Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-24 / 278. szám, szerda

Hívek maradunk Gottwald elvtárs forradalmi örökésez (Folytatás a 4. oldalról) Különböző rétegei öntudatának fokát. Ez természetesen nem jelentette, hogy passzívan alá vetette magát az adott hely­zetnek, hanem aktívan és rend­szeresen növelte a tömegek ön­tudatát, saját tapasztalataik alapján. Emlékeztetett arra, hogy a párt nem élhet csupán a múltból, tekintélyét állan­dóan fel kell újítania és el kell mélyítenie. E taktika következetes érvé­nyesítése lehetővé tette, hogy 1945 után a dolgozók elveszít­sék illúzióikat a burzsoázia azon részének jellegéről, amely részt vett a nemzeti felszaba­dító harcban. Politikailag elszi­getelték a burzsoáziát, a nép többségét megnyerték a kom­munisták támogatásának és ez­által olyan politikai feltétele­ket teremtettek, hogy a nép és a szocializmus érdekében véglegesen dönthettek a hata­lom kérdésében. Klement Gottwald úgy értei-' mezte nemzeti és demokratikus forradalmunkat, mint a forra­dalmi erők világküzdelmének elválaszthatatlan részét, mint a szocialista világközösség megalakulásának és formáló­dásának részét. A párt egész tevékenységében érvényesítette azt a követelményt, hogy fe­lelősséggel tartozunk a szocia­lista tábor forradalmi mozgal­mának érdekeiért és feladatai­ért. Csehszlovákia Kommunista Pártja Klement Gottwald veze­tésével a felszabadulás utáni években megvívta az utolsó harcot nemzeteink vezetéséért. A dolgozó nép februári győzel­me a társadalom második vi­lágháború utáni forradalmi megmozdulásának logikus be­tetőzése volt. Kifejezte dolgozóink milliói­nak mély meggyőződését, hogy csaikis a szocialista társadalmi rendszer vezetheti országunkat a Szovjetunióval szoros szövet­ségben a további fejlődés útján. Csehszlovákia Kommunista Pártja Klement Gottwald veze­tésével 1948 februárjában békés úton hatalomra juttatta a mun­kásosztályt és a dolgozó népet, kialakítva így a feltételeket a társadalom szocialista átépíté­séhez. Klement Gottwald 1945-1948­ban és 1948 februárjában is al­kotó marxista—leninista módon viszonyult a problémákhoz és kiváló államférfiúi képességek­ről tett tanúbizonyságot. Politi­kai érettségével és tapasztala­taival messze felülmúlta a bur­zsoá tábor vezető személyisé­geit. Az emlékezetes februári napokban kifejtett tevékenysé­gével felejthetetlenül hozzájá­rult pártunk, munkásosztályunk és dolgozó népünk dicső győ­zelméhez. Klement Gottwald előrelátó eljárásának' és politikai tudá­sának érdeme, hogy pártunk úgy lépett a szocialista építés szakaszába, mint a Nemzeti Front elismert vezető politikai ereje. A nép túlnyomó többsé­ge támogatta. így fogadta a nép Klement Gottwald köztársasági elnökké való választását is. Klement Gottwald jelentős mértékben részt vett a szocia­lista építés fő irányvonalának kidolgozásában, melyet javas­latára Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának IX. kongresszu­sa 1949-ben hagyott jóvá és tű­zött ki. Az irányvonalat kifeje­ző híres tíz pont a szocializ­mus építésének össznemzeti programjává vált. A társadalom szocialista át­építése rendkívül bonyolult fel­adat volt és maradt is. A ne­hézségek és az átmeneti ku­darcok ellenére a szocialista országokkal együttműködve és a Szovjetunió segítségével, tör­ténelmi szempontból aránylag rövid idő alatt sikerült megva­lósítani. A munkásosztály a párt vezetésével meggyőzően bebizonyította, hogy a szocia­lizmus összehasonlíthatatlanul igazságosabb, demokratikusabb és haladóbb társadalmi rend­szer, mint a kapitalizmus. Meg­szüntette az embernek ember általi kizsákmányolását, a dol­gozó nép lett az úr az ország­ban. Biztosította nemzeteink és nemzetiségeink egyenlőségét; a szocializmus meghozta nekünk a boldogabb, gazdagabb életet, a szociális biztonságot és a reményteljes távlatokat. Most, a XIV. kongresszus szellemé­ben országunk sokoldalú politi­kai, gazdasági, szociális és kul­turális fejlődésének új szaka­szába lépünk. Ezzel a program mai járulunk a választások elé is. E program valóra váltása megköveteli valamennyi polgá­runk együttműködését és fele­lősségérzetét. Elvtársak! Drága Barátaim! Csehszlovákia Kommunista Pártja Klement Gottwald veze­tésével a munkásosztály és a széles tömegek élén állva, a múltban folytatott győzelmes harcaival megalapozta szocia­lista jelenünket és jövőnket. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nevében köszönetet mondok azoknak, akik áldozatos mun­kájukkal, harcukkal és életük­kel hozzájárultak e nagy for­radalmi műhöz, amelyet ma büszkén folytatunk. Tisztelettel adózunk Klement Gottwald emlékének, aki a párt, a munkásosztály, a mar­xizmus—leninizmus és a prole­tár internacionalizmus iránti hűségével, a Szovjetunióhoz fű­ződő megbonthatatlan barátsá­gával, a társadalmi problémák megoldásához való elvhű, osz­tályszempontú és alkotó viszo­nyulásával, a tömegek körében végzett munkájával jelentősen hozzájárult Csehszlovákia Kom­munista Pártjának győzelmes harcához. A múlt nem egyszer meggyő­zött arról, hogy a párt mindig, amikor hű maradt ezekhez az elvekhez, sikereket ért el, és amikor elhajlott tőlük, sikerte­lenségek érték és válságba ke­rült. Pártunk XIV. kongresszu­sa arra kötelez bennünket, hogy védjük és megszilárdítsuk ezeket az elveket, mint pártunk és népünk további sikereinek feltételét. Tisztelettel emlékezünk meg Klement Gottwald nemes embe­ri tulajdonságairól, melyekkel meg tudta nyerni az embere­ket, akik megértették őt, hit­tok neki és szerették. Népsze­rűsége, egyszerű fellépése, meggyőző ereje, önmagával és munkatársaival szemben tá­masztott igényessége, kitartá­sa, áldozatkész munkássága ma is példakép nekünk. Tisztelet és dicsőség Klement Gottwald elvtárs, népünk nagy jia emlékének! Születése 75. évfordulója al­kalmából ígérjük, hogy hívek maradunk forradalmi hagyaté­kához! Éljen dolgozó népünk és ve­zető ereje — Csehszlovákia Kommunista Pártja! A NEMZETI FRONT JELÖLTJEIRE SZAVAZNAK Képviselőjelöltek bemutatkozása Hroboňovon A választási előkészületek be­fejező szakaszukhoz értek. A városokban, falvakban rende­zett nyilvános gyűléseken már bemutatták a képviselőjelöltek döntő többségét. A több mint 1900 lakosú Hro­boňovo (Alistál) községben is a hideg, esős időjárás ellenére zsúfolásig megtelt a kultúrház a Nemzeti Front képviselőjelölt­jeinek bemutatkozó gyűlésén. Écsi Tibornak a Nemzeti Front helyi bizottsága elnökének megnyitója, a járásnak