Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-30 / 283. szám, kedd

Kölcsönösen hasznos együttműködés Ez év novemberében Csehszlo­vákia és a Szovjetunió külkeres­kedelmi miniszterei aláírták az 1972-es évre vonatkozó kölcsö­nös kereskedelmi szerződések jegyzőkönyvét. Az árucsere-for­galomról kötött szerződés mező­gazdasági termékekre és mező­gazdasági termelőeszközökre is vonatkozik. A Szovjetunió a jövő évben 20 millió rubel értékű mezőgaz­dasági gépet szállít hazánkba, mégpedig 300 traktort, köztük 250 darab DT—75-ös lánctalpas­és 50 darab Kirovee kerekes traktort. Az említett gépeken kí­vül még mintegy 635 ekét, 500 tárcás boronát, 300 SK—4-es kombájnt, ugyanennyi siló­kombájnt, 160 gabonaszárító be­rendezést hozunk be a Szovjet­unióból. A szerződés értelmében a szovjet partnerek az átvett gépekhez és berendezésekhez pótalkatrészeket is szállítanak, mintegy 10 millió rubel érték­ben. Azt is megemelítjük, hogy ná­lunk valamennyi gép, traktor, kombájn kőolajból nyert üzem­anyagot fogyaszt. Üzemanyag­ból pedig elegendő mennyiség áll rendelkezésre, hiszen évente sok millió tonna kőolaj érkezik hazánkba a Szovjetunióból. Az 1972-es évben — hason­lóan az előző évekhez — sok műtrágyát is importálunk a Szovjetunióból; annyit, hogy a hazánkban művelhető földterü­let egy ötödét szovjet műtrá­gyával trágyázzuk, azonkívül ipari trágyák előállításához szükséges nyersanyagot is ho­zunk be, mintegy 165 ezer ton­nát. A mezőgazdasági termékek közül főleg gabonaféléket és gyapotot vásárolunk a Szovjet­unióból. Tavaly vetőmagbúzá­ból 2000 tonna érkezett hazánk­ba és a behozott búzafajták, mint az „Aurora", „Jubilejná", ' „Mironovszka" jó termést adtak, átlagban 35 métermázsát hek­táronként. Nemcsak vetőmagból, de kenyérgabonából sem va­gyunk önellátók. Előnyös szá­munkra, hogy ebből a termék­ből 1300—1400 ezer tonna le­szállítására kötelezték magukat a szovjet elvtársak. A jegyzőkönyvből kitudódik, hogy gyapotból 60 000 tonnát rendeltünk. Előzetes számítások szerint ebből a menyiségből 300 millió méter ruhaanyagot állít­hatnak elő textilgyáraink. A számunkra nélkülözhetetlen gépek, berendezések, gabona, gyapot stb, helyett mi 500 ön­tözőberendezéshez szükséges felszerelést, másfél millió rubel értékben silótornyokat, 300 ki­sebb teljesítményű traktort stb. és a fent említett gyártmányok­hoz pótalkatrészeket szállítunk. A Szovjetunióban közismertek a nálunk gy,ártott gyomirtósze­rek. Ezekből a készítményekből 4—4,5 millió rubelért vásárol­nak tőlünk. A két ország miniszterei ál­tal aláírt kereskedelmi szerző­dés hozzájárul az integrációs kapcsolatok elmélyítéséhez, amelynek szükségességéről a KGST országok Bukarestben megtartott 25. ülésszakán sok szó esett olyan értelemben, hogy az az illető országok élet­színvonalának emelkedését szol­gálja. fÁN DUSÍK KÉSZÜLNEK AZ AJÁNDÉKOK A játékvásárlási idény küszöbén a játékgyárbon A Felső-Garam mentén, az egykori Coburg-művek helyén áll a Tatrasmalt vállalat játék­gyára. Ide látogattunk el a já­tékvásárlási idény küszöbén, hogy bepillantsunk a gyárba, ahol „Télapó az ajándékokat veszi" ... A gyár jellege az utóbbi hó­napokban jelentősen megválto­zott. Erősen érezteti hatását az a népgazdasági követelmény, hogy az ipar hatékonyan és a piac minél tökéletesebb kielé­gítése érdekében termeljen. Az üzemszervezők az utóbbi idő­szakban minden erejükkel új gyártmányfajták meghonosítá­sán fáradoztak. Mindenekelőtt olyan gyártmányokat akarnak készíteni, amelyeket a közszük­ségleti ipartól a korszerű igé­nyek megkövetelnek. Ezért megkezdték a vízmelegítő be­rendezések, háromfajta hősza­bályozó gyártását is, ami a csa­ládi házépítők egyre gyarapodó táborának Igényeit elégíti majd ki. Gondoltak a háziasszonyok karácsonyi ajándékára is és megkezdték a legkorszerűbb mosógépek automata berende­zésének a gyártását. Ez okozta a legtöbb gondot, hiszen bo­nyolult, műszakilag nagyon igé­nyes berendezésről van szó. Az automatikus Tatramat mosógé­pek műveletszabályoző prog­ramvezérlését készítik itt, hogy a mosógép önállóan adagolja a vizet, hőt s végül, amikor a ruha tiszta, száraz és vasalásra kész, megállítsa a gépet, s je­lezze a háziasszonynak: a gép megspórolta a facsarást, a te­regetést. A Tatrasmalt dolgozói tudják, hogy minél több és mi­nél hatékonyabban gyártott ilyen berendezést készítenek, annál több háziasszonynak te­szik lehetővé, hogy ilyen IBOSÓ­automatához jusson. Természetesen, a játékgyár azért játékgyár maradt, ha a gyermekek örömén kívül most az anyukák örömén is fárado­zik. Megszüntették ugyan a Tapo-autócskák gyártását, mert á kisautó bonyolult szer­kezete gyorsan elromlott. Vi­szont nagy sorozatokban gyárt­ják tovább a lánctalpas elemes traktorokat, baba-ventillátort, hajszárítót és játékporszívót. Négy változatban készítik a lendkerekes kisautókat, mint rendőrautót, tűzoltókocsit, men­tőautót és teherautót. Az egyik részlegen úgyszólván fegyver­tárban érezzük magunkat: egy­más mellett sorakoznak a két­csövű vadászpuskák és Old Shatterhand híres Henry-fegy­verei. Van itt dobtáras géppisz­toly is, és egyéb játék fiúknak, leányoknak egyaránt — gar­madával. A gyár kereskedelmi igazgatója elmondja, hogy a negyedik negyedévben, tehát a játékvásárlási főidényben, nem kevesebb, mint 7 millió korona értékben adnak játéko.t a piac­ra. A karácsonyi vásárra ter­mészetesen már korábban is gyártottak és szállítottak, úgy­hogy több millió korona érté­kű játék már az üzletek rak­táraiban van. A játékgyárban látottak meg­győztek arról, hogy ez az üzem mindent megtett a piac ellátá­sáért. A sok, gyermekszemet gyönyörködtető játék megvá­sárlására most már nekünk, apukáknak kell a hozzávalót előteremtenünk ... (vilcsek] A vojanyi uillanyerőműben e napokban rendezték meg a Trebišovi (Tőketerebes] járás forra­dalmi hagyományainak dokumentumait bemutató kiállítást, amely szemlélteti a kommunisták­nak a burzsoá köztársaságban és a felszabadítás utáni választásokban a munkások jogaiért vívott küzdelmét. (Felvétel: Haščák — CSTK) A burzsoá társadalom áldozata A dél-szlovákiai proletariá­tusnak az első köztársaság ide­jében folytatott küzdelme a CSKP történelmének jelentős fejezete. A párt számos ered­ményes akciót, tüntetést, sztráj­kot, mozgalmat szervezett Dél­Szlovákia területén. A magyar és szlovák proletárok élén Stei­ner Gábor, Major István, Kosik István és mások álltak, akik teljes mértékben egyesültek a dolgozókkal és életüket sorsuk megjavításáért áldozták. Abban az időszakban, amikor világszerte gazdasági válság tombolt, és a dolgozók milliói voltak munka nélkül, Párkány­ban (Štúrovo) 1932. február 26­án tragikus esemény játszódott le. Február 28-ra általános vá­lasztásokat írtak ki. A pártok a győzelemért küzdöttek, agi­táltak. Természetesen csak a burzsoá pártoknak biztosítottak szabad teret. Párkányban a ház­falakra és kerítésekre plakáto­kat, választási felhívásokat ra­gasztottak. A kommunista párt is mindent megtett, hogy meg­nyerje a választók támogatását. Már február elején röpiratokat terjesztettek elsősorban a vá­rosnak abban a részében, ahol a szegények éltek. Két nappal a választások előtt a kommu­nisták megállapították, hogy a rendőrök leszedték a falakról plakátjaikat és a jelöltjeik szá­mát ismertető falragaszokat. Ügy döntöttek, hogy a leté­pettek helyére újakat ragaszta­nak. Február 26 fagyos éjszaká­ján egy csoport kommunista választási plakátokat ragasztott ki a falakra, a kerítésekre és a kapukra nagy vörös ötösöket mázoltak. Párkány szegény ne­gyedében három fiatal munka­nélküli, juhász, Rebka és Ko­vács végezte ezt a munkát. Gyorsan haladtak előre. A ka­pukon, a kerítéseken ott virí­tottak a nagy ötösök és a plaká­tok. Az egyik sarkon Jozef Gre­guš rendőr felfigyelt a csoport­ra. A sarok mögül leselkedett, megvárta, amíg Kovács az utolsó ötöst is felmázolja. Ko­vács gyors lépéssel figyelmen kívül hagyva a rendőrt, sietett a következő utcába. Néhány lé­pés után Greguš rákiáltott: állj! Kovács nem értette, miért kell megállnia egy ismeretlen pol­gári személy felhívására. Ügy döntött, hogy társai után fut, nem jutott azonban messzire. Az út sikos volt, és leesett. A rendőr utolérte és azután ját­szódott le az a tragédia, mely­ről a Rudé právo és a Pravda chudoby akkoriban így számolt be: „Greguš rendőr hátulról tom­pa tárggyal tarkón ütötte Ko­vácsot. (Juhász elvtárs és a kommunista képviselők inter­pellációja szerint a kabátja alól kihúzott vastag bottal három­szor sújtott le rá.] Kovács a földre esett és a gyilkos ek­kor hasba lőtte. Kovácsnak még volt annyi ereje, hogy felálljon, s kezét hasára szorítva a leg­közelebbi ház, Csencsik munkás otthona felé tartott. Többször leesett, de nagy nehezen a há­zig kúszott. Csencsik azonnal segítségére sietett. Megmosta és bekötözte sebét majd há­tán orvoshoz vitte, aki az első­segély-nyújtás után mentőkocsi­val az esztergomi kórházba küldte. A műtétet még túlélte, de rövidesen utána meghalt". És mi történt a gyilkossal? A Vörös Segély feljelentését el­vetették. Greguš minden bánta­lom nélkül továbbra ls betöltöt­te hivatalát. A tömegek követe­lésére és a képviselők interpel­lációjának hatására később Bra­tislavába helyezték. Kovács Józsefet harmadnap temették el Esztergomban. A párkányi csehszlovák rendőr­hivatal nem adott engedélyt Kovács hozzátartozóinak és ba­rátainak, hogy magyar terület­re utazzanak. Csak Kovács fú' lia, az elhunyt felesége és Ju­hász Júlia, Juhász József fele­sége vehetett részt a temeté­sen. A 28 éves Kovács József a masaryki burzsoá társadalom áldozata. Annak a rendszernek, amely humánusnak, szabadnak és igazságosnak nevezte ma­gát. EMIL KARABA Új járás — új feladatok Veľký Krtíš (Nagykürtös) hazánk legfiatalabb járása. Hét évvel ezelőtt a jelenlegi járás lakosainak egy része Luíenec­hez (Losonc), a járás peremén levő községek lakosai pedig más járási székhelyhez tartoz­tak. Nagy távolságokat kellett bejárniuk, ha intéznivalójuk akadt a jnb-n. Az új területi átrendezés ezt mérsékelte, bár a közlekedés még ma sem egy­szerű, mert a járás területén álig néhány kilométeres vasút­vonal van. Hazánknak ezen a pontján meg kellett oldani a foglalkoz­RÉGI TÖR T É N E T Egy vasárnap reggel apám azzal uqrasztott ki az ágybői, hogy kocsikázni megyünk. Nagy szó volt nálunk a ko­csikázás, mert nekünk se ko­csink, se lovunk nem volt so­ha, pedig apám mindig nagyon szeretett volna egy lovat, vagy legalább egy tehenet, hogy a a kutyánál nagyobb állat is le­gyen az udvaron. Fel is épített egy istállót, jászol is volt ben­ne, de bizony apróbaromfin kí­vül abba más sohase került. Ezért volt hát nagy szó a ko­csikázás. Hogy mégis alkalom nyílt rá, az úgy történt, hogy szomszé­dunknak egyszer a két fiatal lova megbokrosodott, árkon­bokron keresztül rohantak a kocsival, s a szegény szomszé­dot kórházba kellett szállítani. A felesége megetette, megtisz­tította a lovakat, de befogni nem merte. Megkérte hát az apámat, hogy a napok óta álldogáló lo­vakat járassa meg. Öt sem kel­lett ilyesmire kétszer kérni, s így azon a bizonyos vasárnap reggel a család naqy lelkesedés­sel készült a kirándulásra. A lel­kesedést csak anyám egy-egy aggódó szava törte meg, hogy hátha velünk is elszaladnak a lovak, mert most még pihentek*. Is, meg attól ls félt, hogy az árokban kötünk ki. De azért ő is készülődött. A család úgy ha­tározott, hogy elmegyünk meg­látogatni a nagyapát. A nagyapa apámnak volt az apja, s így a kocsikázáson kívül még a kíváncsiság is fúrt, hogy milyenek a huszonöt kilóméter­re lakó rokonok. Ha csak a lovak befogására gondolok, már akkor is elisme­réssel kell adóznom apámnak, hogy pék létére be tudott 'fogni két olyan szilaj csikót. Igaz, a szomszédok tartották őket, míg a kocsira felszedelőzködtünk. A gazdasszony kereszteket hányt felénk, mi pedig elindul­tunk. Bizony a szomszéd faluig na­gyon lassan jutottunk el. Á két ló egyszerűen nem bírt magá­val. Á két hátsó lábán táncolt mind a kettő. Nem tettek meg azok talán tíz métert sem négy­lábon. Hajtogatta is szegény anyám állandóan, hogy leg­alább a gyerekek maradtak volna otthon. Nem tagadom, féltem egy kicsit, de amikor anyám elhallgatott, ezt a félel­met elnyomta az a csodás lát­-vány, amit a két ló nyújtott. A megfeszült inak, a tajtékzó hát. a zabiától szabadulni aka­ró két fej előttünk a magasban olyan szép volt, amilyet ma pénzért sem láthat az ember­Aztán ahogy a szomszédos falut elértük, a lovak egy ki­csit megnyugodtak, csak po­roszkáltak, mintha nem akar­nák a rendet megzavarni, de amikor az utolsó házat is el­hagytuk, minden biztatás nél­kül olyan vágtatásba kezdtek, hogy csak a kerekeket figyel­tük, nem mondja-e fel valame­lyik a szolgálatot. Szerencsére semmi sem történt, s mi, gye­rekek élveztük a száguldást, a sebességet. Meg se állt a két ló a nagyapa kapujáig. Az egész ott-tartózkodásom­ból már nem emlékszem egyéb­re, mint a nagyapa boldog mo­solyára, aki egész életében ko­csis volt, míq karja bírta tar­tani a gyeplőt, körülsétálgatta a lovakat, megveregette a nya­kukat, és sóvárgó tekintettel, mint egy kisgyerek, apámhoz fordult, s megkérte, hogy hadd forduljon meg velük az udva­ron. Apám felsegítette a kocsira, majd maga is mellé ült. Kezé­be adta a gyeplőt, s mikor a lovak megindultak, olyan őszin­te boldogság, büszkeség sugár­zott a nyolcvanegy néhány éves ember arcáról, ami az én gyer­meki emlékezetembe úgy bele­vésődött, hogy sohasem jogom elfelejteni. EBEDI LÁSZLŰ tatottság kérdését, új üzemek, földművesszövetkezetek létesí­tését követelte meg az életszín­vonal további emelése. Nagy au­tójavítóműhelyt építettek, kibő­vítették a Tesla és a Novote* üzemet. Ez azonban még min­dig nem volt elég, ezért a járás vezetősége a választási prog­ramba új üzemek és létesítmé­nyek létrehozását foglalta bele. 1971—1975-ig a járás székhelyén több mint 111 millió koro­nás költséggel felépítik a 930 dolgozót foglalkoztató LIAZ üzemet. Nem feledkeztek meg a nők foglalkoztatottságáról sem. Az elkövetkezendő válasz­tási időszak folyamán felépítik a Pleta üzemet, amelyben mint­egy 700 nő dolgozik majd. Űij lakóházakat építenek, fejlesztik a mezőgazdaságot. Az 5. ötéves terv folyamán szeretnének fel­zárkózni a fejlett járások közé. Mint hazánk többi járásában, így Veíký Krtíšben is ünnepé­lyesen adták le szavazatukat a választók a Nemzeti Front je­löltjeire. A választások első napján már a választók túlnyo­mó többsége leadta szavazatát. Sokat várnak az új képviselők munkájától. A nagykiirtösi já­rás választói bíznak abban, hogy az élet minden területét érintő, gazdag és a járás élet­színvonalának fellendítését cél­zó választási programból eredő feladatokat maradéktalanul tel­jesítik. (k. I.) Ki a tettes? (ČSTK) — November 26-án pén­teken, az esti órákban Prága I. kerületében egy kb. 25 éves — az eddigi megállapítások szerint va­lószínűleg elmebeteg — lérfi az ut­cán lövöldözni kedett. A golyók három személyt találtak el, akik közUl az egyik a helyszínen meg­halt. A közelben tartózkodó rend­őrjárat azonnal a helyszínre érke­zett, de az ismeretlen (érti elle­nük is fegyverét használta, majd a következő pillanatban agyonlőt­te magát. A rendőrség kéri a lakosságot, segítsen kideríteni a tettes sze­mélyazonosságát. Szeméiyleirása: Kb. 170 cm magas, rövid, fekete haja van, világos szürke viharka­bátot és világos barna menchester nadrágot viselt. XI.

Next

/
Thumbnails
Contents