Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-03 / 260. szám, szerda

Sokrétű munkát regeznek A CSEMADOK-szervezetek a választások előtt nemzeti bizottság hivatali he­lyiségeiben. A névjegyzékeket az illeté­kes helyi (városi) nemzeti bi­zottság állítja össze, mégpedig szavazókörzetenként. Köztársa­ságunk minden állampolgára szerepel rajtuk, aki a választás napjáig eléri 18. életévét, vá­lasztójoggal rendelkezik és a névjegyzék összeállítása idején az adott nemzeti bizottság te­rületén van az állandó lakhe­lye. Döntő fontosságú tehát a lakhely s ha e tekintetben vitás kérdések merülnek fel, akkor a számításba jövő két vagy több hnb-nek előzetesen kötelessége megegyeznie. Ez azért fontos, mivel min­denki csak egy választói név­jegyzéken szerepelhet. A válasz­tók névjegyzéke ugyanis olyan dokumentum, amely nemcsak lehetővé teszi a választójog gya­korlását (e névjegyzék alapján kapják meg a választók a sza­vazólapokat!), hanem egyben megakadályozza azt is, hogy bárki több ízben szavazhasson. Egyes esetekben a polgárok csak a választók névjegyzéké­nek összeállítása után szerzik meg vagy vesztik el a választó­jogot. Ezeket utólag kell fel­venni a névjegyzékre vagy tö­rölni abból. Tekintettel arra, hogy a no­vember 20—27-i választás álta­lános, vagyis egyidejűleg vá­lasztjuk az összes népképvisele­ti sz'crvet, a választók névjegy­zékei közösek. |g) tunk a göröngyös, de biztos úton. Az elvtársak és elvtárs­nők családtagjai is részt vet­tek a választási harcban. Ipolyságon történt... A Su­kerek Lajos házaspár Julika lá­nyukat és Lali fiukat kiskoruk­tól bevonták a pártmunkába. Ahova a csendőrség által fi­gyelt szülők nem mehettek el, oda a két értelmes gyereket küldték. Ezek vitték és hozták az üzeneteket, vagy az illegális irodalom csomagjait, amit Cseh­szlovákiából kellett átjuttatni a salgótarjáni bányászokhoz. Su­kerekék a város szélén laktak, így alkalmas hely volt a titkos határátlépésre. Sok elvtársat se­gítettek át, akik délről igye­keztek a Szovjetunióba, vagy Spanyolországba. Julika és Lali „biztosított", lesték a „tiszta helyzetet". Amit még el kell mondani ró­luk, az szintén egy régi válasz­táskor történt. Sukerek elvtár­sék szomszédságában lakott egy összetákolt autó tulajdono­sa. Fuvarozással kereste a ke­nyerét, és szimpatizált a kom­munistákkal. Azon a bizonyos napon az ipolysági agrárpárt járási székházából érkezett ha­za. Elmondta, hogy a „kocsi tömve van választási, agrárpárti újságokkal". A Sukerek házas­pár szeme összevillant. Egyre gondoltak: ezt az alkalmat ki lehet és ki is kell használni! Éjfél felé megindult az „ak­ció". A két gyerek bebújt az autóba és minden agrárújság közé bedugott egy kommunista röplapot. így jutottak el válasz­tási röplapjaink agrár pénzen, autón a falusi néphez. Az agrár korteseket nem akadályozta senki a „szórásban". Csak visz­szafelé jövet tudták meg a tur­pisságot. Tépték is a hajukat dühükben. A lelkes fiatalok öntevéke­nyen is működtek. Ipolyságon történt meg az, hogy valame­lyik diák szarvasmarha-fejet festett az egyik plakátra, és nagy betűkkel ráírta, hogy: „Marha vagyok — az urakra szavazok!" A szöveg érdes volt ugyan, de okulásra annál meg­felelőbb. Ostya nélküli gyógy­szer, az ingadozóknak! A burzsoá választások sike­rét sötét napok