Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-21 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

oToRoSoK AZ AUTÓS ÖTÉVES TERV — SZÁMOKBAN Autógyártásunk 20 százalékkal részesedik a gépipari ter­melésben — vagyis az autóipar gépiparunk legnagyobb ága­zata. Nem véletlen tehát, hogy pártunk XIV. kongresszusá­nak irányelvei behatóan foglalkoznak az autóipar távlati fej­lesztésével. Az ágazatnak az ötödik ötéves terv időszakában rendkívül Igényes feladatokat kell teljesítenie. Az irányelvek 39 százalékos termelésnövekedést Irányoznak elő. Az ötéves tervidőszakban az alábbi mennyiséget kell legyártani: 785 000 személygépkocsit (1971-ben 148 200 darabot) (1975-ben 167 000 „ ) 49 000 tehergépkocsit (1971-ben 7 077 „ ) 1,5—5 tonnásakat (1975-ben 13 600 „ ) 60 200 Škoda és 38 300 Tatra gyártmányú tehergépkocsit. Ezen kívül 1975-ig 13 220 autóbuszt, 1170 traktort és 522 000 motorkerékpárt gyártunk. Az ötéves terv végén a forgalomban levő személyautók szá­ma eléri az 1 562 900 darabot, vagyis 9,7 lakosra jut egy sze­mélyautó. (Az idén 15,2 lakosra esik egy autó.) Természete­sen a motorizáció ilyen magas fokának eléréséhez hozzájá­rul a behozatal is. Így például az említett időszakban a Szov­jetunióból 214 425, a többi szocialista országokból 150 000, a kapitalista országokból pedig 71 000 személyautót hozunk be. KORSZERŰBB LESZ... A Kopfivnicei Tatra Autógyár már tizenöt év óta gyárija a Tatra 603-as személygépkocsikat. Ezek az autók jó szolgá­latot tettek, a korszerűbb követelményeknek azonban már nem felelnek meg. Az üzem szakemberei ezért kifejlesztettek egy újabb típust — a Tatra 613-asat. Gyártásához jelenleg még nincsenek meg az ideális feltételek, az üzem dolgozói azonban elhatározták, hogy az ötéves tervidőszak folyamán ezeket megteremtik, és olyan személyautót hoznak forgalom­ba, amely helyt áll a legkorszerűbb külföldi kocsikkal való összehasonlításnál ls. öregbíteni fogja a csehszlovák autó­ipar jó hírnevét külföldön is ... gr MAGYAR TALÁLMÁNY az „AKUVIT" ólomakkumulátor-regeneráló adalék Kétségtelenül sokáig indítóképes az akkumulátor, ha arra figyelünk, hogy mindig jól legyen töltve és a folyadék­szint az előírt magasságban álljon. Ez utóbbiról könnyű gondoskodni, csak nem szabad elfelejteni 2—3-hetenként az akkumulátor töltőnyílásába egy pil­lantást vetni. Ha már. a lemezek közöt­ti elválasztó lapok a folyadékszintet érik, okvetlenül be kell tölteni annyi desztillált (!J vizet, amennyi kb. 8 mm­re ellepi a lemezek felületét. Ezt tudja mindenki. A jő töltöttséggel azonban már némi baj van. Ennek alapfeltétele, hogy az akkumulátor amperóraszáma (kapacitá­sa) ne legyen nag\*on kicsi. Ekkor ugyanis, különösen városi forgalomban a napi többszöri indítás és az egyéb fogyasztók több áramot vesznek ki be­lőle, mint amennyit a dinamó a rövid Ideig tartó utakon pótolni képes. Az akkumulátor kimerül, lemezeiben ilyen állapotban a kisülésnél képződő ólom­szulfát megkeményedik. Az akkumulá­tor indítóképessége rohamosan csök­ken. Hasonló az eset akkor, ha az akku­mulátor kapacitása (ampéróraszáma) na­gyon nagy a dinamóhoz képest. Ekkor sem tudja a dinamó elég gyorsan pó­tolni a fogyasztást, és a végeredmény az előbbivel azonos. A folytonos használat lassú, de foly­tonos szulfátképződéssel jár együtt. Ez többé-kevésbé összefüggő rétegben ala­kul ki az ólomlemezek felületéből, és a töltőáram nem fejleszti vissza. Követ­kezményként a legjobb töltési folyama­tot nyújtó kénsav-víz arány eltolódik. Ezáltal a telep belső ellenállása nö­vekszik, ami viszont hőtermelést, ener­giaveszteséget és további szulfátfelhal­mozódást jelent. A belső ellenállás növekedése miatt az akkumulátor feszültsége erősen esik, amikor az indítómotor erős áram, sok ampér leadására készteti. A csökkent feszültség pedig nem képes annyi ára­mot juttatni az indítómotorhoz, hogy az indítóképes legyen. Ez a folyamat kivétel nélkül minden akkumulátorban fennáll. Az egyetlen lehetőség csak az, hogy jó töltés ese­tében, jól töltött állapotban tartva az akkumulátort, a szulfátképződést el­odázhatjuk; ekkor az akkumulátor még hároméves korában is elég indítóképes­séggel rendelkezik. Az akkumulátorok fent részletezett gyengéjének ismerete vezette a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kuta­tóintézetének három kutatóját, dr. Nagy Ferenc, Boromisza Ddönné és dr. Sző­ke Sándor vegyészmérnököket arra a gondolatra, hogy vegyi úton ellensú­lyozzák az összefüggő őlomszulfátréteg kialakulását. A feltalálók olyan összetételű vegyi folyadékot állítottak elő, amelyet pon­tosan meghatározott mennyiségben az akkumulátor folyadékába kell tölteni, hogy hatását kifejtse. Különböző helyek vizsgálati jegyző­könyvének tanúsága szerint a vegyszer alkalmazása a szulfátképződést annyi­ra lassítja, hogy a kezeletlen akkumu­látorhoz viszonyítva meghosszabbodik az akkumulátor indítóképessége, vagyis az élettartama. Minthogy csak lassan alakul ki a lemezek szulfátrétege, a töltőáram tényleg a hatóanyag átalakí­tására használódik. Csak kevés áram bontja a vizet. Kevés tehát az elektro­lízis és az ebből származó gázképződés is, ami azt jelenti, hogy ritkábban kell desztillált vizet pótolni, de a lemezek hatóanyaga is kevésbé szenved a gáz­képződéstől. A vegyszer másik előnye az, hogy már erősen szulfátos akkumulátorokat is még aránylag jó eredménnyel lehet vele talpra állítani, ha a lemezek rácsa nincs még nagyon erősen megtámadva. A találmányt „AKUVIT" néven mint ólomakkumulátor-regeneráló adalékot gyártja a Hatvani Lenin Mgtsz. (Az Autó-motor nyomán) JÁRMŰVEZETŐKET nevel Pölhös Miklós pedagógust nemcsak Opatová Nová Ves IApátújfalu) községben ismerik és szeretik, de messze a kör­nyéken is. A községben a kis diákokat tanítja, neveli, kultúr­munkát szervez, részt kér a közügyek intézéséből. Elfoglaltsága mellett jut ide­je arra is, hogy a PHSZ (Zvä­zarm) keretén belül tanfolya­mokat vezessen azok számára, akik el szeretnék sajátítani a járművezetést. Minden évben rendez járművezetői tanfolya­mot, melyeken eddig kb. 460 érdeklődő sajátította el a gép­járművezetést. Az idén is 70 személyt segített hozzá a veze­tői jogosítványhoz. Amikor a közrendészeti sza­bályzatban valamilyen változás történik, a környező falvak jár­művezetőivel megismerteti őket. Az ilyen átképzésen eddig 324 gépjárművezetővel ismertette meg a módosításokat. így mun­kájával nemcsak a járműveze­tés titkaiba avatja be az ér­deklődőket, hanem igen hasz­nos segítséget nyújt a közbiz­tonsági szerveknek ls. _ Böjtös János Bréma központjában a levegő szennyezettsége már életveszélyes­sé vált. Ezért a városi tanács el­határozta, hogy a magánautók számára korlátozza a város köz­pontjában való közlekedést. Ebből a szempontból a várost néhány szektorra osztotta, s ezekbe csu­pán egy-egy útvonalon lehet bejut­ni. Egyikből a másik szektorba ti­los a behajtás. A tulajdonosoknak a várakozóhelyeken kell hagyniok a kocsijukat, s vagy gyalog, vagy a tömegközlekedési eszközök igénybevételével közelíthetik meg az üzleti központokat. Az intézke­dés nem csak a levegő szennye­zettségét, hanem a balesetek szá­mát is — szinte a nullára — csök­kentette. Figyelembe véve a motorizáció gyors fejlődését, nem tűn­het túlzásnak ha azt mondjuk, hogy autópályára olyan szük­ségünk van, mint a levegőre. Építése nehezen indult, és saj­nos — nem nagyon dicsekedhetünk az eddig elért eredmé­nyekkel sem. Építése folyamatban van ugyan, de... Például a Malacky— Bratislava szakaszon az év első kilenc hónapja alatt mindössze 87 millió koronát ruháztak be, ami alig ladja meg az idei évre tervezett beruházás ötven százalékát. A Doprostav — amely az autópálya építését végzi — sok ne­hézséggel küzd, s bármennyire is igyekszik, az év végéig mintegy 13 milliós csúszása lesz. Ez pedig a jövő évi felada­tok szempontjából igen jelentős. Jó lenne tehát, ha az ille­tékesek „megsürgetnék" a problémák megoldását, és olyan figyelmet szentelnének az autópálya építésének, amilyent egy ilyen népgazdaságilag igen fontos építkezés megkövetel. A felvételt Boncsek László küldte Ko­márnóból, a kővet­kező szöveggel: Szegény kerékpá­rosok ... Ugyanis ez a parkolóhely nem autók és mo­torkerékpárok szá­mára készült... Kérjük a szabályo­kat Itt is betarta­niI

Next

/
Thumbnails
Contents