az el­múlt választási időszak alatt el­ért eredményeit bemutató doku. mentumfilm levetítése, valamint a gazdag kulturális műsor után Sági Lajos, a Nemzeti Front já­rási bizottságának alelnöke be­mutatta a felsőbb képviseleti és helyi szervek képviselőjelöltjeit. A vitában többen felszólaltak. A választók elmondták, hogy sok teendő vár a képviselőkre és a lakosokra. A bemutatott képviselőjelöltek rátermettek, a lakosok ismerik őket, ezért a falu népe a Nemzeti Front je­löltjeire szavaz. EGY ÖRA FÄBRI ISTVÁNNÁL, AZ SZNT ALELNÖKÉNÉL Áz acélt a tűzb^sm edzrlc Ma egész napom foglalt, este pedig jelölőgyűlésen veszek részt. Holnap Dunaszerdahely­re megyek. Holnapután délelőtt azonban talán lesz időm, vá­rom 3nt — hallom a hangját a telefonban. A megbeszélt időpontban a titkárnő fogad: — Fábri elv­társ megbeszélésre ment, per­ceken belül itt lesz. S nem té­ved: alig olvasok el néhány sort az újságból, amikor belép az ajtón. — Kissé elhúzódott a megbeszélés, no de sebaj, most van több mint egy óra időm. Amikor előveszem jegyzetfüze­temet, szabadkozik: — Elnézést, ha esetleg nem beszélek össze­függően, elég nehéz összponto­sítanom, hetek óta éjfélnél ha­marabb nem kerülök ágyba. Első kérdésem hallatára azonban határozottan formálja mondatait: — Szegény munkáscsaládban nőttem fel, édesapám bányász Volt Rozsnyón. Kora ifjúságomtól fogva tudtam, kikhez tartozom. Gyermekkoromban két, emléke, zetemben ma is elevenen élő esemény rögzítette belém örök­re ezt a tudatot. Édesapám szilikózist kapott a bányában, s ezért többedmagával otthagyta a tárnát, s az erdészetnél vál­lalt munkát, részint azért is, hogy családunknak biztosítsa a tüzelőt télire. Kakastollas csendőrök mentek érte, mert otthagyta a bányát, láncraver­ve hozták, s előttünk ütötték­verték őt. Kínzó érzés volt vé­gignézni, amint szeretett édes­apámat verik. Valami megma­gyarázhatatlan düh gyülemlett fel bennem, ami csak évek múl­tán világosodott meggyőződés­sé. A másik ilyen élmény az 1918-as általános sztrájk. Édes­apám oldalán én is ott topog­tam a rozsnyói állomáson, ahol több száz bányász gyűlt össze. Innen vonultunk a főtérre. Itt egy idősebb munkás mondott be­szédet. Gyerekésszel is értet­tem, amit mondott, nagyon tet­szett beszéde. Ekkor éreztem először: milyen erősek, hatal­masak a munkások együtt, egy célért küzdve. Ezekben az évek­ben sokat jártam édesapámmal a krasznahorkai munkásotthon­ba és a rozsnyói pionírszerve­zetbe. Emlékszem, itt ittam éle­temben először kakaót. Fensé­ges érzés volt kortyolgatni és ízlelgetni az édes folyadékot. Jó tanuló voltam, de anyagiak híján nem folytathattam tanul­mányaimat, s ezért tizenhat éves koromtól én is bányász let­tem. Ekkor aktívan bekapcso­lódtam a Csehszlovák Komszo­mol, évek múltán pedig a párt munkájába. Sok nehéz felada­tot kaptam, néha olyat is, ami szinte emberfeletti erőfeszítést igényelt. Életemet végigkísérik ezek a feladatok. Sosem retten­tem meg tőlük, ha pártunk úgy kívánta, vállaltam őket, és min­den erőmmel igyekeztem jól Fábry István dolgozni. Ahogy az acél a tűz­ben edződik, úgy az én meg­győződésem is az igényes párt­munka során vált sziklaszilárd­dá. Rágyújt, nézi a parázsló ci­garettavéget: — Látja, így lettem kommu­nista, nehéz időkben, szinte na­ponta jelentkező veszélyek és megpróbáltatások közepette. Vállaltam, a szenvedést, a har­cot. Meggyőződésből, tiszta szí­vemből tettem. A harmincas évek derekán Spanyolország­ban, a Dimitrov-zászlóaljban harcoltam. A fasiszták győzelme után koncentrációs táborokba hurcoltak, azután Párizsban bújkáltam, majd hazakerültem. Néhány hónapos börtönzés után a keleti frontra vittek. A mun­kaszolgálatosoktól Ukrajnában szöktem meg egyik bajtársam­mal. Az erdőben bolyongtunk esőben, sárban. Három nap múlva kiéhezve, csontig fagyva találtak ránk a partizánok. Ez­után a szovjet hadseregbe ke­rültem, s Malinovszkij marsall tisztikarában harcoltam végig a második világháborút. A titkárnő kopogása ismét visszazökkent bennünket a má­ba. Fábri elvtárs átnézi a beho­zott iratokat, azután folytatja: — Nem felesleges a múltat emlegetni, hiszen ezekben a napokban különösen fontos hangsúlyozni, hogy pártunk mi­lyen nehéz, sokszor véres har­cok árán jutott el eszméi győ­zelméhez, megvalósulásához. A közelgő választásokról be­szólünk. — E fontos belpolitikai ese­ményre szerintem jó társadal­mi légkörben kerül sor. Min­den falunak, községnek, város­nak, járásnak a választási prog­ramja, amely tényeken, reális célkitűzéseken alapul. A válasz­tásokat követő időszak legfon­tosabb feladata a tervek mara­déktalan teljesítése lesz. Mond­juk ki nyíltan, ehhez önmagá­ban egyetlen -szerv, vagy intéz­mény munkája sem elegendő. Hazánk minden dolgozójának munkájára szükség van. Csak KÉPVISELŐJELÖLT MEGÉRDEMLI A BIZALMAT — Nehéz körülmények kö­zött nőttem fel — vallja ma­gáról Varga Mária, a Trenöíni Ruhagyár Safarikovói ftornal­fai) részlegének dolgozója. — Édesapám már 16 éve nem él... Hárman maradtak testvé­rek. Marika volt a középső. A tizenkétéves iskola elvégzé­se után Bratislavában fölépít­ményi iskolába jelentkezett. Nem vették jel. Nem is na­gyon bánta. Édesanyja a Safa­rikovói szövetkezetben dolgo­zott, s jól főtt a segítség ka­páláskor, vagy más idénymun­ka idején. Négy évvel ezelőtt egyik is­merőse javasolta, jöjjön el a ruhagyárba dolgozni. A szabá­szati részlegre került. — Többször felmerült ben­nem a gondolat, hogy tovább tanulok — mondja —, eddig azonban anyagilag is segíteni kellett az öcsémet, az édes­anyámat. Most, újra mind gyakrabban gondolok a tanu­lásra ... Elvégre csak huszon­két éves vagyok ... — Itt akarja hagyni a gyá­rat? — A világért sem. Kétejer korona körül keresek ... Ügy gondoltam, hogy a munkám mellett elvégzem a techniku­í ;y lehet a teiveÁből valóság, tbből viszont az következik, hogy növelni kall az emberek felelősségérzetét, és javítani kollektív szellemű gondolkodá­sát. Az elmúlt években divat lett hangoztatni, hogy mit kell kapnom, mi jár nekem ettől a társadalomtól. Arról viszont so­kan megfeledkeztek, hogy ők mivel tartoznak a társadalom­nak, milyen kötelességeik van­nak társadalmi rendszerünkkel szemben. Persze, nem elég csu­pán ezt hangoztatni. Szép sza> vak, de értelmük csak atkkor lesz, ha a mindennapok gyakor­latává tesszük őke:. A költő szavaival élve: ez a n- mun­kánk, s nem is kevés. A S zlo­vák Nemzeti Tanács alelnöki, valamint a CSEMADOK orszá­gos elnöki funkciómból