Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1971-11-23 / 277. szám, kedd
KÉPVISELŐJELÖLTÄ község lakosai érdekében... Csóka György, a Podunajské Biskupice-i (Pozsonypüspöki) Efsz mechanizátora. Most másodszor jelölik a helyi képviselőtestületbe. — A képviselő munkája igen felelősségteljes. Munkahelyemen igyekszem jól dolgozni. A múlt megbízatási időszakban az efsz is hozzájárult a falu felvirágoztatásához. A jövőben is kötelességünknek tartjuk, hogy még többet tegyünk a község lakói életszínvonalának emeléséért. —d— Érdemes a köz ügyét szolgálni Árpa Péter, a bratislavai Sloünaft üzemben a szerszámlakatos-műhely vezetője. Párttag. 1954-től tagja a Podunajské Biskupice-i /Pozsonypüspöki) Hnb-nek. Mint idős pártfunkcionárius minden közösségi munkából aktívan kiveszi a részét. — Továbbra is úgy szeretnék dolgozni, hogy az a közösség javára váljon, s talán hiányozna is számomra a munka, amit a közösség érdekében végzünk. Az elért eredmények azt bizonyítják, hogy érdemes a közösség ügyét szolgálni. —d— EMBERKÖZELBEN Választási előzetes a lučeneci járásból Mozgalmas volt a hétvége a lučeneci (Losonc) járásban is. Veliká n/Ipľom (Vilke) lakosai kettős lakodalomra készültek a bemutatkozó gyűlés napján. Az egyikre mindjárt másnap sor került, amikor két fiatal esküdött egymásnak örök hűséget. A másik csak a választások után valósul meg, amikor három község lakossága ,,kel majd egybe", Veliká nad Ipíom, Trenč (Tőrincs) és Jelšôvce (Jelsőc) lakossága ugyanis ezúttal közös helyi nemzeti bizottságot választ. Nem csoda tehát, hogy a tanácstermet az érdeklődő választók zsúfolásig megtöltötték. Élénk figyelemmel kísérték a jelöltek bemutatását. Zara Gyulával, a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölt képviselővel sajnos nem találkozhattak, mert éppen otthon, Fifakovon volt választási gyűlésen. Itt volt azonban Kazmir Antal mérnök, a Zelovcei Efsz elnöke, a Népi Kamara jelöltje, Dancs Béla, a jnb jelöltje és persze a hnb-be jelölt képviselők. A választási program ismertetésében és a vitában szóba került a község számtalan gondja, baja. Nem hangzottak el azonban üres ígérgetések, az „addig takarődzz, amíg a takaród ér" realitását a lakosság is megértéssel fogadta, mert igaz ugyan, új üzlet is kellene, de azt is meg kell érteni, hogy más község még jobban rá van szorulva. Azt is be kell ismerni, hogy Veliká központi fekvéséből kifolyólag már korábban részesült a szocialista fejlődés vívmányaiból és ami akkor megvalósult, az ma már elavultnak tűnik a járás többi községében jelenleg épülő kultúrházak, iskolák, üzletházak mellett. A jelenlevők Kazmir mérnökfelszólalását hallgatták a legnagyobb figyelemmel. Ez az alig 30 éves fiatalember már most a választók szívébe zárkózott, pedig csak először találkoztak vele. Őszinte, keresetlen szavaival oly értelmesen tolmácsolta társadalmi fejlődésünk bel- és külpolitikai vonatkozásait, oly széles ismeretekről és oly mély, őszintén átérzett kommunista felelősségérzetről tett tanúbizonyságot, hogy szavaihoz nem férhetett semmi kétség. „Igen, ez a mi emberünkl —• mondták a gyűlés után a hazatérő emberek. — Fiatal, okos, tájékozott, s ami a fő, igazi komVnunista." Szombat ide, szombat oda, másnap este Kazmir Antal a szomszéd faluba, Panitské Dravceba (Panyidaróc) látogatott el. A kultúrház nagyterme itt is színültig megtelt. A község választási programját Felső Géza, a hnb elnöke ismerteti. A küszöbönálló feladatok között megemlíti a kultúrház központi fűtéssel valő ellátását is. A jelenlevők pillantása a saOLVASÖINK FIGYELMÉBE! Kedves olvasóink elnézését kérjük, hogy lapunk mai számából — anyagtorlódás miatt — kimaradt Tudomány és technika elnevezésű állandó