Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-18 / 273. szám, csütörtök

Vranovi tapasztalatok Beszélgetés MICHAL SABOLČÍK elvtárssal, a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának alelnökével Miről ír a világsajtó? rnnPRtan A közismert szovjet napilapban Nyikolaj Bragin kommentárjában a ciprusi kérdéssel foglalkozik. A NATO főkolomposainak bűne, hogy ez ideig nem jött létre egyetértés a ciprusi görögök és törökök között a vitás kérdésekben — írja a lap. A NATO legagresszívabb körei — csakúgy mint a múltban — ma is rá akarják kényszeríteni közvetítői szolgálataikat Ciprusra, hogy ők diktálhassák a maguk rendezési feltételeit a ciprusi problémát illetően. Bragin felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy Görögország és Törökország részt akar venni a ciprusi tárgyalásokon. Grivasz tábornok — aki illegálisan tartózkodik a szigeten — felfegyverzett terrorista csoportokat szervez. A ciprusi nép hazafias erői, a Szovjetunió és más békeszerető államok szolidaritására támaszkodva, védelmezik Ciprus szabadságát és függetlenségét. A ciprusiak nem hajlandók engedelmeskedni az imperialista diktátumnak. Tömörülnek a köztársaság kormánya körül — írja végezetül a kommentátor — védelmezve azt az elidegeníthetetlen jogukat, hogy teljhatalmú urai legyenek saját hazájuknak mindenféle külső beavatkozás nélkül. Az FKP napilapja kommentárjában Nixon sajtóértekezletével foglalkozik. Az amerikai elnök minden kétséget kizáróan kifejezte, hogy nincs szándékában beszüntetni a vietnami háborút — írja a lap. Nixon az említett sajtóértekezleten még csak meg sem említette a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány hétpontos javaslatát, bár már t'lb amerikai vezető elismerte, hogy e javaslat elfogadása megteremtené az előfeltételeket a vietnami kérdés békés rendezésére. Ezzel szemben az elnök azzal fenyegetőzött, hogy felújítja a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendszeres bombázását. Mire számít Nixon? — kérdezi a lap. Nixon olyan időben jutott hatalomhoz, amikor az Egyesült Államok kénytelen volt korlátozni a vietnami háborút. A katonai sikertelenségek és a közvélemény arra kényszerítették az Egyesült Államokat, hogy részt vegyenek a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezleten. A „vietnamizálás" tervet azért dolgozták ki — írja a lap —, hogy félrevezessék a közvéleményt. Nixon hosszú ideig tartó háborúval és az amerikai taktika megváltoztatásával számolt. Az amerikai egységeket ugyan ki akarja vonni Vietnamból, de azokat teljes egészében a saigoni hadsereggel kívánja pótolni, amelyet addig jól kiképeznek és a legmodernebb fegyverekkel felfegyvereznek. l Humanite H3BECTII!! Az ismert szovjet lap Vaszilij Kondrasov tollából közöl kommentárt az indiai szubkontinensen kitört válságról. Jelentősen kiéleződött a helyzet az indiai—pakisztáni határon, ahol egyre gyakoribbak a fegyveres összetűzések. A válság okát a kelet-pakisztáni eseményekben kell keresnünk — írja kommentárjában Kondrasov —, ahol a központi hadsereg tavasszal megkezdte kegyetlen megtorló akcióit. Természetesen, a válságot nem lehet háborúval megoldani. Ahhoz, hogy sor kerülhessen a vitás kérdések békés rendezésére, a két országban kedvező politikai légkört keli teremteni. Pakisztánban viszont az utóbbi időben egyre inkább fokozódik a reakciós soviniszta körök vezette India-ellenes hadjárat. E körök több ízben a kültöldi politikai erők támogatását is élvezik. A béke megőrzése érdekében a pakisztáni kormánynak olyan lépéseket kell tennie, amelyek hozzájárulnának a konfliktus politikai megoldásához — írja végezetül Kondrasov —, természetesen a kormány egy pillanatra sem feledkezhet meg a kelet-pakisztáni nép törvényes jogairól és érdekeiről. Az A1 Ahram főszerkesztője, Heikal, a napokban helytelenítette, hogy az Arab Liga külügyminiszterei elhalasztották az arab országok és a NyugatNémetország között diplomáciai kapcsolat