Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-21 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

A NEMZETI FRONT JELÖLTJEI BIZALMAT ÉRDEMELNEK 'W-vv 5 •'••S-f'-á Jól esik a bizalom.. A harminchét esztendős Németh ** László elvtárs, a Čierna nad Tisou-i (Tiszacsernyő) állomás moz­dohyvezetőie. a városi pártbizottság elnöke, az SZLKP kelet-szlovákiai ke­rületi bizottságának tagja. A XIII. és XIV. kongresszus közötti időszakban a CSKP KB póttagja volt. Tudatosan említettem a tisztségeit, hogy alátá­masszam a társadalmi problémák, a közügyek iránti érdeklődését. Még huszadik évét sem töltötte be, amikor a kommunista párt tagjai so­rába lépett. Hosszú éveken át tevé­kenykedett az Ifjúsági szervezetben is. 1958-ban ült először a mozdony „nyergébe". Közel tlz esztendeje a mozdonyvezető-instruktor szerepét töl­ti be. Németh elvtársat a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselő­iévé javasolták a trebišovi járásból. • Milyen érzésekkel fogadta a jelö­lést? — Nem számoltam azzal, hogy je­lölni fognak. Még hozzá a Szövetsé­gi Gyűlésbe. Eléggé elfoglalt ember vagyok anélkül is. Nem tagadom, jól­esik a bizalom, ha megválasztanak, lói végzett munkával szeretném viszo­nozni. • Hogyan képzelt el a képviselői munkát? — Bevallom, nem volt még időm ezen alaposabban elgondolkodni. Képviselői tevékenységemben úgy vélem előnyömre szolgál majd, hogy ismerem az állomást és a környék alapvető problémáit. A bemutatkozás során alkalmam nyílik találkozni a választókkal, s az eddigieknél még aprólékosabban megismerkedhetek problémáikkal. Szeretném elősegíte­ni, hogy városunk és egész válasz­tókörzetem, amely az országhatártól Trebišovon túlra terjed, sikeresen fej­lődjön. Természetesen az illetékes szervek, s nem utolsósorban a vá­lasztópolgárok közreműködésével. Ta­gadhatatlan, az utóbbi két évtized alatt óriásit fejlődött ez a kerület is, de még van elég rendezésre váró probléma. Több lakás, iskola, üzlet kell, meglodásra vár a nők foglal­koztatása vidékünkön. Mindez meg­fontolt, céltudatos munkát igényel, amit a képviselő ls csak a válasz­tókkal szorosan együttműködve vé­gezhet. • Említette, hogy kevés szabad ideje van, a jövőben még kevesebb lesz. — Az embernek ésszerűen, megfon­toltan kell beosztania Idejét, mert gondolni kell a családra Is. Szeren­csére a három fiam jól tanul, nincs velük különösebb baj. A tizenkét éves Laci még azzal is megörvendeztetett, hogy ő ls mozdonyvezető lesz. Ez majd elválik. • Ha megválasztják képviselőnek, melyik bizottságban dolgozna a legszívesebben? — örülnék, ha a Szövetségi Gyű­lésben a közlekedés, a külkereskede­lem, vagy a népgazdaság fejlesztésé­nek kérdéseivel foglalkozó bizottság­ban tevékenykedhetnék. Még pedig azért, mert ezek a kérdések állnak hozzám a legközelebb, s azt szeret­ném, hogy képviselői munkám ne le­gyen formális. Ne csupán a tanács­kozásokon való részvételben, hanem tapasztalataim, észrevételeim érvé­nyesítésében s végső soron az em­lített ágazatok konkrét problémáinak megoldásában nyilvánuljon meg. KULIK GELLÉRT Példás feladat­vállalás O átor szókimondás, cselekvő tett­® rekészség, megfontolt felelős­ségvállalás Jellemzi Szulányi István­nét, aki a Szlovák Nemzeti Tanács je­löltjeként Indul az idei választásokon. Élete — szinte gyermekkora őta — összeforrott a munkával. Az Állami Vasutak alkalmazottja, felelős beosz­tásában bizony elkerülhetetlen az éj­jeli műszak, viszont a szerető édes­anyát, a gondos, körültekintő háziasz­szonyt odahaza családja is várja. Nos, ennek ellenére társadalmi tevékeny­ségre is futja idejéből. — Néha bizony nehéz mindezt egyeztetni — mondja egészen őszin­tén, majd hozzáteszi. — Fontos, hogy a családon belül megértés uralkodjék. Így könnyűszerrel megoldhatók az esetleges problémák. Nem csupán a Szlovák Nemzeti Ta­nácsba, hanem ezúttal a Seneci (Szene) Városi Nemzeti Bizottságba is jelölték, ahol a hatvannyolcas évet követően, a társadalmi-politikai kon­szolidáció időszakában egyre jobban kivette részét a munkából. Mindezt ön­zetlenül, elsősorban a város érdekeit szem előtt tartva vállalta. — Rengeteg tennivaló vár ránk, s néha úgy tűnik, mintha a fejlődés üte­me lelassult volna. Itt van például a művelődési otthon kérdése. Évek óta húzódik. Javítani kellene a közszolgál­tatásokon, a város adottságait figye­lembe véve nagyobb ütemben • szüksé­ges fejleszteni a vendéglátóipart. El­végre Senec (Szene) immár ország­szerte ismert tavairól — magyarázza mind nagyobb lendülettel. Visszatérve jelölésére elmondja, hogy tizenegy éve tagja a pártnak. Mind a munkahelyén, mind odahaza becsületesen helytállt, a párt eredeti célkitűzéseihez a nehéz időkben is hű maradt. Elvként vallja: olyan embere­ket kell választani a képviseleti szer­vekbe, akik „tettek, tesznek és tenni fognak valamit az emberekérti ... Ki­emeli, mennyire nagy szüksége van társadalmunknak az aktív, elkötelezett fiatalok segítségére. Ugyanakkor azon­ban lépten-nyomon érvényesíteni isell az idősebb, sokat próbált kommunis­ták tapasztalatalt. Cikkünk elején rámutattunk: Szulá­nyi Istvánnét a bátor szókimondás jel­lemzi. Erre a tulajdonságára egyéb­ként népbírói minőségében ls szüksé­ge van. — Két esztendeje viselem ezt a tisztséget. Annak ellenére, hogy a leg­több esetben éjjeli műszak után ülök a bírói asztal mögé, úgy érzem, fon­tos munkát végzünk. Pártunk és társa­dalmunk egyik legfontosabb feladata, hogy vigyázó szemmel őrködjön a szo­cialista tulajdon és erkölcs felett. Feltétlenül hadat kell üzennünk mindazoknak, akik az emberek bizal­mával, esetleg tájékozatlanságával visszaélve, önös érdekeiket helyezik előtérbe — jelenti ki nagyon erélye­sen és határozottan. Most, hogy szavait a jegyzetfüzet lapjairól visszaidézem, felötlik ben­nem, tulajdonképpen néhány tömör mondatban egész programját vázolta. Azt a koncepciót, amely lényegében társadalmi életünk valamennyi terüle­tét érinti. Tehát helyes a megállapí­tás: Szulányi Istvánná tettrekész em­ber. Idegen számára az üres szócsép­lés, a virágos semmitmondó szavak áradata. Egyébként ez határozza meg az emberekhez fűződő kapcsolatát is. Egyszerű, közvetlen, barátságos és ha csak egy módja van rá, szívesen, önzetlenül segít mindenkinek. Szinte félve kérdem meg tőle, vajon jut-e önmaga számára néha egy kis szabad idő. Mivel tölti a pihenés per­ceit? ... Mosolyog, kissé elgondolkodik. — Nagyon szeretek zenét hallgatni és olvasni. Sokat olvasni, hiszen csu­pán így szélesítheti az ember látókö­rét. Kedves szórakozásom a kertész­kedés, szívesen dolgozom a gyümölcs­fák, szőlő körül. Ha csak tehetem, utazom. Nagy vágyam, hogy eljussak a Szovjetunióba. Egy ízben már majd­nem sikerült. Lám, ilyen ember Szulányi István­ná! ... Önkéntelenül, akaratlanul a munkára, a soron következő tenniva­lókra tereli a szót, a feladatvállalást személyes vágyai elébe helyezi. Töb­bek között ezért látogatja rendszere­sen az Üzemi iskolát, és általában, ezért veszi ki egyre fokozottabban ré­szét a társadalmi-politikai munkából. B. P. L Elismerést érdemel Nem tudom miért, de sokan a 13-at szerencsétlen számnak tartják. Soká­ig hittem én is a babonának, de az­óta, mióta Fábrik Erzsébetet megis­mertem, megváltozott a véleményem erről az állítólag szerencsétlen szám­ról. Ugyanis ez az 50 éves asszony 13 gyermeket nevelt fel, s ez mégsem hozott neki „szerencsétlenséget". Sőt, éppen ellenkezőleg._ A komárnói (Ko­márom) járásban Cičovon (Csicsón), ahol családjával és a lakosság min­den problémáját szívén viseli, min­denki csak tisztelettel beszél róla. Op­timizmusát és lelkesedését csak cso­dálni lehet. 1957 óta hnb tanácstag, valamint a jnb képviselője is. — Hallottam, hogy 1965-ben, ami­kor községük valósággal úszott a Du­na hullámain, habár otthon is alig látszott ki a munkából, mégis elvállal­ta a hnb titkári funkcióját... — Gyakran gondoltam rá, hogy ál­lásba megyek, de annyi gyerek mel­lől nem lehetett. Nem szívesen gon­dolok az 1965—66-os évekre. Az árvíz óriási károkat és sok problémát ha­gyott maga után. Még most ,is hihe­tetlen, hogy a legnehezebbjén már túl vagyunk. Igaz, hogy akkor a falu ösz­szes lakója készségesen áldozta min­den idejét a falu életének helyreállí­tására. Abban az időben jóformán nem is aludtam. Százak számára kellett a lehető leggyorsabban lakást biztosí­tanunk. aztán újjá kellett építenünk az egész falut. Sokat tettünk, de né­zetem szerint még mindig sok a mun­ka községünkben. Választási progra­munk tartalmazza a következő ötéves terv feladatait. A falu fejlődése az én szívügyem ls. Szeretnénk befejezni az út- és járdaépítést, fölépíteni egy ha­lottasházat, befejezni a közvilágítást, a vízvezetékszerelést és a kultúrház építését. Egy új kilencéves alapisko­lát akarunk „építeni és egy napközi otthont berendezni. Ez a legégetőbb problémánk. Szép áruházunk van, de hiányzik egy büfé. amely az étkezés­kultúra terén segítené a nevelést. Ha mindezt sikerül megoldanunk a leg­közelebbi években, akkor elégedettek lehetünk. Persze-a lakosság aktív se­gítsége nélkül ezeket a célkitűzéseket nem teljesíthetnénk, ezért sok felada­tot a „Z"-akció keretében oldunk majd meg. A község egyik legaktívabb képvi­selője, a hnb elnöke, Livinka István elvtárs, aki jelentős munkával járult hozzá a község újjáépítéséhez, így nyilatkozik Fábrik Erzsébetről: — Ez az asszony családi gondjai mellett is, már évek óta a falu leg­aktívabb képviselői közé tartozik. Szinte szervezőnek született. Ez a tu­lajdonsága először 1953-ban mutatko­zott meg, amikor a Nőszövetségben kezdett dolgozni. Hosszú évekig volt e szervezet járási funkcionáriusa, ezért a Nőszövetség az idén ls javasolta a jnb és a hnb képviselőjének. Megér­demelten. Példásan dolg t .ik a jnb közlekedési és építésügyi bizottságá­ban, nálunk a faluban pedig, mint a szociális bizottság elnöke. Igyekszik megvalósítani a CSKP XIV. kongresz­szusának azon határozatát, mely az öregekről, gyerekekről, nőkről való fokozottabb gondoskodást szögezi le. — Községünkben 8 km hosszú út. 1 km hosszú járda épült, bekerítették a temetőt, tatarozták a hnb, az óvoda, az egészségügyi központ épületét, megkezdték a közvilágítás és a víz­vezeték beszerelését, felszerelték a he. lyi hangszórőt, új, korszerű bevásár­lási központ épült, javították a tűz­oltőszertárat. felépítették az efsz ad­miniszárciós épületét. Most azokat je­lölik képviselőknek, akik hajlandók dolgozni a község fejlesztésén. A Nő­szövetség nem választhatott volna Fábriknénál megfelelőbb jelöltet. Mindazért, amit eddig faluja és a já­rás érdekében tett, legnagyobb elis­merést érdemel. J. SLUKA •omn János Minél hosszabb ideig ültem vele, annál jobban megszilárdult első be­nyomásom: ez az ember még nem le­het 74 éves. Az öregséget Wolf János bácsi előtt a világért sem lehet emle­getni. „Én még messze vagyok a sír­tól, rám itt még sok munka vár" — mondogatja gyakran, s dolgozik, an­nak ellenére, hogy már régen pihen­hetne. Eredeti foglalkozása kőműves. Nem szívesen emlékszik vissza a Mün­chen előtti köztársaságra, sem az öre. gecske császár kormányzásánaik kor­szakára. Abban az időben kevés volt a munka és még kevesebb a kenyér. Ha volt munka, akkor építkezéseken dolgozott — ha nem volt kőműves­munka, akkor mint idénymunkás a környező nagybirtokokon. Čuňovón idős és fiatal egyaránt Já­nos bácsinak szólítja. Tisztelik és sze­retik, mert Jóravaló, dolgos ember, négy nyelvet beszél, olyan, mint egy élő krónika. Amikor először találkoz­tam vele, reggel nyolc óra lehetett. — Tudja, az ember mindig talál munkát, ha akar. Pillanatnyilag ép­pen a házamat javítgatom. Délután szolgálatba megyek. Amikor 1945-ben Čuňovón megala­kult a kommunista párt, ő az elsők között lépett be. A földbirtokosok után sok megműveletlen föld maradt.. Szétosztani a földet a lakosok között, hogy újra teremjen, ez volt az első feladat. 1952-ben a falu a közös gaz­dálkodás mellett döntött. Az alapító tagok közé tartozik, s 1970-ig a kar­bantartő-épltő munkacsoport vezetője volt, holott már 10 éve elérte a nyug­díjkorhatárt. 1968-ban őrre volt szük­sége a szövetkezetnek. Kl vállalná el ezt a feladatot? Természetesen János bácsi. Ma is végzi ezt a munkát. Hihetetlen, mennyi energiája van ennek az embernek. János bácsi négy gyermeket nevelt fel. A családi gon­dok mellett azonban mindig jutott ideje képviselői feladatainak teljesí­tésére is. 1960 óta képviselő, s neve most is a jelöltek között szerepel. Mindig tudta, hogy mire van a lakos­ságnak és a falunak legnagyobb szük­sége. A „Z"-akció keretében példát mutatott és szorgalmas munkával já­rult hozzá a falu építéséhez, szépíté­séhez.' — Nem kellene már mindezt a fia­talokra bízni? — De igen. Már többször mondtam is, de valahogy nem tudok megbékél­ni a gondolattal, különösen ha látom, hogy milyen tanácstalanok néha a fiatalok. Hisz van itt munka minden­kinek. A „Z"-akció keretében be akar­juk fejezni a járdák építését, a sza­bad területek parkosítását. Az új öt­éves terv keretében új kultúrházat sze­retnénk építeni, mozival és könyvtár­ral, valamint sportpályát és halottas­házat. Ezenkívül korszerűsítésre szo­rul a közvilágítás, a helyi hangszóró­hálózat stb. Ha sikerül megvalósíta­nunk az új iskola építését, akkor még a régi iskolaépület modernizálása vár ránk. — Amint látja, van itt elég tenni­való. Községünk Bratislavához fog tar­tozni, s ez kötelez bennünket. woBBBmaams^mssma

Next

/
Thumbnails
Contents