rovatunk és képregényünk folytatása. Meah i á a ű r b egnivo a vnaguroe PÄRATLAN KIÄLLÍTÄS, MELY A JÖVÖBE NYÜJT BETEKINTÉST rokban meghúzódó, kivénült vaskályhára vetődik. Lám, a te időd is lejár, téged is nyugdíjaznak! Dehát így van ez rendjén. Kazmir Antal felszólalását itt is kitörő tapssal fogadják. Azonban meglepetést is tartogatnak. Mielőtt távoznának a gyűlés résztvevői, felgördül a függöny, s a színpadon a lučeneci magyar kilencéves iskola 10 pedagógusa jelenik meg. A falu választópolgárait jöttek köszönteni. Saját gondolataikat, Váczi Mihály költészetét és a Nemzeti Front Központi Bizottságának felhívását tolmácsolják irodalmi feldolgozásban. Az elismerő taps nemcsak sikeres programjuknak szól. Annak is, hogy ez a tíz pedagógus nem a szombat esti televízióműsort tartotta fontosabbnak, hanem azt, hogy kijött ide a faluba az ismerősök, tanítványaik és azok szülei körébe és példát mutatott. A dolog úgy áll — mondja Sáfi Béla, az iskola igazgatóhelyettese —, hogy iskolánkon működik egy jónak mondott kultúrcsoport. Persze a diákokból. Ez a kultúrcsoport tervébe vette, hogy az iskolánk körzetébe tartozó községeket a választási gyűlések alkalmából végiglátogatják. Azonban itt is, Pincinán is (Pinc), ugyanabban az időpontban került sor a bemutatkozó gyűlésre. Egyik falut sem akartuk kihagyni-, a kultúrcsoportot sem akartuk kettéosztani, így .hát pár napja megszületett a gondolat: hozzunk létre egy pedagógus-kultúrbrigádot. A dolog sikerült, s úgy érzem, nem ez volt az utolsó szereplésünk. Lesz még alkalmunk a hét folyamán s lehet, hogy Holišán (Galša) vagy máshol. A műsor után Sáfi Bélával — aki egyébként pincinái lakos — Pincinára látogattunk. A választási gyűlés sajnos már itt is befejeződött A község vezetői néhány okos szót váltanak még a bemutatott jelöltekkel és a vendégekkel. Mert bizony itt is nagy dolog van születőfélben, Pinciná a választások után már a Lučeneci Városi Nemzeti Bizottsághoz fog tartozni, s kíváncsiak rá, hogy s mint lesz ezután. A lakosságnak, főleg a szövetkezet tagjainak tetszik a dolog, mert így jobban kihasz nálhatják a városi piac lehetőségeit, fejleszthetik a zöldségtermesztést, s kooperációs alapon ymég értékesítési központot is lehetne itt létesíteni. A városi nemzeti bizottságnak is érdeke lesz a külső területek fejlesztése, nemcsak élelmiszer-, de munkaerő-forrás szempontjából is. Ilyen gondok foglalkoztatják tehát Lučenec környéke lakosságát a választások küszöbén. S a pinci bemutatkozó gyűlés résztvevői, Lakatos István, a Lučeneci Vnb elnöke, Fazekas Tibor mérnök, a Turčianske strojárne lučeneci üzemének fiatal igazgatója, Kelemen Imre, a Pincinái Efsz őszülő Hajú, de fiatalos mozgású elnöke, valamint a többiek bizonyára a jövőben is mindent megtesznek a tervek valóra váltása, a közjó érdekében. MAKRAI MIKLÓS 1961. április 12-e ma is piros betűs ünnep a tudományos világ életében. Ezen a napon lőtték fel a Bajkonurról a legendás hírű Jurij Gagarinť, a világ első űrhajósát a Vosztok fedélzetén a világűrbe. Akkor hallottunk először a Vosztokról, akkor ismertük meg Gagarint és nincs is talán, aki azóta ne kísérné élénk figyelemmel a Szovjetuniónak az űrkutatásokban elért, szinte napról napra gyarapodó eredményeit. A Szovjetunió sokat emlegetett rakétabázisa: a Bajkonur is nemegyszer jelent meg az évek folyamán lelki szemeink előtt. Ám kilátástalannak tűnt, hogy valamikor is tanúi lehessünk a rakéták csodával határos start, jának. Most azonban, bármilyen hihetetlennek is hangzik, itt, a szemünk előtt játszódnak le az események... Néhány hétre ugyanis Prágába költözött a Bajkonur A prágai Fučík-part kongresszusi palotájában vagyunk. AZím a kiállításon, mely „A