Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-26 / 280. szám, péntek

A NEMZETI FRONT JELÖLTJEIT VÁLASZTJUK ­A SZOCIALIZMUSRA SZAVAZUNK Kérem a következőt... — Kérem a következőt — jelenik meg öt-tíz percenként Slobodová Anna nővér kékru­hás, fehér kötényes alakja kiadóvállalatunk orvosi rende­lőjének az ajtajában. Ilyen időközönként szólít be eqy­eqy beteqet. Ha az illetőt a Slobodová Anna vizsqálat alapján a doktornő munkaképtelennek. nyilvání­totta, akkor kitölti az iqazo­lást, ha gyógyszert írt elő a betegnek, akkor kitölti a re­cepten a fejlécet, ha szüksé­ges, injekciót ad, egyszóval kiegészíti az orvosnő munká­ját. Már nem egyszer voltam ott reggel hét órakor elsőként a folyosón, ahol a betegek várakoznak, s utolsóként is mentem, tizenkettő előtt öt perccel, de Annán soha sem láttam a fáradtság jeleit. Pe­dig van olyan nap, hogy száz­nál több beteg is meq fordul a rendelőben. Két helyiségből áll az or­vosi rendelő, ami annyit je­lent, hogy munkaterülete nem nagyobb negyven négyzetmé­ternél. És ő ezen a kis terü­leten naponta kilométereket gyalogol az asztaltól az aj­tóig, a kartotékokat tartalma­zó vasszekrényig, s a szom­széd helyiségbe az injekcióra várakozó betegig. A sok munka ellenére min­dig van egy-két jó szava a betegeikhez. A qyóqyítás fel­tételének tartja nemcsak a be­teqséq, hai^em az ember csa­ládi és munkahelyi problémái­nak a megismerését is. Csak az ember alapos megismerése után cselekedhet az egészség­ügyi dolgozók jelszavának je­gyében: nem a betegséget, ha­nem az embert gyógyítsuk. Sajnos kevés helyen érzi ezt az ember. Sokszor távo­zunk az orvosi rendelőből az­zal az érzéssel, hogy a beteg­ség mögött nem látják meq a szenvedő embert. Slobodová Anna is tudja, hogy sok még a hiányosság az egészségügy szakaszán. De nem minden baj az egészség­ügyi dolgozók hibájából adó­dik. Túl vannak terhelve; kü­lönösen kevés a középkáder. Még nemrégiben is gyakran előfordult, hogy egészségügyi iskolát végzett lányok hivata­li munkát vállaltak, mert ott nincs éjjeli szolgálat, és szom­batjuk, vasárnapjuk is szabad, s a fizetés ugyanannyi, vagy több, mint az egészségügyi nővéreké. Ezen a téren sokat javult a helyzet, amióta ren­dezték az egészségügyi dolgo­zók fizetését. De vannak to­vábbi problémák, s ezek meg­oldását — ha megválasztják a Bratislava Óvárosi Nemzeti Bizottságba, — ő is szorgal­mazni fogja. KOVÁCS ELVIRA A KÖZÉRDEKÉRT... A véletlen hozott össze a kameničnái (Keszegfalu) Nagy Gyulával, a komárnói járási pionírház dolgozójával. Ötödik éve tevékenykedik eb­ben a munkakörben. Munká­ját lelkiismeretesen végzi. Az emberek elismeréssel beszél­nek róla. Lakóhelyén az agitációs központ vezetője. 1966-tól párttag. Aktívan bekapcsoló­dik a közéletbe. A község ve­zetői felfigyeltek kezdeménve­ző-készségére és több esetben meghívták a nemzeti bizottság gyűléseire. Főleg az ifjúsági és a kulturális kérdések iránt érdeklődik, de más problémák sem kerülik el a figyelmét. Beszélgetésünk során a vá­lasztásokkal kapcsolatban a következőket mondta. — Falunknak kétezer lako­sa van. A kul túrotthonban fa­liújságokkal, fényképekkel il­lusztráljuk a falu fejlődését. Filmet is készítettünk, mely megörökítette az 1965-ös ár­víz pusztításait, és az azóta eltelt időszak alatti rohamos fejlődést. Portalanították az utakat, kibővítették a vízve­zetékhálózatot, új bevásárlási központot létesítettek, átépí­tették az orvosi rendelőt és új közvilágítást kapott a falu. Tehát megváltozott a falu ar­culata. — Közös erővel — mondja Nagy Gyula Nagy elvtárs — fokozatosan megoldhatók a problémák is. A képviselők akkor tudják majd megfelelően teljesíteni feladataikat, ha kapcsolatot tartanak választóikkal és azok véleményének érvényesítését szorgalmazzák. Nagy Gyula szerény, csen­des, de harcol elhatározásai­nak megvalósításáért, a közös érdek érvényesítéséért. A vá­lasztók bíznak benne. KOVÁCS JÖZSEF ISMÉT JELÖLTÉK Milyen gyorsan fut az idő. Tíz évvel ezelőtt helyezték Pa­vel Rychňavský főhadnagyot a Közbiztonsági Szervek Stúro­5 i Pavel Rychuanský vói járási Parancsnokságára. Azóta különböző funkciókat töltött be. 1944-ben jelentkezett a Sit­no partizánosztagba, melyet Ladislav Exnár alapított, Sitno és lnovec környékén tevé­kenykedett. A hősi harcokban való részvételért több kitünte­tést kapott. 