Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-10 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

Ártatlan emberek meggyilkolása Indokínában A naponta Indokínáb61 érkező jelentésekből] a korábbi kép rajzolódik ki előttünk: a háború kiterjed, folytatódik, a bombázások eszkalációja és tovább tartanak a harcok — Ez most már olyan háború, amelyet egy tudósító nagyon helyesen „ártatlan emberek meggyilkolásának" nevezett. A Washingtonból származó hivatalos jelentések kezdettől fogva megtévesztették az országot és álcázni igyekeztek a szüntelen erőszakot és a háború terjedő jellegét. A nyilatkozatban nem érződött aggodalom amiatt, hogy milyen csapásokat mér a háború a polgári lakosságra és erre az egész kiterjedt térségre. Én éppen ez utóbbi momentumot kívánom hangsúlyozni. Az indokínai háború ugyanis nemcsak magában Amerikában hat ki az életre és az ország szellemére, hanem Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában is növeli a békés lakosság szenvedéseit. A háború minden napjával egyre több és több az áldozatok száma. Valóban semmi sem illusztrálja olyan világosan a konfliktus növekvő intenzitását és kiterjedését, s .a hadműveletek szintjét, mint a megölt, megsebesített vagy földönfutóvá lett békés polgári lakosok száma. Ha ezt a mértéket alkalmazzuk, könnyen rájöhetünk, hogy a háború nem a csökkenés irányában halad és az amerikai katonai aktivitás — főleg a korlátlan légiháború — olőmozdítfa az emberveszteség növekedését. A menekültek összlétszáma — csaknem 6 millió fő — jelentősen növekszik. Közéjük tartozik a legalább 40 000 hegylakó, akiket erőszakkal telepítettek ki a laoszi—kambodzsai határ mentén levő falvakból, továbbá az a legalább 16 000 menekült, akik még a My Lai körzetben levő irtóhadjárat elől igyekeztek menteni magukat, továbbá as a 40 000 ember, aki Dél-Vietnam legdélibb részén az erdőkbe menekült a hadműveletek elől. Különösen tragikus a hegyilakók nemrégen történt áttelepítése: ez újabb illusztrációja annak a régi, csődbe jutott politikának, amelynek értelmében a mi stratégiai elképzeléseinknek megfelelően, nem pedig az érintett emberek érdekeivel összhangban hajtanak végre erőszakos áttelepítést. Ez a sors vár igen sok falura és településre Dél-Vietnamban és Laoszban. S az áttelepítést mindig az emberek „biztonságára" hivatkozva hajtották végre. Nem elég, hogy növekszik a mecok ültek száma és szaporodnak az erőszakos áttelepítésre szőtt tervek — a vietnami polgári lakosság állandóan növekvő veszteségei is fokozzák a nyugtalanságot. Hivatalos adatok szerint 1970-ben körülbelül 51 000 sebesült békés polgári lakos került a kórhá zakba. Ez a hivatalos adat azonban megtévesztő, mivel nem foglalja magában azokat a sérülést szenvedett békés polgári lakosokat, akik más helyeken feküsznek, sem azokat, akiket egyáltalán nem ápolnak sehol, sem pedig azokat, akik a helyszínen vesztették életüket, vagy kórházba szállítás közben haltak meg. Ha ezeket az áldozatokat is hozzászámítjuk azokhoz, akik kórházba kerültek, akkor 1970ben a polgári lakosság körében elszenvedett veszteségek legalább 125 000 főre emelkednek, s ezen belül körülbelül 25 000—35 000 a halottak száma. így 1965 óta a polgári lakosságot ért veszteségek elérték az 1 millió 50 000 főt és ebből legalább 325 000 a halottak száma. Kambodzsában szétpattant a hivatalos optimizmus szappanbuboréka. Az alelnök nem egészen egy éve azt mondta nekünk, hogy a kambodzsai invázió „a legszebb óra" kormányunk számára, hogy ez — hatalmas katonai győzelem, amely lehetővé teszi, hogy könnyebbé tegyük Amerika indokínai háborús terheit, mivel elősegíti a vietnamizálás folyamatát. Nos, milyen kép tárul elénk napjainkban? A Phnom Penhben levő kormány most még kisebb területet tart ellenőrzése alatt mint bármikor korábban. Az, ami Vietnamban és Laoszban történik, most Kambodzsában is megismétlődik — az ország pusztul, menekültek egész nemzedéke jön létre, növekszik a veszteség a polgári lakosság körében. A falusi vidékekről körülbelül 700 000 ember menekült Phnom Penhbe és más városokba. Hivatalos jelentések szerint a polgári lakosság körében az áldozatok száma körülbelül 15 000 fő, ezen belül a halottak száma eléri a 6500 at. A tényleges adatok azonban jóval magasabbak. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy milyenek a pozíciók Indokínában. Korszerű haditechnika alkalmazásával, erőszakos bombázásokkal és széles körű tüzérségi támogatással néhány év alatt gyakorlatilag elpusztítottuk azt a földet és tönkretettük azt a népet, amelynek azt ígértük, hogy megmentjük. Minden nap újabb erőszakos cselekményeket boz. Minden nap növekszik az emberveszteség. És a vértürdő mindaddig folytatódik, ameddig tart a háború. EDWARD KENNEDY (The Natlon) Halált hozó pirulák Az Egyesült Államokban a bűnszövetkezetek fekete listára helyezték Margarét Kreig újságírónőt. Pedig a fiatal riporternö nem gyilkosok, zsarolók vagy kábítószer-kereskedők után nyomozott, hanem az addig a nyilvánosság előtt kevéssé ismert gyógyszerhamisítókat leplezte le. Margarét Kreig szemüveggel és parókával álcázva tényeket gyűjtött arról a piszkos üzletről, amely az Egyesült Államokban a lopott, csempészett és hamisított, valamint régen elavult gyógyszerekkel folyik. Az egyik cikkében rámutatott, hogy ma az amerikaiak, amikor gyógyszert vásárolnak az életükkel játszanak. A gengszter-szindikátusok álcégek útján a gyógyszerkereskedelem nagy részét kezükben tartják. Az igazi, nyilvántartásba vett termékeken kívül értéktelenebb, vagy teljesen értéktelen olcsón előállítható hamisítványokat is forgalomba hoznak. A hamisítványok külsőleg annyira hasonlítanak a drága márkás cikkekhez, hogy csupán mikroszkóppal vagy laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg, hogy hamisak. Egyébként a gyógyszerkereskedelemben dühöngő konkurrenciaharc következtében még a hamisítatlan gyógyszerek is gyakran veszélyesek, mert klinikailag nem próbálták ki eléggé őket. A leggyakrabban a hormonkészítményeket, a szívbetegségeket és vérkeringési zavarokat gyógyító szereket, a vitaminokat és az antibiotikumokat hamisítják. A hamisítványokat túlnyomó részt miniatűr üzemekben, úgynevezett „pirula konyhákon" állítják elő. A szakértők becslése szerint jelenleg több millió fajta gyógyszerhamisítvány kerül a vásárlók kezébe. A gyógyszerhamisítók, akik a ilyen módon az amerikai betörvény értelmében csak tegek millióinak életét vecégjelzéssel való visszaélés szélyeztetik. miatt vonhatók felelősségre, (NBI) Amerikai gyógyszertár: igazi és hamisított gyógyszerek. Kreig újságírónő leleplezte a gyógyszerhamisítók praktikáit. Halált hozó kotyvalékok az úgynevezett „pirulakonyhában". Adómentes lett az erényöv Angliában olcsóbb lett az erényöv. Az érdekeltek ezért Marcus Lipton munkáspárti képviselőnek tartoznak köszönettel. A 70 éves özvegy férfiú parlamenti beszédében felszólította a kormányt, hogy az eddig ruházati cikknek minősített erényövet a jövőben ne terheljék forgalmi adóval. írásbeli válaszában a pénzügyminisztérium helyt adott a képviselő kívánságának. FRANKFURTER RUNDSCHAU Svájcban elfogy a vámőr Az egész svájci határon sorozatosan felszámolják a kisebb vámőr-posztokat, mert a vámőrség képtelen fiatalokat toborozni. A vám nélkül maradt határokon motorizált vámőrök teljesítenek szolgálatot és szúrópróbaszerűen ellenőrzik a ki- és bemenő forgalmat. Egyedül a nemzetközi Idegenforgalmat lebonyolító főútvonalakon találkozhat a jövőben vámőrökkel az idegen vagy a svájci. A vámőrség vezérigazgatója, Róbert Straub, a konkurrenciának tulajdonítja a személyzet utánpótlásában jelentkező nehézségeket: a kantonok rendőrségei és a svájci Ipar munkahelyei többet fizetnek. (GAZETTE DE LAUSANNE) A japán „aranytojások" japán háború utáni Jelentős sikerei a lakosság szaporodásának megfékezése terén mélyreható következményekkel Jártak az ország lakosságánalt korcsoport szerinti megoszlása szempontjából. A japánok fokozatosan elöregednek. Ez az egyszerű tény húzódik meg azoknak a szociális és gazdasági bajoknak hátterében, amelyeket nem láttak előre, amikor a családtervezési kampányt 20—25 évvel ezelőtt megkezdték. A nagy ázsiai nyüzsgés közepette egyedül itt találkozhatunk sikeres születésszabá'iyozással. Japánban, mint oly sok más országban, közvetlenül a háború után felszökött a születések száma. A születési arány 1947-ben 100 lakosra számítva 34,3 volt. Ezen a szinten maradt 1950-ig, amikor hirtelen visszaesés következett be. 1957-re az arány 50 százalékkal esett: 17,2 lett — az egyetlen ismert példa ilyen rövid időn belül bekövetkezett hirtelen visszaesésre. A születési arány az elmúlt 15 évben nagyjából nem változott. A lakosság (napjainkban közel 104 millió J évente mintegy 1 százalékkal szaporodott, ami alig magasabb, mint az európai átlag, noha az 1950-es évek elejéig a szaporodási arány évi 2,9 százalék volt. A háború után a legtöbb japán nehéz gazdasági körülmények között élt. Ez a tény — párosulva a hírközlő szervek sötét jóslataival, hogy milyen sors vár a japánokra, ha továbbra is ilyen gátlástalanul szaporodnak —, feltehetően hozzájárult ahhoz a jellemzően fegyelmezett módhoz, ahogyan a japán lakosság megkezdte a születésszabályozást. A legszélesebb körben alkalmazták a mesterséges abortusz módszerét. A kormány valamelyest lemaradva a tények mögött, 1949ben életbeléptette az úgynevezett fajfenntartási törvényt, amely lehetővé tette — egészségi és gazdasági okokra való hivatkozás mellett — az abortusz törvények alkalmazását és megszüntette a sterilizáció, illetve a születésszabályozás más módjai elé emelt gátakat. A születési arányban bekövetkezett gyors visszaesés azonban vitathatatlanul hatást gyakorolt a japán társadalom korcsoport szerinti összetételére. 1950-ben a lakosság 35 százalékát tették ki azok, akik betöltötték 15. életévüket. 1970-ben már csak 23,8 százalék volt az arányuk. A 2009. évben már nem lesznek többen, minj 20,8 százalék. Az egészségügyi és jóléti minisztérium szerint 1950-ben 4 millió volt a 65 év feletti lakosok száma. A század végére becslések szerint 17 692 000 65 év feletti és mintegy 24 millió 60 év feletti ember fog Japánban élni. Ezt az irányzatot támogatja az is, hogy az emberi életkor átlagos határát az 1945-ös 50 évről a férfiak esetében 69 évre, a nőknél pedig 74 évre tolták ki. Ennek pedig jelentős következményei vannak az öregekről való gondoskodás rendszerének kidolgozása szempontjából, különösen azért, mert a japán társadalom a jelek szerint nem alkalmazkodik megfelelőképpen ahhoz, hogy bomlásnak Indult a hagyományosan összetartó japán család, amelyben a fiatalok gondoskodtak az öregekről. A nyugdíjak és biztosítási rendszerek gyakran nem bizonyulnak megfelelőnek, kétségbeesést és súlyos anyagi nehézségeket okozva. Japánban a 60 év feletti öngyilkosok arányszáma a legmagasabb. A szakértőket a születési arányszám csökkenésénél a munkaerőpiacra gyakorolt hatás nyugtalanítja. Bizonyos tényeket nem lehet vitatni: a munkaképes lakosság, amely az elmúlt 20 év alatt több, mint 20 millióval nőtt, még tovább növekszik, de egyre lassúbb és lassúbb ütemben és ez a folyamat egyes szakértők szerint a századfordulóra eljut arra a pontra, amikor a munkaképes lakosok száma már nem növekszik. Ezek a jóslatok riadalmat keltenek az ipari vezetők körében. A tényleges alkalmazásban álló emberek számát 50 millióra becsülik. 1969 végén átlagban 1,7 munkaalkalom állt minden jelentkező rendelkezésére. A munkaerőhiány különösen a 20 év alattiak körében jelentkezett, ahol 4,7 munkaalkalom jutott minden jelentkezőre. Az 50 év felettiek táborában munkaerőfelesleg mutatkozott. A munkanélküliek a munkaképes lakosság körülbelül 1 százalékát tették ki. Ez az irányzat — a fiatal munkaerő hiánya — tovább folytatódott. Az idei év első hónapjában 8,2 munkaalkalom jutott minden iskolai tanulmányát befejező és munkát kereső fiatalra. Ezeket a keresett fiatalokat a munkáltatók „aranytojásnak" hívják. Az általános helyzet a múlt év végén valamelyest javult, mert átlagban tíz jejelentkező jutott minden hat munkaalkalomra. (Ez feltehetően az ideiglenes gazdasági visszaesésnek volt tulajdonítható.). Bizonyos, hogy a születési arányszám növelésének intézményes ösztönzése, amelyet egyes politikusok és üzletemberek szorgalmaznak, elhamarkodott lépés lenne. (THE TIMES)