vigűr a békének — a tudomány az emberiségnek" címen a Szovjetunió űrkutatásokban elért sikereit vonultatja fel a látogatók előtt. Az első meglepetésben mindjárt a bejárat előtt van részünk. Az ezüstösen fénylő Vosztok eredeti nagyságú makettjével ismerkedünk meg, mely az első űrhajósoknak: Gagariiínak. Tyitovnak, Nyikolajevnek szolgált ideiglenes otthonául a világűrben. A 38 m hosszú, 20 millió lóerős rakétával összesen 259-szer repülték körül a Földet és a benne eltöltött 381 óra alatt 21 világ, csúcsot döntöttek- meg ... De ne álljunk itt kint a hűvös őszi szélben, a havas esőben. Kerüljünk beljebb, hiszen már bejáratnál meggyőződhetünk róla: nem véletlen, hogy az egész világ elismeréssel és tisztelettel tekint a Szovjetunió tudományos kutatásainak eredményeire. Túlzás volna talán ez az állítás? Korántsem. Nem is lehet ez másként abban az országban, melynek több mint 9000 tudósa mintegy 4600 munkahelyen kizárólag kutatásokkal foglalkozik. zökkenti vissza az embert a valóságba. Minden elfogultság nélkül állapíthatjuk, hogy ez a kiállítás páratlan a maga nemében. Hasonló nagyhorderejű bemutatóban még nem volt részük a prágaiaknak és a Szovjetunió sem rendezett még ilyen nagyszabású kiállítást külföldön. Találkozásunk az első szovjet űrrepülővel helyesebben a modelljével baráti és közvetlen, mintha csak tegnap láttuk volna egymást. Feltűnő narancssárga szkafandert visel. Az űrhajósokban egyébként sincs hiány a kiállításon. Ha a Vosztok utódának, a tökéletesített és jóval tágasabb Voszhodnak az ablakán betekintünk egymás mellett félig ülő, félig fekvő helyzetben három űrhajóst is felfedezünk, amint türelmesen „várják" visz. szatértüket a Földre. A feltartóztathatatlan fejlődésnek köszönhető a további űrhajó típus: a Szojuz, mely ugyan már 1967-ben elkészült, de a vele folytatott kísérletek még mindig tartanak. Lenyűgöző látvány a Szojuz 4 és a Szojuz 5, melyek összekapcsolva és egyetlen hatalmas orbitális állomást alkotva itt lebegnek a fejünk fölött, a mennyezethez erősítve. v Bizonyára emlékeznek még a világra szóló eseményre, amikor 1969 januárjában a Szojuz 4-t Satalovval, a Szojuz 5-t pedig Volinov, Hrunov és Jeliszejev űrhajósokkal röpítették a világűrbe, ahol a két űrhajót — az itt látható radarok és kisebb rakétamotorok segítségével — összekapcsolták, majd ismét különváltan tértek vissza a Földre. A világűrben megvalósított sikeres helycsere után a Szojuz 4-en hárman érkeztek vissza a Földre, a Szojuz 5 fedélzetén pedig egyedül Volinov utazott. Érdeklődéssel tekintünk be a tágasabb gömbbe, a Szojuz orbitális részébe — három Űrrepülő kényelmesen elfér benne — és kíváncsian szemléljük szerény, de célszerű berendezését. A beépített rádiókészülék, a kamera és az asztallap, a különféle jelzőkészülékekkel az űrhajósoknak a vH.1r3rtm végA Luna-16 juttatta a Földre a Hold-kőzetet. (ČSTK felv.) Egyedülálló a maga nemében A tágas, 5000 négyzetmétert felölelő csarnok falát és menynyezetét fekete anyaggal vonták be. Korómsötétség volna a teremben, ha a fényszórók sugarai nem világítanák meg az ilymódon különösen érvényesülő tárgyakat. A mennyezeten foszforeszkálő fények a csillagos égbolt benyomását keltik, önkéntelenül is az az érzésünk, mintha valamilyen titokzatos szentélybe lépnénk. Csak az ittott elhelyezett képernyőkön és filmvásznakon pergő események, és a gombnyomásra működő automaták tájékoztatása zett munkájához alkalmazkodik, mégis alig foglal el némi helyet. De mert munka után édes a nyugalom, a pihenéshez pedig kevesebb hellyel is megelégesznek az űrhajósok, a Földre való visszaérkezésükkor a kisebb gömbben helyezkedtek el. Valóságos élményszámba megy a Bajkonur rakétabázis kicsinyített másának a működése. Erről röpítik az űrhajósokat a világűrbe. De még mielőtt erre sor kerülne, az előkészületeknek is tanúi lehetünk és megfigyelhetjük, hogyan tolja a vasúti vágányon közlekedő szerelvény a rakétát a start színhelyére, hogyan emeli azt méltóságteljes lassúsággal a futószerkezetről a hidraulikus daru a magasba. A szakemberek minden műveletet pontosan kiszámítottak, mintha nem is kiállításra készítették volna ezt a szerkezetet. Vagy talán valóban Bajkonurban volnánk? Hiszen még a „rakéta kilövésekor" keletkezett sűrű füstből és az óriási robajból is erre következtethetünk ... Molnija, a televízió támasza Még sokáig elnéznénk ezt a ritka látványt, de sajnos vége^ a jelenetnek, a „rakétát már ki. lőtték". Engedjük át tehát a helyünket másoknak. Két mesterséges bolygóhoz közeledünk. Az egyiknek a küldetése a Föld magnetikus térségének figyelemmel kísérése a világűrben, a másik, a híres Molnija, a távösszeköttetést biztosítja. Neki köszönhető, hogy még a vlagyivosztokiaik is nézhetik a moszkvai televízió műsorát. Távolabb a Meteorra figyelünk fel, mely a világűrben állandóan fényképezi a Földünket övező felhőzetet. A felvételek nyújtotta adatok alapján a meteoro. lógusok könnyebben következtethetnek az időjárásban várható változásokra, jelentéseik megbízhatóbbak. Hogyan került a Hold kőzete a Földre? A Szovjetunió eredményes Hold-kutatásaival kapcsolatban már sokat hallottunk a Lunohodról és a Luna 16-ről. Eredeti nagyság makettjeiket hoszszasan vizsgáljatják a látogatók. Ez a Földről irányított automata berendezés kotrókészttléke segítségével — tehát emberi közreműködés nélkül, — 35 cm mélységbe lehatolva vájja ki a Hold kőzetét, hogy azt egy különleges, gömb alakú tartályban a Földre juttassa. Szinte hihetetlen, de mégis így igaz: ugyanúgy állt és dolgozott a Holdon ez a-laboratórium, mint ahogyan most a saját szemünkkel ellenőrizhetjük munkáját. A magával hozott talaj elenyésző töredéke — mindössze 18 gr. — is itt látható a kiállításon. Egy átlátszó szelencében szerénykedik, pedig erra már az árát tekintve sincs semmi oka, hiszen minden egyes grammját 1 millió dollárra becsülik. A szelence elé nagyítót helyeztek, hogy a sötétszürke szemcséket mindenki alaposan szemügyre vehesse. Kár, hogy szalad az idő, látni való még bőven akad. Hát ennek a hatalmas űrhajónak mi a küldetése? — figyelünk fel a Venyerának nevezett rakétára. Kísérőnk megmagyarázza, hogy az izzásban lévő Vénuszra leszállva legalább 500 fok C hőnek és több mint 100 atmoszféra nyomásnak kell ellenállnia. Noha ez a szondatípus már néhányszor eleget tett ennek a követelménynek, a tudósok célja, hogy a Venyera utódai az eddiginél jóval hoszszabb ideig kibárják a megpróbáltatásokat a Vénuszon és biztonságosan ellenálljanak az ottani rendkívüli feltételeknek. Az Interkozmoszban mi is részt veszünk Nem vitás, hogy a szovjet tudósoknak rövidesen ezt az igyekezetét is siker koronázza. Tény, hogy nem ismerik a lehetetlent, amit egyébként igényes merész programjuk is elárul, melyből — az Interkozmosz kutatások keretében — mi is kivesszük a részünket. A kiállításon is meggyőződhetünk róla, hogy ezt a lehetőségünket maradéktalanul ki is használjuk. Miben rejlik tudósaink és szakembereink együttműködése szovjet kollégáikkal? A szovjet rakétákkal végzett kutatásokhoz szükséges szerkezeteket, mérőkészülékeket (pl. a Nap aktivitásával, a Föld atmoszférájának megfigyelésével kapcsolatos méréseket lehetővé tevő eszközöket) a mi dolgozóink fejlesztik ki és állítják elő. Lehetetlen lenne részletesebben beszámolni a kongresszusi palotában elhelyezett kincsekről, hiszen — amit már mondottunk — ilyen kiállításban még nem volt részün'k. KARDOS MARTA