helyreállításának megvitatását. A Szadat elnök bizalmasának számító főszerkesztő ezt írja: — Helytelen volt az Arab Liga 1965-ben hozott ama döntése, hogy szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatokat az NSZK-val. Ez a döntés vezetett ahhoz, hogy Nyugat-Németország és Izrael viszonya szorosabbá vált. A Bonnhoz fűződő hivatalos kapcsolat helyreállítása a hatékony arab politika egyik előfeltétele. A kapcsolatok hiánya nem politika, különösen, ha ez két fronton is érződik. VÁLASZTASI széljegy z? £, , Ä szavazás befejezése Egyik korábbi széljegyzetünkben részletesen tájékoztattunk a kétnapos választás időpontjairól. Ezzel kapcsolatban néhány olvasónk kiegészítő kérdéseket tett fel nekünk. V. J. komárnói olvasónkat például az érdekli, hogy miutón a törvény értelmében a választás második napján délután 14 órakor zárui a szavazás. vajon lehetséges-e ennek a határidőnek lerövidítése, amennyiben már ezt megelőzően leszavazott mindenki, aki szerepel a választók névjegyzékén? A válasz kézenfekvő — ez megengedhetetlen. Miért? Az adott szavazókörzetekben ugyanis a választók névjegyzékén szereplők mellett leszavazhatnak olyan Bgyének is, akik választóigazolvánnyal rendelkeznek. Ez vonatkozik például azokra, akik halaszthatatlan hivatalos vagy akár családi okból éppen a választások napjaiban kénytelenek voltak állandó tartózkodási helyükről elutazni más városba vagy községbe. Nem vitás, hogy ezeknek is lehetővé kell tenni választójoguk gyakorlását, márpedig a szavazóhelyiség határidő előtti lezárása ennek esetleg akadályát képezné. B. I. košicei olvasónk viszont ezt kérdezte tőlünk: „Mi a helyzet akkor, ha valaki a választás másnapján mondjuk éppen 14 órakor, vagyis a törvényes határidő letelése pillanatában érkezik a szavazóhelyiségbe?" A törvény erre is gondol. S bár remélhetőleg az ilyen esetek csak szórványosan és valóban nyomós okok miatt fognak bekövetkezni, a szavazásra ilyenkor is nyílik alkalom. Az előírások értelmében ugyanis még a szavazóhelyiség lezárása előírt időpontjában is, vagyis az említett 14 órakor a szavazókörzeti választási bizottság kötelessége lehetővé tenni a szavazást azoknak, akik a szavazóhelyiségben vagy az előtt tartózkodnak. (g) Michal Sabolčík docens, a közgazdaság-tudományok kandidátusa a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának s a Kommunista Képviselők Klubjának az alelnöke. A kelet-szlovákiai kerületben a vranovi járás Sol községében született, s a felszabadulás utáni években a vranovi járásban töltött be különféle tisztségeket. így jól ismerik ezen a vidéken, s nem véletlen, hogy a vranovi választási kerületben őt jelölték a Szövetségi Gyűlésbe. O Sabolčík elvtárs alig néhány nappal ezelőtt tért vissza választási kerületéből. Milyen tapasztalatokat szerzett a vranovi járásban? — Egy hétig tartózkodtam ott, hét nyilvános gyűlésen vettem részt és többszőr tanácskoztam a funkcionáriusokkal. Sok választóval elbeszélgettem, s a gyűléseken megjelentek nagy száma is bizonyítja, hogy az emberek érdeklődnek a közügyek iránt. A mindössze 1200 lakost számláló Sol községben több mint ötszázan jelentek meg a nyilvános gyűlésen # Miiyen problémákkal kell megküzdeniük a járás dolgozói-^ nak? — A járás lakossága a mezőgazdaságban és az iparban dolgozik. Az ipar továbbfejlesztése meglehetősen igényes feladat. Kedvező jövő vár többek között a BUKOZA famegmunkáló és cellulóz üzemre, mely a bútorgyártást is tervbe vette. Jó neve van már a bystrei cementgyárnak, és ináris nagy érdeklődés előzi meg az épülőfélben levő SLOVENKA kötőüzemet, mely 1300 nő részére lesz hivatott megélhetést biztosítani. A járás problémáit három csoportra osztanám. Az elsőbe a belpolitikai, a másodikba a gazdasági, a harmadikba pedig a nemzetközi kérdéseket sorolnám. Ez utóbbiak iránt a vidéki dolgozók is élénken érdeklődnek. O Vegyük sorba a problémákat és beszéljünk először a belpolitikával kapcsolatos észrevételeiről. — Ezt a kérdést azért tartom időszerűnek, mert meggyőződtem róla, hogy sokan még mindig nem látják tisztán a közelmúlt eseményei és napjaink közötti összefüggéseket. Mindenekelőtt ezekre kellene tehát rávilágítanunk. A nagyobb érthetőség kedvéért magyarázatunkban vissza kellene térni a XIII. pártkongresszus utáni időszakra, hogy levonjuk a tanulságot a párt- és a társadalom válságos éveiben szerzett tapasztalatokból. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy mindenki megértse és elfogadja a párt politikáját, s megfelelően felkészüljön a XIV. kongresszus határozataiból eredő feladatok teljesítésére. A második csoportba sorolt problémákkal kapcsolatban le kell szögeznem, hogy a dolgozók élénk figyelemmel kísérik a társadalom távlati fejlesztésére irányuló lehetőségeket is. A politikai rendszerünk tökéletesítésével kapcsolatos problémákon kívül különösen a gazdasági kérdések iránt mutatnak érdeklődést. Tudatosítják: ahogyan ma dolgozunk, úgy élünk holnap. Ezért helyénvalónak tartom, hogy nemcsak az örvendetes jelenségeket, például a dolgozók munkakezdeményezését a CSKP megalakulásának 50. évfordulójára, a XIV. pártkongresszus és a választások tiszteletére vállalt kötelezettségek előnyeit hangsúlyoztuk a nyilvános gyűléseken, hanem számos, főleg a munkaerkölcs, az állóalapok kihasználása, az építkezési beruházások, a nem hatékony gazdálkodás stb. terén észlelhető, nagy károkat okozó fogyatékosságot is bíráltuk. A Hanušovicén megtartott gyűlésen az is kiderült, hogy a dolgozók ismerik munkahelyeiken a fogyatékosságokat és azok eltávolítását elsőrendű érdeknek tartják. Ezért egyik kötelezettségük értelmében több épületet önsegéllyel kívánnak felépíteni. Azt is megfogadták, hogy ezentúl nagyobb gondot fordítanak a termelés hatékonyságára. A vita végül is azzal az egyöntetű megállapítással ért véget, hogy a pártnak és az állami szerveknek a társadalom fejlesztésére irányuló igyekezete csak kitartó, lelkiismeretes munkával támogatható sikeresen. Tapasztalataim szerint mindig — tehát ebben a választásokat megelőző időszakban is — az igazat kell mondanunk az embereknek, — még ha soknak roszul is esik —, mert aki megérti, az feltétlenül hathatós segítségnek tartja majd a bírálatot. 0 Megkérhetném, támassza alá konkrét példával ezt a gondolatát? — A rendkívül megnövekedett igényekre gondolok, melyeknek kielégítésével sajnos gyakran csökken, vagy teljesen megszűnik az érdeklődés a már „kiharcolt" vívmányok iránt. Választókerületemben több vendéglátó üzemet felkerestem. A nemrégen üzembe helyezett szállodák, a majdnem új éttermek nagy részét piszkos, elhanyagolt állapotban találtam. Ezek a mulasztások vétkes könnyelműségről tanúskodnak, s ezért nem hagyhatók szó nélkül. Mondanom sem kell, hogy a bűnös ebben az esetben a szálloda, illetve az étterem vezetője, aki megérdemli, hogy hanyagságáért felelősségre vonják. 0 Ez a felelőtlenség összefügg az utóbbi években gyakran tapasztalható laza munkaerkölccsel is. Mert hogyan kívánhatunk fegyelmet a dolgozóktól, ha maguk a vezetők Rism járnak elől jó példával? — Igen, ez így igaz. A fegyelem hiánya a munkaidő be nem tartásában is megnyilvánul. Például az egyik üzemi építkezésen mindössze hét munkást számoltam meg. Amikor arra mentem, éppen falatoztak. Egy óra múlva, ugyanarra vitt az utam, s még mindig a lábukat lóbálva beszélgettek. Ez is a vezető dolgozók hibája, akik szemet hunynak a népgazdaságnak okozott óriási károk fölött. Tisztában vagyunk azzal, hogy e fogyatékosságok többnyire az 1968—1969. évek bűneire vezethetők vissza. Egyes politikusok és vezető dolgozók engedékenységükkel igyekeztek népszerűséget szerezni. Tűrték a hibákat, de ugyanakkor nagylelkűen emelték a béreket. Az indokolatlan béremelesékkel a tervezettnél 44 milliárd koronával többet merítettünk az állami költségvetésből. Természetes, hogy a munkatermelékenység növekedése nem volt arányban a bérek növekedéséveL