követték. Né­metországban tajtékzott a fasiz­mus. A tajték átcsapott hozzánk ls. Gajda, Hodzsa, Eszterházy és társaik Hitler „lovafarkába" kapaszkodtak. Hlinka páter pe­dig nem szégyellte az istenhá­zát felhasználni: a szószékről hirdette a fasiszta „tanokat". Azt hitték, hogy ha betiltják újságjainkat, ha elveszik tőlünk a gyülekezési szabadságot, ak­kor ezzel a fejünket is, kezün­ket is levágták. Pártunkat ak­kor még nem merték betiltani. A parlamentben ott voltak kép­Az agitációs központok mun­káját figyelve valóban nem ta­lálunk okot panaszra. Talán még egyetlen választási kam­pány idején sem találkoztunk olyan változatos, ötletes, szín­vonalas, céltudatos és sokol­dalú tevékenységgel az agitá­ciós központokban, mint ami­lyennek ezekben a napokban tanúi vagyunk. Az agitációs köz­pontok többsége igen rövid idő alatt a lakosság minden rétege számára vonzó lett. Az embe­rek érdeklődve jönnek a köz­pontba, s elégedetten távoz­nak. A műsorok, vitaestek, ta­lálkozók tartalmi vonatkozá­sain is meglátszik a céltudatos, elvszerü irányítás, ami a köz­pontok élén álló kommunisták jó munkáját dicséri. Egy agitációs központ tevé­kenységét huzamosabb ideig fi­gyelve látható, hogyan növeke­dik a rendezvények népszerű­sége. Míg az első napokban úgyszólván kizárólag a környé­ken közismert aktivistákat le­hetett látni a központ közelé­ben, majd a ráérős nyugdíjasok töltötték be a széksorokat, ma már a környék lakosságának legszélesebb rétegei járnak a központba, fiatalok, dolgozók, aszonyok. Persze, evés közben jön az étvágy. Az agitációs köz­pont vezetői is úgy vélekedtek, viselőink. Csak a szárnyaink megnyirbálásával próbálkoztak, de ez további harcra ösztön­zött. „Harc, az utcához való jo­gunkért" lett a jelszó, hiszen közeledett a tartományi válasz­tások Ideje. Indulni kellett, mert innét akartak „kibuktat­ni". Próbálkoztak, de tévedtek. A párt a választási időre en­gem a füleki járásba küldött. A füleki zománcgyár munkásai­val szót értettünk. Sztrájkba léptek magasabb órabérért, de a beadott írásos követelés szö­vegében benne volt: „És köve­teljük a sajtónk betiltásának megszüntetését, a gyülekezési szabadságot, az utcához való jogunkat!" Medvesaljának hívják a Fü­lek közelében levő, néhány köz­ségből álló vidéket. A dombok­tól nem látni át egyik faluból a másikba. — Népgyűlést kell tartani! — kaptuk az értesítést Bratislavából. S ml beadtuk a kérelmet: „Vasárnap Egyház­báston akartunk szólni a nép­hez". Tudtuk, hogy nem engedélye­zik. összedugtuk a fejünket: ha így nem, akkor úgy! Ogy, úgy! Illegális népgyűlést tartottunk. Vecseklőn. Két kilométernyire Egyházbásttól. Szájról szájra adták a hírt, mint a népdalt. El is jöttek a zománcgyári munká­sok és a kemény markú kőbá­nyászok. Asszonyaikkal, leá­nyaikkal, fiaikkal. Birtokba vettük az utcát. A szónok. Révész László elvtárs, Losoncról jött. (Néhány év múlva a leopoldovi börtönben halt meg.) Mintegy fél órát be­szélt. Aztán én is szót kértem. Bandur Gyula köbányász emelt fel a hatalmas gömbkőre, amelyről Révész László leszállt. És mondtam a magunkét: — Jogunk van az utcáinkhoz, amit mi építettünk, mi söprünk, ahol mi ültetjük a virágot, ahol mi öntözzük az életet. És jo­gunk van a nyomdagéphez, amit mi teremtettünk, az ólomhoz, hogy betű legyen belőle, ami a ml igazunkat hirdeti... Aztán szétszéledtünk. A foly­tatás? Engem Révésszel együtt Ajnácskőn letartóztattak. Az ottmaradt elvtársakat a csend­őrök szuronyszegezve kísérték be Egyházbástra, kihallgatásra. Mindegyiket külön zárták. Minket a rimaszombati bör­tönbe szállítottak, ahol később, a már régebben letartóztatott elvtársakkal együtt éhség­sztrájkba kezdtünk. Ide kívánkozik még, hogy a párt Richter Miska elvtársat küldte be hozzám a börtönbe, ahol az igazgató előtt közölte velem, hogy képviselőnek jelöl­tek a tartományi listán. A harcot később tovább foly­tattuk ... DÖMÖTÖR TERÉZ hogy a fiatalok körében min­den eddiginél nagyobb részvé­telt érnek él. A központnak sze­rencséje volt, a patronáló üzem történetesen a Mototechna ke* rületi vállalata. A központ előtt kis térségen „mini autó­szalont" rendeztek az ifjúsági találkozó napján, s kiállították az összes hazai piacon kapható gépkocsi- és motorkerékpár-tí­pust. A valóban jó ötlet nyo­mán csak úgy sereglettek a fia­talok, de a kevésbé fiatalok is az agitációs központ köré. Ami­kor még azt is megtudták, hogy este az először választó fiata­lok vitaestjén a Mototechna ve­zetői is ott lesznek, mihamar megtelt a központ nagyterme. A vitaesten színvonalas előadást hallottak a jelenlevők választá­si rendszerünk lényegéről, a vá­lasztási tudnivalókról, politi­kánk helyességéről, a szocialis­ta demokráciáról. És itt jön az a bizonyos „de" —: Közvetlenül az értékes elő­adás után a gépkocsiközlekedés fejlődéséről beszélt a Mototech­na igazgatóhelyettese, s azután következett csak a vita. Termé­szetes, hogy a rendezvényen sok olyan ember is részt vett, akik gépkocsi tulajdonosok és kapva kaptak az alkalmon, hogy közvetlenül beszélhetnek a Mototechna vezetőivel. A gép­Mindössze három hét választ el a választásoktól. MUiéi job­ban közeledik ez az időpont, an­nál inkább növekszik a társa­dalmi szervezetek, így a CSE­MADOK helyi szervezeteinek az aktivitása is. Jelenleg taggyű­léseken tanácskozzék meg a tagsággal a választások Jelen­tőségét és ismertetik a válasz­tási törvényt. Ezenkívül a leg­több helyi szervezet kultúrmű­sorral készül a választásokra. A CSEMADOK Központi Bizott­sága elnökségének felhívása alapján sok helyi szervezet a tagságnak a választásokon va­ló manifesztációs részvételét szervezi. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a CSEMADOK­szervezetekben a választási kampány során pezsgő kulturá­lis és politikai élet indult meg. így pl. az elmúlt napokban a le­vicei járásban több mint tíz helyen rendeztek taggyűlést a választásokkal kapcsolatban, melyek közül külön dicséretet érdemel a farnál (farnadi) he­lyi szervezet vezetőségének kezdeményezése, ahol a taggyű­lést a falu 20 éves fejlődését bemutató kiálítással kapcsolták össze. Követendő példa ez a többi helyi szervezet számá­ra is. Hasonló aktivitás tapasztal­ható a nitrai járás helyi szer­vezeteiben is, ahol különösen említésre méltó a koliňanyi (koloni), a žiranyi [zsérei), a klasovi (kalászi), a pohranicei (pogrányi) és felsőkirályi szer­vezetek aktivitása. A bezuncsl, a ladicei (lédeci és nyitracse­hi) helyi szervezetek a kulturá­lis rendezvények szervezése te­rületén érdemelnek elismerést. A košicei járásban a milhosti (migléci), a pederi (péderi), a Turnianska Nová Ves-1 (torna­újfalusi), tornai, a Moldava nad Bodvou-i (szepsi), a bužitkai (buzitai), a janíki (jánoki) he­lyi szervezetek tagsága és veze­tősége érdemel dicséretet, ahol a tagság vállalja a választási kampány biztosításával kapcso­latos apró szervező munkát i». Pl. a migléci, a péderi és a tor­kocsi és alkatrész árusítás, a gépkocsijavítás, a pótalkatrész­probléma közvetlen szenvedő alanyai olyan bírálat-zuhatagot zúdítottak a Mototechna képvi­selőire, hogy más itt már szó­hoz sem juthatott. Az első vá­lasztások előtt álló fiatalok, ha akartak volna is kérdezni egy és mást, a „motoros-vitába" sodródtak, és mivel itt otthono­san érezték magukat — abban is maradtak ... Külön-külön mindkét ötlet ki­váló: a motoros rendezvény és az ifjúsági találkozó is. Még egybekapcsolásuk is jő, elvég­re a motorizmus és a fiatalok közel állnak egymáshoz, s a gépkocsiközlekedés fejleszté­sén keresztül nagyszerűen meg lehet mutatni a fejlődésben megtett útunknak egy jelentős részét. A hiba ott történt, hogy a két témakör egybekapcsolá­sával a fontos, szükséges és az agitációs központ tevékenysé­gének lényegét képező válasz­tási tematika nemcsak a hát­térbe szorult, de teljesen elve­szett. Érdemes lett volna mind­két rendezvényt külön-külön megszervezni, vagy legalább a vitát elválasztani. Hiszen a mo­toros-vita is hasznos volt — a Mototechna vezetői legalább közvetlenül hallhatták, mi bánt­ja a motorosokat. De kár volt a remek választási előadást, amely igazán felkeltette az ér­deklődést, elnyomni a motoros vitával. (VILCSEK) naújfalusi helyi szervezetek tagr sága részt vett az agitációs köz­pontok szervezésében, díszíté­sében, Tornán a propagációs anyagok előkészítésében. Szep­sin faliújságot szerkeszienek a választásokat méltató cikkek­ből, továbbá Buzitkán és Janikon könyvkiállítást rendeztek, a CSEMADOK-tagok pedig állan­dó szolgálatot teljesítenek az agitációs központokban. Szép példákat említhetünk a Velký Krtíš-i (nagykürtösi) jár rásból, ahol alig találni agitá­ciós központot a magyarlakta falvakban, amely a CSEMADOK tagsága szervező munkájával ne venne részt annak tényke­désében. Hasonló munka folyik a tö^­bi járásban is. A Rimavská So­bota-i (rimaszombati) járásban a rimaszombati és a Rimavská Janovce-i (rimajánosi), de kü. lönösen a gömörújfalusi helyi szervezet érdemel elismerést, ahol a tagság manifesztációs részvételét szervezik. A komá­romi Járásban a nesvadyi (nasz­vadi), a kolárovo! (gútai) és Zlatná na Ostrove-i (aranyosi J helyi szervezetek tartottak vá­lasztási tematikával kapcsola­tos sikeres gyűléseket. Hasonló gyűlések zajlottak le a bratislavai járásban Senecen (Szencen) és Podunajské Bisku­picében (Pozsonypüspökin i. A tomaSoyol (féli) CSEMA )K­tánccsoport sikerrel szerepelt az NF által rendezett gyűlésen. Vrakúrián (VereknyénJ a helyi szervezet kultúrműsort készít a választási kampányra. E rövid áttekintés is azt iga­zolja, hogy a CSEMADOK tag­sága aktív munkával kíván be­kapcsolódni a választási kam­panyba, támogatja a párt és a Nemzeti Front programját. Ez az aktivitás minden bizonnyal fokozódni fog a választási kam­pány harmadik szakaszában, melynek eredményeként a CSE­MADOK egész tagsága egysége­sen adja majd le szavazatait a Nemzeti Front jelöltjeire és ar­ra a programra, melyet a párt tűzött elénk. VARGA JÄNOS, a CSEMADOK KB titkára Tevékeny agitációs központ A bratislavai rendőrség épületében három héttel ez­előtt nyílt meg az agitációs központ. Az ízlésesen feldí­szített helyiségben jelszó hirdeti: „A szocialista jövőt választjuk, a Nemzeti Front jelöltjeire szavazunk." A rend fiatal őrei, akik első ízben járulnak az urnák elé, az agitációs központ­ban rendezett kiállítás anya­gából megismerhetik, ho­gyan veszélyeztette Cseh­szlovákiát a fasiszta Német­ország, milyen hősi harcot vívtak a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosai, hogyan szabadította fel hazánkat a szovjet hadsereg, és hogyan építettük a szocializmust. A kiállítás anyagának egy ré­sze a rendőrök életével fog­lalkozik. Az alakulat tagjai Dktóber 16-án részletesen foglalkoztak a CSKP KB szeptemberi plénumán el­fogadott dokumentumokkal. A következő időszakban he­tenként két akcióval vesz­nek részt a választások elő­készítésében. (g—a) Kemény léptekkel a göröngyös, de biztos úton VÄLASZTÄSI EMLÉKEK A MÜLTLBÖL Nem lehet elkerülni az össze­hasonlítást a múlt és a jelen között. Az új generáció nem érzi már a megaláztatás tenger­nyi szégyenét. Csak könyvből olvassa, hagyományul kapja. A közelmúlt történelemmé, ér­dekes, értékes, harcos történe­lemmé válik. Az egyszerű em­ber elemi, de hatalmas akara­tával: megváltoztatni az ember­telen, elnyomó világot! Meleg otthont teremteni mindenkinek, aki dolgozik. A nemes cél sok szenvedésen keresztül, de meg­valósultl Mi, öreg harcosok örü­lünk, hogy ezt megélhettük. Most, hogy közelednek a vá­lasztások, kikívánkoznak a harcos napok emlékei. A mi éle­tünket nehézségek kísérték. Csehszlovákia Kommunista Pártja működését engedélyezték ugyan, de jogunk csak annyi volt, amennyit mindennapi küz­delemmel kiharcoltunk. Demok­rácia csak a gazdagoknak ter­mett. Bennünket a választások •idején üldöztek. Ha tehették, elkobozták plakátjainkat, röp­céduláinkat. Persze nagyon vi­gyáztunk, hogy eljussanak azokhoz, akiknek szóltak. Csen­gők voltak ezek az észhez. A gondolat és a cselekvés egysé­gére való felhívások: „Hogy tudja az eszed, mit csinál a kezed!" „Mert az vagy, amit cse­lekszel, tetteid bizonyítanak, nem a szavad'. Lenin szemében, ahogy ezt már sokan megírták, apró hun­cutkás szikrák ragyogtak: „Túl­járni az ellenség eszén — ki­fogni rajtuk!" A választások idején a ml szemünkben is ilyen tűz lobo­gott: Győznil... Minél több munkást, szegényparasztot, ér­telmiségit, mint például Major István, Fero Zupka, Steiner Gábor, Clementis és a többi hoz­zájuk hasonló képviselőt bejut­tatni a parlamentbe. Több kom­munista képviselő — több sza­vazat a dolgozók érdekében ... Nem engedtük elnyomni ma­gunkat. Hittünk a jövőben és ez a „mi hitünk" rendíthetetlen volt. Kemény léptekkel halad­VÁLASZTÁSI s z é I j e g y z e t A választók névjegyzéke A választási kampány jelen­legi szakaszában már minden­kinek módjában áll megismer­kedni a választók névjegyzéké­vel. Ezek a névjegyzékek az 5000 lakoson felüli nagyobb községekben, városokban vala­mennyi házban megtalálhatók, illetve a kisebb községekben közszemlére teszik ki őket a 1Ó ÖTLET, DE Felvételünkön a választásokkal kapcsolatban Nové Zámkyban (Érsekújvár) rendezett szeminárium hallgatóinak egy cso­portja.

Next

/
Thumbnails
Contents