Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-03 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

mindenről D R íTta JU Füstbe ment milliók A múlt év szeptemberében a Károly Egyetem Orvostu­dományi Kara képviselői Hradec Královén a keleti­csehországi kerület egész­ségügyi szervezete rendezte ülésén foglalkozott a do­hányzás egészségügyi, nem­zetgazdasági és néhány tár­sadalmi vonatkozásával. A kerület kórházi és tudomá­nyos szervei már huzamo­sabb ideje foglalkoznak a dohányzás káros hatásaival. E tudományos konferencián igen figyelemre méltó meg­állapításokat ismertettek. Az egyik felmérés szerint 2500 felnőtt személynek — 1400 férfi és 1100 nő- a 80 százaléka volt dohányos. Ál­talában a dohányzóknál 18­szor gyakrabban fordul elő tüdőrákos megbetegedés. FriC magántanár 40 sze­mélyt vizsgált meg első in­farktus után s úgy találta, hogy közülük 85 százalék dohányzott. Ezeknek átlag cigarettafogyasztása napi 21 darab. A dohányterméket hazánk nyolc gyárában állítják elő 138 milliónyi költséggel. A gyárak tatarozása és gépe­sítése évente 108 millió ko­ronába kerül. Dohánnyal be­vetett jó termőföldünk 6447 hektárt tesz ki. Ekkora föld­területen 225 645 métermá­zsa búzát termelhetnénk. A cigaretta előállításához nagy mennyiségű papiros is szük­séges. Például csak a szlo­vákiai gyárakban ez 390 tonnát tett ki 1969-ben. Eb­ből hazai gyártmány 220 tonna, a többi behozatal. A köztársaságban a dohányter­mékek előállítására 4026 dolgozót alkalmaznak. A do­hányárudákban 2456 sze mélyt foglalkoztatnak. Köz­társaságunkban minden fő­re, még a csecsemőkre is, évi 300—600 korona jut a dohányszükséglet fedezésé­re. Van azonban a fentieknél még egyéb káros hatása is a dohányzásnak. Ez pedig az a fertőzés, amellyel a do­hányzók a nem dohányzó­kat rontják meg. Ez megy végbe a tapintatlan szülők családi otthonában is. De egyebütt is. Ma a vonat a munkásemberek második otthona. Helyes intézkedés volt, amikor kijelölték a do­hányzó és nem dohányzó ko­csikat. Ezzel a probléma megoldódott volna . .. Csak­hogy a nem dohányzók hiá­ba szállnak nem dohányzó kocsiba, mert a tilalmat sok esetben egyszerűen nem tartják be. Ideje volna, hogy a vasút erélyesen járna al ezen a téren. Aki vét a tila­lom ellen, ezt nem figyel­meztetni hanem azonnal pénzbirsággal kell sújtani, mert különben vonatjainkon soha sem lesz rend. MOHR GEDEON Vadállományunk védelme mindannyiunk ügye A világrészeket és orszá­gokat egykor pusztító járvány­betegségek veszélye a jól meg­szervezett egészségügyi intéz­kedések következtében már nem fenyegeti a civilizált em­beriséget. Mint a társadalom­nak, az állatvilágnak is meg vannak a maga ..egészségügyi dolgozói", amelyek eltávolítják a betegség forrását és így meg gátolják továbbterjedésüket. A különféle vadbetegségek (kokcidiózis, tularémia, brucel­lózia, mixomatózia) sokszor nagy veszélyt jelentenek, mert fertőző jellegük révén átterjed­nek az emberre is. E veszélyes betegségek lefolyását éppen a tisztogató munkát végző álla­tok fojtják el még csírájában. Ilyenek a prémes ragadozók, róka, farkas, hiúz) és még tö kéletesebb beavatkozással a szárnyas ragadozómadarak (sasok, ölyvök, sólymok). A szárnyas ragadozók leg­jellegzetesebb képviselője a szirti sas (orol skalný Quila ohrysaetos). Bár a szirti sast a vadászirodalom a kártékony va dak közé sornija, csekély szá­ma miatt kártékonysága ele nyésző. Már régebben bebizn nyosodott, hogy a szirti sas, valamint a többi sas és só lyomfélék évente tömérdek rágcsálót pusztítanak el. Hogy a rágcsálók milyen károkat okoznak a mezőgazdaságban, azt nem kell hosszan vitatni. Ne legyünk elfogultak a na gyobb részben hasznosnak mnndott szárnyas ragadozók kai szemben se. Állíthatjuk, hogy túlzott: elszaporodásuk ugyancsak kárns kimenetelő lehel bizonyos területen. Ilyen eset történt 19B9 telén. Nyugat Szlovákia déli vadászterületein, ahol nagyméretben elszaporo dott a gatyásölyv (myšiak se verský—Buteo lapogus). Bár ez a ragadozó madár 70 százalék ban hasznos. A túlszaporodott gatyásölyv állomány megtize delte a tél folyamán amúgyis legyengült fácán- és fogolyállo mányt. Hyen esetben indokolt a céltudatos beavatkozás, a ra gadozó madarak irtása. Vi szont ilyen akciókra felfigyel­nek a „légpuskás" gyerekek is, és nagy lelkesedéssel kiírta nának minden vadat. Éppen ezt keli megakadálynzni, mert az irányitás nélküli, barbár mii dun végzett vadirtás nem ve zetbet a kívánt eredmények­hez. Ismert tény. hogy Cseh­szlovákia vadállományának színvonala és sokrétűsége elő kelő helyet foglal el Európa szerte. Egy-egy vadfaj kipusz tuiasa nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értékcsökkenést is je­lentene. Erre hivatottak vadas­kertjeink. vadrezervátumaink, hogy a csökkent létszámú vad­fajukat megóvják a kipusztulás tűi. A külterjes vadgazdálkodás­ban a vadás/.gazda áttekintése a vadászterület vadjainak egészségi állapotáról csökken­tett a zárttéri neveléssel szem­ben. így a selejtező kilövés sem százszázalékos. Mindig maradnak vissza elöregedett, betegségeket terjesztő egyedek, amelyek nem menekülnek el az éleslátású, gyorsreptü ra­gadozó madarak elől. A zsák mánytii ejtett dögöt felemész tik és ily módon lokalizálják a betegség továbbterjesztését. Állíthatjuk, hogy ilyen ér­telemben nem kártevők köröz­nek az ég kékjében, hanein „tollas köpenyű szanitárok". MONCZ LÁSZLÓ Vízi tyúk A rožňavai járásban min­den mindenütt megtalálható, s egyike a leggyakoribb vízi, mocsári madarainknak. A darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Ral­lidae) családjába tartozó madárnem a vízi tyúk (Gal­linula chloropus L.) régies nevén zöldlábú hóda. 33 cm nagyságú, tehát ki­csit nagyobb a fogolynál. Ez a rejtett életű madarunk nem olyan feltűnő, mint a szárcsa, lábai, különösen uj­jai sokkal hosszabbak. Az öregek feje, nyaka és alsó teste szürkésfekete, a testoldalukon nagy, husszú­kás fehér foltok vannak. Az alsó farkfedők közül a há­tulsők fehérek, az elülsők olyanok, mint az alsó test. A dolmány, a hát, a far­csík és a felső szárnyfedők olajbarnák. Az evező- és kop­mányzőtollak feketésbarnák, az első evező külső zászló ján keskeny, fehét gsík va í. A fiatalok felső teste bar­na, alső teste piszkosfehér amely szín a begytájékon ha­tározott szürkébe megy át. Az öregek csőre és homlok­pajzsa vörös, a csőr vége élénksárga (ősszel tom­pább). A láb zöld, a csüd és a lábszár tollatlan része elől sárgás, az utóbbin a tollak kezdeténél narancsvörös gyűrű látható. A szivárvány­hártya kráminpiros (nyáron) vagy vörösbarna (télen). A fiatalok csőre és homlokpaj­zsa zöldesbarna, lába olaj­zöld, a lábszár gyűrűje sár­gás. A szivárványhártya szür­késbarna. A pelyhesek fe­keték, a fej ritkás pehely­tollazatán keresztültűnik a bőr kék és piros színe. Cső­re élénkpiros, a felső káva hegye közelében fehér du­dorral, a láb fekete, a szi­várványhártya sötétbarna. Vlzlnövényzettel benőtt vagy legalább szegélyezett kisebb-nagyobb tavakon, ha­lastavakon, lassú folyású vi­zek mocsaras szegélyében mindenütt megtalálhatjuk. Költöző madár, amely a te­let Afrikában tölti. Március végén vagy április elején ér­kezik és szeptember végén vagy októberben távozik el. Nádból, gyékényből, sás­ból és egyéb vízinövényből épített fészkét leginkább sű­rű és magas vízinövényzet közé rakja; a száraz levelet használja fészekhalomnak. Ritkábban vízben álló fűz­bokrokon is fészkel. Első fé­szekalját, amely 7—10 tojás­ból áll, május végén vagy június elején rakja le. A to­jások alapszíne leggyakrab­ban barnássárga, néha zöldes vagy fehéresszürke. Mindkét ivar kotlik; a kotlási idő 19 —22 nap. A fiókok 2—3 na­pig maradnak a fészekben, háromhetis korukban már maguk táplálkoznak, de csak öthetes korukban lesz­nek egészen függetlenek az öregektől, repülni pedig csak hat-héthetes korukban tudnak. Az öregek július­ban másodszor költenek. Táplálékuk részben növé­nyi, részben állati. Mag­vakkal, fiatal hajtásokkal, vízi-rovarokkal, férgekkel és csigákkal élnek. A vízityúk szereti a jól koszorúzott tóságot, mely­nek szélein tanyázik. Igen ügyesen kúszik fel a nádra és szépen, gyorsan úszik, noha úszóhártyája nincsen, még bukik is és hosszan ki­tart a víz alatt. Ha üldözik, lebukik és csak néha üti KI éppen csak csőrét a vlz színe fölé, hogy lélegzetet vehessen. Nagyokat lépve, de szaporán fut és boldogul még a vízitök levelein, a hínáron és úszó gazon is, mert hosszú lábujja megóv­ja a beszakadástól és leme­rüléstől. Nagyon kedves, ahol nyugton hagyják, bizal. mas madár is és nagy ékes­sége a tóságnak. Futás és úszás közbea egyet billent fejével. Ked­ves látvány, amikor a vízi­tyúk először vezeti ki dió­nagyságú, bársonyfekete csirkéit a vízre. Inkább hasznos madár. Minden védelmet megérde­mel. R. T. Aranyos A rožňavai járás magasabb hegyei virágos gyepszőnyegei­nek egyik díszítő eleme a ró­zsafélék (Rosaceae) családjá­ba tartozó aranyos pimpő (Po­tentilla aurea L.) Júniustól szeptemberig virít. 1—3 cm magas. Gyöktörzse vízszintes vagy ferde. Szára felemelkedő, kevés virágú, rá­simuló szőrű, szárlevelei hósz­ín szúkásak. Tőlevelei ujjasan összetettek, többnyire öt-, rit­j kán héttagúak, levélkéi hosszú­; kás visszás — tojásdadalakúak, t vagy keskeny ékvisszás tojás­dadok, többnyire csak a fe­r lükben, vagy az egyharmaduk­| ban élesen fogasak, a szélén | és az alján az ereken fénye­' sen ezüstösen selyemszőrűek. A virágok 5 tagúak, a párta­szirmok aranysárgák, az alap­it jukon narancssárgák. A bibe szálak kicsinyek, csúcsuk felé kissé bnnkósan vastagodők, le hullok. A termés kék, fino j mabban ráncos, kopasz, csak [ a vacok többé-kevésbé szőrös. ; A vacok éréskor is száraz. Ĺ kicsiny marad, a csészétől el I nem válik. Csészelevél 10 ere |{ közül az 5 külső többnyire ki­' sebb (néha ár alakú) és az ^ úgynevezett külső csészét al­* kotja. Évelő növény. . R. T. Filatelia Légiposta Távoli országokban álta­lában légipostával küldjük leveleinket. Az erre a cél­ra készült, előnyomással ellátott „Par avion — Le­tadlern" feliratú borítékok leheletfinom papírból ké­szültek. Az ilyen légiposta­borítékot először a máso­dik világháború alatt hasz­náltak. Első ízben csak a tábori posták ismerték fel a levélküldés s módjának elő. nyeit (a katonák díjmen­tesen vehették igénybe ezt a tábori légipostát), de hamarosan bevezették a ci­vil légiforgalmi posták is. A légiposta-boríték (aero­gram) nem más, mint egy kis Ív papír, amelyet a szöveg megírása után borí­ték formájában összehajt, va leragaszthatunk. Cseh­szlovákia 1959-ben adta ki első aerogramját. 1971 ele­jén a légiposta-boríték cím­oldalán levő bélyeget fe­lülnyomással új névérték­kel látták el (3,60 Kčs). A bélyeggyűjtők közül sokan kedvelik a légiposta-borí­tékokat. Egyes országok képes légiposta-borítékokat is kiadnak. Nagyon érde­kesek pl. az új afrikai ál­lamokban kiadott eredeti aerogramok. fs) Ezermester A többgyermekes családokban még tágasabb lakás esetén is komoly gondot jelent a gyermekek hálószoba kérdésének megoldása. Azt ajánljuk olvasóinknak, hogy a lakás ún. „félszobáját" rendezzék be hálófülkének. Itt természetesen emeletes ágyra van szükség, hogy a helyet célszerűen kihasználhassuk. A vázlatunkon be­mutatott, egyszerű szerkezetű emeletes ágyat ügyes bar­kácsolók maguk is elkészíthetik. Az emeletes ágy tar­tószerkezete félcollos acélcső. A fekvőrészek deszka­lapra helyezett habszivacs matracok, tetszés szerinti kretonhuzattal bevonva. Az alsó fekHely alatt levő ágy­neműtartó váza vékonyabb lécekből készül és farost­lemezzel vagy műanyag lemezzel vonjuk be. A farost­lemezt olajfestékkel vagy celox-szal befesthetjük, — Az alsó ábrán bemutatjuk a létra rögzítésének módját. Az egész egy vascsődarabból és lapos vasból hegesztett bilincs, 4 facsavarral rögzítve. Ebbe csatlakozik bele a létra tartóvasa. — Nagyobb szobába szükség esetén két ilyen emeletes ágyat is készíthetünk, s így ezzel 4 sze­mély (főképp gyermek) kényelmes fekhelyét biztosítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents