Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-03 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

Bezárta kapuit a budapesti vadászati világkiállítás. Elnéptelenedtek a pavilonok közti sétányok. Az árbocokról is lekerültek már a kiállításon részt vevő nemzetek zászlói, elnémult a hangosbemondó. A rendezők csomagolják a milliókat érő trófeákat, ritka szépségű természeti kincseket. Ismeretekkel, szép élményekkel gazdagodva tértek hoza a természet kedvelői a magyar fővárosból. Ilyen még nem volt - mesélgetik o nemrégi látogatók ozoknak, akik elfoglaltságuk, vagy az idő rövidsége miatt nem vehettek részt ezen a seregszemlén. Közben az utakról, járdákról söprögetik o hullott falevelet ... A termeszei önmagunk A

z erdő és a vad ősidőktől fogva az emberi lét legfontosabb feltételei közé tartozott. Bár jelentőségük ebből a szempontból az évszázadok múlásával fokozatosan csökkent, teljesen nélkülöhetővé azonban egyik sem válik soha. A legtöbb ember, városi és falusi egyaránt, kedveli a természetet. A munkával teli hétköznapok után talán nincs is jobb formája a pihenésnek és a kikapcsolódásnak, mint az erdő dús árnyékában, vagy a természet csöndjében tölteni a szabad időt. Akiknek pedig a vadászat, illetve a halászat a szenvedélyük, esetleg a hivatásuk, azoknak talán kár is mesélni a városok vasbeton-rengetegének kényelméről, szépségeiről. A természetrajongók legnépesebb táborát minden kétséget kizáróan az erdészek és a hivatásos vadászok képezik. Világviszonylatban nehéz lenne hamarjában felbecsülni számukat. Becsületes, céltudatos munkájuk eredményeinek sokaságával azonban a világ minden táján lépten-nyomon találkozhatunk. A különböző nemzetközi szervezetek és az egyes országok kormányai nagy gondot és óriási pénzösszegeket fordítanak évente munkájuk könnyítésére, a természet védelmére. Egyik-másik erdő- és vadgazdálkodásáról nevezetes helyen rendszeresen összesereg lenek a „természet szakemberei", hogy tapasztalatokat cseréljenek, újabb mesterfogásokat tanuljanak egymástól. Ügy hírlik, hogy az egyik ilyen jellegű rendezvény alkalmával . vetődött fel először a világtalálkozó megszervezésének gondolata is. A vadászati világkiállítás alapgondolata Magyarországról indult el. Megrendezését elsősorban a magyar kormány indítványozta. Az ötlet a különféle nemzetközi szervezeteknél is megértésre, támogatásra talált. Mindenekelőtt a Nemzetkökzi Vadászati Tanács (CIC) tanúsított nagy érdeklődést a megvalósítás iránt. A Kiállítások Nemzetközi Irodája (BIE) a budapesti rendezvényt hamarosan felvette a speciális kiállítások jegyzékébe, s ezzel világkiállítási rangot kapott a készülő nagy találkozó. A színhely megválasztásakor nem véletlenül döntöttek Magyarország, illetve Budapest javára a szervezéssel megbízott nemzetközi egyesületek. Magyarország ugyanis vadászati szempontból világviszonylatban is előkelő helyet foglal el. Eredményekben sohasem szegény erdő- és vadgazdálkodása, évszázadokba visszanyúló vadászati hagyományai, és az egyre nagyobb mértékben növekvő idegenforgalma együttesen bizonyította a döntés helyességét, indokoltságát. A múltat idézve elég annyit elmondani, hogy Magyarországon csaknem évezredes történelme van a vadászatnak. Ősidők óta lovas és vadásznemzet a magyar. Már a XII. században királyi rendelet gondoskodott a megfelelő szarvasállomány kialakításáról. Ennek értelmében törvényerejűen elrendelték, hogy a királyi erdőkben vadetetőket és sózókat kell létesíteni. Már annak idején több, vadászattal kapcsolatos könyvet is megírtak a tollforgató krónikások. Éppen száz esztendővel ezelőtt, 1871-ben országos vadászati kiállítást rendeztek Magyarországon, amely az első volt a világon. Ezt követően több országos rendezvényen is helyet kapott a vadászat. Nemzetközi vonatkozásban önálló vadászati seregszemlére csak a századforduló után „került sor. A párizsi világkiállításon azonban valamivel korábban is külön részlege volt már a magyar vadászatnak. 1910ben Bécsben, majd az első világháborút követően Lipcsében és Berlinben rendeztek csak kimondot- . tan vadászati kiállításokat. Az Idei budapesti vadászati világkiállítás azonban minden mértékben messze felülmúlta az eddigieket. Harminchárom és fél hektáros területen, amelyből 30 000 négyzetméteren pavilonok voltak, húsz európai, nyolc afrikai, három ázsiai és két amerikai ország vonultatta fel természeti kincseinek és vadászati trófeáinak gyöngyszemeit. A világkiállítás területére belépő látogatót egy Impozáns épiilet. a díszcsarnok fogadta. Ebben sorakoztattak fel a vadászai) világkiállításon részt vevő nemzetek bemutatóinak színes mozaikjait a magyar ábécé betűrendjében. A benevezett országok legértékesebb trófeái, vadászkultúrájukra legjellemzőbb emlékei, tárgyai voltak elhelyezve a díszcsarnokban. Az európai országok sorát Ausztria nyitotta meg a világ eddigi legnagyobb alpesi kecske trófeájával, régi vadászfegyverekkel, s az Alpok környékéről származó első osztrák céltáblával. A Német Demokratikus Köztársaság fényképeken számolt be vadászati kultúrájáról. Lengyelország korszerű fegyvereinek remekművű példányait vonultatta fel. A Szovjetunió kiállítási falfelülete hű képet adott a szovjet vadászok eredményes munkájáról. Ritka állatfajok hatalmas trófeái, szebbnél szebb vadbőrök és az értékes prémek sokasága előtt hosszasan időztek a díszcsarnok látogatói. A távoli tajga sok nagy értékű preparált vadján kívül itt volt látható a jelenlegi világrekord jávorszarvas-lapát is. Hazánk kapitális mufloncsigát és egyéb ritka szép, aranyérmes agancstrófeákat állított ki. Magyarország zárta a nemzetek reprezentatív bemutatóját. A gímszarvasagancsok közül a múlt században elejtett szálkai trófea hosszú évtizedekig a világranglista első helyezettje volt. Mellette a jelenlegi világrekorder szarvasagancsot helyezték el. Az ugyacsak erős lábodi agancs, amely a világkiállítás jelvényében is szerepel, a legszebb formájú magyar szarvasagancs. A falon üvegvitrinben volt közszemlére téve Magyarország legbecsesebb vadásztörténeti emléke, Mátyás király bölényszarv kupája színarany foglalatban. Hazánk az utóbbi időben mindig szenzációval jelentkezett a nemzetközi kiállításokon. Pavilonunkat Zdenék Lang mérnök tervezte, aki a montreáli és az oszakai csehszlovák bemutatók készítését is vezette. Variochrana-módszerrel egyszerre több, hazánk természeti szépségeit bemutató filmet vetítettek az egész kiállítás folyamán a legtökéletesebb összhangban. A pavilonnal szemben levő szabad területen a Külkereskedelmi Minisztérium két vadászházban állította ki azokat a vadász- és horgászfelszereléseket, amelyek a természetjárók elmaradhatatlan kellékei. Trófeáink mindegyike, a bemutatott Skoda vadászautó, a motorcsónak-szállító utánfutó, a kempingsátrak, a legkorszerűbb vadászfegyverek, valamint az egyéb ipari gyártmányok és kellékek a látogatók előtt jól képviselték hazánkat. Pavilonunk erkélyén minden órában hat vadászkürtös gyönyörű dallamokkal köszöntötte a vendégeket. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a csehszlovák bemutató a leglátogatottabbak egyike volt. Több mint egymillió ember írta be nevét a vendégkönyvbe. Aki csak némileg jártas hazánk erdő- és vadgazdálkodásának berkeiben, nem csodálkozik ezen. Tizenegy és fél millió hektáros vadászterületünket megérdemelten nevezhetik a vadászat paradicsomának az évente hozzánk látogató külföldi természetkedvelők ezrei. Halban és vadban gazdag ország vagyunk. Államunk a felszabadulás óta fokozott figyelmet szentel az erdő- és vadgazdálkodás fejlesztésének. Évente mintegy 35 millió koronát fordítunk az erdőterület és a vadállomány bővítésére, nemesítésére. Kiváló kapcsolataink vannak több nevezetes külföldi vadásztársulattal, ahonnan csere útján vérfrissítéses keresztezésre kiváló tenyészvadat kapunk. Hovatovább milliókban lehet majd számolni vadgazdálkodásunk évi devizabevételét. Huszonháromezer hivatásos erdészünk és vadászunk gondoskodik állandóan a céltudatos tenyészmunkáról és a vadvédelemről. Vadgazdálkodásunk fejlesztési feladatainak legnagyobb része az erdészeti kutatóintézetek hatáskörében összpontosul. Ezek munkájáról mindenkor csak elismerőleg szólhatunk, hiszen a vadászható összterület 42 százalékát ók „művelik". Igyekezetük nyomán erdeinkben már örvendetesen számottevő az olyan ritka vadfajok állománya, mint a muflon, a medve, a siketfajd, a zerge és a bölény. Az utóbbiból a felszabadulást követő években mindössze két darab volt csak hazánk területén. A Tátrai Nemzeti Park dolgozóinak és a fokozott gondoskodásnak köszönhető csupán, hogy ez a valóban ritka vad nem pusztult ki, hanem inkább szaporodott. Számuk ma mér meghaladja a harmincat. Erdészeink és vadászaink nagy gondot fordítanak az apróvad tenyésztésére is. 134 ezer hektár területen szám szerint 148 fácánosban foglalkoznak az egészséges utánpótlás nevelésével. Az állami erdészet ilyenformán is óriási mértékben hozzájárul az idegenforgalom növeléséhez, hí6zen csak az 1970-ben több mint 100 000 fácánt kaptak puskavégre a külföldi vadászok. Vadgazdálkodásunk eddig elért eredményeit illetően tehát senki előtt nem kell szégyenkeznünk. Mindennél jobban igazolja ezt a vadászati világkiállításon hazánk bemutatója. Pavilonunkban öszszesen 301 aranyérmes trófeát állítottunk ki, amelyek közül kilenc elnyerte a kiállítás nagydíját. Világrekorder mufloncsigánk 236,95 nemzetközi pontot kapott. A 236,15 pontot érő második helyezett szintén vadászati szakembereink jó munkáját dicséri, összesen 28,40 ponttal jutalmazták hazánk legjobb hiúzkoponyáját. Legértékesebb szarvasagancsunk 240,65 pontot és nagydíjat kapott. A bemutatott legjobb őzagancsunk szintén nagydíjas. Kár, hogy egy apró szervezési hiba folytán a legértékesebb őztrófeánk nem került el a világkiállításra. Létezéséről, sajnos, már csak későn szereztek tudomást a bemutatót rendező szakemberek. A kiállított szikszarvas-agancsok közül ugyancsak csehszlovák trófea került az első és a második helyre, összesen 36 szarvas-, 69 őzagancs, 64 vadkanagyar, 43 farkaskoponya és 41 vadmacskakoponya kapott díjat a csehszlovák trófeák közű';. A vadászati világkiállítás alkalmából meghirdetett fényképpályázaton szintén jól szerepeltünk. Hazánk fotósainak ítélték az arany- és az ezüstérmet. Az egyidejűleg megrendezett természeti és vadászati filmfesztiválon a „Mufloncsapások" című csehszlovák alkotás nyerte a kiállítás aranvérmét és a magyar producerek nagydíját. Ezenkívül több rövidfilmünket is díjazta a nemzetközi zsűri. Vadászkutyáink is remekeltek. Aranydíjat hoznak haza a versenyről. Tehát bátran elmondhatjuk, hogy valóságos aranyzápor volt számunkra Budapesten. Hazánk kiállítási bemutatójának magas színvonalát bizonyítja továbbá az is, hogy pavilonunkat felkeresték a Szovjet-, valamint a Magyar Rádió és Televízió munkatársai, és egyéb publikációs intézmények képviselői. A magyar sajtó eddig több mint száz cikkben foglalkozott a csehszlovák vadgazdálkodás elért eredményeivel, múltjával. Befejeződött a vadászati világkiállítás. Nagyszerű kivitelezését nem szükséges különösebben bizonygatni, hangsúlyozni. Minden téren és minden tekintetben magas színvonalon kielégítette a világkiállítások iránt támasztott igényeket. Összesen 52 ország mutatta be színes csokorba szedve természeti szépségeinek legjavát, vadászkultúráját, művészetét, hagyományait és szokásait. A „természet szakemberei" számára már a kiállítás kezdetén nyilvánvaló volt, hogy az idei rendezvény felülmúlja majd a várakozásokat és az eddigiek mindegyikét. Most már tudjuk, jól számítottak. A természetkedvelő emberek jóval több mint egymilliós csoportja látogatta meg a vadászati világkiállítást. Sokan többször is végigjárták a pavilonokat és a szabadtéri bemutatókat, hogy elmélyítsék első benyomásaikat, gyarapítsák ismereteiket. Senki számára nem lehet feltűnő az óriási érdeklődés, hiszen a vadászati világkiállítás a ma emberének legégetőbb problémáival, a természetvédelem szükséges voltával, életkörnyezetünk tisztaságának megóvásával és mindazzal foglalkozott, ami az ember a természet megbonthatatlanul szoros kapcsolatához tartozik. LAIÖ KAROLY