Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-03 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

PAVOL HOROV DUKLA A napok özönéből szavak ki nem oldják nem nyűgözi a kép a hegyi tisztást hantok barna foltját a forró nyár egét mely szemednek veti izzó szuronyát s mint keskeny résen át látod a láng szíriét hallod a gyász dalát az ágyúk moraját zokogni szívbénító éjek zord hajnalok ívén a forduló riopot » mikor a gyermek mosolyát letörlik o fagyok s panaszos ajkári mérges tajték ragyog mikor a nevetés pestises nyálat köp szemedbe szörnyű a vad kacaj tűzvészek bűnök bosszúálló kedve apokaliptikus vérözön s öldöklésben a jaj mikor az ádáz küzdelemben lidércfényként lángolt körül hazánk megszentelt drága földje s arcára kibuggyant, vére gyűlt feglsebzett melléből patakzott tovább ezernyi sebet mart belé a kegyetlen világ s szégyen bélyeget tetovált mikor rettentő sorokban küzdöttek meg érte az ismeretlen ismert katonák kik itt pihennek itt leltek hazát a kövek alatt Dukla temetőjén ahol most csönd van síri csönd honol az elesettek jaja nincs sehol s nem súgja árnyék nem zengi verőfény nem árulja el szellő földi szívnek mily rendületlen kitartottak ők hazájuk küszöbén s oltalmat nem reméltek a halál zord színe előtt közel oly közel már mint a kedves ajka mint remegő váll rozskéve alatt mint ital íze izzó szomjat oltva oly közel mint a pillanat nem messzebb a megholtak kezénél és mégis formátlan valamennyi és> arc nélküli örök hallgatag Csak a költö borerig ha sírok között jár hol békén lángol a nap s a haza tájai egybefolynak a hűs hegyek alatt Ti zokogó fájó szavak ti az örök emberi dráma halhatatlan zsoltárai DÉNES GYÖRGY fordítása kei ellen, ingatagoknak bizonyultak ma már elkötelezettje pártunk politika jának és a szocialista építés ügyének Jó volt hallani a párt és az állam vezetői nek szájából az elismerő szavakat, azt, hogy az újságírók is részesei azoknak a nagy politikai és gazdasági sikereknek, amelyeket az utóbbi években elértünk. Mit mondhatunk erre mi, újságírók? Azt, hogy mi csak a kötelességeinket teljesítettük, amikor fenntartás nélkül né pünk érdekeinek szolgálatába állítottuk erőnket, tudásunkat, amikor elkötelezet ten síkraszálltunk a jóért, a hasznosért, de szót emeltünk minden olyan jellenség ellen, ami ártó szándékkal született Ezt tesszük a jövőben is, úgy, ahogyan azt pártunk XIV. kongresszusának határozata megszabta. Megtiszteltetést és egyben kötelezettséget is jelent számunkra a nép érdekeinek szolgálata, az, hogy az emlékezetes XIV. kongresszus határozata kimond ja: Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a szocialista államnak a sajtó jelentős ideológiai eszköze a szocialista ember arculatának kialakításában. Mi következik ebből a megállapításból? Az, hogy az újságíró nem lehet passzív szemlélője az eseményeknek, hanem elkötelezetten és következetesen részt kell vállalnia a szocialista eszmék terjesztéséből, az emberek gondolatvilágának formálásából, hogy a marxista - leninista világnézet szellemében befolyásolja, irányítsa a közvéleményt, az osztályszempontok figyelembevételével a valóságnak megfelelően tájékoztassa olvasótáborunkat. Az újságíró feladata, hogy aktívan támogassa a párt politikáját, legyen fáradhatatlan propagálója, szószólója a közös ügyet szolgáló kezdeményezésnek, viszont határozottan tépjen fel minden olyan jelenség ellen, amely árt a szocializmus ügyének, akadályozza a haladást, gátolja az alkotó kezdeményezés kibontakozását A dolgozókat a proletár internacionalizmus szellemében nevelje szocialista hazafiságra, a társadalom érdekeiért a szocializmus iránti felelősségérzetre Ezek olyan feladatok, amelyek egész, teljes értékű embert követelnek. Nem véletlen tehát, hogy a XIV. kongresszus határozata kimondja: „A csehszlovák tömegtájékozbtási eszközök szerkesztőségeiben csak erkölcsileg szilárd, becsületes emberek dolgozhatnak, akik meggyőződéses hívei a szocialista rendszernek, elkövetelezetten támogatják a kommunista párt politikájának megvalósítását." Mindezek utón kimondhatjuk: az újságíró ma a társadalmi élet középpontjóban áll. A toll, amellyel papírra veti a sorokat, az ő kezében nem egyszerű „írószerszám", hanem fegyver, olyan fegyver, amelynek „viselése" óriási felelősséggel jár. Ezt a felelősséget mi újságírók vállaljuk. Vállaljuk és ígérjük a pártnak és olvasóinknak egyaránt, hogy az írott szó erejével csakis népünk érdekeit szolgáljuk, azt a népet, amely a párt politikáját követve építi szabad, boldog hazáját, azt a népet, amelynek mí újságírók fiai és lányai vagyunk, és ha mégis akadna közöttünk olyan, aki idegen célok szolgálatába állítaná a tollát, annak mi magunk fogjuk le a kezét és távolítjuk el a becsületes újságírók nagy családjából, ahogy ezt már eddig is megtettük azokkal, akik a legkritikusabb érvekben elárulták a nép, a szocializmus ügyét, SZARKA ISTVÁN A sajtónapi ünnepségek véget értek, viszont az asztalomon még garmadával hevernek az olvasóinktól kapott köszöntő, jókívánságaikat tolmácsoló levelek, táviratok. Hadd legyen tehát ez az írós részben egy közös válasz is a kedves megemlékezöknek. Őszintén megmondjuk, a figyelmesség jólesett, talán nem hat frázisként, ha azt mondjuk: jó tudni, hogy olvasóink számon tartanak bennün ket, ott szerepel nevük azoknak a rokonoknak, barátoknak a névsorában, akikről a megfelelő alkalmakkor nem szabad megfeledkezni. Ez a tudat erőt, biztonságérzetet kölcsönöz. Mert mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy sikeresen megbirkózzunk azokkal a feladatokkal, amelyeket pártunk XIV. kongresszusának határozata az újságírók, a sajtó dolgozói elé tűz. Ezeket a feladatokat vállaljuk, és szent kötelességünknek tartjuk maradéktalan teljesítésüket. Az újságírók nagy családja - kizárva soraiból azokat, akik vétettek a nép érde-