Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-02 / 234. szám, szombat

Társadalmunk erénye A Pravda a napokban közölte Vladislav Chaloupka írását a szocialista demokrácia kérdéseiről. Alább — saját címünk­kel — ismertetjük a cikk lényegét. A szocialista politika alapja 1971. X. 1. a munkásosztálynak és a többi dolgozónak a szocializmus és a kommunizmus építése céljai­val összhangban álló érdekel megvalósítása. Ehhez az irá­nyítás tudományos módsze­reinek jól működö rendsze­re szükséges, vagyis a kö­vetkezetesen átgondolt racio­nalizálás és szervezés az embe­ri tevékenység minden terén. Ennek a rendszernek össze kell kapcsolódnia a szocialista de­mokráciával. Az SZKP XXIV. kongresszusa egyértelműen fo­galmazta meg ezt a kérdést: „A kongresszus hangsúlyozza, hogy a kommunizmus felépítéséért folytatott. harcot nem lehet el­választani a szocialista demok­rácia sokoldalú fejlesztésétől". A kongresszus nemcsak általá­nosságban beszélt a demokrá­cia érvényesítéséről, hanem ki­mondottan a szocialista de­mokrácia fejlesztéséről. Ez azért van, mert a leninizmus . konkrét osztálytartalma, törté­nelmi és osztályfeltételei szem­pontjából ítéli meg a demokrá­ciát. A marxizmus— leninizmus egyik legfontosabb tudományos felismerése az, hogy nem lé­tezik ún. „tiszta demokrácia", a demokráciának mindig osztály­jellege van, melyet a létező tár­sadalmi rendszer határoz meg. Lenin is azt mondta, mindig az a döntő, melyik osztálynak a kezében van a hatalom. A burzsoá ideológusok és a szociálreformisták úgy beszél­nek a demokráciáról, mint ál­talános akaratról, a szervesen egyesült egység akaratáról, a társadalom kívánságának esz­közéről. Azt bizonyítják, hogy a burzsoá szociális rendszer „állandóságát" az bizonyítja, hogy az egyének és a társadal­mi csoportok bizonyos helyze­tükből adódó funkciókat tölte­nek be. Tagadják, hogy a mai burzsoá társadalomban egy bi­zonyos réteg monopóliuma a hatalom. A legtöbb esetben csak közvetlen, képviseleti, korlátozott és korlátlan demok­ráciát különböztetnek meg. A valóságban ezzel csak az osz­tálymegbékélés politikáját, a jobboldali opportunisták pedig a munkásosztály érdekeinek el­árulását kendőzik. A demokrá­ciát úgy magyarázzák, mint egy osztály fölötti társadalmi jelenséget. /. Ramsay Mac Do­nald, a jobboldali opportuniz­mus egyik megalapítója azt ír­ta, hogy a leghaladóbb párt sem képviselheti az egész tár­sadalmat, az államban vala­mennyi réteg, a szegények, a gazdagok, a vagyonosok és va­gyontalanok érdekeinek érvé­nyesülnie kell. A leninizmus ezzel szemben különböző államrendszereket különböztet meg és a demok­ráciák ezeknek megfelelő for­máit. Lenin Kautskyval folyta­tott vitájában kijelentette: „Amennyiben marxista módon gondolkodunk, le kell szögez­nünk: a kizsákmányolók szük­ségszerűen osztályuk uralma, a kizsákmányolás eszközévé vál­toztatják az államot. Ezért a demokratikus állam a kizsák­mányoltak fölött uralkodó ki­zsákmányolók létezéséig szük­ségszerűen a kizsákmányolók demokráciája lesz. A kizsákmá­nyoltak államának lényegesen másnak kell lennie, olyan de­mokráciának, amely elnyomja a kizsákmányolókat." Lenin a társadalmi viszonyok osztályszempontból való érté­kelése alapján burzsoá demok­ráciát és szocialista demokrá­ciát különböztet meg. Az anti­kommunisták szüntelenül tá­madják ezt az . álláspontot. Kautsky és Donald óta a de­mokrácia jellege értékelésének alapvető kérdését különböző ki­következtetett kritériumokkal helyettesítik. Lenin szerint az a döntő, hogy ki gyakorolja a gazdasági, politikai hatalmat, kinek az érdekében valósul meg az állampolitika. Az antikommu­nisták az uralom módjának kér­dését helyezik előtérbe. Donald egy ízben azt állította, nem is olyan fontos a pártok képvisele­te, lényeg az, hogy a kormány jó kormány legyen. A szocializ­mus ellenségei ma e szempont érvényesítésével próbálják eltú­lozni a szocialista országok hi­báit, tévedéseit és objektív ne­hézségeit, így akarják megtörni az egyszerű embereknek a szo­cializmusba és a kommunista párt politikájába vetett hitét. A leninizmus nem mellőzi a szocialista irányítási rendszer konkrét működésének problémá­ját. Elegendő ha megemlítjük Lenin harcát az államirányítás­ban megnyilvánuló bürokratiz­mus ellen, valamint az SZKP, Bolgár Kommunista Párt és a CSKP legutóbbi kongresszusai­nak határozatait. A szocialista országok kommunista pártjai nagy figyelmet szentelnek a szocialista irányításnak. Ez ter­mészetes is, mivel a szocialista társadalomban a politikai ha­talmi kérdés végleges megoldá­sa után egyre fontosabb szere­pet játszik a dolgozók reális helyzete a társadalmi élet politi­kai irányításában. A demokrácia lenini értelme­zésének érvényesítése megköve­teli, hogy egyes formáit ne csak a kinyilvánított jogok és sza­badságok szempontjából, hanem ezek tényleges megvalósítása szemszögéből is értékeljük. Hyen megvilágításban a bur­zsoá demokrácia csak formális demokrácia, mivel nem tartal­mazza a közvetlen demokrácia elemeit, a közügyekről a kisebb gazdasági, politikai és katonai csoportok döntenek. A szocialista forradalom fo­lyamatában a dolgozók felsza­badítása a kizsákmányolás kü­lönböző formái alól megteremti a szociális feltételeket a de­mokratikus elvek gyakorlati ér­vényesítéséhez. A szocialista demokrácia reá­lis, következetes demokrácia a dolgozók széles tömegei számá­ra, tehát merő ellentétben- áll a burzsoá demokráciával. A munkásosztály hatalomra jutása az igazi népuralom korszakának kezdetét jelenti. A szocialista demokrácia ilyen szociális lé­nyege törvényszerűen elmélyül a szocialista építés folyamatá­ban és a proletárdiktatúrának az össznépi szocialista demokrá­ciává való átváltozása idősza­kában csúcsosodik ki. Issi K oki japán jogász megállapította, hogy az emberiség történelmé­ben először a Szovjetunióban va­lósulnak meg a demokrácia olyan alapelvei, mint az egyen­jogúság, a többség akarata sze­rinti döntés és a politikai sza­badság. A szocializmusban a dolgozók országunk igazi gaz­dáivá válnak. A funkcionáriusok kiválasztásának egyetlen krité­riuma a szocialista öntudat, az aktív elkötelezettség a szocialis­ta építés feladatainak teljesíté­sében, a szaktudás, valamint az erkölcsi és jellembeli tulajdon­ságok. A kommunista párt arra törekszik, hogy a lehető leg­több munkást, parasztot és más dolgozót válasszanak be a szo­cialista állam képviseleti szer­veibe. A munkásosztálynak mint a szocialista demokrácia vezető osztályerejének érdekei azono­sak a lakosság többségének alapérdekeivel. Ez a tény meg­teremti a keretet a szocialista demokrácia igazi népi jellegé­nek érvényesítéséhez. A szocialista demokrácia mé­lyen demokratikus elveket érvé­nyesít, a legigazságosabb de­mokráciát jelenti. Mivel a mun­kásosztály és a dolgozók osz­tályérdekeit védi és érvényesíti, eszközül szolgál az osztály- és politikai ellenség elnyomására. Ez a második jellemvonása szük­ségszerűség, amely a szocialista hatalmi apparátusnak abból a kötelességéből ered, hogy védel­meznie kell a dolgozók vívmá­nyait az ellenforradalom és a felforgató elemek akcióival szemben. A szocialista demokrácia által nyújtott vívmányok közül a leg­fontosabb az, hogy a dolgozó politikai hatalom objektumából szubjektumává lesz. Az új gaz­dasági kapcsolatok hatnak a szocialista társadalom tagjai alapérdekei egységének kialakí­tására. A szocializmus legfonto­sabb szociális elvei — mindent az ember nevében, mindent az emberért — meghatározza a szocialista társadalmi viszonyok jellegét. Az összes társadalmi és állami kérdést a dolgozók érdekében kell megoldani. A szocialista demokrácia kifejezi a munkások, a parasztok és a szocialista értelmiség osztály­politikai szövetségének egysé­gét. A szocialista forradalom győzelméig a „nép uralma" fo­galom csupán mítosz volt, me­lyet a burzsoá propaganda ter­jesztett. A burzsoá rendszer sohasem küzdötte le az ellent­mondást a nép abszolút, függet­len és átruházatlan hatalma, va­lamint a nép szuverenitásának a vagyonos osztályok általi sár­batiprása között. A burzsoá ideo­lógusok elnagyolják a tömegek depolitizációjára vonatkozó „té­nyeket", azt hangoztatják, hogy már nem érdeklődnek a politi­kai események iránt és akadnak olyanok is, akik azt állítják, hogy az egyszerű embereknek a politikai életben való fokozó­dó részvétele a társadalom le­fokozásához vezet. A burzsoázia ugyanis a népuralom jelszavát hirdeti, de ugyanakkor fél a néptömegek politikai aktivi­tásától. A szocializmusban a dolgozók közvetlen és szocialista képvise­leti demokrácia által érvénye­sítik akaratukat (szuverenitásu­kat). Jellemző tény, hogy ez az akarat kifejeződik az állam akaratában, az állampolitiká­ban. Ez természetesen nem ösz­tönös folyamat, hanem az intéz­ményes szervezeti rendszer — a szocialista állam politikai szer­vezete, azaz a kommunista párt, a szocialista állam és a tömeg­szervezetek által valósul meg. Egyúttal figyelembe kell venni, hogy a „nép akarata" a szocia­lizmusban sem azonos kivétel nélkül minden ember akaratá­val. Vannak bizonyos, a társada­lom kisebbségét képező egyé­nek és csoportok, akik illetve amelyek közömbösek a közéleti problémák megoldását illetően. Egyes emberek más nézeteket képviselnek. Vannak olyan ele­mek is, melyek teljesen ki sze­retnének bújni a szocialista jogi normák betartása alól. Az elmondottakból az követ­kezik, hogy a szocialista de­mokrácia kifejezi a munkásosz­tály kormánya és a többi dol­gozó legfontosabb politikai, szociális kapcsolatait. A kom­munizmus felépítésének cél­jait szolgálja. Alapvető feltéte­le a társadalom forradalmi át­építése. A társadalom anyagi és kulturális életének fejlesztése lehetővé teszi a szocialista de­mokrácia elveinek továbbfejlesz­tését és elmélyítését. Magyar művelődési szeminárium f ČSTK) — A bratislavai Nép művelési Intézet nemzetiségi osz­tálya október 2- és 3-án a Nové Zámky-i (Érsekújvári szakszerve­zeti házban szemináriumot rendez 40 magyar nemzetiségű népműve­lési dolgozó számára. Szigl Ferenc, a szlovák kormány nemzetiségi tit­kárságának vezetője előadást tart a nemzetek és nemzetiségek rész­vételéről a választásokban, Fék Vendel, az SZLKP KB ideolégiai osztályának dolgozója a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak szem­pontjából elemzi a választásokat, míg Balázs Béla. az Cj Sző szer­kesztője olőadásában foglalkozik a CSKP XIV. kongresszusa határo­zataiból eredő tájékoztató munka feladataival. Bratis. - :J):m a i'odjaoortnsicá utc..n iMattól agitációs központén létesítettek. A központban szemléltető eszközökkel, — fényké­pes dokumentumokkal is dolgoznak. (Felvétel: J. Lofaj — ČSTK) Jacques Duclos 75 éves A francia és a nemzetközi munkásmozgalom egyik ismert, kiemelkedő ve­zetője Jacques Duclos elvtárs ma ünnepli 75. születésnapját. J. Duclos a munkásmozgalom­ban kifejtett tevékenykedésé­vel, írói és publicisztikai mun­kásságával • nagymértékben hozzájárult a francia és a nem­zetközi munkásmozgalom elért eredményeihez és sikereihez. Fiatal évei nem különböznek a munkásfiatalok millióinak életétől: a Pireneusok lábánál fekvő szülőfalujában. Louey­ban elvégez néhány osztályt, és már 12 éves korában mun­kába lép. Közben mint autodi­dakta állandóan olvas, művelő­dik. Hamarosan Párizsban dolgo­zik, ahol a munkássztrájkok, tüntetések lesznek a tanító­mesterei. Anatole Francé né­pi egyetemének előadásai, Jean Jaures szónoklatai nagy hatással vannak fiatal éveire. Az első világháború, — a Ver­dun alatti sebesülés után a né­met fogságban az orosz hadi­foglyokkal történő találkozá­sai — nemzetközi méretekben tárja elé a világ és a nemzetkö­zi munkásmozgalom problé­máit. A hadifogságból hazakerül­ve részt vesz az 1919-es vá­lasztási csatákban, Marcel Ca­chinnak, a nagy szocialista vezetőnek, a Francia Kommu­nista Párt egyik megalapító­jának megválasztásáért. 1920­ban belép az FKP-ba, amely­nek azóta is odaadó harcosa. A húszas évek elején főtit­kár-helyettese lesz a Henri Barbusse alapította és vezette Régi Harcosok Köztársasági Szövetségének, amely felve­szi a harcot az akkor éledező fasiszta mozgalommal. A francia munkások ezekben a harcokban ismerték és szeret­ték meg Duclost, akit 1926­ban nemzetgyűlési képviselő­jükké választanak. 1926-ban az FKP Központi Bizottságába is beválasztják, amelynek az­óta is megszakítás nélkül tag Ja. ­Duclos-t 1927-ben harcos szónoklataiért és cikkeiért le­tartóztatják. Az FKP ellen haj­szát folytató Poincaré-kor­mány bírósága Duclosra 45 év börtönbüntetést szab ki. Még ez év végén a képviselőház felfüggeszti kiszabott bünteté­sét, de már 1928-ban az újabb bebörtönzés elől több évi ille­galitásba kényszerül. A harmincas évek elején a nemzetközi munkásmozgalom szervezeteiben együtt dolgo­zik Dimitrovval. Majd részt vesz a népfront megalakítá­sáért vívott harcokban. 1936-ban Duclost Spanyolor­szágban találjuk, ahol kiveszi részét a Spanyol Köztársaság védelméért folytatott harcok­ban. Franciaország hitleri meg­szállása után Duclos, Maurice Thorezzal, az FKP akkori fő­titkárával együtt, aláírja a hí­res július 16-i nyilatkozatot, amelyben ellenállásra szólítja a francia népet a náci meg­szállók ellen. A megszállás éveiben az FKP illegális ak­cióinak vezetője és az ellen­állási mozgalom kimagasló alakja. A felszabadulás után mint képviselőt többször újravá­lasztják, éveken át a nemzet­gyűlés elnökhelyettese, 1959­töl a szenátus tagja. Magas kora ellenére is fáradhatat­lanul tovább dolgozik a párt, a munkásosztály és a nemzet­közi munkásmozgalom szolgá­latában. S zületésének 75. évfordu­lóján kívánjuk, hogy a kommunizmus eszméi még sokáig őrizzék meg al­kotókedvét és életerejét, ame­lyet a francia és a nemzetközi munkásmozgalomnak szentelt. A NEHÉZSÉGEK ELLENÉRE Mikor helyezik üzembe o podbrezovái új csöhengef­müvet? W s y SARKALATOS PROBLÉMA (Tóthpál Gyula felvétele) Már hírt adtunk lapunkban arról az önfeláldozó munkáról, amelyet a Podbrezovái Sverma Vasmű dolgozói fejtettek ki, hogy határidő előtt eleget tehes­senek a CSKP XIV. kongresszu­sának irányelveiben kiemelt fon­tos feladatoknak. A társadalmi munkában ledolgozott órák ez­reivel segítették az új, varrat nélküli csövek hengerművének és vonórészlegének építését. Az építőmunkás hiányon többek között úgy segítettek, hogy az új csővonó leendő dolgozóit már kiemelték eddigi beosztásukból és az építkezésen dolgoztak. Je­lenleg is 15-tagú csoport, segéd­kezik az építkezésen. Ä párt­szervezet egyesített kötelezett­ségvállalást kezdeményezett még az év februárjában, amelyet a CKD kivételével aláírt min­den szállító cég. A szállító cé­gek azonban nem tettek eleget kötelezettségvállalásuknak, s így ennek teljesítése csak egy­oldalú volt. A június 30­i határ­időt a szállító vállalatok össze­hangolatlan munkája folytán nem tartották be. Számos fogya­tékosság keletkezett az együtt­működésben mind a szerelési, mind az építőmunka terén. A dolgozók azonban nem riadtak vissza a nehézségektől és a szervezési fogyatékosságok elle­nére ezekben a napokban próba­üzemre készítették elő az egyik legfontosabb műhelyt, az acél­csöveket rozsdamentessé kikép­ző részleget. Előzetes próbákét hajtottak végre már egyes hen­gerszékeken is. A helyzet mina­pi felmérése reális reményt nyújt arra, hogy mind a négy hengerszéket legkésőbb október 15-ig próbatizembe helyezik. To­vábbi probléma maradt azon­ban a kazánház, amelyet a tél beálltáig üzembe kell helyezni, egyébként a próbaüzem a lien­gerdében a nagy igyekezet elle­nére sem indulhat meg. Az épít­kezés pártszervezetei a problé­mák megoldása érdekében « legfelsőbb pártszervekí:3z for­dultak, egyeztessék központi szinten a szállítók munkáját, hogy a felette jelentős építke­zést Podbrezován idejében be­fejezhessék. (oilcsekí

Next

/
Thumbnails
Contents