Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-03 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

NYOLCMILLIÓ TÉGLA ÉVENTE Jövő ilyenkor már üzemel a gyár A dombról olyan a kép, melyet látok, mint a makett: egyszerű, pontos. Távolabb a falu, Bory (Ne­mesbori), közelben meg az épülő téglagyár: falak, traverzek, kész csar­nokok, amott óriási ládákba csoma­golt gépek, emitt betonkeverő, és kö­rülötte emberek. Néhány jellemző adatot már meg­tudtam erről az építkezésről M u z s­1 a y József elvtárstól, az építkezés lés a leendő téglagyár közgazdászától. 17,9 millió koronába kerül az, hogy ide, a Szénégető-dűlőbe modern, gáz­fűtésű téglagyárat „varázsoljanak". Az AGROSTAV és nyolc szövetkezet összefogása nyomán jövő ilyenkor már megkezdi próbaüzemeltetését a gyár. 8 millió téglát fognak gyártani éven­te. Egy tégla önköltségi ára előrelát­hatólag 43—46 fillér lesz. Ebbe a né­hány adatba zsúfolódik, hogy a szov­jet gáz felhasználása és mintegy 2,5 millió korona értékű modern gépsor alkalmazása nyomán másfél esztendő múlva nem jelent majd különösebb problémát ezen a környéken sem a szövetkezetek számára az építés. Sőt, jut majd tégla máshová is, hisz a termelés negyven százalékát a szerző­dés értelmében állami építkezésekre küldik majd. Leereszkedem a dombról. Az épülő szárítócsarnok mellett járok. Olyan eunek a csarnoknak az alapja, mint­ha egy hatalmas fürdőmedence, mely­nek az aljára most éppen vashálót fektetnek. Valójában azonban a csar­nok alapzatának betonozásához készü­lődnek, vashuzalokat raknak le. Ma­gyar József ugyancsak szorgos­kodik. Felgyűrte ingujját. Napbarnf* tott homlokára ragadt néhány liaf" tincs. Nem vette észre, el se simította. — Jó napot! Két ujjal a sapkája felé legyintve fogadja a köszönést. Szemével végig­mér. — A központból jött? — Áh, nem. Csak az újságból. Biccent helyeslően, majd kíváncsi­on megkérdezi: — És mit ír? — Megírom, amit elmondanak ne­kem. Erre leül egy téglarakásra, és bele­fog az elbeszélésbe. Elmondja, hogy a múlt hónapban húsz munkanapot dolgozott, pontosabban 158 órát és közel kétezer koronát keresett. Nem szakmunkás, de ért az építéshez. Ha befejezik a gyárat, nem megy idegen­be, hanem a téglagyárban fog dol­gozni. Nem fél attól, hogy modern gépekkel kell majd dolgoznia, az épí­tést vezető mérnök már többször is lehetővé tette számára, hogy körül­nézzen, tanuljon, tapasztaljon a már működő téglagyárakban. — A vasasmunkához is ért? Lehorgasztja fejét. — Ha kell... Többet nem mond. A MUIMKASBECSÜLET próbálja megmenteni így. Nem a ma­gáét, hanem másokét. Ugyanis „ké­nyes kérdés" volt az előbbi: A vasas­munkához is ért? Kitűnik, hogy miért, Egy vállalat és nyolc szövetkezet építi • Problémák a mMataiilet körül • Gázfűtés, komplex gépesítés • Mindössze öten irányítják az építését ha odafigyelek Farkas Ernő mér­nök és az építést vezető mester, D o­bos József párbeszédére. — Hol vannak a vasasok? — Az Agrostav szerelőire gondol? — Azokra. — Nos, mérnök elvtárs, azok ha­zamentek. — Mikor? — Ma, pénteken délelőtt fél tizen­igykor. — Azért küldte őket vasasmunkára? — Mit tegyek, mérnök elvtárs? Összenézünk. Eszembe jut a régi, paraszti mondás: Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. Feljegyzem és me­gyek tovább. A szociális épület iro­dájában már bérfizetéshez készülőd­nek. Borítékozzák a pénzt. Két állan­dó kőműves, öt férfi segédmunkás, négy női segédmunkás fizetését. Be­lepillántok a kimutatásba. Keresem tekintetemmel, mennyit keresnek a nők. Meg is találom. Á négy név mel­lett ilyen számok sorakoznak: 1356, 1405, 1387, 1408. Furcsának találom, hogy ilyen ke­vés név szerepel a bérlistán. Mindösz­sze tizenhat. Köztük természetesen a mérnök, a közgazdász, a három hi­vatalnok neve. — Csak ennyien dolgoznak? Mosolyog a mérnök, és e,magya­rázza, hogy ez az állandó munkások létszáma, melyet hamarosan húszra­huszonötre emelnek. Amikorra üze­melni fog a gyár, negyvenöt-ötven dolgozója lesz. Két váltásban dolgoz­nak majd. Egyébként időnként a „rész­vénytársasági tagok", a szövetkezetek is küldenek munkásokat az építéshez. És brigádmunkásokat is szoktak fog­lalkoztatni. - , A GYÄR TÖRTÉNETE, mely ma még csak te: % kbe, tervraj­zokba foglalva található, mindent megmagyaráz. Négy évvel ezelőtt a fa­lubeli szövetkezet vezetőinek ötlött eszébe: „Értékesíteni" kellene a ha­tárban található agyagot, építsünk tég­lagyárat! Az AGROSTAV vállalattal együtt kidolgozták a tervet: 2 millió tégla gyártásához megfelelő üzemet létesítenek, mely mintegy 4,3 millió koronába kerül majd. Kapcsolatot te­remtettek a brnói téglagyártó üzem­mel. Módosították a tervet: 7,5 millió koronába kerül a felépítés. Ejhal Me­rész terv. Egy aránylag kicsiny és közepes gazdálkodó szövetkezet szá­mára. A gyárépítés ötletét mégsem vetették el. Űj fejezet .kezdődött, amikor mások is felfigyeltek az ötletre. Šárovce (Sá­ró) szövetkezetének elnöke, Ka j tár Ernő elvtárs kezdeményezte, hogy az építést társulási alapon kezdjék meg. De minél előbb! Felsorakoztak a vállalkozók: 100 részvényt alapí­tottak. Ebből 22 jutott az Agrostav vállalatra, a helybeli efsz-re 6. Majd a többiekre ilyen arányban: Plavé Vo­zokany (Fakóvezekény) 12 rész, Maié Šárovce (Kissáró) 10 rész, Veiké Šá- rovce (Nagysáró) 10 rész, Brhlovce (Borfő) 10 rész, Cankov (Csánk) 10 rész, Piáštovce (Palást) 10 rész, Vyš­kovce nad Ipfom (Ipolyvisk) 10 rész. Módosult a költségvetési terv is: 10,9 millió korona lett. Újabb fejezet a gyárépítés történe­tében: a geológusok megállapították, hogy a község határában olyan meny­nyiségű nyersanyag található, hogy akár 50 évre is fedezi a szükségletet, ha évente 8—10 millió darab téglát gyártanak. Miért ne? Ezt a kérdést a nemzet­gyűlés szakbizottságában tették fel. És szakszerű választ is adtak a kér­désre: a községet érinti a csehszlo­vák—szovjet gázvezeték. Az olcsó fü­tőenergia tehát a helyszínen található már. Építsenek modern, komplex mó­don gépesített, gázfűtésű, nagy ka­pacitású téglagyárat! Ha kell, segít az állam is. Ez a válasz 1969 tavaszán hangzott el. Jövő ilyenkor pedig már megkez­di üzemelését a téglagyár. MODERN GÉPEK Könnyű ezt mondani! Mindjárt hang­zik is az ellenvetés: „Gázfűtésű tég­lagyár számára még sohasem készí­tettünk gépeket." Farkas Ernő mér­nök több gépgyárban is ezt a választ kapta. Nézegetjük a tervrajzokat, ren­dezgetjük a megrendeléseket, és kitű­nik, hogy hol, hogyan fogadták az épülő téglagyár igényes, szokatian megrendeléseit. Prerovi Gépgyárak: kitűnő. A prés­ház számára idejében megkezdték a gépek gyártását. Betartották a határ­időket. Már küldik is a gépeket. Lučeneci (Losonci) Gépgyárak: ki­tűnő. Még sohasem gyártottak hővál­lós gázégető kamarát, de vállalkoztak a feladatra. Elkészítették. Határidő­ben szállították. DESTA Decin: elégtelen. Már 1969 óta ígérgetik a két rakodógép szál­lításit, de közben arra hivatkoznak, hogy ilyet még sohasem gyártottak. Közben persze jelentkezett egy olasz cég és egy bécsi vállalat. Csakhogy valutát kellene adni azokért a rako­dógépekért. Ugyancsak furcsán vi­selkedik ez a gyár a szállítószala­gokra vonatkozó megrendeiéssel kap­csolatosan, csak a jövő év utolsó ne­gyedében akarnak eleget tenni a meg­rendelésnek. — És egyébként? Erre a kérdésre így válaszol: — Rendben jönnek a gépek. Egyet­len gondunk a szállítás. Három teher­autónk volt. Egyet már sikerült any­nyira kihasználnunk a szállításnál, hogy tönkre is ment. Siket Imre és Nagy Zoltán sofőrnek elég sok a gond­ja. Tegnap majdnem az esti- órákban érkezett meg a forgódobos daráló. Két óra alatt kirakodtunk . . . Felpillantok a jegyzetelésből, mert feltűnően szakszerű magyarázatot ad a gépekről Farkas Ernő, az építést vezető mérnök. Ilyet például: — A forgódobos daráló olyan zúzó, mely az anyagot 2—3 milliméternyi nagyságúra darálja ... Forgó henge­rek között zúzódik az anyag és . Meg is kérdezem: — Csak nem gépészmérnöki kéop­sítése van? Megigazítja szemüvegét. — Nem. Csodálkozom. — Akkor mégis csak építész ... Erre felkacag. — Az sem. Egyszerűen csak mező­gazdasági mérnöki képesítésem van. Ogy volt, hogy szervezőnek küldtek ide, de láttam, hogy nem boldogulok, ha nem képzem magam ezekben a szakmában is. Tanulni pedig nem szé­gyen. Sőt, szükséges is, ha egyszer megbíztak a téglagyártással... A TÖBBIEK az építést vezető mester, Dobos Jó­zsef, meg a segédmunkásként dolgo­zó Magyar József, az asszonyok sem tanulták ki előre a szakmát, a tégla­gyártást, de meggyőződésük, hogy egy esztendő múlva nemcsak CDK­tlpusú lyukacsos téglát gyártanak majd, hanem ha kell, ha szükséges, többféle, másfajta építőanyagot is. — Még a rétek, a legelők lecsapo­lásához, szükséges alagcsöveket is — magyarázza Dobos József mester. Elhiszem. Nem kételkedem a sza­vukban, hisz számtalan építkezésen bebizonyították a dolgozók, hogy a gyár felépítése után a szükségletnek megfelelően megtanulják a szakmát is. Elhatározás, akarat' kérdése ez. Inkább arról kérdezősködöm, mi­lyen az élet az építkezésen, mit esz­nek, hol alszanak azok, akik nem helybeliek, milyenek az életkörülmé­nyek. Mindenki mond valamit, hisz már gyülekeznek a bérfizetéshez és a szociális épület vakolatlan fala tövé­ben kellemesen meleg az őszi napsü­tés, nem jelent különösebb megpró­báltatást egy kis ácsorgás azok szá­mára, akik megszokták, hogy a sza­bad ég alatt dolgozzanak. Mindenki mond valamit. És így kialakul a hely­zetkép: A szociális épület ebédlőjében na­ponta egyszer kapnak jutányos ároa meleg ételt. Jó, hisz a közeli Santovka (Szántó) fürdőhely étterméből hord­ják ide az .ebédet. Egyébként az a vé­leményük — nem tudom, igazuk van-a —, hogy egy üres krumplileves is többet ér, mint a szárazkoszt, vagyis a szalonna, és ezért esténként főznek maguknak. Azokkal a művelődési és szórakozási lehetőségekkel élnek, me­lyeket a falu nyújt. És természetesen rendszeresen olvasnak újságokat, hisz a PRÁCA és az Üj SZÚ példányszá­mait megrendelte számukra az építke­zés vezetősége. A szállás jó. Mosakod­ni, tisztálkodni is lehet bármikor. Ugyanakkor nagy-nagy reményke­déssel mondogatják: — Nézzen meg bennünket egy esz­tendő múlva, ha már téglát gyártunk. Akkorra egészen nagyszerű lesz itt. Még a gyárhoz vezető betonutat is megcsináljuk ekkorra! Nem kételkedem szavukban. És ami­kor a faltövéből a fizetések átvételé­hez szólítja őket a könyvelő. Magam is bizakodva indulok további utamra. Egy pillanatra még visszanézek. Olyan az épülő gyár képe, mint a makett: egyszerű és pontos. HAJDÜ ANDRÁS A zvolení járás Du­dince községének funkcionáriusai és lakosai jó munkát végeztek az elmfílt választási időszak­ban. A hatvanas években Dudince elhanyagolt köz­ség volt. Azóta a talu megszépült, iskolát építettek, szolgáltatásokat létesítettek stb. A Z-akció keretében 1969-ben országos viszonylatban, 1970­ben pedig szlová­kiai viszonylatban kerültek az első helyre. Ebben az évben a szövetke­zeti lakások előtt parkot létesített a lakosság. APRÓHIRDETÉS A I t á s • Knnsivezeiol azonnal lel veszünk. Jelentkezni lebet a ' • étkező címen: Dopra­stav n. p. závod 6. Bratisla­va, Pražská 315. OF-1045 A d i s v i t e I • FIAT 850 (ó állapotban eladó. Cim: Druga, BajC 130. 0-474 • Ú) Moszkvics eladó. Bau­mannová. Bratislava. Šte­fánikova 25'a. 0 464 • Eladó Velorex 250 inv. autó jó állapotban. Cfm a hirdetňirodábnn 0-479 Ismerkedés • 24/182 technikus szeret­ne megismerkedni hozzäil- lő leánnyal leiige: Házas­ság. 0-472 • 38 éves legényember megismerkedne hozzáillő leánnyal vagy asszonnyal házasság céjjáböl. Gyermek nem akadály. Jelige: Nem szeretnék csalödnL 0-460

Next

/
Thumbnails
Contents