Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-23 / 252. szám, szombat

| Hétvégi hírmagyaráza tunk | AZ ATROCITÁSOK ELLEN ? A legutóbb kirobbant indiai—pakisztáni viszálynak kétségkí­vül régebbi, szinte hagyományos" gyökerei vannak. Ezek fel­térképezése, alaposabb elemzése lehetővé teszi számunkra az újabb „casus belli" kulisszák mögötti titkainak kibogozását an­nak ellenére, hogy a hírügynökségek sokszor ellentmondó be­számolói valóban megtéveszthetik a legtárgyilagosabb megfi­gyelőt is. Pillanatnyilag ugyanis egyetlen kérdés kerül mind­két részről előtérbe: a menekültek problémája. A Kelet-Pakisz­tánból Indiába irányuló „népvándorlás", amely méreteiben és arányaiban szinte a római birodalom bukását megelőző idő­szakra emlékeztet, immár nem csupán Dacca és Űj-Delhi két­oldalú kapcsolatait érinti, hanem világproblémává terebélye­sedett. Vitathatatlan, hogy India számára a menekültek mil­lióinak ellátása — tekintettel az ország szociális és gazda­sági viszonyaira — egyre súlyosabb terhet jelent. Szinte kilá­tástalan helyzetbe sodorta Indira Gandhi kormányát. A minisz­terelnökasszony egyik legutóbbi sajtóértekezletén hangsúlyoz­ta: „A kelet-pakisztáni válság India nemzeti érdekeit is veszé­lyezteti, mert az ország képtelen elviselni azt a roppant gaz­dasági tehertételt, amelyet az egyre beáramló bengáli mene­kültek ellátása jelent." 1971. X. 23. Az egyensúly kérdése Magától értetődő, hogy India rendkívül fontos szerepet tölt be Ázsiában; Indira Gandhi nemzetközi politikai koncepció­ja a kontinens egyensúlyi hely­zetének meghatározó jellegű tényezője. Ebben a vonatkozás­ban valóban komoly dolog Moszkva és Oj-Delhi viszonya ls, amelynek alapelveit a leg­utóbbi tanácskozáson rögzítet­ték. A szóban forgó egyezmény­nyel összefüggésben a világsaj­tó rámutatott, hogy példaképül Szolgálhat a kétoldalú kapcso­latok kialakításához általában, hiszen vitathatatlanul a két or­szág kapcsolatainak további bővítését tartja szem előtt. Itt Szükséges hangsúlyozni, hogy a Szovjet vezetés a múltban és ma is mindent megtett és meg­tesz a konfliktusok, a fegyve­res konfrontációk elkerülésére. Ennek lehettünk tanúi az el­múlt napokban is, ez a szellem hatja át általában a szovjet külpolitikai vonalvezetést. Vi­szont a világbéke további meg­szilárdítása szempontjából nem elhanyagolandó az sem, vajon India — fegyveres erőit tekint­ve — mennyiben képes ellen állni egy esetleges agresszív támadásnak. Bár annak idején á Szovjetunió aktív közreműkö­désével a taskenti megállapo­dás révén sikerült megállítani a vérontást, az újabb támadás lehetősége pillanatnyilag is fennáll. Tudni kell ugyanis, hogy a pakisztáni haderők lét­száma immár elérte a 325 ezer főt, és ezen belül jelentős erőt képvisel a légierő, valamint a haditengerészet. Ezzel szemben Ram indiai hadügyminiszter, Sőt maga Indira Gandhi több nyilatkozatban kifejtette, hogy az ország hadereje bármely pil­lanatban készenlétben áll és képes visszaverni az esetleges támadást. A kisebb-nagyobb ha­tárincidenseken túlmenően azonban mindeddig nem került sor komolyabb hadmozdulatok­ra, viszont a határ térségében történő csapatösszevonások va­lóban komoly aggodalomra ad­hatnak okot. Egymástól távol A kialakult helyzet jobb meg­értéséhez tartozik az is, hogy amíg Rawalpindi csatlakozott a SEATO-hoz és a CENTO-hoz, s btt tulajdonképpen az összekö­tő kapcsot tölti be, Üj-Delhi sa­játos, de következetes békepoli­tikát folytat, elsősorban a kon­tinens biztonságát tartva szem előtt. Ennek megfelelően épí­tette, illetve építi ki kapcsola­tait a további országokkal. Jah­ja Khan kabinetje, amely ugyan tett bizonyos lépéseket a parla­menti demokrácia felé, alapjá­ban véve a katonapolitika szokványos képletének keretei között mozog. Ez a tény mint­egy antagonisztikus ellentéte­ket teremt a két rezsim között, s a modus vivendi keresése, pontosabban meglelése komoly akadályokba ütközik. Végezetül minderre rávetíti árnyékát a kasmíri háború, amely bár 1966­ban befejeződött, a kérdés­komplexum azonban mindmáig nem jutott nyugvópontra. Quo vadis Bongla Desh? Pakisztán végeredményben nem természetes államalakulat, elszakadása az „anyaországtól" nem volt minden tekintetben „fájdalommentes". Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a két or­szágrész közötti „távolság" nem csupán geográfiai jellegű, ha­nem elsősorban gazdasági vo­natkozású. Kelet-Pakisztán gaz­dasági helyzete összehasonlít­hatatlanul kedvezőtlenebb, s így termőtalaja a szakadár törek­véseknek. Indira Gandhi a leg­frissebbeseményekkel összefüg­gésben kiemelte, hogy a „pár­beszédet" nem Rawalpindi és Üj-Delhi között kell folytatni, hanem az Awami Liga és jahja Khan kabinetje között. Ez a megállapítás alapjában véve pontosan körvonalazza a tény­állást, hiszen a „belviszály" ép­pen Rahman sejk választási győzelmének a következménye. A Bangla Desnek, tehát „sza­bad Bengáliának" a követelmé­nye nem éppen újkeletű, a na­cionalista mozgalmak jelszava­ként immár több ízben előtérbe került. A mostani helyzetben viszont nem kizárólag népi­nemzeti megmozdulásról van szó, hanem politikai folyamat­ról is, amely a nyugati mintájú parlamenti demokráciát tűzte zászlajára. Vitathatatlan, hogy a pakisz­táni katonai rezsim nem éppen demokratikus módszerekkel számolt le politikai ellenzéké­vel. Tény az is, hogy Rahman sejk mozgalmát Űj-Delhiben bi­zonyos szimpátiával szemlélték. Indira Gandhi kormánya a helyzet konszolidálása szem­pontjából megtette javaslatait. Így elsősorban követeli, hogy Kelet-Pakisztánban a hadsereg alakulatai szüntessék be atroci­tásaikat, ugyanakkor a pakisz­táni hivatalok tegyék lehetővé a menekültek visszatérését az országba. Más kérdés, hogy ezeket az indiai javaslatokat Rawalpindiben már nem utasí­tották el, viszont el sem fogad­ták. Jahja Khan katonai kabi­netje mindenekelőtt a csapatok kölcsönös visszavonására helye­zi a hangsúlyt, tehát arra, hogy a határövezetben ne álljon ké szenlétben az indiai hadsereg. Kétségtelen, hogy a csapatvisz­szavonások gondolata, a határ­incidensek beszüntetése szintén hozzájárulna a helyzet konszo­lidálásához. Viszont India kény­telen-kelletlen vonta össze had­erőit a határvidéken, hiszen el­lenőriznie kell egyrészt a „me­nekültek vonulását", másrészt szembe kell néznie a pakisztá­ni alakulatok határsértő tettei­vel. Az eddig elmondottakat mint­egy összefoglalva leszögezhet­jük, hogy a pakisztáni—indiai viszony rendezéséhez megvan nak a politikai feltételek és eszközök. Szükséges azonban, hogy mindkét fél megértést ta­núsítson a felmerülő problémá­kat illetően és használja ki a rendezés adott lehetőségeit. Lé nyegében ennek a célnak az elérésére irányul a világ haladó erőinek politikai kampánya, ezt a célt szolgálják a szovjet dip­lomácia valóban konkrét és reális lépései is. BALOGH P. IMRE illlllllllll KOSZIGIN MONTREALBAN Montreal — Koszigin szovjet miniszterelnök, aki Trudeau mi­niszterelnök vendégeként Kana­dában tartózkodik, s csütörtö­kön országjáró körútra indult, Ottawából Montreálba érkezett. Drapeau, Montreal polgármes­tere csütörtökön délután az egykori kanadai világkiállítás, az Expo 67 egyik reprezentatív éttermében ebédet adott a szov­jet kormányfő tiszteletére. Ko­szigin pohárköszöntőjében el­mondta: ő és Trudeau „hasz­nos tárgyalásokat" tartottak a legkülönfélébb kérdésekről. Az ebéd után Koszigin, aki egykor Leningrád polgármestere volt, hivatalos meghívást nyújtott át Drapeaunak; tegyen látogatást a két szovjet metropolisban, Moszkvában és Leningrádban. Az ebéd után Alekszej Koszi gin látogatást tett a montreali tengeri kikötőben, ahol elbe­szélgetett az éppen ott állomá­sozó Kirovszk szovjet kereske­delmi hajó tengerészeivel. A szovjet vendég fölkereste a montreali konténerkikötőt, a világ első ilyen létesítményét. Este Koszigin Bourassa que­beci miniszterelnök vendége­ként vacsorán vett részt a Ritz Carlton szállóban, s ezzel mont­reáli látogatásának első napja véget ért. Befejeződött a szovjet háborús veteránok találkozója Moszkva — A szovjet hábo­rús veteránok harmadik orszá­gos konferenciája csütörtökön Moszkvában véget ért. A moszkvai televízió többek között az „Egy igaz ember" című dokumentumfilmjével já­rult hozzá a volt frontharcosok ünnepléséhez. A film nem a Borisz Polevoj regénye'nyomán világhírűvé vált Alekszej Ma­reszjevről szól. Marija Loguno­va, akiről ezt a filmet forgat­ták, s aki Mareszjev közelében ugyancsak ott ült a veterán­konferencia elnökségében, a Vörös Hadsereg egyetlen harc­kocsivezetőnője volt. Logunova a kurszki csatában esett át a tűzkeresztségen, s utána még tucatnyi ütközetben vett részt, s többszörösen kitün­tette magát a felszabadító har­cokban. 1943 végén Kijev mellett tankját kilőtték, s parancsnoka az elesettek közé sorolta. Ma­ruszja azonban nem halt meg. Súlyos sebesülésekkel feküdt csaknem egy évig a kórházban. Nyolcszor operálták, s mindkét lábát amputálni kellett. A háború befejeztével a moszkvai specialisták művégta­gokat készítettek neki, s lassan­lassan újra megtanult járni, új­ra visszatért az életbe. Marija Logunova ma, 27 év elteltével tevékeny, életerős asszony. Férjével és két felnőtt fiával él. Maga vezeti Volga gépkocsiját, s tavaly, amikor ellátogatott volt csapategysé­géhez, néhány percig ismét tan­kot vezetett. A Rifma sikere Moszkva — Biztos, hogy a Holdon, az Esők Tengerének körzetében a talaj felső réte­geit a földi bazalthoz hasonló kőzetfajták alkotják — írja a pénteki számában a Pravda, is­mertetve a Lunohod—1 szovjet holdjáró majdnem egyéves mun­kájának összesített eredményeit, amelyeket a napokban készí­tettek el a holdkocsi tervezői