1964 óta a bűn­ügyi osztályon dolgozik. Több éve a kommunista párt alap­szervezetének vezetőségi és a revíziós bizottság tagja s már 6 éve az esti pártiskola veze­tője. Elmondotta, hogy Štúrovo IPárkány! a szívéhez nőtt. Is­meri a város lakóit és prob­lémáit. A lakosság is jól isme­ri őt és bízik benne. Ez a bi­zalom először az 1960-as, majd az 1964-es választások alkalmával nyilvánult meg, ugyanis mindkét alkalommal megválasztották a vnb képvi­selőjének. Azóta vnb tanács­tag és a tervezési bizottság elnöke. Mint megtudtuk, ismét jelölték. Reméljük, hogy be­csületes munkájáért és segítő­készségéért az új választási időszakra is elnyeri választói bizalmát. JÁN GABRIŠKA Munkaszeretetből kitűnő Mészáros Irén Foglalkozása: állatgondozó Amikor Mészáros Irén befe­jezte az általános iskolát, nem egészen két hétig gon­dozgatta odahaza a virágos­kertet. — Beszéltem a cso­portvezetővel — mondta az egyik este az édesapja. — Holnaptól már te is hajnal­ban kelsz. Együtt fogunk ser­téseket etetni. így kezdődött az élete. Haj­nali négy órakor kezdték el a munkát, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mészáros Irén 16 esztende­je dolgozik a Mužlai (Muzs­la) Efsz állattenyésztésében. Munkanapja most is 4 órakor kezdődik, de hosszabb mint 16 évvel ezelőtt, mert közben férjhez ment és a ház körüli teendőket is el kell végeznie. Szép, új házat építettek. Ud­varukon a fiatal gyümölcsfák és a szőlőlugasok sárga leve­leit a fal mellé söpri a no­vemberi szél. A garázsban az autó a tavaszról álmodozik. Már régóta nem hat koronát kapnak egy munkaegységre. Mindketten — férj és feleség — állatgondozók. Jól keres­nek, de keményen megdolgoz­nak a pénzért. — Mit érzett, amikor meg­tudta, hogy jelölték? — Szövetkezetünk pártelnö­ke keresett fel a munkahelye­men, ő mondta először, hogy az én nevem is szerepel a je­löltek névsorában. Tagja va­gyok a Nőszövetség helyi szervezetének, de nem va­gyok párttag. A Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájába je­löltek. Bizony felvetődött ben­nem a gondolat, hogy valóban szükség lesz-e ott rám, vajon milyen problémákhoz tudok hozzászólni? — Hogy mit kellene tenni az emberek javára? Az állam. , vezetésnek sok problémát kell megoldania. Ha lehetőségem lesz, szorgalmazni szeretném, hogy szigorúbban lépjünk fel a társadalmi vagyon megká­rosítói ellen, ne engedjük meg, hogy jellemtelen egyé­nek jogtalanul haszonhoz jus­sanak. A becsületes munkások elítélik ezeket az embereket, ezért a lopást, sikkasztást, a társadalmi vagyon megkáro­sítását szigorúbban kellene büntetni. Az igazság keresése is kiderítése minden állampol. gárnak kötelessége. Úgy gon­dolom, kétszeresen kötelessé­gük ez azoknak, akik a vá­lasztott szervekben foglalnak majd helyet. Ha megválasztják, szeretné olyan jól végezni képviselői megbízatását, mint ahogy a szövetkezetben végzi munká­ját. BAGOTA ISTVÁN Szalaí Béla télen-nyáron hat óra előtt kezdi a napot. Ritka az olyan reggel, amikor nem az elsők között érkezik a Ze­liezovcei fZselízj Állami Gaz­daság gépjavítóműhelyébe, ahol már 1954 áprilisa óta nagy szakértelemmel kezeli az esztergapadot. Szorgalmá­ért, segítőkészségéért munka­társai tisztelik. A városka la­kosai szintén jól ismerik Sza­lai elvtársat. Harmincöt éves. Társadalmi munkára soha nem sajnálta az időt, fáradságot. Már megala­kulásától kezdve tagja volt az ifjúsági, valamint több más társadalmi és kulturális szer­vezetnek. Két választást idő­szak folyamán a városi nem­zeti bizottság képviselőjeként hasznos munkát végzett. Sze­mélyében olyan embert ismer­hettek meg a városka lakói, aki a fáradságot nem ismer­ve tud dolgozni a közösség ér­dekében. Pártonkívüli. A Szlovák Nemzeti Tanács képviselője­löltje. ' — Nehéz lenne kifejezni, mennyire örülök a bizalom­nak — mondta. — Az pedig mindennél jobban esik szá­momra, hogy éppen a párt­szervezet tagjai bíznak ben­nem a legjobban. Ha nem is vagyok párttag, kommunistá­nak érzem magam. Magyar nemzetiségű, de ki­tűnően beszél szlovákul is. Az elmúlt hetekben a környék több községében volt már be­mutatkozó gyűlésen. Minde­nütt szívesen fogadták. Cakán például, ahol egy-két nappal előttem járt, sokatmondóan jegyezte meg vele kapcsolat­ban az egyik javakorabelí szövetkezeti dolgozó: „Sok ilyen rátermett emberre len­ne szüksége az országnak." — Mint képviselőjelölt és mint csehszlovák állampolgár sokat várok a választásoktól és az azt követő időszaktól. Ezen a vidéken elsősorban a mezőgazdasági munka terme­lékenységének növelése, újabb Szalai Béla jaluszépítési akciók szervezé­se, a még elfekvő készletek és a csaknem korlátlan termé­szet adta lehetőségek ésszerű hasznosítása válik szükséges­sé. A munkaerőgazdálkodás szempontjából fokozottabb gondot kell majd fordítani a vidék iparosítására is. Bár ottjártamkor szabadsá­ga ellenére is szemmel látha­tóan sok volt a munkája, szí­vesen és sokáig beszélt az új választási időszak megvalósí­tásra váró feladatairól. Köz­ben igazat adtam az iménti választó véleményének, amely szerint szocialista társadal­munknak valóban sok ilyen becsületes, munkaszerető em­berre van szüksége. LALO KÁROLY A vasmű kohásza Kurucz László Ott él Košice-Ojváros 37. választókörzetében, a 13 636 lakos egyikeként, ahonnan a Kelet-szlovákiai Knb képvise­lőjévé jelölték. Kurucz László elvtárs, a Kelet-szlovákiai Vas­mű 47 esztendős kohásza jól ismeri a városnegyed fejlődé­sének eredményeit, problé­máit. A nemzeti bizottságban rá váró munka nem jelent szá­mára újdonságot. Szülőfalujá­ban, Hosťovcén (Vendégi) 1955 -60 között elnöke volt a helyi'nemzeti bizottságnak és képviselője a jnb-nek. öt éven keresztül a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom üzemi ta­nácsa elnöki tisztségét látta el Turnianske Pohradie köz­ség mészégető üzemében. Részt vett kultúrpolitikai is­kozáson, majd Král. Chlme­cen (Király helmec), később Moldava nad Bodvoun (Szep­si) a CSEMADOK Járási Bi­zottságának titkára. A CSE­MADOK-ban jelenleg mint a košicei városi bizottság elnök­ségének tagja tevékenykedik. 1961-ben Ostravába került, a Klement Gottwald Kohóműben tanulta a kohász mesterséget, s 1965. április 15-től a Kelet­szlovákiai Vasmű nagyolvasz­tójának kohásza. Elnyerte a „Vasmű legjobb dolgozója" cí­met s szorgalmas munkájának köszönheti, hogy egy olyan szocialista munkabrigád élén áll, amely 1969 óta nagy si­kerrel teljesíti feladatát. Kurucz elvtárs lelkesedés­sel beszél arról, hogy húsz­ezer tonna nyersvas terven felüli kitermelését vállalták s véleménye szerint az év vé­géig ezt teljesítik is. — Brigádvezető, nincsenek nehézségei a szlovák nyelv­vel? — Megtanultam szlovákul beszélni, írni. Tudok annyira szlovákul, hogy az adminiszt­ratív munkát is elvégzem. Munkatársaim, feletteseim megbecsülnek. A bemutatkozó gyűléseken magyar nyelven szólaltam fel, hogy jobban el­mondhassam, amit akarok. Beszédemet készségesen lefor­dították. Az ilyen megnyilvá­nulások csak erősítik az em­berben a proletár nemzetközi­ség nemes eszméit, a cseh­szlovák hazafiságot s arra serkentenek, hogy minél na­gyobb becsülettel és sikerrel, teljes tudásom latba vetésé­vel helyt álljak, eleget te­gyek a megbízatásoknak. Így tekintek erre a bizalomra is, amely képviselőjelöltségem­ben nyilvánult meg... KULIK GELLÉRT MIKOR SZAVAZHATUNK? Pénteken, 26-án 14 és 22 óra, szombaton, 27-én 7 és 14 óra között.

Next

/
Thumbnails
Contents