Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-10 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

Jonathan Jackson — Angela Davis társaságában A

z írót, akinek a műve az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Nyugat-Németországban és másutt több százezer példányban fogyott el, naponta háromszor arra kényszerítették, hogy anyaszült meztelenre vetkőzzék és lábát szétterpesztve előre hajoljon, így mutatva őreinek, hogy nem rejtett kézigránátot a végbelébe. Utána kl kellett tátania a száját, nincs-e benne véletlenül golyószóró, szét kellett borzolnia a haját, nincs-e benne tömegpusztító fegyver. Ez naponta háromszor esett meg, s ha látogatója érkezett, naponta ötször — a látogató érkezése előtt és távozása után. A látogatót is alaposan átvizsgálták, még a golyőstollát is szétszedték, nincs-e a kupakjában robbanótöltet. Az írót másnap vitték volna a b irtönből a tárgyalóterembe. Gondosc, i felkészült a tárgyalásra, amelytől nemcsak az ő sorsa függött, de rajongva szeretett barátjáé is — az író lett volna az ugyancsak bebörtönzött Angela Davis egyik fő mentőtanúja. Az író nem vehetett részt a tárgyaláson. Órákkal a tárgyalás megnyitása előtt holtan feküdt a börtönudvaron. A börtönigazgatőság szerint az egyik megfigyelőtorony mesterlövésze lőtte le, amikor átrohant az udvaron a kapu felé. De hogyan került ki a leggondosabban őrzött börtön szigorított részlegének cellájából? És miért akart volna megszökni éppen a számára létfontosságú tárgyalás előtt? A börtönigazgatóságnak az a feladata, hogy felsőbb utasításra megszabaduljon egy kényelmetlen fogolytói, a börtönigazgatóság megkonstruálja a „szökés közben agyonlőttük" módszer valamelyik variációját. A börtönigazgatóság nem foglalkozik lélektani motívumokkal. Az író, e kényelmetlen fogoly halmazati bűncselekményei: néger, forradalmár, Angela Davis barátja és mentőtanúja, és — nem utolsósorban — író ELSŐ FELVONÁS - EGY EMBER NEM TÖRIK MEG G'eorge jacksont, az írót semmi sem predesztinálta arra, hogy író legyen. Chicagó néger gettójában nőtt fel, ahol az utcákon naphosszat csatangolnak a kis fekete srácok bandái. A suliban legfeljebb írni-olvasni tanulnak meg, de ezt is többnyire elfelejtik. Csúzlival lövik a verebeket, meg az ablakokat, összebunyóznak az ellenséges bandákkal. Szakmát nem tanulnak, otthon, a túlzsúfolt lakásban nincs hely, reggeltől estig az utca az otthonuk. Vágyuk valamilyen „klassz buli", aminek segítségével autóhoz juthatnak, megvehetik a legklasszabb cuccokat. Ilyen „buli" a szervezett autólopás, a kábítőszerkereskedelem, vagy a legegyszerűbb megoldás: „Charlíe úr", a gyűlölt fehér kifosztása. Mert „Charlie úr" mindenütt a nyakukon van: neki fizetik a magas lakbért a poloskákkal, patkányokkal zsúfolt lakásért, „Charlie úr" boltosai többet kérnek tőlük, mint a fehérektől, „Charlie úr" zsarui hanyagul himbálják gumibotjukat, és akkor verik fejbe a niggert, amikor éppen kedvük támad hozzá. George Jackson hamar ott hagyj? az Iskolát, tizenöt éves korában már bíróság elé kerül, de megússza. Tizeiuiyolc éves korában, 1960-ban azzal vádolják, hogy falazott egyik társának egy benzinkút kirabolásánál. A hatalmas zsákmány kerek hetven dollár. Jackson ellen nincs tárgyi bizonyíték, de a hivatalból kirendelt védő a lelkére beszél: — Fiacskáin, ha ártatlannak, vallod magad, a csupa fehér esküdtszék legalább öt évet húz rád. Az a peched, hogy fekete mama hasából jöttél a világra. Ha fehér lennél, megúsznád két év felfüggesztettel. De sebaj, ismerd be bűnösségedet, akkor egy évtől életfogytig terjedő büntetést kapsz, mert nálunk, Kaliforniában ez a módi. Valóságos főnyeremény: lenyomsz egy évet, tisztességesen viseled magad, azután feltételesen szabadlábra helyeznek, s agyő Kalifornia! És George Jackson megkezdi egy évtől életfogytig terjedő börtönbüntetését a kaliforniai Soledad börtönben. A Soledad spanyol magányosságot jelent, bár a börtön sokkal inkább kiérdemelné az Infierno, azaz a pokol nevet. A szadista börtönigazgatóság kéjjel uszítja egymásnak a fehér és a fekete foglyokat, a fehér foglyokba valósággal beleveri a faji felsőbbrendűséget. A