Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-24 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

v> mindenről n en D In í rnn r— miMp-nnrr Tlqnr JU. -rjm Gyógynövények (BRYONIA ALBA L., POSED BIELY) Erős hatásúi Nem a kukoricásban termesztett tökről van szól A földi tök (büdöd gönye, ebcserésznye, fehér burján, fehér földi tök, fekete gö­nye, kúszórépa) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, sövényeken, keríté­seken termő évelő növény. Szára felkúszó, 2—4 m hosszú, 3—5 mm vastag és egyszerű levélkacsokkal ka­paszkodik fel a kerítésekre. Szára barázdás, levelei szórt állásúak, rövid nyelűek. A levelek 5—8 cm hosszúak, széles tojás alakúak. Virág­zata levélhónalji sátorozó fürt. A virágai zöldessárga színűek, majdnem harang alakúak. Termése kis bogyó. Gyűjtendő a gyökér tör­zse. Kiásás után a gyökerét meg keli tisztítani, amely répaszerü, vastag, kívül vi­lágosbarna, belül fehéres színű, többfejű, lisztes vagy szivacsos szerkezetű. Szaga frissen kellemetlen. A gyö­kértörzset fel kell szeletel­ni 1 cm vastag korongokra és gyorsan meg kell szárí­tani, nehogy megpenészed­jen. Amikor 1 megszáradt, szagtalan, íze undorító, ke­serű, csípős. A gyűjtése ta­yasszal vagy késő őssZel tör­ténjék, amikor a hatóanya­gok a gyökérben legnagyobb mennyiségben raktározód­nak le. A drog kevés illóolajat, alkaloidákat, glükozidákat, nyálkát, cseranyagot, gyan­tát, keserűanyagot, keményí­tőt, zsírt és más anyagokat tartalmaz. Glükozidokból bryonin és bryonidin nevű­ket tartalmaz. A drognak hashajtó, vize­lethajtó, bőrgyógyító és rá­kos daganatokat oszlató tu­lajdonsága van. A régi időkben a bálvány­imádásoknál, mint ünnepi növény szerepelt. Ügy tisz­telték, mint Chiron félisten és orvos növényét. Dioszko­ridesznéi már megtaláljuk a földi tök említését „ampe­los melaina" néven. Görö­gül brvonla annyit jelent, hogy védi a házi állatokat a sasoktól. Plinius szerint „ampelosnak" is hívták, ami annyit jelent, mint szőlő, mert a levelei hasonlók a szőlőhöz. Kellemetlen mellékhatásai miatt ma már a modern gyó­gyászatban nemigen hasz­nálják. Vannak ennél bizto­sabb mellékhatásmentes gyógyszereink hasmenés el­len. Már 1967-ben Konopa és társai azt írják, hogy a szá­rított földi tök gyökerében találtak rákelleni anyagokat és ezeket cucurbitacinnek és elatericin A és B nevez­ték el. Külsőleg más anyagokkal keverve reuma és ízületi bántalmak ellen használják. A nyers gyökerét megreszel­ve és kendőbe rakva a kösz­vényes helyekre szokták tenni. Nagyobb mennyiségben belsőleg használva bénulást és halált idéz elő. Dr. NAGY GF.ZA Exlibris Az exlibrisgyűjtés az egész világon elterjedt hobby. Az egyes országokban működő ex3ibrisgyűjtö egyesületek közös nemzetközi szervezet­ben egyesültek, amely két­évenként más és más or­szágban kiállításokkal egy­bekapcsolt kongresszust szervez. Ilyen kongresszus volt tavaly Budapesten, jö­vőre pedig Dániában ren­dezik meg. Csehszlovákiá­ban is sok gyűjtő és egyesü­let van. Az exlibrisgyűjtés nem a legolcsóbb szórakozás. Elő­ször is művészekkel kell csi­náltatni az exlibriseket és persze sokszorosítani, hogy legyen mit cserélni. A cse­relevelezés is költséggel jár. Ettől függetlenül jó szóra­kozást nyújt annak, aki sze­reti a képzőművészetet. Az exlibrisek általában offset­nyomással készülnek. A rajz méretének nincs jelentősé­ge, mert a nyomdában a sok­szorosításnál a kívánt mé­retre nagyítják vagy kicsi­nyítik. Az exlibris megjelenése egybeesik a könyvnyomta­tás kezdetével. A legkoráb­bi exlibrisek a XV. század­ból maradtak fenn, s mivel a középkori könyvkultnsz központjai a kolostorok vol­. tak, az első exlibrisek is a kolostorok légkörét áraszt­ják. Két fajtáját ismerjük ebből az időből — az ado­mányozó és az emlék exlib­rist. Mindkettőnek célja a könyvajándék megjelölése, megörökítése. A XV. század végétől azonban már ma­gánszemélyek könyvtáraibúi is kerüllek elő ilyen emlé­kek. Kezdetben főleg címe­reket ábrázoltak, de már a XV. század végén is találko­zunk egyéb témájú exlibri­sekkel is. Az elsőt egy né­met polgár könyvében talál­ták. és sündisznót ábrázol. Később az ábrák általában a könyvtulajdonos szárma­zását, foglalkozását, könyv­gyűjtésének szempontjait s általában a kor divatos szo­kását fejezik ki. A szokásos könyv, bagoly, gyertyaniotí­vumok mellett gyakori a ha­lálfej, a csontváz és a női aktok megörökítése. A ké­pünkön látható exlibris egy magyarországi sebész főor­vosé, dr. Csányi Istváné, mely szintén a foglalkozá­sára utal. Világhírű elődje, Semmelweis Ignác purtréját örökíti meg. Victor Hugó exlibrisén a párizsi Notre Dame homályos képe látha­tó. Edouard Manet például saját mellszobrának rajzát használta könyvjelzőként. Gyakoriak a latin nyelvű jelmondatok is, és néha tré­fás verssel is találkozunk. Sok német, exlibrisen olvas­ható a következő szöveg: „Ez nem kölcsönkönyvtár". Egy francia könyvbarát a következőkel vésette exlib­risére: „Menj el a kereske­dőhöz és vedd meg magad­nak!". Kezdetben az exlibris a könyv tulajdonjogát fejezte ki művészi eszközökkel. A XIX. századtól kezdve azon­ban fokozatosan önállósult a könyvtől függetlenül, mint önálló kis grafikai alkotás is tovább él, és gyűjtése egyre szélesebb körben ter­jed. KÁLLAY KAROLY Balkáni gerle A Kárpát-medencében a kisebb-nagyobb községek­be éppen úgy, mint a vá­rosokba 1930-tól kezdve 1945-ig felhúzódott és el­szaporodott a Balkán-fél­szigetrői ez a galambalka­túak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidal) családjába tartozó madárfaj, a balká­ni gerle. (Streptopelia de­caocto Friv.) Frivaldszky Imre termé­szettudós-zoológus nevéhez fűződik ennek a madárnak a felfedezése. Négy Ízben is rendezett eredményes zoológiai gyűjtőexpiedíciót a Balkán-félszigeten az 1830 körüli években és is­mertette természetrajzi vi­szonyait. Ekkor vált is­mertté a balkáni gerle is. Hossza 28 cm, szárnya 17,0—18,3, farka 13,0 — 14,2, csőre 1,5—1,7 cm. Az öreg madarak fejte­teje és a nyak csatlakozó része fakó kékesszürke, finom, rózsás árnyalattal, amelyet hátrafelé egy fel­tűnő világosszürkével ha­tárolt fekete, félgyűrű ala­kú folt követ. A felső test egyébként tompa szürkés homokszínű, a farcsíkon határozottabb szürkés ár­nyalattal. Az elsőrendű evezők barnás, palaszür^ kék, a tollak vége és a külső zászlója keskeny, fa­kóbarna szegéllyel. A má­sodrendű evezők homok­szürkék, a legbelsők szür­kés homokszlriűek, ugyan­ilyen színűek a kis szárny­fedők is. A többi szárny­fedő kékesszürke. A farok két középső tolla olyan színű, mint a felső test, a legkülsők külső zászlója szürke, a tollak vége felé szürkésfehér. A belső zász­lók tőfele palaszürke, csú­csa felé fehér. Az alsó test, a begy és a nyakol­dalak szürkés rózsaszínű­ek, a torok felső része és az áll világosabb, gyakran tiszta fehér. A mell, a has és az alsó farkfedők ké­kesszürkék, az alsó szárny­fedők fehéres-szürkék. A fiatalok feje és alsó teste barnásabb. A fekete nyak­örv eleinte hiányzik, ké­sőbb megjelenik, de kes­keny és nem szembetűnő. — Csőre fekete, lába kár­minpiros, szivárványhár­tyája világosvörös. A községek, a városok kertjeiben, a parkokban, a fákon alacsonyan fészkel. Állandó madár. Vékony ágakból lazán összerakott fészke nem remekmű, úgy­hogy gyakran a tojások ls kilátszanak alulról. Fé­szekalja két fehér tojásból áll, átlagos méretük 31,9 —24,0 mm. Mindkét ivar kotlik, a kotlási idő 13 — 14 nap. A fiókák 18 napig maradnak a fészekben. Márciustól októberig há­romszor költ évente. Magevő, az utcákon és a kertekben található mag­vak és növényi hulladékok összeszedésével még nem tesz kárt, csak mint ahogy Schmidt Egon 1969-ben ki­adott „Madarakról min­denkinek" című nagyszerű könyvében megírja, hogy Magyarországon már any­nyira el vannak terjedve, hogy nagy csapatostól el­lepik a napraforgőtáblákat .és itt nagy kárt csinálnak. Már pályázatot írtak kl a balkáni gerlék pusztítá­sára. Nálunk még védett madár. R. T. • A bélyeggyűjtés, ha­sonlóképpen, mint Cseh­szlovákiában, a Szovjet­unióban is népszerű szó­rakozás. A szovjet bélyeg­gyűjtők össz-szövetségi szervezetének több mint 120 ezer tagja van, de ai egyesületi kötelékeken kí­vüliek száma ls több száz­ezret tesz kl. • Egyes bélyegeknek érdekes a sorsuk. Például 1946-ban az osztrák posta a Sohase felejtsünk c. an­tifasiszta bélyegkiállltásra három címletből álló sort akart kibocsátani. Két bé­lyeg kiadását akkor a ha­tóságok nem engedélyez­ték, úgyhogy csak két cím­let jelent meg. Az egyik azt fejezte ki, hogy a fa­siszták villámként csaptak le a védtelen Ausztriára, a másik pedig azt, hogy Hitler arca mögött a halál lapult. Állítólag a betiltott bélyegeket akkor megsem­misítették. Kisebb mennyi­ség azonban mégis kike­rült a nyomdából, mert egy nyugatnémet bélyeg­kereskedő páronként 500 márkáért kínálta. (s) Ezermester SZOBANÖVÉNYEK Vízipálma (CYPERUS ALTERMIFOLIUS) Madagaszkárból származik a nálunk is elterjedt, igény­telen szobanövény, a vízi­pálma. Bár botanikailag semmi rokonságban sem áll a pálmákkal, mégis pálmá­nak nevezik. Ezt a nevét alakjától kapta. A levelek a tőből fejlődő, hosszú le­vélnyél végén örvösen áll­nak. Félárnyékos, mérsékelten meleg és párás környezetet kíván. Mivel nagyon szereti a nedvességet, akvárium és szökőkút medencéjében is tartható. Ha nincs "akvárium, sem szökőkút, nyáron aján­latos vízzel telt tálba állí­tanL Szaporítását átültetéskor tőosztással, vagy levéldug­ványozással végezzük. A le­vélnyelet tőből kivágjuk, mert új leveleket nem hajt. Utána a leveleket felére, vagy még annál is rövidebb­re vágjuk és a levélnyelet 3—5 cm-re rövidítjük. Rö­vid időn belül megjelennek a gyökerek, majd a levelek is. Ekkor a növényeket át­ültetjük. A földlabda tápdús lombföld, melegágyi föld és homok keverékéből álljon. Télen nem ajánlatos hű­vös szobában vízben tarta­ni, csak bőven öntözni. SZABÚ FERENC A régi konyhaasztal lap­ját beboríthatjuk szép szí­nes, praktikus fényes mű­anyaglappal, amely köny­nyen tisztán tartható. Ha az asztallap nincsen különösebben megkárosod­va. csak már kopott, csú­nya, lesúrolhatatlan foltok vannak rajta, vagy esetleg a vasalóval kiégették, ele­gendő a műanyaglemezt ráhelyezni. Ebben az eset­ben megtelel a REMPO boltokban kapható uma­kart is. Ha az asztal desz­kalapját el kell távolíta­nunk, akkor vastagabb pré­selt lemezt használjunk. Legjobb, ha körben vé­kony léccel szorítjuk le, azaz szögeljük rá az asz­talra.

Next

/
Thumbnails
Contents