Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-03 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

A kínai sebészet varázslatai A kínai orvostudomány Nyugaton a legtöbb ember számára sokáig a titokzatos­ságok és furcsaságok kiszá­míthatatlan kombinációjá­nak tűnt. A kínai sebészet alatt főleg a gyógynövé­nyekkel való gyógyítást, a modell segítsége általi diag­nózis megállapítást és aku­punktura alkalmazásának kü­lönös egzotikus keverékét értettek. (Akupunktura — a fájdalom csillapítására hasz­nai! többszázév'es módszer, melyet a beteg idegközpont­jába szúrt hosszô fémtűk se­gítségével érnek el.) A nemrég Pekingben és Wuiianiban járt amerikai és inas országokbeli turisták egy sor rendkívül érdekes orvosi beavatkozás szemta­núi voltak. Ezek megmutat­ták, hogy a kínai orvosok a hagyományos gyógyító mód­szereket sikeresen kötik egy­be az új technikával és így szinte hihetetlen eredmé­nyek elérésére képesek. A Pekingben járt amerikai tudósok — Arthur Gauston a Yale egyetemről és Ethan Sigrier, a Massachusettsi technikai intézetből — a pe­tefészken lévő ciszta eltávo­lításának bonyolult operáció­jánál voltak jelen. A páciens (középkorú asszony) a mű­tét teljes időtartama alatt eszméleténél volt. Az érzés­telenítést akupunktura segít­ségével hajtották végre, — ebben az esetben néhány fémtűt szúrtak a beteg csuk­lójába. Amikor a sebészek a szövet érzékenységét próbál­ták és felnyitották a has­hártyát, a beteg legkisebb nyomát sem mutatta a fájda­lomnak. Sőt megkérte az or­vosokat, hogy mutassák meg neki a kioperált cisztát, mely teniszlabda nagyságú volt. A tálcán fekvő cisztát a pá­ciens nagy érdeklődéssel szemlélte. Wuhamban a kanadai dip­lomaták előtt bemutatott műtét azonban ennél *s érde­kesebbnek bizonyult. A pá­ciens ez alkalommal is nő volt, akin nyílt szívoperációt hajtottak végre. Az érzéste­lenítés ez alkalommal is aku­punkturából állt, csakhogy most a tűket több helyre — a csuklóba és az alkarba szúrták. A beteg teljesen ma­gánál volt és nyugodtan fe­küdt, amikor a sebész késé­vel a mellkasába hatolt és szétfűrészelte néhány bordá­ját. Az egyik pillanatban az orvos teljesen kiemelte a szívet és azt kezében tartot­ta. A páciensnek a szempil­lája sem rezdült. Ellenkező­leg, a műtét alatt a mellette illó orvostól egy pohár na­rancsszörpöt kért. Galston és Signel az Egye­sült Államokba való vissza­térésük után néhány általá­nos kijelentést tett a kínai tudomány és orvostudomány jelenlegi helyzetéről. A két tudós legfontosabb következ­tetése volt, hogy a kínaiak sokkal jobban összpontosíta­nak az elméletre, mint a gyakorlatra. Signel a bakte­rológiai vírusok öröklődésé­nek szakembere megjegyez­te, hogy szinte az összes egyetemi munkacsoport szo­rosan együttműködik a me­zőgazdasági kommunákkal. Galston egy példát ismer­tetett, melyből kitűnik az ő szakágában — a növények fiziológiájában — használt módszer sikeressége. Itt Gibberellinről, a gombából nyert növényi hormonról volt szó, melyet az Egyesült Államokban a gabonatermés növelésére alkalmaznak. Amikor a kínai tudósok elő­ször jöttek rá, hogy a gibbe­rellin növeli az árpa termés­hozamát, nagy nehézséggel tisztították a gombákat és kí­sérleteket csak tiszta kristá­lyokkal végezték. A kommuna egyik munkása azonban rá­mutatott arra, hogy az a gomba, melyből a gibberel­lint nyerik, ugyanezt a célt tudja szolgálni, sőt ráadásul olcsóbb. Ez a munkás töb­bek között azt is javasolta, hogy a hormont csak az ár­pa elvirágzása után alkal­mazzák. A régi módszereket ugyan­ilyen intenzitással alkalmaz­zák az orvostudományban is, ahogy ezt az akupunktura segítségével végzett érzéste­lenítés is bizonyítja. Galston szerint, a gyógyszerészei­ben végzett kínai kutatómun­ka a hagyományos gyógynö­vények hatásának szigorú laboratóriumi körülmények alatti figyelésén alapszik. A gyárak mellett található kis gyógyszertárak is jól van­nak ellátva hagyományos és nyugati orvosságokkal. Mindkét amerikai tudós rámutatott arra, hogy Kíná­ban az akupunktura segítsé­gével emberemlékezet óta egy sor betegséget, pl. malá­riát, reumát, gyomorbajt és artritidát gyógyítottak. En­nek ellenére az akupunktu­rával végzett érzéstelenítés csaknem újdonság. „Mint Nyugaton mindenki, én is eléggé szkeptikusan álltam hozá az egész dologhoz". — mondotta Signel. „Ez azon­ban csak addig tartott, amíg saját szememmel is láttam olyan operációkat, ahol az érzéstelenítést kizárólag akupunkturával végezték. Ahogy azt én meg tudtam ál­lapítani, semmilyen más ér­zéstelenítő módszert nem alkalmaztak — a paciensek az egész idő alatt tudatuk­nál voltak. Es elégedettek is voltak." INEWSWEEKJ Vadnyugati állapotok az NSZK légiterében polgári sugárhajtású gépek közlekednek. E légitérben az utasszállító gépek pilótái minden pillanatban el le­hetnek készülve arra, hogy katonai repülőgéppel talál­ják magukat szemben. Hisz az NSZK katonai gé­pei, az amerikai és a brit ka­tonai gépek egyaránt „össze­vissza" repülnek anélkül, hogy a polgári ellenőrző köz­pontoknak bejelenthetnék útvonalukat. Az egyik amerikai utas­szállító kapitánya kijelen­tette: „A Németország felet­ti légítérben tisztára vadnyu­gati állapotok uralkodnak". A polgári légiforgalom irá­nyítói mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák a bal­eseteket. A frankfurti köz­pont saját eszközeiből még egy piros figyelmeztető lámpát is vásárolt, amely az ellenőrző központban kigyul­lad, mihelyt Heidelberg lé­giterét az erős katonai légi­forgalom miatt a polgári gé­pek számára le kell zárni. Az NSZK közlekedésügyi nisztériuma most a légi köz­lekedés ellenőrzésének meg­javítását és drága készülé­kek beszerzését tervezi, de míg ez bekövetkezik, évek telnek el. Hosszú évek, pedig minden egyes napon ember­életek forognak veszélyben a légi közlekedésben uralko­dó káosz miatt. (QUICK) A NAPSÜTÉS KÖZTÁRSASÁGA Ötvenesztendős az Adzsár autonóm köztársaság, Grúziának ez a festői szépségű része. A török határ közvetlen közelé­ben van: a déli fekvése adja, hdgy az évnek szinte minden napján süt itt a nap, érleli a citrom- és narancsligetek gyü­mölcseit. Batumi, a köztársaság székhelye, egyben kapu is a nagyvilágra: forgalmas fekete-tengeri kikötő. A hajók ra­kományát legtöbbször a teafeldolgozó gyárak szolgáltatják: 14 működik ezekből az autonóm köztársaságban. IOGONYOK1 # 1971. június 21: Frank­furt és Luxembur között 6 ezer méteres magasságban hirtelen egy brit „B—66"-os bombázó húzott el egy utas­szállító repülőgép alatt. A kapitány szerint oly közel került a két gép egymáshoz, hogy „a legrosszabbtól kel­let félni." % 1970. február 26: Frank­furt légiterében egy Phan­tom vadászgép néhány mé­terrel siklott el egy Boeing 727-es utasszállító mellett. Ez csak néhány példa ar­ra, mi játszódik le naponta Nyugať-Németország légite­rőben. Nem kell különösebb fantázia annak elképzelé­séhez,, hogy ilyen körülmé­nyek között könnyen kataszt­rófa következhet be. De hogyan lehetséges ez? A Német Szövetségi Köz­társaság fölött* a polgári légi forgalmat a Szövetségi Légi­forgalmi Hivatal ellenőrzi. A repülőgép-irányítók radar, valamint rádió útján az utas­szállító gépeket pontosan az előírt légi utakon irányítják céljuk felé. Ezek az irányí­tók gondoskodnak arról, hogy a repülőgépek között megfelelő távolság legyen. Ez eléggé nehéz feladat, hisz a légi utakon olyan forgalom van, mint az autó­sztrádákon. A polgári repülőgépeken kívül azonban a Német Szö­vetségi Köztársaság légite­rében nyüzsögnek. A NATO­állam légierőinek katonai gépei is. Ezek a repülőgépek saját szabályaikhoz igazodnak és saját légi irányító központ­juk van. Azt tesznek, amit akarnak, és a polgári ható­ságokat még térképeikbe se hagyják belepillantani. Ez azután azt eredményezi, hogy a polgári és a katonai légi közlekedés nincs összehan­golva. Legrosszabb a helyzet 7500 méter magasságban, ahol a Pillanatok műve volt csu­pán: egy Phantom vadász­gép összeütközött egy su­gárhajtású utasszállító repü­lőgéppel. Égő fáklyaként zu­hant a földre a két repülő­gép. A Phantom pilótája ka­tapulttal megmenekült. Az utasszállító gép 49 utasa kö­zül azonban egy sem maradt életben. Ez a katasztrófa 1971. jú­nius 7-én történt az Egyesült Államokban, Los Angelestől északkeletre. Minden pillanatban hason­ló szerencsétlenség követ­kezhet be a Német Szövetsé­gi Köztársaság területe felett is. Szinte csodával határos, hogy az NSZK fölött még nem fordult elő súlyos repü­lőgép-összeütközés, hisz tel­jes káosz van a légiterében. A légi forgalom rohamos növekedése következtében ma már senki sem szavatol­hatja az utasok biztonságát Csupán 1970-ben 282 olyan esetet jelentettek, amikor a repülőgépek majdnem össze­ütköztek. Ezek legtöbb eset­ben katonai gépek voltak. A Német Szövetségi Köz­társaság 11 nagy repülőte­réről 1970-ben 238 440 alka­lommal szálltak fel utasszál­lító repülőgépek. Ezek a gé­pek 35 millió utast szállí­tottak: nyaralókat és keres­kedelmi utazókat, férfiakat, nőket és gyermekeket. Az utas rendszerint ké­nyelmesen ül a székében whiskyt rendel a légi kisasz­szonytól vagy pedig nyugod­tan olvassa újságját. Azt hi­szi, hogy biztonsága érdeké­ben mindent megtettek. Az utasok közül jóformán senki sem sejti, gyakran milyen halálos veszélyben forog. Nézzünk csak néhány példát: # 1971. június 22: Frank­furttól északra egy sugár­hajtású vadászgép hajszál hí­ján összeütközött a Lufthan­sa Boeing 737-es gépével. Az utasszállító pilótája elmond­ta: „Alig 10 méter választott el bennünket egymástól. Éreztem a légnyomást a pi­lótafülkében, amikor a va­dászgép elhúzott mellet­tünk". A német repülőgép irányítók radar és rádió segítségével igyekez­nek némi rendet teremteni a káoszban. Az utasszállító gépek pilótáinak lidércálma: a felhőkből hirte len NATO-vadászgép bukkan elő, és alig néhány méterrel húz el mellette. Az óriási sebességgel közlekedő gépek'bármelyik pilla­natban összeütközhetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents