Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-31 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

/ E az angolok nem voltak hajlandók elismerni. 1918-tól 1921-ig kegyetlen háború folyt az írek és a brit csapatok között. ' Ekkor jött létre az ír köztársasági hadsereg (IRA), amely azóta több változáson keresztül menve szélsőséges. anarchista, nacionalista szervezetté vált. A brit kormány végtil 1921-ben beleegyezett abba, hogy a sziget déli és középső részén fekvő 26 grófság teljes önkormányzatot kapjon, míg a hat grófságból álló Ulster maga dönthetett, csatlakozik-e az ír szabad államhoz vagy sem. Mivel itt a lakosság kétharmad részének a protestáns vallású, jövevény, angol és skót telepesek utódai alkották, ők hallani sem akartak az Egyesült Királyságtól való elszakadásról. Ulster az 1921-es szerződés szerint saját autonóm parlamentet kapott és a tartomány belügyeiért felelős kormányt választhatott. Ezzel megkezdődött az észak-írországi katolikus kisebbség tragédiája. A hatalom átvétele után" a protestánsok fő feladatukat az írek fékentartásában látták. Eltörölték az arányos képviseleti rendszert, bevezették a vagyonhoz és háztulajdonhoz kötött szavazati jogot, a választókerületeket úgy alakították, hogy mindenhol biztosítva legyen a protestáns-unionista többség. Ezek az intézkedések 50 éven keresztül biztosították a protestáns-unionista párt korlát lan uralmát a katolikus ír kisebbség fölött. A protestáns uralmat védő titkos társaság, az Orániai Rend kivételes jogokat élvezett, az Ír kisebbség ellen több különleges erőszakszervezetet hoztak létre és elfoggadták a rendkívüli felhatalmazásról szóló törvényt, amely lehetővé tette a köztársasági érzelmű 1T hazafiak vádemelés és bírósági eljárás nélküli internálását. S ha ehhez még figyelembe vesszük a katolikusok ellen intézményesített diszkriminációt a munkavállalásnál, lakás- vagy házikiutalásnál, érthető a jogfosztott és kisemmizett ír kisebbség elégedetlensege és elkeseredése. Az 1968 őszén kibontakozott polgárjogi mozgalom elsősorban az ír katolikus kisebbség teljes jogegyenlőségének a kivívását tartotta szem előtt, Ulsternek az Egyesült Királysághoz tartozása alapján. A polgárjogokat követő békés tüntetők menetelt rendszerint brutálisan szétverték, míg végül 1969 augusztusában bekövetkezett a londonderryi Bogside nevű katolikus negyed könnygázostroma és a belfasti katolikusellenes pogromhullám. Az akkori Wilson-kormány látva a robbanékony helyzetet, brit katonaságot küldött Észak-Írországba, amelyet akkor az Ír A brit Katonák bárkit és bármikor önkényesén é» gyakran durván ellenőrizhetnek, vagy letartóztathatnak. szak-Írországban szinte napirenden vannak a terrorcselekmények, közés lakóépületek dőlnek romba, a zabolátlanul tomboló, nyers erőszak egyre töub áldozatot követel. Az 1968-ban megkezdődött zavargások a legkisebb mértékben sem látszanak csillapodni, sőt még hevesebben egészen új, elfajult formákban (bombamerényiét, tűzharc stb.

j jelentkeznek. és az észak-írországi közélet állandó kísérő jelenségeivé váltak. Mi az oka az észak-írországi vérengzéseknek? Hivatalos brit verzió szerint lényegében vallásháborúról van szó — a katolikus kisebbség, mely az 1,5 millió lakos 35 százalékát képezi, — harcol a protestáns többséguralom ellen. A vallásháborúknak már a középkorban is mélyebb gyökerei voltak: szociális, gazdasági nemzeti stb. És mi sem nyilvánvalóbb, hogy Észak-Írországban sem csupán felekezeti ellentétekről van szó. Az események mozgatórúgóit az ír kérdésnek az 50 évvel ezelőtti angol, imperialista módon történt, gyarmati célokat követő megoldásában kell keresni. Az ír köztársaságiak 1916-ban felkelést robbantottak ki a brit gyarmatosítók ellen, melyet a brit túlerő levert és vezetőit kivégeztette. A felkelők kikiáltották a független ír Köztársaságot. (Az I

r Köztársaság függetlenségét 1948-han nyerte el.) Az 1918-as választásokon a köztársaságiak elsöprő győzelmet arattak, és utána az ír Köztársaság kormányzó testületévé nyilvánították magukat, amit természetesen lakosság örömmel fogadott, mint olyan erőt. mely megvédj a protestáns szélsőségesek túlkapásaitól és elősegíti a katolikus kisebbség helyzetének megjavítását. Az írek helyzete azonban a brit csapatok többhónapos jelenléte után sem javult, sőt a fokozódó munkanélküliség következtében egyre rosszabbodott. Nyilvánvalóvá vált, hogy a brit egységek valójában az észak-írországi rendet védelmezik a jogegyelóséget követelő katolikus kisebbséggel szemben, s hogv e csafnokat, akiknek semmi közük sem volt az erőszakos cselekedetekhez. Az utóbbi időben az ír közvéleményt, és a világ ha ladó közvéleményét is mélyen megrázták az internáló táborok kegyetlen módszereiről szóló leleplezf-seik, amit a „Sunday Times" című hetilap hozott nyilvánosságra. A Sunday Times ugyanis 11 internált személy kicsempészett nyilatkozatának birtokába jutott, amely szerint az internáltakat a kihallgatás során napokon keresztül barbár módon megkínozták. Például szétvetett kézzel és lábbal kellett állniuk a fal fele iordulva, miközben elviselhetetlenül hangos zajial gyötörték őket. Érdemes még figyelembe venni, hogy a letartóztatásokat a „rend fenntartására" kivezényelt brit katonák hajtották végre. Az ír kisebbség köreben mindezek után egyre inkább tért hódít a reményvesztettség és kiúttalanság: Látják, hogy az alkotmányos eszközök használata nem vezet célra, s njból erőre kaptak az IRA képviselői által hangoztatott erőszakos, gerilla módszerek alkalmazását hirdető eszmék. Ennek tulajdoníthatjuk a tüntetések és tömegdemonstrációk számának csökkenését és ezzel egvuiftben a bombamerényletek, a szabotázscselekménvri- a brit katonákkal vívott tűzpárbajok, az orvlövészek akcióinak növekedését. Írország Kommunista Pártja és a Polgári Szövetség kezdeményezésére megkezdődött egy békés eszozüket használó, ózan folyamat — a polgári engedetle'is<>gi mozgalom, amely a legszélesebb tömegeket érinti és készteti cselekvésre. A mozgalom résztvevői megtagadják a lakbérek, a házadók és a közszolgáltatási díjak befizetését, bojkottálják a helyj közigazgatás munkáját stb. A mozgalom célja az északír kormány megbuktatása és az ír katolikus kisebbség teljes jogegyenlőségének a kivívása. A tory-kormány hallani sem akar az észak-írországi helyzet politikai úton történő megoldásáról. Heath kormányelnök pártjának — a Konzervatív Pártnak — a napokban véget ért brightoni kongresszusa utáni nyilatkozatában határozottan elvetette az ulsteri helyzet politikai megoldására tett javaslatokat. Nyilvánvaló, hogy a konzervatív kormány az észak-írországi helyzetet a szélsőséges unionistákkal egvetértésben és a protestáns többség kiváltságos helyzete megőrzésében kívánja megoldani. Ebbe termesz* > <• i a katolikus kisebbség sohasem egyezhet bele, és tovább fogja folytatni igazságos harcát jogáért Írország Kommunista Pártjának nemrégen véget ért XV. kongresszusa határozottan elítéli a terrorcselekményeket és a reális eredményekhez vezető egyedüli utat az ír népnek az angol imperializmus elleni egységes fellépésében látja. Az ír kommunisták többek között követelik az internálások azonnali megszüntetését, a brit csapatok kivonását, a jeleívlei;) észak-írországi kormány lemondását, a parlament feloszlatását és olyan kormánynak és parlamentnek a létrehozását, amelyben a katolikus ir kisebbség is számarányának megfelelő képviseletet kap. Az ir kommunisták javaslatainak minél előbbi realizálása — mely az ír kérdés megoldásának az adott körülmények között talán egyedüli módja — megakadályozhatja, hogy az ulsterj zavargások véres polgárháborúba torkolljanak. A végső megoldást csak az angol gyarmatosítók kiűzése után létrehozandó egységes és független ír Köztársaság megteremtése i lentheti. TAKÁCS ARTL'R A brit gyarmatosítók Észak-Írországot éleslövészetre alkalmas terepnek tekintik. patok jelenléte az unionista rendszer legfőbb támasza. A bírósági eljárás nélküli internálások feltámasztása és az azt követő ez év augusztus 9-i razzia teljesen érthetővé teszi, hogy az ír lakosság végsőkig fokozott elkeseredése nem maradhatott az „alkotmányos" keretek között. Következett augusztus 10-e, az ulsteri véres nap, amely 14 emberáldozatot követelt. A rendkívüli felhatalmazásról szóló törvény visszaállításakor még arról volt szó, hogy nemcsak az ír nacionalistákat, hanem a protestáns ultrákat is internálni fogják. A letartóztatottak között viszont egyetlen protestáns sem található, sőt nemcsak az 1RAaklivistáit tartóztatták le, hanem többségükben olya-