adó­dik, hogy munkám során szin­te mindennap téma a nemzeti­ségi kérdés. Egyet nyíltan le kell szögeznünk: a nemzeti kérdés nemcsak egy-egy nem­zetiség ügye, hanem közös ügy, megoldani is csak közösen lehet. E kényes területen külö­nösen érvényesíteni kell az osztályszempontot, s Ilyen ala­pon lehet csupán dolgozni. Ki emberek tudatában, gondolko­dásában kell változást elérni. Ne emlegessék már a letűnt korok bűneit, hiszen egykor a magyar zsellér és a szlovák fa­vágó ugyanúgy szenvedett. Épp ezért összefogva, egymást be­csülve építsük közös hazánikat, örvendetes, hogy a nemza^ségt kérdésnek pártunk XIV. kong­resszusán is nagy figyelmet szenteltek, s nem véletlenül, mert ez — főleg hazánkban rendkívül fontos probléma. . Telefonhívások és konogásoft sokasága jelzi, hogy már fogy. tán a rám szánt idő. Búcsúzko­dás közben szabad ideiéről ér­deklődöm. Nevetve válaszol: — Talán lenne, ha a nap hu­szonhat órából állna. Ha akad olykor egy kis szabad időm, azt családommal együtt töltöm. Van egy telkem, ott szoktam dol­gozgatni. Ennyi az egész, egyéb­ként utazás, gyűlések, megbe­szélések. Az említetteken kí­vül a CSKP Kögoonti Bizottsága ideológiai osztályának tagja, va­lamint a nemzetgyűlési képvi­selők kommunista klubjának titkára vagvok. Ez a két beosz­tás is sok időt igényel. Mosolyogva fog kezet: Néha fáradtnak érzem magam, de te­le vagyok energiával, tennivá­gyással. Így volt ez mindig egész eddigi életemben. Megál. lás nélkül dolgoztam, s ha kel­lett, harcoltam is pártunk cél­kitűzéseiért. Nincs szebb érzés, mint beszélgetni az emberekkel, végigmenni falvainkon és váro­sainkon. s azt mondani: — Ér­demes volt.. . C-tIH/ASSY JÓZSEF mot s mint képzett szakember tovább dolgozhatok a gyárban. Marikát tisztelik, becsülik munkatársai. Munkáját igyek­szik pontosan és jól végezni. Az idén jutalomüdülésen volt a Balatonnál. — Szeretek divatosan öltöz­ni, de nemcsak erre költöm a pénzem. Háromszáz koro­nát havonta takarékbetét­könyvre teszek, s 400—500 koronát kelengyére költök. Ezután következik a ruha, no meg a könyv. Ami megmarad, azt hazaadom ... — Talán férjhez akar men­ni? — Mint minden lány, igen. Vannak barátaim, de az igazit még nem találtam meg . .. Áz idei választások Marika életében nagy jelentőségűek lesznek. Nemcsak azért, mert először járul életében az urna elé, hanem azért is, mert a Rimavská Sobota-i [rimaszom­bati) Jnb képviselőjelöltjeinek névsorában is szerepel. A SZISZ javasolta, ahol az üze­mi vezetőségben a pénztáros< teendőket látja el. Tavaly fel­vették a párttagok soraiba ... — Ha megválasztanak, a fiatalok érdekeit szeretném képviselni. Itt a gyárban és választókerületemben is akad Varga Mártc probléma éppen elég. Például itt van az üzemi étkezde, amely ha nehezen is, de elké­szült, megnyitásának határ­idejét azonban egyre elodáz­zák ... A gyár is terjeszke­dik. Évről évre többen dolgoz­nak benne. Sok a bejáró ... Internátusról, illetve munkás­szállásról is gondoskodni kell. Ahogy elnézem ezt a barna hajú lányt, fiatal kommunis­tát, arra gondolok, hogy vá­lasztói nem fognak csalódni benne. Nyugodt lelkiismerettel adhatják rá szavazatukat. NÉMETH JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents