Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-14 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

FBI: harminchatból egy Az Egyesült Államokban továbbra is növekszik a bűncselekmények száma, s csupán a növekedés üteme lassult le. Erről az irányzatról tanúskodik az FBI legújabb jelentése. 1970-ben 5,5 millió komoly bűncselekményt jelentettek az FBI-nak, 11 százalékkal többet, mint 1969 ben. Ai 1970-es növekedés némileg elmaradt az 1969. évi mögött, amikor a bűnözési arány 12 százalékkal, s lényegesen elmaradt az 1968. évitől, amikor 17 százalékkal nőtt. Az idei kilátások még valamivel jobbak. 1971 első három hónapjában „csak 6 százalékkal több bűncselekményt" jelentettek mint 1970 hasonló időszakában. „Igaz, hogy bizonyos biztatást meríthetünk ezekből az adatokból — jegyezte meg John N. Mitchell amerikai igazságügyminiszter —, a lényeg azonban mégis az, hogy a komoly bűncselekmények száma továbbra is emelkedett." Az 1960-tól 1970-ig eltelt tíz év alatt ugyanis a bűncselekmények száma majdnem megháromszorozódott. Mindezek következtében az amerikaiaknak napjainkban a következő veszélyekkel kell szembenézniük: Országos szinten minden 36 lakos közül egynek számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy valamiféle komoly bűncselekményt követnek ed ellene (gyilkosság, nemi erőszak, rablás, sülyos testi sértés, betörés, lopás). A nagyvárosban lakóknál a kilátások még kedvezőtlenebbek, 1:19-hez a kilátásuk arra, hogy ilyen bűncselekmény szenvedő alanyaivá válnak. Kedvezőbb a helyzete az elővárosok lakújának: 1:47-hez, és lényegesen jobb a vidéki területeken: 1:108-hoz. A bűnöző szempontjából viszont csak 1:5-höz a valószínűsége annak, hogy elfogják. 1970-ben a rendőrség valamennyi bűncselekménynek körülbelül 20 százalékát oldotta meg. Egy évtizeddel korábban, 1980-ban ez az arány még körülbelül 31 százalék volt. Az FBI szerint a következő tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy csökkent a megoldott bűncselekmények száma: bírósági döntésekkel korlátozták a rendőrség nyomozói lehetőségeit, és megnövekedett a rendőrség munkája a nem bűncselekmény jellegű ügyekben (tüntetések, rendzavarások, felvonulások). A bűncselekmények költségeiről a jelentés ezeket mondja: 1970-ben több mint kétmilliárd doilár értékű vagyontárgyat loptak el; a zsákmány 42 százalékát szerezték vissza. A jelentés arról is beszámol, hogy a tavalyi év folyamán a szövetségi bíróságok hatáskörébe tartozó 37 ezer letartóztatott 68 százaléka már korábban is volt letartóztatásban. Az 1965-ben szabadlábra helyezett 16 ezer bűnöző 83 százalékát 1969 végéig ismét letartóztatták. 1970-ben a FBI jelentése szerint 100 rendőrt öltek meg. Ez növekedést jelent az 1969. évi 86 rendőráldozathoz képest. Idén az első hét hőnap alatt 72 rendőr vesztette életét kötelességteljesítés közben. (U. S. NEWS WORLD REPORT) Milyen hibát követhetnek el a repülőgépszerelők? Rendkívül ritkán fordul elő, hogy a repülőgépek karbantartásában és ellátásában hibát követnek el. Ha végignézzük az utóbbi évek baleseteiről szóló jelentéseket, egyetlen olyan esetet sem találunk, amelynél az utasszállító repülőgép a repülőtéri földi személyzet gondatlansága következtében járt volna szerencsétlenül. A braunschweigi országos légiforgalmi hivatalban mindenesetre elismerik: nem minden repülőgép-szerencsétlenség okát lehet kideríteni, és ilyen esetekben természetesen valamelyik szerelő hibáját sem lehet kizártnak tartani. A hamburgi katasztrófa világosan megmutatta, hogy a repülőgép utasainak nemcsak a gép kapitányára és az irányító tisztekre kell életüket rábízniuk; rá vannak utalva a névtelen segítők egész seregének megbízhatóságára." A levegőben élvezett biztonságot már a földön „állítják elő". A repülőgép karbantartása azt jelenti: alkatrészeit olyan gyakran kell megvizsgálni, hogy javítására egyáltalában ne kerüljön sor. A karbantartási rendszer legalsó lépcsőfoka a repülőgép indulása előtti végső „startra kész" ellenőrzés, amely minden start előtt kötelező. A repülőgépet csaknem minden nap alá kell vetni egy alaposabb „I. számú működésellenőrzés"-nek („Flugbetriebskontrolle I." — FK I.); ezt az ellenőrzést - végre lehet hajtani bármely repülőtéren, ahol a gép éjszaka tartózkodik. Részletesebben ellenőrzik azután a szerelők a gépet az FK II. ellenőrzés során, amelyet a gép típusától függően minden 60—80 órai repülés után kell végrehajtani. A gépet ehhez az ellenőrzéshez mintegy 5 órára ki kell vonni a forgalomból. A szerelőknek egész kis könyvtár áll rendelkezésére, azokból a munkaalapokból, amelyekre úgyszólván minden egyes kézmozdulat fel van írva, és amelyek alapján a szerelőknek dolgozniuk kell. Az FK II. után, amely öszszesen 30—100 munkaórát vesz igénybe, az FK III. következik, mintegy 300 órai repülés után: a repülőgép állásideje ennél az ellenőrzésnél (ismét típustól függően) 8—12 óra, a szükséges munkaórák száma körülbelül 200. Ha a repülőgép 1000—1200 órát töltött a levegőben, a „bázisellenőrzés" következik: a gépet egy egész napra a szerelőcsarnokba gördítik, és 300—500 munkaóra ellenőrzés után nyilvánítják ismét startra késznek. A repülőgép-karbantartás legköltségesebb eseménye a két-három évi használat után előírt „alkatrész-karbantartás". Az időpont a levegőben töltött órák számától (8000—12 000) függ. Az „alkatrész-karbantartás" azt jelenti, hogy a repülőgépet részekre szedik szét. A szárnyak kivételével jóformán mindent leszerelnek: a borítólemezeket, a kormányt, a futóművet, a kabin berendezését. Ami máskor rejtve marad, most nyitva áll az ellenőrzés számára: kábelek, vezetékek, tankok. A szükséges munkaráfordítás: 25 ezer munkaóra. „Amikor a gép két-három hét után kikerül ebbő) az ellenőrzésből — mondják a Lufthansa szakemberei —, olyan, mintha úiiászületett volna". (FRANKFURTER ALLGEMEINE) Nixon legjobb barátja és tanácsadója Minél hatalmasabb egy ember, annál nagyobbak a problémái. Nehéz igazán jóbarátot és jó tanácsadót találnia. Richard Nixon amerikai elnöknek sikerült e problémát megoldani: jó barátra és jó tanácsadóra talált Henry Alfréd Kissinger személyében. Ki ez a férfi, aki 48 évvel ezelőtt a németországi Fürthben született, és akinek a Fehér Ház nyugati szárnyában van az irodáját Milyen képességekkel rendelkezik ez az ember, aki Nixon elnök különtanácsadója, s ezenkívül felelős az Egyesült Államok nemzetbiztonsági kérdéseiért? Milyen hatalma van ennek az embernek, aki Washingtonból hidat vert Pekingbe? Fürth ma mintegy 100 ezer lakosú iparváros. Itt tanítóskodott Henry Kissinger apja. Két fia közül az idősebbik, Heinz később Amerikába Henryre változtatta nevét. A Kissinger-család, hogy Németországban Hitler uralomra jutott, és napirenden volt a zsidóüldözés, 1938. szeptember 5-én kivándorolt Amerikába, és New Yorkban telepedett le. Heinz akkor 15 éves volt. Itt végezte el a középiskolát, könyvelő akart lenni. Erre azonban nem került sor. 1942-ben behívták katonának. A háború alatt Henry Kissinger továbbképző tanfolyamokat látogatott az egyetemen. Alexander Bolling tábornok tolmácsa lett, és amikor a szövetségesek bevonultak Németországba, Kissinger tagja volt annak a csoportnak, amely Hitler személyzetét és tisztjeit Berchtesgadenben kihallgatta. A háború után visszatérve az Egyesült Államokba, Kis' singer a Harward Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol summa cum laude avatták doktorrá. Több kormányhivatal tanácsadójaként működött, és már 1954-től publikálta politikai tanulmányait. Doktori munkája „A nagyhatalmi diplomácia", 1957ben könyvalakban is megjelent. Ebben a munkájában a Napóleon utáni kor törté nelmét elemzi. Szembetűnő csodálata az osztrák diplomata, Metternich iránt, valamint a brit államférfi. Castlereagh és a német Ottó Bismarck iránt. Ezek konzervatív államférfiak voltak, akik a forradalmi erőket százéves békévé változtatták. E tanulmánybani kifejtett politikai eszmék határozzák meg még ma is Kissinger gondolkodását, és észrevehetők Nixon politikai elképzeléseiben is. Henry Kissinger 1959-ben rendkívüli tanár lett, 1962ben pedig a Harward Egyetem Center for National Affairs {A nemzeti ügyek központja) tanszékének rendes tanára. Kissinger egyre nagyobb mértékben bekapcsolódott a politikai életbe. Első érintkezése Nixonnal egy levél volt. Az akkori alelnök 1957ben elismerő sorokat írt neki az „Atomfegyver és külpolitika" című könyvéről. Személyes találkozásukra azonban csak 1968-ban került sor. Kissinger ebben az időben barátja. Nelson Rockefeller pártján állott, aki sikertelenül harcolt az elnöki tisztség megszerzéséért. Azt beszélik, hogy Kissinger akkoriban elítélte Nixon jelölését, és azt jósolta, hogy Nixon vezetése alatt tönkremegy a nemzet. Kissinger soha sem számított arra, hogy — eltekintve néhány konzultációtól — valaha is Washingtonba hívják. Ekkor jött azonban a döntő telefonhívás a New York-i Pierre-szállóból, Nixon akkori főhadiszállásáról. Nixon és Kissinger három igen intenzív és beható találkozón megvitatta a külpolitikai kérdéseket. E hosszú megbeszélések után Nixon véleményt kért választási ellenfelétől, Rockefellertől, aki Kissingerről ragyogó bizonyítványt állított ki. Ennek döntő hatása volt: Nixon felajánlotta Kissingernek a különtanácsadói tisztet, főként a nemzetbiztonsági kérdésekben. Nixon és Kissinger között szokatlan kapcsolat fejlődött ki. Az elnök San Clemente-i nyári rezidenciáján órákon át beszélgettek. Kissinger úgy érezte magát, mint egykor, tanár korában. Előadásokat tartott az elnöknek Metternichről, Bismarckról, és arról: hogyan változtatta meg hatalmuk a világot. Nixon kedvelte ezeket az órákat. Közel három évi hivatali ideje alatt súlyos belpolitikai válságok rázkódtatták meg országát, de Kissinger befolyására külpolitikája mindig ugyanaz. A két férfi baráti kapcsolata Kissinger pekingi kiküldetésének titkos előkészületei folyamán érte el tetőpontját. Éjszakákon át vitattak meg minden részletet. Mérlegelték a Csou En-lajnak teendő javaslatokat. Teljes öt órán át tartott csupán annak a megnyitó nyilatkozatnak a megtanácskozása, amelyet Kissinger a kínai miniszterelnöknek tett. Azt is megtanácskozták, hogy Kissinger erősen szorítson kezet Csou En-lajjal, mivel a kínai államférfi soha sein bocsátotta meg, hogy Dulles 1954-ben nem volt hajlandó kezet fogni vqle. Az Egyesült Államokban sokan féltékenyek Kissinger politikai sikereire. Vannak azonban olyanok is, akik megvetik Nixont, és a megvetésnek egy része az elnök legszorosabb munkatársára is vonatkozik. Kissinger régi barátai elítélik Nixon vietnami politikáját. Különösen a diákok körében mutatkozik ez meg, zavargások formájában is. Kissinger minden eszközzel igyekszik fenntartani kapcsolatait a Harward Egyetemmel, mégis ma arról panaszkodik, hogy érzelmi alapon elutasítják őt. Mindezek a nehézségek azonban keveset ártanak Kissinger befolyásának. Nixon azt hirdeti, hogy megvalósítja a „béke nemzedékét". Ebben a törekvésében elsősorban Henry Kissinger tanácsaira hallgat. ÍQUICK) Kissinger Nixonnak magyaráz. Líra-varázsló Paduli dél-olaszországi falucskában él egy bizonyos Raffaele Luongo nevű ember. A kis község lakosai földhözragadt szegények, de Luongo ennek ellenére jómódban él. Az elrettentő tudatlanságban és szociális bizonytalanságban élő faluslak a szó szoros értelmében házába hordják a pénzt. Raffaele ugyanis varázs- és szerelmi itailokat árusít, álmot fejt és jövendöl. Recepteket is árul, amelyek segítségével a haragos szomszédot állítólag el lehet tenni láb alól. Egyik ilyen receptje például így hangzik: „Egy élő békának fogaddal szakítsd kl mind a négy lábát, és 21 napon át tedd ki a holdfényre. A maradványokat keverd össze a temető földjével, hamuval és olajjal, s egy vadonatúj agyagedényben-varázsszavakat mormolva forrald fel, majd a kotyvalékot öntsd rá s nemkívánatos személyre." Ugyancsak nem étvágygerjesztő az a bájital, amelyet a šarlatán azoknak az asszonyoknak kfnáil, akik be akarnak hálózni egy férfit. A nagy összegeket összeharácsoló „varázslók" művészete nemcsak a délvidék szegény lakossága körében érvényesül. A becslések szerint csupán Milánó és Róma között. 10 000 varázsló, vajákos és jós űzi sötét mesterségét. S valamenynyien megtalálják számításukat. „Százezrekre, sőt talán milliókra tehető azoknak a száma, akik jelenleg a nyomorúságból a varázslatba menekülnek, a valláson belül vagy azonkívül" — állapította meg a római „L'Europeo" című hetilap. Minden hájjal megkent menedzserek fáradoznak azon, hogy a babonával folytatott üzletet minél virágzóbbá tegyék. A bulvárlapok és a kétes hírű könyvkiadók szinte beileszug" gerálják a közvéleménybe azt, hogy inkább higgyenek a szellemeknek, mint az emberi tudásnak. Ez Igen kényelmes világnézet az uralkodó rendszer számára. Nem mentesek a babonától e világnézet pillérei sem: például „felvilágosult" kereszténydemokrata palitlkusok egymásnak adják a kilincset signora Argeliánál, a híres római jósnőnél, hogy megtudják, horoszkópjuk milyen esélyeket mutat további pályafutásukhoz, és igyekeznek a jósnőtől megtudni parlamenti esélyeiket ls. A Via Veneto egyik luxuslakosztályában lakó modern boszorkány pedig méltán dicsekedhet azzal: „Vannak oilyan nagyiparosok, akik ujjukat sem mozdítják addig, míg kl nem kérték a tanácsomat." (WOCHENPOST)