A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Trebišovi Járási Tanácsa rendkívüli figyelmet fordít a dolgozók kezdeményezésének további kibontakoztatására. A járás dolgozói a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére vállalt felajánlásokat közel 30 millió koronával túlszárnyalta s a választások tiszteletére konkrétan a harmadik negyedévben 18 kollektíva és 1256 egyéni felajánlást tettek, melyek értéke meghaladja a 2,8 millió koronát. Az utóbbi három hónap alatt 50 kollektíva újította fel részEnnek az áldatlan állapotnak meg kell szűnnie. Igényesebbeknek kell lennünk önmagunkkal és a dolgozókkal szemben is. A „lógósokat" többé nem támogathatjuk. Ezentúl mindeňkinek olyan fizetés jár, amilyet megérdemel. Ezért oly fontos a műszaki normák, az akkordbérek és a rendszeres ellenőrzés bevezetése, valamint a rendhelyreállítása, elsősorban a nyilvántartásban. A párt és az állami szervek figyelme e problémáknak a megoldására irányul, viszont megoldásukat csak az egész irányítási rendszer átdolgozása teszi lehetővé. Mert rend és fegyelem nélkül elképzelhetetlen a szocializmus ered' ményes építése. # TérjUnk talán visza — ha röviden is — a választásokra. Várható a fiatal- és a nő képviselők létszámának növekedése a Vranovi Jnb-ben? — Célunkat, a nemzeti bizottságok „megfiatalítását" minden valószínűség szerint teljes mértékben elérjük. Igaz ugyan, hogy akik még nem viseltek tisztséget, tapasztalatokkal sem rendelkezhetnek ezen a téren. De mert minden jel arra mutat, hogy ha megválasztják a kezdő •jelölteket, kedvvel és érdeklődéssel fognak majd munkához, nincs okunk kételkedni abban, hogy mind a fiatalok, mind a nő képviselők fokozatosan beletanulnak funkciójukba. 9 Hogyan összegezné Sabolčík elvtárs az elmondottakat? — Meggyőződtem arról, hogy az emberek reálisan tekintenek az eseményekre. Tudják, a fejlődést minden téren csak a szocializmus biztosíthatja. Ügy láttam a gyűléseken, a legtöbbjüknek szívügye társadalmunk fejlesztése, s „drukkolnak", hogy ne kövessünk el újabb hibákat, hogy valóra váltsuk terveinket, hogy a jövőben minél kevesebb probléma merüljön fel. Emellett azzal is tisztában vannak az emberek, hogy a politikai és a gazdasági kérdések elválaszthatatlanul összefüggnek egymással. Ma már azt iš megértik, hogy a piaci egyensúly, koronánk szilárdsága és az árubőség a piacon főleg a munkatermelékenység és a bérek növekedése közti helyes aránytól függ. Tapasztalatom szerint az emberek hálásak u valóságnak megfelelő tájékoztatásokért és szívesen feltárják a funkcionáriusok előtt problémáikat. Ugyanakkor elvárják, hogy pozitív eredményeiket ne becsüljük le, vagy ne térjünk fölöttük hallgatólagosan napirendre. Főleg a túlzásokat senki sem szereti. Mindez a dolgozók politikai érettségére vall, arra, hogy értékelni tudják a szocializmus nyújtotta vívmányokat. Megszívlelendőnek tartom a hnb funkcionáriusainak s az egyszerű dolgozóknak a félig tréfás, félig komoly — kölcsönös találkozásainkra utaló, eléggé gyakori — megjegyzéseit. Szerintük ugyanis nemcsak a választások előtt, de azok után is rendszeresíteni kellene ezeket az összejöveteleinket. A választók joggal tartanak igényt arra, hogy képviselőik rendszeresen felkeressék őket, meghallgassák nézeteiket, panaszaikat és tanácsokkal lássák el a hozzájuk fordulókat. Ez a kapcsolat a szocializmus sikeres építésének egyik záloga KARDOS MARTA vételét a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folyó versenyben. Az üzemekben rendszeresen értékelik a szocialista munkaversenyben, valamint a felajánlások teljesítésében elért eredményeket. A legjobb dolgozók és kollektívák sikereit népszerűsítik az agitációs központokban, mint pl. a Čierna n/Tisou rakodóáľomáson, a Trebišovi Élelmiszerkombinátban, a Vojunyi Höerónr'í :en valamint más ipari és mezőgazdasági üzemben, ahol a legjobb dolgozók közül választották ki a képviselőjelölteket. -k A legjobb dolgozókat javasolták