és a tudósok: A Hold talaját a Lunohod—1­en elhelyezett Rifma nevű au­tomata műszer vizsgálta. A berendezés radioaktív erő­forrása segítségével besugároz­ta a talajt a holdjáró útvona­lán. A rádioaktív sugárzás ha­tására a holdkőzet atomjai rönt­gensugarakat bocsátottak ki, amelyekből meg lehetett állapí­tani a talaj összetételét. A Rifma a holdjáró egész út­vonalán elvégezte a talaj vegyi összetételének gyorselemzését. A berendezés ezenkívül rendszere­sén vizsgálta a kozmikus su­gárzást is, és — mint a Pravda megállapítja — a Rijmához ha­sonló berendezések segítségével a Holdon állandó állomást le­hetne létesíteni, amely megfi­gyelné a Napot és űridőjárás-je­lentést készítene. Háborús légkör India és Pakisztán határán Üj Delhi — Calcutta — India és Pakisztán határán tovább tart a feszültség. Csütörtökön este magas rangú indiai kormány­tisztviselők érkeztek Calcuttá­ba, mert hírek szerint a pakisz­táni csapatok, megszegve a két ország határegyezményét, több ponton benyomultak a határvo­naltól számított 5 mérföld szé­les sávba, amelyet eddig fegy­vermentes övezetként kezeltek. Az Indiai kormánytisztviselők Nyugat-Bengáiia állam vezetői­vel most arról tanácskoznak, hogy a pakisztáni csapatmoz­dulatokra, valamint egyes in­diai határfalvak lövetésére való tekintettel, milyen intézkedése­ket tegyenek a belbiztonság ér­dekében. Jövő héten Calcuttában és más városokban várhatólag elsötétítési és más polgári vé­delmi gyakorlatok kezdődnek. A PTI indiai hírügynökség je­lentése szerint az Utóbbi 48 órá­ban Nyugat-Pakisztánban is hadmozdulatok történtek, a pa­kisztáni haderő közelebb nyo­mult a határhoz. Ebben a kör­zetben szintén elsötétítési gya­korlatok lesznek. AZ AFRIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZELLEMÉBEN Mogadishu — A tizennégy ke­let- és közép-afrikai állam Mo­gadishuban megrendezett hete­dik csúcskonferenciája elhatá­rozta, hogy egyesíti és közösen tartja üzemben az országok szállító és közlekedési hálózatát. A konferencia által létesített öt bizottság keretében a 14 or­szágnak meg kell teremtenie a megfelelő előfeltételeket Etió­pia légiforgalma, Kenya távol­sági országúti forgalma, Tanzá­nia partmenti és tengeri hajózá­sa, a Kongói Demokratikus Köz­társaság belvízi hajózási és Szu­dán postája és távközlése szá­mára. Egy további bizottság közös légiforgalmi társaság alakításá­ra vonatkozó javaslatokat ter­jeszt majd az Afrikai Egység Szervezete és az Egyesült Nem­zetek Afrikai Gazdasági Bizott­sága felé. SZOMORÚ STATISZTIKA A TÍZEK KLUBJÁBAN Frankfurt — Az elmúlt hóna­pokban a nyugati világ tíz veze­tő ipari államának — az úgy­nevezett „tizek klubjának"—240 milliónyi dolgozója közül 9 mil­lió volt munkanélküli. Ez a munkanélküliségi arány — min­denekelőtt az európai orszá­gokban — tavalyhoz képest 20 százalékos növekedésnek felel meg. A legújabb statisztikai adatok szerint 7,1 százalékos munka­nélküliségi aránnyal Kanada áll az első helyen. Az Egyesült Ál­lamokban az ország 84 millió dolgozója közül 5 millió munka­nélküli. Az európai országok közül Olaszország vezet 5,4 szá­zalékkal. Nagy-Britanniában szeptemberben 3,6, Belgiumban 1,7, Franciaországban 1,6 Hollan­diában 1,5 százalék volt a mun­kanélküliségi arány. Svédország­ban a 2,8 százalékos arány az 1930-as évek helyzetére emlé­keztet. SALVADOR ALLENDE, chilei elnök kijelentette, hogy az 1971. évi irodalmi Nobel-díj, melyet országa párizsi nagykö­vetének, Pablo Neruda költő­nek ítéltek oda, a chilei nép és egész Latin-Amerika megtisz­teltetését jelenti. A CHILEI biztonsági szervek letartóztatták a Schnelder tá­bornok ellen elkövetett me­rénylet tettesét. A tábornokot Allende elnök megválasztása előtt gyilkolták meg. A tettes, Fernando Cruzat Aguire, más súlyos bűntényekben is részt vett. VALENTYINA TYERESKOVA, a világ első űrhajósnője, a Szovjet Nőszövetség Bizottsága küldöttségének élén Hanoiba repült, hogy részt vegyen a Vietnami Nőszövetség megala­pítása 25. évfordulójának ün­nepségein. PIOTR JAROSZEWICZ, a Len­gyenl Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, aki hiva­talos látogatáson Jugoszláviá­ban tartózkodik, ellátogatott Szarajevóba, Bosznia-Hercego­vina fővárosába. SIRIMANO BANDARANAIKE asszony, ceyloni kormányfő hi­vatalos látogatásra Ottawába érkezett. A KONGÓI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG biztonsági szer­vei összeesküvést lepleztek le, melynek célja Mobutu elnök megbuktatása volt. MEMPHIS, amerikai városban a rendőrség már harmadik napja brutális eszközökkel igyekszik elnyomni a néger la­kosság tiltakozó tüntetéseit. A memphisi zavargások szerdán Elton Hayes 17 éves néger fiú temetése után kezdődtek; Hayest a városi rendőrség tag­jai gyilkolták meg. MOSZKVÁBAN 74 éves korá­ban elhunyt Nyikolaj Baszit­szkij tengernagy, a polgárhá­ború és a Nagy Honvédő Há­ború aktív résztvevője. A gyász­jelentést Andrej Grecsko mar­sall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és más vezető szov­jet katonai személyiségek írták alá. MICHEL MICOMBERO ezre­des, Burundi elnöke a Köztár­saság Legfelső Tanácsa nevű új intézményt létesített. Az el­nöki rendelet szerint a tanács fő célja az 1966. november 8-1 forradalom eredményeinek vé­delme és a nemzeti egységet veszélyeztető tendenciák elle­ni harc lesz. MADRIDBAN befejezte ta­nácskozásait a munkásbizott­ságok — az illegális spanyol szakszervezetek — titkos ülé­se. Az ülésről kiadott közle­mény egy általános sztrájk megszervezésére szólítja fel az ország lakosságát. A DÉL-JEMENI HADSEREG az országnak Szaúd-Arábiával határos részén elfoglalt egy erődöt, amelyet zsoldosok a Je­meni Népi Demokratikus Köz­társaság elleni támadásokra használtak fel. Az erődben sok amerikai gyártmányú fegyvert találtak. A monopoltőke bírálata Vatikánváros — A püspöki szinódus csütörtökön folytatta az „Igazság a világban" kérdé­sének vitáját, amelynek során Alexander Carter kanadai püs­pök „pénzsóvárgással" vádolta az óriási nemzetközi monopol­tőkés társaságokat. Javasolta, hogy túlkapásaik megfékezése céljából a vatikáni diplomaták igyekezzenek nyomást gyako­rolni az érdekelt kormányokra. John J. Carberry St. Louis-i bíboros szorgalmazta, hogy a szinódus foglaljon állást a faji megkülönböztetéssel szemben. Szidarusz alexandriai kopt pátriárka — az ortodox egyház képviselője — azzal-vádolta Iz­raelt, hogy megváltoztatja a te­rületén lévő szent helyek jelle­gét.

Next

/
Thumbnails
Contents