai járásban szép köte­lezettségvállalások születtek a CSKP megalakulása 50. évforduló­ja és XIV. kongresszusa tisztele­tére. A közelmúltban megtartott értékelés azt mutatja, hogy a já­rás lakosai ígéretüket becsülettel teljesítik. A nem beruházási te­rületen 3 785 650 brigádórát dol­goztak le, amellyel — 4 503 520 korona ráfordítással — 51 067 650 korona értéket alkottak. Többek között elkészítettek 1820 négyzet­méternyi járdát, felépítettek 13 autóbusz várótermet, 1 tűzoltó­szertárat és 38 794 fát, illetve díszbokrot ültettek lei'. . —nj— A ve leni egy korosztálybeliek jó ideig bácsizták és „kezitcsó­kolomot" köszöntek neki, ké­sőbb sokan a barátai lettünk, s már jó ideje, hogy el kell is­mernünk: csaknem a legfiata­labb ő közöttünk. Még beszélni sem tudtam, amikor Lóránd Ist­ván mint fiatal zászlós a fron­ton megsebesült, gépfegyvertűz kaszálta el a két lábát. Tizen­kilenc nyarán a legrégebbi be­tege volt a komáromi kórház­nak, gipszágyban feküdt. Anyámtól hallottam róla később, mert ő látogatni járt apámat, aki fronton szerzett betegségé­ben ott halt meg tizenkilenc jú­niusában. Apám is, Lóránt Pis­ta, az ifjú hadirokkant zászlós is a kórházi ágyon nyitott szem­mel virrasztva élték át azt a fergeteges éjszakát, amikor má­jus elsején a magyar Vörös Hadsereg egyik alakulata át­tört a Dunán. Tagjai a túlerő elleni harcban utolsó szálig el­vesztek. százöten közülük tö­megsírban nyugszanak a város temetőjében. Két mankóval állt talpra Ló­ránd Pista, s így jár azóta is, több mint ötven esztendeje. Ak­kor frissiben, a húszas évek elején, puszta megjelenésével eleven tiltakozás volt a háború ellen. Senki élö nem maradt a városban, aki által a világhá­ború napról napra, óráról órá­ra úgy emelte volna fel figyel­meztető, intő ujját, mint általa. Ha végigment a főutcán, az em­berek eleinte megdöbbenve néz­ték a hóna alá szorított élette­len fára nehezedő magas alak­ját, fiatal arcát. Szenvedéseinek emléke, lá­zadása, a helyi Munkáslap-ban megjelent versekben kapott hangot. Cikkeit, melyek az új forradalmi munkáspárt megala­kításának szükségességét hir­dették, többnyire névtelenül, vagy monogrammal írta, de ver­seit teljes névvel. 1920. június 19-én Ez lesz a tánc! cimű ver­sét olvashatták a komáromiak. Aztán A halottak szavaznak, az Üldözöttek éneke, a Megyünk a frontra, és sok más szenvedé­lyes hangú, megrázó írása lá­tott napvilágot. Súlyos hadirokkantságára va­ló tekintettel az „Obec Legio­nárska Jednota" megbízásából a Moderna nevű filmszínháznak lett a vezetője. Ettől kezdve a mozi pénztára valami titokza­tos, a fiatalok által akkor még fel nem ismert erőt és bátorí­tást sugárzó góca lett a város­nak, afféle politikai és kulturá­lis harcálláspont. Mi, tizenhat éven aluliak nem járhattunk moziba, de ha jó filmét vetítettek, mindig kap­tunk jegyet Pista bácsitól. A vészkijáratokban álltunk, s amikor elsötétült a nézőtér, be­surrantunk a helyünkre. Ott láttuk a harmincas évek elején az első szovjet filmeket. Ami­kor nyíltszíni tapsok csattan­tak fel. felgyúlt a villany, a nézőket igazoltatták, a gyanú­sakat kihágásért megbüntették. Ilyenkor a mozivezető is figyel­meztetést kapott, de attól sose ijedt meg annyira, hogy az el­ső adandó alkalommal ne sze­rezze meg az akkoriban szen­zációnak számító újabb szovjet filmeket, Eizenstein, Pudovkin, Dovzsenko emlékezetes alkotá­sait. Megalakította a városban a Hadirokkantak választási cso­portját. Nem volt ez nagy erő, de személyes varázsával, fá­radhatatlanságával elérte, hogy a háborútól sokat szenvedett emberek és hozzátartozóik jó ré­sze a helyi képviselőtestületi választásokon erre a listára ad­ta szavazatát. Néhányadmagá­val ott ült a város önkormány­zati testületében, s minthogy programjuk első pontja a béke, a megkínzott emberek erkölcsi és anyagi támogatása volt — — ugyanez sarkalatos té'ele a kommunisták programjának is — a rokkantak mindig és min­denben a kommunisták mellett álltak, együtt szavaztak velük, az ő befolyásukat erősítették. A harmincas évek közepén már nem köszöntöttük kezitcsó­kolommal: tegeződtünk, s a legbizalmasabb összejövetelein­ket lakásának biztonságos -fa­lai között tartottuk. A mozive­zetés elfogadható megélhetést nyújtott számára, az ő erszé­nye viszont erőforrást nekünk, hogy az illegális kommunista ifjúsági mozgalom mindig meg­kapja tőle, amire feltétlenül szüksége van. Kerékpár kellett a csallóközi falvak látogatásá­hoz, vett nekünk használt ke­rékpárt. Ha papír kellett röp­cédulához, korlátlanul rendel­kezésünkre állt. Még a tartalék írógép is, melynek betűit a retrdőrség nem ismerhette meg semmilyen hivatalos papíron, a mozi adminisztrációs okmánya­in sem, mert ez a gép kizáró­lag a mi céljainkat szolgálta. Ha a párttól küldött érkezett a városba és nem mehetett szál­lodába, csak Lóránd Pistának kellett szólni, ő níindig min­dent elrendezett. A rokkantak csoportjának he­lyi vezetője a kommunista párt­nak csak titkos tagja lehetett, de közéleti szereplése így sem hagyott kétséget világnézeti és politikai hovatartozása felől. Amikor a Szovjetunió első öt­éves tervéről szóló filmet mu­tatta be a Moderna, Lóránd Ist­ván maga vette kezébe a ro­konszenv-tüntetés megszervezé­sét. Ennek súlyos következmé­nye lett: a hatóságok megvon­ták csehszlovák állampolgársá­gát, s csak nagy üggyel-bajjal sikerült azt visszaszereznie. A sebesülése utáni kórházi keze­lés költségének és hadigondo­zási járadékának visszatérítésé­re kötelezték. Ez nem csekély összeget: ötvenhatezer koronát tett ki. Csak befolyásos embe­rek — köztük a később mártír­halált halt dr. Iván Markovics szociáldemokrata képviselő — közbenjárására engedélyezték nagy nehezen, hogy ezt az ösz­szeget részletekben fizethesse ki. Megalakult a városban a Szovjetunió Barátai Egyesületé nek helyi szervezete. A tagság őt választotta meg az új egye­sület elnökéül. Lóránd nyitotta meg az első legális előadást, amely Komárom falai között a Szovjetunióról elhangzott. Dr. fan Rob Poničan jogász, a ne­ves szlovák forradalmi költö számolt be a világ első munkás­államában tett utazásáról. Az ügyeletes rendőrtiszt többször félbeszakította az előadást, s meg akarta akadályozni, hogy az elnök szétossza a belépési nyilatkozatokat, de ő nem hagy. ta zavarni magát, s vele szem­ben erőszakos fellépésre a ha­tósági emberek mégsem ragad­tatták magukat. József Attila egyik híres ver­sének egy sora így hangzik: Elvtárs, Te vagy a Vörös Se­gély. Ha valakire, úgy Komá­romban Lóránd Istvánra szó­szerint ró illet t e mondás, mert nem akadt a komáromi törvény­szék fogházában baloldali poli­tikai elítélt, akinek támogatásá­hoz ne járult volna hozzá, nem volt Spanyolországba igyekvő önkéntes, vagy Horthy Magyar­országáról érkezett mehekült, aki nála ne talált volna nyitott ajtóra, segítségre. Steiner Gábor, Mező István, Major István és a párt más ve­zetői jól ismerték áldozatkész­ségét, megbízhatóságát. Sok bi­zalmas feladatot adtak neki. Ezeket mindig híven, odaadóan és pontosan elvégezte. — Men­jetek bátran — mondták sok­szor a kiküldött pártmunkás­nak __ jelentkezzetek Lóránd Pistánál őt mindenki ismeri, ő majd elrendezi a dolgot... Ha a városi képviselőtestületben, egységes fellépésre volt szük­ség, az általa szervezett hadi­rokkant csoport nemcsak a kommunista képviselőtestületi tagok szavazatszámát növelte, de olykor kovásza tudott lennt a szélesebb körű összefogásnak is, ha a baloldali szociáldemok­raták a kispolgári rétegeket képvsielő töredékpártok szava­zatainak megnyerésére volt szükség. A fasizmus előretörésének idején aktivitása még csak fo­kozódott. Már nem csupán se­gített, támogatott, de sarkallt, ösztönzött is valamennyiünket, s ha nem lett volna korlátozva a mozgásban, úgy lehet, maga állt volna megmozdulásaink élére. Az irredenta propaganda már tetőfokára hágott, a Duna túloldaláról külön rádióadások szólították fel a lakosságot a Csehszlovák Köztársaság állam­rendje elleni fellépésre, Hitler és Horthy háborút előkészítő sakkhúzásainak támogatására, s akkor, a fasizmus ellen végvá­ri harcokat folytató fiatalok Al­kotás nevű egyesületének elnö­ki tisztét betölteni már csak benne maradt elegendő bátor­ság. Meg is fizette az árát a Horthy-hadsereg bevonulása után: az internálástól csak rok­kantsága mentette meg, de az üldöztetésből így js jócskán ki­jutott neki. Téved, aki azt hiszi, hogy eb­ben a helyzetben visszariadt « cselekvéstől. A fasiszta rém­uralom életveszélyes korszaká­ban nemcsak arra volt ereje és merészsége, hogy magát védje, még akkor is másokkal törő­dött, életeket mentett. Jellemző bátorságára és em­berségére ez a kis történet: Közvetlenül súlyos sebesülésé­ből történt lábraállása után, be­iratkozott a prágai Károly Egye­tem jogi fakultására, és. elvég­zett néhány szemesztert. Ta­nulmányait fizikai akadályok miatt akkor félbe kellett szakí­tania. Húsz év múlva, Prága ná­ci megszállásának idején Ko­máromból levelet írt az egye­tem Iwt ósága inak: küldjék el neki a húszas évek elejéről származó, egyetemi indexe má­solatát, mert az eredetit el­vesztette. Az egyetem né*.et hatóságai elküldték az index másolatát, a csehszlovák ható­ságok korabeli adataival, de azzal a változtatással, hogy nz igazolvány lapjaira rányomta* horogkeresztes bélyegzőiket. Ei ­nek a náci bélyegzőkkel ellá­tott egyetemi 'indexnek a bir­tokában Lóránd István nemegy­szer megtévesztette Horthy csendőreit, akik miután néme­tül egy kukkot sem tudtak, has­ra vágódtak az ilyen igazolvány láttán. Határozott fellépésével, nagy lélekjelenlétével elérte, hogy mint százszázalékos hadi­rokkant tisztet, olykor csendftr kísérje mentő útjain, s asszisz. táljon neki foglyok kiszabadítá­sához a nyilasok karmaiból, el­kísérésükhöz olyan helyre, ahol az életveszélyben levő üldözöt­tet biztonságba lehetett helyez­ni. A felszabadítást követően Ló­ránd Is.'ván egyike volt Komár­nóban a CSKP helyi szervezete megalakítőinak, később Buda­pestre költözött, ahol őszülő halántékkal "befejezte jogi ta nulmán-yait és mint ügyész nyugdíjaztatásáig a FőváiOri Főügyészségen tél jesített szol­gálatot. Ma túl a hetvenen is, fiata­los, fáradhatatlan. Még mindig a régi, mindent elrendező, min­denkinek segítő Lóránd Pista. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága mel­lett működő jogi Tanácsadó Iro. da munkatársa, önkéntes, ön­zetlen, társadalmi munkás, aki a magyar munkásmozgalom megbecsült, régi harcosainak legmagasabb kitüntetését, a SzociuLsta Hazáért Érdemren­det viseli. A CSKP megalakulása ötve­nedik évfordulóján a komárnói járási ).órtértekezlet elismerés­sel és szeretettel emlékezett meg érdemeiről. VADÁSZ FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents