Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-22 / 251. szám, péntek

Egy kiállítás a so k k OZUI ünnep a nyugdíjasok klubjában Rožňaván (Rozsnyón), a Bányász tér körül néhány történelmi nevezetességű ház egyikének falén emléktábla hirdeti: „Ebben az épületben székelt az 1921—33-as években a CSKP területi titkársága." Amikor ott jártam, a nemrég tatarozott épület falai között — és hadd tegyem hozzá: méltó helyen — a CSKP 50. évfordulója alkalmából országszerte rendezett kiállítások egyikét találtam. Dokumentációs anyagát, mely a járás munkásmozgalmának és a párt 50 éves harcának főbb mozzanatait elevenítette fel, néhány csoportba sorolták. A „Munkásmozgalom a CSKP megalakulása előtt" című részlegben többek között egy múlt században kiadott vándorkönyv volt látható. A megnevezés önmagáért beszél: a munkás kénytelen volt állandóan vándorolni és sok esetben még hazáját is elhagyni, hogy munkát kapjon. A vándorkönyvtől távolabb képek és röplapok tanúskodtak a régi városi szervek és a „kegyelmes püspök úr" által betiltott, de mégis megvalósult 1918. évi május 1-i felvonulásról. A mintegy 3000 főnyi felvonuló tömeg a világbékét és a nemzetközi forradalmi szociáldemokráciát éltette. Ünnepi beszédet Vietor István elvtárs, budapesti küldött tartott május l-e jelentőségéről, az akkori munkatörvények hiányosságáról, valamint a sajtószabadság és az általános választójog szükségességéről. „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a forradalmi mozgalomra" cfm alatt az 1919ben megalakult Magyar és Szlovák Tanácsköztársaságban kiadott röplapok és a Szovjetunióról szóló cikkek sorakoztak, valamint Kun Béla „Ki fizet a háborúért" című írása címlapjának másolata volt látható. A röplapok egyikén proletárkatonákhoz szóló felhívást olvastam. Íme egy idézet: „Jönnek a harcedzett orosz proletárok, akik már két esztendő óta szinte emberi erőt felülmúló kitartással, az új világot felépíteni akaró munkás tántoríthatatlan fegyelmével, a végső győzelem biztos tudatában vívják a harcot." És még egy: „Katonatestvérek! Nem hátrálhattok meg, rajtatok a világ proletárjainak a szeme, bennetek van a szenvedő emberiség reménye ... Jön az orosz testvér, egyesül a két diadalmas hadsereg, és innen, a mi felszabadult földünkről kezdi meg fel nem tartóztatható diadalútját a világszabadság!" A Szovjetunió sajnos nem segíthetett. Két ellenséggel is kellett egyszerre küzdenie: a külsővel és a belsővel. A Magyar és Szlovák Tanácsköztársaságot a túlerőben levő intervenciós hadak vérbefojtották. Ebbe a részlegbe kerültek a szociáldemokrata párt 1920-ban megalakult rozsnyói marxista baloldalról és a CSKP 1921 márciusában megalakult rozsnyói helyi szervezetéről szóló dokumentumok is. „A CSKP harca a gazdasági válság és a munkanélküliség ellen" című részleg a május 1-i felvonulásokról és a CSKP által a munkanélküliek gyermekei részére szervezett 1932—33. évi tejosztásról szóló képeket, a gömörhorkai cellulózgyári munkások 1933. évi sztrájkjában elesett Russzó Jánosról szóló feljegyzést, valamint a Vlachovo községbeli Ondrej Elexának az 1929—33. évi gazdasági válság idejéből származó kenyérjegyét tartalmazta. A cserkészmozgalommal kapcsolatban a fényképek egész sora, valamint Fábry István elvtárs (jelenleg az SZNT alelnöke) cserkészkürtje ragadta meg a látogatók figyelmét. A rozsnyói kommunista cserkészek gazdag politikai és kulturális tevékenységet fejtettek ki a 30-as évek elején. A munkásifjúság részére Košicén sportnapokat, a Szádellőben (Zádiel) és a DobSinai Jégbarlangnál összejöveteleket rendeztek, melyeken forradalmi tematikájú színdarabokat adtak elő. A fasizmus elleni harcot elevenítették fel az egységfront megteremtéséért sürgető röplapok, valamint a spanyolországi harcokban részt vett interbrigádistákról szóló feljegyzések, Lach Lajos Dobšináról, Nagy Károly Plesivecről (Pelsőcről) Fábry István és Tóth István elvtárs Rozsnyóról és más elvtársak álnéven mentek ki, hogy harcolhassanak a nemzetek szabadságáért. Mementóként sorakoztak a második világháború alatti illegális pártmunkáról szóló dokumentációkon a letartóztatott és megkínzott Ambrus László, dr. Friedmnnn Leopold, Molnár Béla, a koncentrációs táborban meghalt Ignáth Sándor, Juhász Pál, Subovits János és más kommunista elvtársak nevei. A kiállítás utolsó részlegében hosszú listán sorakoztak a rozsnyói járás munkásmozgalmáról szóló időrendi feljegyzések az 1873. évtől az 1944-ben kitört Szlovák Nemzeti Felkelésig. Az egyes részlegek megtekintése után a vendégeket fogadó Varga András elvtárstól megtudtam, hogy a kiállítást a járási pártbizottság irányításával a vnb művelődési osztálya rendezte. A dokumentációs anyagot az említett osztály dolgozói, Labancz István elvtárs, a városi múzeum igazgatója és a Subovits-család gyűjtötte össze. Részletesek és áttekinthetők voltak. Érdemes volt őket megtekinteni. TŐZSÉR LAJOS KULTURÁLIS HÍREK • Rémült futás című filmjével rendezőként is bemutatkozik Dávid Hemmings, az Antonioni Nagyítás-ában feltűnt, híres angol színész. • Dumas: A kaméliás hölgy című regényének új filmváltozatát készíti Franco Zeffirelli. A főszerepet Olivia Hussey, a rendező Rómeó és Júlia című filmjében feltűnt fiatal színésznő játssza. 9. A košicei Lenin utcai Nyugdíjasok Klubja ebben az évben is megrendezte tagjai számára a hagyományos negyedévi névnapi ünnepséget. A klubhelyiség rózsákkal díszített asztalai mellett 200 ünnepelt gyűlt öszsze. Az ünnepelteket a 65 éves .Szabó Július, a klub elnöke, a 83 éves L. Birčák, a 80 éves Alžbeta Janfáková köszöntötték. A köszöntők után frissítők és dalok mellett szórakoztak a nyugdíjasok. JOZEF JEŽOVIT A klub tagjai stószi kirándulásuk alkalmával kegyelettel helyezték el virágaikat Fábry Zoltán síremlékére. Valóban közömbösek vagyunk? Nem tudom, másoknak milyenek az észrevételei, de én úgy látom, az emberek folyton sietnek, elfoglaltak, és sokszor közömbösek mások gondjai, bajai iránt. Rajtam ki segít? — gondolják magukban és sietnek a dolguk után. Pedig egészen apró szívesség, ami nekem talán nem is kerül megerőltetésbe, mennyire jól esik a másiknak. Es hogy ezek a gondolatok foglalkoztatnak, elmondok egy esetet, amelynek a tanúja voltam. Egyik reggel szokásom szerint utolsó pillanatban siettem a munkahelyemre. Már a kapuból kilépve láttam, hogy közeledik az autóbusz. Futásnak eredtem, hogy utóiérjem az autóbuszt. A legeslegutolsó pillanatban ugrottam fel a lépcsőre, és akkor még nem sejtettem, hogy a sofőr utolsó mondatai, amelyek egy öregúrnak szóltak a sofőrhöz közel álló székben, rám vonatkoznak. Mi lenne, ha mindenkinek megállnék, aki fut? Az ilyen asszonyok „elpletykálják" az időt, aztán futnak és azt szeretnék, hogy az autóbusz megvárja őket. Ahogy megtudtam az idős férfi meglátott, hogy futok, és megkérte a sofőrt, várja be azt az aszszonyt, hisz úgy fut szegény. A válasz végét már én is hallottam. A sofőrnek az előírások szerint igaza van. Igaz is, mi lenne, ha mindenkit bevárna a megállónál. Viszont azt is tudom, tapasztalatból, hogy néha fél órát is várok, míg aztán egymás után két-három 39-es érkezik. Ilyenkor hol van a menetidő betartása. Mert a 39-es autóbuszról van szó. És higygye el a sofőr, nem a sarkon „pletykáltam", mert már reggel 5 óra óta fenn voltam, hogy az otthoni munkámat végezzem, és azt hiszem a munkába siető asszonyok, akik ráadásul anyák és háziasszonyok is, nem a sarkon „csicsergéssel" töltik el az Idejüket. Es a sofőr megjegyzése, mint a tüske szúrt a nap hátralevő részében. A következő történetnek nem én voltam a szenvedő alanya. Reggeli bevásárlásomat végeztem a közeli üzletben. Az emberek ilyenkor sietnek munkába. A pénztárnál sorban állnak megtömött kosarakkal, és ekkor egy kismama, akinek egy • Róbert Burns ről, a költőről készít zenés életrajzi filmet Mel Ferrer. A költő szerepét Sean Connery alakítja. • Liv Ullmann, Ingmar Bergman filmjeinek állandó női főszereplője most Michael Anderson rendezésében forgat filmet. A film címe: Popé Joan. Középkori, 1200-ban játszódó történet. Liv Ullmann partnere: Maximillian Schell. • Az abortusz kérdéséről készített filmet Giuseppe Rolando. Címe: Csendben megölni. Főszereplők: Ottavia Piccolo (múlt évben a női alakítás nagydíját kapta Cannesban) és Gino Cervi. kétéves formájú kis gyermeü fogta a kezét, megkérte az előtte levő sorbanállót, engedje őt előre, hisz a kosarában csak egy nyalóka lapult, amit a kicsinek vett. Az asszony, akit megkért, jelemelte a hangját és szinte rikácsolva mondtat „En is sorban álltam, míg ide kerültem, álljon maga is sorban!" Hiába mondta az asszony* ka, hogy neki vissza sem kell adni, mert az aprópénz ís a kezében van, az asszony hajthatatlan maradt. A harmadik történet szintén velem esett meg. Az üzemi orvosnál többen várakoztunk. Nekem csak az elfogyott orvosságot kellett volna újból felíratnom. Arra gondoltam, megkérem a nővért, aki ismert, és az orvosnő is tudja, hogy ezt az orvosságot szedem, kérje meg az orvosnőt, írja ki a receptet, miért hiányozzak ezért a csekélységért két óra hosszat a munkahelyemről? De még ki sem mondtam kérésemet a nővérnek, aki hajlandó is lett volna teljesíteni, amikor a közelben levő páciensek felhördültek és egymást túllicitálva szóltak közbe hangjukat felemelve: Nincs protekció, mindenki várjon a sorára! Igy kimondva ez igaznak is tűnik, mert mi lenne, ha mindenki protekciót kérne. En azonban be sem akartam menni az orvoshoz és csak egy recept kiírásáról volt szó. Miért ne tehetné meg ezt a. szívességet az egyik ember a másiknak? Három különböző történet, s mind a három esetben csak egy kis jóindulatra, megértésre lett volna szükség. Es hogy mégis happy enddel zárjam az emberek közömbösségéről folytatott elmefuttatásom, elmondom a következő kis történetet. A „zebránál" álltunk és vártunk a zöld jelzésre. Ekkor állt meg a megállónál az autóbusz, amelyre a legtöbben fel akartunk szállni. Egy pár farmernadrágos, hosszú hajú ifjú, egy öreg nénike virágcsokorral és bottal a kezében. Amint zöldet jelzett a lámpa, ki hogy tudott, szaladt, hogy az autóbuszt elérje. A néninek ez láthatóan nehezére esett, és már-már úgy látszott, hogy nem is sikerül elérnie a buszt, ahová már az utasok felszálltak. Es ekkor .., az egyik hosszú hajú ifjú szépen, udvariasan és nagyon kedvesen azt mondta a sofőrnek: „Tessék már egy pillanatiq várni, már itt is van ez az öreg néni, úgy siet szegény." Es csodák csodája a sofőr, aki szintén fiatal volt, bevárta a nénit. A diák, akinek aktatáska lapult a hóna alatt, az ajtóban termett és felsegítette a kifulladt asszonyt. Valaki felállt és átadta a helyét, nekem pedig meleg érzés töltötte el a szívem. Hát így is lehet, hát ez is van, és ennek a mi hosszú hajú fiatalságunknak talán nem is olyan rossz a szíve, és talán nem is vagyunk ml mindig olyan közömbösek. GOMBOS ANNA 1971. X. 21. MIKSZÁTH KÄLMÄN REGÉNYE NYOMÄN Cs. HORVÄTH TIBOR — KORCSMÁROS PÄL