Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-17 / 272. szám, szerda

SZÓLJON HOZZÁ...! • . . ;•••>. . VÁLASZTÁSOK KÜLFÖLDÖN Választási mesterkedések az NSZK-ban A Német Szövetségi Köztársa­ság választási törvénye ugyan kimondja „az általános, közvet­len, szabad, egyenlő és titkos" szavazás elvét, de a Választási rendszer a gyakorlatban min­den, csak nem demokratikus, s ezenfelül igen bonyolult is. Ez a tény a legkülönfélébb válasz­tási mesterkedéseket teszi le­hetővé a bonni parlament álta­lános választásainál éppúgy, mint az egyes tartományi par­lamentek képviselőinek a meg­választásánál. E választási rendszerben a demokrácia arcul csapása az úgynevezett 5 százalékos klau­zula, amelynek alapján csak az a párt küldheti képviselőit a parlamentbe, amely a választá­sokon a szavazatoknak legalább 5 százalékát kapja, vagy legke­vesebb 3 ún. közvetlen mandá­tumot szerez. Egyes tartomá­nyokban, például Bajorország­ban még ennél is szigorúbb a mérce. Az „ötszázalékos határ" első­sorban az ország haladó erői ellen irányul, bár hivatalosan az alkalmazását azzal indokol­ják, hogy a kis politikai pártok parlamenti képviseletét hivatott meggátolni, amelyek jelenléte állítólag megnehezítené akció­képes kormánykoalíciók alakí­tását. A nem demokratikus válasz­tási rendszer következtében a bonni parlamentben és a tarto­mányi parlamentek többségé­ben csak a klerikális CDU és CSU, valamint a szociáldemok­raták (SPD j és a szabad de­mokraták (FDP) vannak képvi­selve. A választásokon a többi politikai pártra vagy választási csoportosulásra leadott szavaza­tokon ezek a nagy pártok osz­tozkodnak. A nyugatnémet választási rendszert bonyolulttá teszi, hogy a Szövetségi Parlament 496 képviselőjének — és a tar­VÁLASZTÁSI s z é I j e g y z e t Szavazás az egészségügyi és népjóléti intézményekben Említettük már, előfordul, hogy valaki különféle oknál fog­va nem adhatja le szavazatát az állandó lakhelye szerint illeté­kes szavazókörzetben. Arról van szó, hogy az illető a választás napjaiban például kórházban, szülészeten, szanatóriumban, gyógykezeltetésen, népjóléti in­tézményben stb. van. A törvényes előírások termé­szetesen ezeknek az egyének­nek is lehetővé teszik választó­joguk gyakorlását. Ennek azon­ban alapvető feltétele, hogy az illető előzetesen kikérje állan­dó lakhelye helyi nemzeti bi­zottságától az úgynevezett vá­lasztóigazolványt, amelynek alapján azután új tartózko­dási helyén a szavazó­körzeti választási bizott­ság bejegyzi a választók név­jegyzékébe s leadhatja szavaza­tát. A másik lehetőség az, hogy a választó új tartózkodási he­lyén az illetékes nemzeti bizott­ságtól idejében kéri felvételét a választók névjegyzékére. Az említett intézetekben és intézményekben, illetve azok részeiben szavazókörzetek léte­sülnek, amennyiben a választók száma minimálisan eléri az 50 főt. Az ilyen önálló szavazókör­zetnek magától értetődően van szavazóhelyisége is. Ebben a szavazókörzetben a választók leadják szavazatukat a Szövet­ségi Gyűlés, továbbá a Szlovák, illetve a Cseh Nemzeti Tanács és azon kerUleti, járási és helyi nemzeti bizottság képviselője­löltjeire, amelynek területén van a kérdéses intézmény. Más szóval például a csehországi gyógykezeltetésen tartózkodó szlovákiai polgár a Cseh Nem­zeti Tanács és a területileg ille­tékes nemzeti bizottságok kép­viselőjelöltjeire szavaz és meg­fordítva. Ez is megkönnyíti a választá­sok zökkenőmentes lebonyolí­tását. (g) tományi parlamentek képvise­lőinek is — a felét közvetlen választásokkal, a másik felét pedig az úgynevezett tartomá­nyi jelölőlisták alapján választ­ják meg. A közvetlen választá­soknál az egyes körzetekben szavazattöbbséggel választják meg a jelölteket, a többi sza­vazat és jelölt elesik. A válasz­tó másik szavazatát az egyes pártok tartományi jelölőlistáira adja le. Ezeken a listákon meg­választott képviselőket ezután átszámítják az arányos képvise­let szerint, tekintetbe véve a közvetlenül megválasztott kép­viselők számát. Ezáltal a „köz­vetlen választások" többségi rendszere az arányos képvise­let relatív rendszerévé módo­sul. Ez a „két szavazat" gyakor­lata lehetővé teszi a választók akaratának megkerülését. A vá­lasztókerületekben az úgyneve­zett közvetlen jelölteket „bebiz­tosítják" azzal, hogy egyúttal a tartományi jelölőlistára is be­jegyzik őket. Ha a szavazópol­gárok nem választják meg köz­vetlenül a körzetükben őket, akkor a tartományi jelölőlista útján kerülnek be a parlament­be. Ugyancsak nincs köze a de­mokráciához a jelöltek kivá­lasztásának sem, amit az egyes pártok hivatásos vezetőinek kis csoportja dönt el. Ezen felül bármiképpen végződnek is a vá­lasztások, a választóknak gya­korlatilag semmilyen befolyá­suk nincs a kormánykoalíció összetételére. Az 1,965. évi vá­lasztások után az NSZK-ban a CDU/CSU és az FDP kormány­koalíciója alakult meg, amely a választási időszak folyamán széthullott, és megalakult a a CDU/CSU és az SPD koalí­ciója. Az 1969. évi választások után pedig létrejött az SPD— FDP koalíció. így hat év alatt valamennyi párt különböző koalíciókban váltakozott a kor­mányon. Az erős pártok hatalmát gya­korlatilag növeli az a hivata­los korrupciós rendszer is, amelynek alapján az állami költségvetés eszközeiből párt­juk „politikai tevékenysége és a választási költségei fedezé­sére" minden egyes nyert sza­vazatért 2,50 márkát kapnak. P. ]. ELŐSZÖR SZAYAZ A választásokon először lép a választóurna elé a 19 éves Izrael Ilona, bajtavai (Bajta) lakos. Ebben az évben érettsé­gizett a luceneci (Losonc) épí­tőipari iskolában. Most a Stú­rovói (Párkány) Cellulóz- és Papírgyár karbantartó osztá­lyán dolgozik. A választások­kal kapcsolatban a következő­ket mondta. — Életemben először lépek a választóurna elé. Valóban jó érzés tudni azt, hogy a felnőt­tek közé tartozom. Beleszólha­tok az ország irányításába, ami nem kis dolog. Az idei vá­lasztásoktól a közösség akara­tának teljesülését vál'om, az el­következendő öt évre kitűzött tervek maradéktalan megvaló­sítását. Ebből nekünk, fiatalok­nak is ki kell vennünk a ré­szünket. Bízom abban, hogy az idei választásokon csak olyan egyének kerülhetnek a képvi­selők soraiba, akik odaadással fognak dolgozni. Sajnálatos tény, hogy fiataljaink elvágyód­nak a faluból. Többet kellene foglalkozni a fiatalsággal. Ilonka a továbbiakban elmon­dotta, hogy községük sokat fej­lődött a legutóbbi választások óta, de még sok a tennivaló. Be kell fejezni a kultúrház épí­tését, szabályozni kellene a községen keresztül folyó pata­kot s a lakosok régi óhaja a vízvezeték. Javítást igényel a közvilágítás is. Reméli, hogy az új képviselők az említett fel­adatok megoldásán fáradoznak majd. - kj ­Nemcsak könyvből... Iskoláinkban az idei tanévet a közelgő választások légköre hatja át. így van ez a Samori­ni magyar alapiskolában is, ahol a pedagógusok a szülői munkaközösséggel és a tanu­lókkal közösen járulnak hozzá a választások előkészítéséhez. Iskolánkban a választások előkészítését célzó tevékenysé­günket az iskolai tervben ki­dolgozott irányelvek szerint vé­gezzük — mondotta Kiss Ernő iskolaigazgató. Célunk, hogy ta­nulóinkkal megismertessük a jelenlegi választási rendszer de­mokratikus jellegét, megvilágít­suk ifjúságunkkal az elért fej­lődést és szocialista jövőnk cél­kitűzéseit. Ahhoz, hogy ezt si­keresen megvalósítsuk, össze­hasonlítást végzünk a múlt és a jelen között. Iskolánkban már hagyományai 'vannak az idős párttagokkal, a munkásmozga­lomban részt vett elvtársakkal való beszélgetéseknek. A közel­múltban iskolánk pionírjai kö­zé látogatott Dömötör Teréz elvtársnő, a párt régi harcosa, akivel tanulóink érdekes be­szélgetést folytattak a válasz­tásokról a kapitalizmusban. Dö­mötör elvtársnő szavait mind­nyájan nagy érdeklődéssel hall­gatták. Elmondotta, mennyi megaláztatásban, üldöztetésben volt részük a kommunistáknak, s a burzsoázia hogyan csapta be a választókat. Pedagógu­saink a polgári neveléstan, a történelem és az osztályfőnöki órákon ismertetik a diákokkal az eltelt negyedszázad ered­ményeit, melyeket pártunk ve­zetésével értünk el, összeha­sonlítják a régi és az új Ša­morínt, párhuzamot vonnak az emberek mai és múltbeli élete közt. Magyar nyelvből fogal­mazásokat íratunk, melyekben a felsőbb évfolyamokba járó ta­nulók riportszerűen feldolgoz­zák községük, városuk fejlődé­sét az elmúlt választási idő­szakban, s bemutatják a képvi­selőjelölteket. Állandó választá­si faliújságunk van, amelyen szemléltetjük a régi választá­sokat, bemutatjuk városunk múltját és a képviseleti szer­vekbe javasolt elvtársakat. A választások előkészítése so­rán — folytatta Kiss elvtárs — szülői értekezleteket hívunk össze, melyeken előadásokat tartunk a szülőknek a válasz­tások jelentőségéről, szerepéről hazánkban. Derekas munkát végeznek pedagógusaink az agi­tációs központokban is: képek­kel Illusztrálták városunk fejlő­dését, s mindenki számára tet­szetős, érdekes kiállítást ren­deztek. Az anyag összegyűjté­sébe a szülői munkaközösség tagjai is bekapcsolódtak. Isko­lánk tanulói minden héten vá­lasztási műsort adnak, melyet a helyi hangszóró sugároz. Pe­dagógusaink közül többen elnö­kei, illetve tagjai a választási bizottságoknak. A jelentős társadalmi-politi­kai eseményre való felkészülés során nem feledkeznek meg az oktatók a nevelő tevékenység­ről sem. Az iskola pionírcsapa­ta megalakítja a barátsági le­velező klubot, melynek célja a szocialista országok fiataljaival való barátság megerősítése. Az iskola diákjai már eddig is élénk levelezést folytattak szov­jet pajtásokkal, melyet most a csehszlovák—szovjet barátsági hónapban tovább szélesítenek. Szorgalmasan készülnek Kle­ment Gottwald, első munkásel­nökünk közelgő 75. születésnap­jának méltó megünneplésére is. Az iskolában helyes szellem­ben folyik az ifjú nemzedék nevelése. Ezt fejezi ki az is­kola épületén kifüggesztett jel­mondat is: „Szülők, szavazza­tok gyermekeitek boldog jövő­jére." SVINGER ISTVÁN A figyelmes újságolvasó nyilván észrevette, már hogy fóru­munk a tematikáját illetően hétről hétre bővül, és lassan, d<e biztosan felöleli mindazokat a problémákat, amelyekkel min­dennap találkozunk az élet valamennyi területén. Segíteni akarunk. Az a célunk, hogy ami rossz, az holnap jó legyen, ami pedig jó, az még jobb. A kereskedelem, a közszolgáltatá­sok csaknem minden állampolgárt érintenek. Olvasóink kö­zül sokan családosak, többeknek gyermekük van, és nap nap után különféle problémákba ütköznek. Ezért kértiik meg dr. Rozália Vrábelovát, az SZSZK egészségUgyi miniszterének helyettesét, nyilatkozzon a családokról és a gyermekekről való gundoskodásról. BÖLCSŐDÉK, ÓVODÁK Szocialista társadalmunk nagy figyelmet szentel az édesanyákról és a gyerme­kekről történő gondoskodás­nak. A bölcsődék és óvodák nyújtják a legnagyobb intéz­ményes segítséget. Lehetővé teszik a fiatal édesanyáknak, hogy aktívan bekapcsolódhas­sanak szocialista társadal­munk építésébe. Államunk ezért jelentős anyagi összege­ket fordít a bölcsődók és óvo­dák fenntartására. Ennek nagyságát az alábbi számadat szemlélteti legjobban: egy újonnan épített bölcsőde egy gyermekre eső költsége 57 700 korona. A szülők keresetük­nek megfelelő összeggel járul­nak hozzá a bölcsődék fenn­tartásához. A múlt évben ez az összeg a működéshez fel­használt kiadások 23 százalé­kát tette ki. A többit az ál­lam vállalta. A bölcsődékben az említett időszakban több mint öt és fél ezer alkalma­zott tevékenykedett. Évről évre növekszik a böl­csődék befogadóképessége. 1949-ben 990, a múlt évben már 23 499 gyermeket gon­doztak a bölcsődékben. Ez a számarány ls bizonyítja, hogy hazánkban egyre javul a munkaviszonyban levő édes­anyákról való gondoskodás. PROBLÉMÁK, GONDOK Az utóbbi években a bölcső­dékben olyan életrendet ve­zettek be, amely igazodik a gyermekek életkorához, fizi­kai és szellemi képességei­hez. Ez az intézkedés (és még több, főleg nevelési szem­pont figyelembevétele) jelen­tős javulást eredményezett. A bölcsődék dolgozóinak ennek ellenére több nehézséggel kell megküzdeniük. A bölcső­déket látogató gyermekeket több esetben vírusos betegsé­gek támadják meg. Nem sajá­tos, úgynevezett „bölcsődei jelenségről" van szó, mert — főleg az őszi időszakban — az odahaza nevelkedő gyerme­kek is gyakran megbetegsze­nek, a bölcsődékben azonban erre nagyobb gondot kell for­dítani, mert a gyermekek kö­zösségben a betegséget el­kapják egymástól. A szakem­berek megtették a szükséges intézkedéseket, melyeknek eredményeként sikerült a meg­betégedések számát csökken­teni. Míg 1965-ben a bölcsődé­ket látogató gyermekeknek átlagban évente 3,5 százalé­ka betegedett meg, ez a szám 1970-ben 2,97 százalékra csök­kent. A legtöbb megbetegedés 18 hónapos korig történik. Azok a betegségek, melyek ol­tással megelőzhetők, gyakor­latilag nem, vagy pedig csak igen kis számban fordulnak elő a bölcsődékben. Legtöbb gondot a légzőszervek víru­sos megbetegedései okozzák, mert ezek ellen az orvostu­domány még nem rendelke­zik tökéletes megelőző gyógy­szerrel. A BETEG GYERMEK nem látogathatja a bölcső­dét. Kaptunk olyan javasla­tokat, hogy rendezzünk be betegszobát vagy építessünk olyan óvodát, ahol a beteg gyermekeket gondoznák. Or­vosi szempontból nézve az ilyen javaslatok megvalósítá­sával csak a gyermekeknek ártanánk. Először is rendkí­vül költséges lenne egy ilyen bölcsőde, mert biztosítani kel­lene a kórházi feltételeket — orvosokat, berendezéseket —, másodszor pedig (ami az elő­zőnél is lényegesebb) előfor­dulnának olyan esetek, hogy egy félig gyógyult gyermek ismét visszaesne a betegség­be vagy „összeszedne" olyan betegséget, amely eddig nem sújtotta. Figyelembe kell ven­ni azt ls, hogy kisgyermekek­ről van szó, akiknek szüksé­gük van édesanyjuk ápolásá­ra. Éppen ezért leghelyesebb, ha a beteg gyermeket — a betegsége nem kíván kórházi kezelést — odahaza gyógyít­ják meg. CSALÁDI SZERETET A rendezett családi élet na­gyon jó hatással van a ser­dülő korban levő gyermekre. Fontos tényező a családi sze­retet, amely biztonságérzetet ad a gyermeknek. A későb­biek folyamán azonban rend­kívül jótékony hatással van a gyermekre a közösségi élet ls. Ehhez nyújtanak nagyon értékes segítséget a bölcső­dék és az óvodák. Ezek az in­tézmények kiegészítik a szü­lői szeretetet, és kielégítik a gyermek egyre táguló érdek­lődési körét. Éppen ezért mind a bölcsődékben, mind pedig az óvodákban fokozato­san javítani kell a nevelés és gondoskodás színvonalát, és ezt a tevékenységet a gyer­mek életkorához alkalmaz­kodva szükséges gyakorolni. A bölcsődék és óvodák alkal­mazottjainak lélektani és pe­dagógiai szempontból a hely­zet magaslatán kell állniuk. Ennek érdekében igen hasz­nos lenne, ha nemes versen­gés alakulna ki az óvodák és bölcsődék alkalmazottjai kö­zött. VAN HELY VAGY NINCS HELY? Ha megvizsgáljuk a kimuta­tásokat, érdekes és egyben elgondolkodtató számokkal találkozunk. Egyrészt vissza­esést tapasztalunk a bölcső­dék látogatásában, másrészt viszont 3 és fél ezer eddig el nem intézett igénylést talá­lunk. Főleg az új lakótelepe­ken nagy a zsúfoltság, míg azokban a bölcsődékben van hely, melyek távolabb esnek a szülők lakásától, mert se a szülőknek, se a gyermekek­nek nem előnyös, ha korán reggel nagy távolságról kell behozni a gyereket a bölcsö­débe. Túl korán kell ébreszte­ni a kicsit, és a reggeli ro­hanás egész napra rányomja a bélyegét szülőre és gyerek­re egyaránt. Ezek a családok igyekeznek gyermeküket vala­melyik közeli családtagnál vagy rokonnál elhelyezni. MEDDIG LEGYEN A GYERMEK BÖLCSÖDÉBEN? Erre a kérdésre aránylag egyszerű a válasz: míg nem ér el egy bizonyos korhatárt. Sajnos azonban a gyakorlat erre gyakran rácáfol. A prob­lémákat a szülőknek juttatott nagyobb állami anyagi segít­ség oldja meg, ugyanis felté­telezhető, hogy a meghosszab­bított anyasági szabadság idején sok gyermeket odaha­za nevel az édesanyja, és így további helyek szabadulnak fel a bölcsődékben. Ez meg­változtatja majd a bölcsődék kis lakóinak korösszetételét is. Főleg „idősebbek" kerül­nek ezekbe az intézmények­be. A bölcsődékkel és óvodák­kal kapcsolatos kérdések meg­oldása az eddiginél nagyobb figyelmet kíván, éppen ezért a választások előtti időszak­ban — amikor polgáraink a különféle problémákról be­szélnek — ezeket a kérdése­ket is meg kell tárgyalni a képviselőjelöltekkel. Hisszük azt, hogy a Szóljon hozzá — fórumát is kihasználják olva­sóink és értékes javaslatok­kal, észrevételekkel nyújta­nak segítséget a bölcsődék és óvodák munkájának további javításához.

Next

/
Thumbnails
Contents