börtönőrök élethalál urai, bárkit agyonverhetnek, a börtönkórház mindent igazol. És jaj annak a fogolynak, aki nem alázkodik meg a börtönőr előtt, nem jár a kedvében, ha kell, a tulajdon testével is, mert a börtönőrök nagy része homoszexuális. Ha George Jackson meghunyászkodik, a börtönőrök talpát nyalja, a feltételes szabadlábra helyezésekről döntő bizottság egy évvel később minden bizonnyal „jő magaviseletű fogolynak" minősíti. George Jackson azonban egyszerűen képtelen meghutönőrök bíztatására állandóan hergelik a feketéket, ürülékkel dobálják, gúnyolják őket. Aznap, amikor Nolent idezárják, azaz 1970. január 13-án, hihetetlen dolog történik: a fehéreket és a feketéket együtt viszik sétálni! Természetes, hogy azonnal kirobban a verekedés. Miller börtönőr, a mesterlövész tüzet nyit a megfigyelőtoronyból, agyonlövi a kényelmetlen Nolent és két fekete, társát, míg a fehér foglyoknak a haja szála sem görbül! A börtönigazgató kész a magyarázattal: Miller a verekedők mellé lőtt, de a golyók sajnálatos módon gellert kaptak. Az esküdtszék utasítást kap az igazságügymínisztériumtól, hogy ne helyezze vád alá a „jogos önvédelemből" cselekvő mesterlövészt ... Három nappal később az egyik udvaron holtan találják John Mills börtönőrt. Az első magyarázat: részeg volt, és leesett a folyosóról. Utólag azonban kiderítik, hogy karate-ütés ölte meg, majd még egy cédula is előkerül: „Ez csak az első, jön még kettői" Vajon kl ölhette meg a börtönőrt, hogy bosszút álljon Nolen haláláért? Természetesen George Jack-, son. Igaz, Jackson a börtönőr megölése''' (vagy inkább szerencsétlensége) időpontjában társaival együtt a televíziót nézte de máris akad két fekete, aki házimunkás szeretne lenni, s a könnyítés fejében bármilyen nyászkodni, más fából faragták. Inkább belepusztul, de nem gazsulál a szadista hóhéroknak. Sötétzárka, verés, kurtavas — mind nem segít. És a minősítés évről évre: „veszedelmes", „asszociális" (I), „javíthatatlan" ... George Jackson először közvetlen környezete, a Soledadbörtön viszonyai ellen lázong. Azután nem éri be ezzel a mikrokozmosszal, megszállottként olvas és tanul, s táguló látókörébe belefér Kalifornia, majd az Egyesült Államok, majd az egész világ. És visszapergeti gyermekkorának éveit, felismeri, hogy az ő esete nem egyedi eset, egész népét fojtogatja, deformálja az az amerikai imperializmus, amely lángba borította Indokínát. Apjának később így ír: „Jóindulatú ember vagyok. Mindig szerettem az embereket. Mindig megértettem, hogy az élet értelme maga az élet — de a feketéknek, akik az Egyesült Államokban születtek, s akiknek abban a szerencsében volt részük, hogy tizennyolc évnél tovább élhetnek, fel kell készülniük a börtön elkerülhetetlenségére!" Jackson, aki már Marx és Lenin műveit tanulmányozza, felismeri, hogy ő tulajdonképpen politikai fogoly, a börtönigazgatóság már nem a hetven dollár elrablásának feltételezett bűntársát látja benne, hanem a „felforgató agitátort", akinek a börtönben a helye. És George Jackson forradalmárként él. Az osztályharcos Fekete Párduc párt tagja lesz, tanfolyamokat szervez társai számára, börtönélményeiről kicsempészett levelekben számol be szüleinek, testvéreinek, barátainak. Ezekből a levelekből áll össze a kötet, amely ma a nemzetközi könyvpiac egyik bestsellere. MÁSODIK FELVONÁS A SOLEDAD TESTVÉREK George Jackson egyik börtöntanítványa a fiatal és rámenős W. L. Nolen. Még nincs annyi tapasztalata, mint mesterének, gyakran megy neki fejjel a falnak. Nolent bezárják a börtön leggyűlöltebb részlegébe, amelyet az igazgatóság „alkalmazkodási központnak" nevez, a foglyok egyszerűen Luknak (the Hole). Az egyik cellasorban nyolc fehér, a másikban, amelyet csak keskeny folyosó választ el tőle, nyolc fekete és chicano, azaz mexikói amerikai. A fehérek a börvallomásra hajlandó. Tehát Jackson a gyilkos, és bűntársként hozzácsapnap további két „kényelmetlen niggert". Fleeta Drumgót és John Clutchette-t. S ugyanaz az esküdtszék, amely felmenti a gyilkos mesterlövészt, azonnal vádat emel Jackson és két társa ellen — szándékos emberölésért! Jackson nevét akkor már országszerte ismerik, s Kaliforniában hatalmas mozgalom indul a három vádlott, s Soledad Testvérek megmentésére. A mozgalom egyik vezetője és éltetője a fiatal Angela Davis. Ekkor születik a szenvedélyes barátság G'eorge és Angela között. „Mindennél jobban szeretett, egyetlen Angelám!" — kezdi Jackson forradalmár társához írott leveleit. Az egyik levélben így folytatja: „Rengeteg szemét, beton, acél, félelem és szögesdrót választ el bennünket egymástól. Ha azonban valóban szükséged lesz rám, akkor segítségedre sietek — áttörök az acélon, betonon, és a többi szemeten. Ugye, gyűlölnek benünket. És ez így is van Jól. Ha valamilyen hibát követnénk el, bizonyára nem gyűlölnének bennünket..." A barátságot csak erősíti Jackson öccsének, a tizenhét éves Jonathannak a személye. Jonathan valósággal isteníti a bátyját, aki őt Angela Davis gondjaira bízza. Jonathan „testőre" lesz Angélának, mindenüvé elkíséri, gyűlésekre, tüntetésekre, s mivel Angela életét szüntelenül fenyegetik, Jonathan kérésére fegyvereket vásárol — Kaliforniában minden polgár... ,••• _ . ;....•>..-vvi-y ' • --V-:-.. nak van fegyverviselési joga — s a „testőr" állig fegyverben őrködik felette. George forradalmárt akar nevelni öccséből. így ír róla Fay Stendernek, az ügyvédjének: „Van egy, fiatal, bátor öcsém, akit önmagamnál is jobban szeretek, de akit odaadtam a forradalomnak. Elfogadom a halálának a lehetőségét, aminthogy a magam halálának lehetőségét is elfogadom ..." HARMADIK FELVONÁS JONATHAN VÉRTANÜSÁGA 1970. augusztus 7. — a kaliforniai San Rafael városka bíróságában a Soledad-börtön néhány foglyának ügyét tárgyalja Harold Haley bíró. A tárgyalóteremben megjelenik Jonathani Jackson, revolvert ránt ki az aktatáskájából. Páratlanul merész húzás: sakkban tartja a tárgyalótermet, levéteti a bilincset a foglyokról, fegyvert nyom a kezükbe, túszként magával viszi Haley bírót az esküdtele egy részével. A bíróság épülete közelében áll egy kis teherautó. Jonathan közli a jelenlevőkkel: magával viszi a teherautón a túszokat, akiknek a haja szála sem görbül, ha délig szabadon bocsátják a Soledad Testvéreket, vagyis George Jacksont és két társát! Szegény Jonathan! Naiv módon azt hiszi, hogy a kaliforniai rendőrség belemegy egy ilyen „gentlemen's agreement"-be, úriemberek közti megállapodásba: a Soledad Testvérek a túszok fejében! A kaliforniai rendőrség tisztában van azzal, hogy egy, ilyen sikeres forradalmi akció milyen következményekkel járna. A rendőrök éppen ezért tüzet nyitnak a teherautóra, megölik Haley bírót és Jonathan Jacksont. A forradalmi akciót így már könnyű aljas gengszterlzmusnak feltüntetni: a hivatalos verzió szerint a ,gengszterek" először agyonlőtték Haley bírót, s a rendőrség csak ezután avatkozott be... Jonathan Jackson kétségbeesetten hősies önfeláldozása tragikus következményekkel Jár: megvan a hurok, amit Angela Davis nyaka köré lehet vetni. Mert ugyebár Jonathan Jackson a testőre volt, mert ugyebár ő vásárolta Jonathan számára a fegyvereket. Tehát napnál világosabb, hogy, az egész akciót Angela Davis tervelte ki, s mivel a kaliforniai törvények értelmében a bűnrészességet éppen olyan szigorúan büntetik, mint magának a bűncselekménynek az elkövetését, Angela Davisra villanyszék vár Haley bíró megöléséért! És miközben Angela Davis ellen körözést ad kl az FBI, George Jacksont és két társát átszállítják a Soledad börtönből a hírhedt San Quentin börtönbe. Itt ül Sirhan B. Sirhan, Róbert Kennedy gyilkosa, egy ideig itt őrizték a tömeggyilkos Charles Mansont ls. NEGYEDIK FELVONÁS A DAL VÉGE Hárman George Jacksonról: Roger Wilklns, az Egyesült Államok volt igazságügy miniszter-helyettese: „Jackson nem adta meg magát a börtönben, megmentette a lelkét és elvesztette az életét." George Jackson anyja: „Meggyilkolták, azután kitették az udvarra, le^ fényképezték, majd azt mondták, hogy szökni akart. Tíz és fél évig próbálkoztak már ezzel és most sikerült nekik!" Angela Davis: „Számomra George halála azt jelenti, hogy elvesztettem egy elvtársamat és egy forradalmi vezetőt. Az ellenséges golyó újabb fájdalmat és szomorúságot okozott a néger népnek és mindazoknak, akik küzdenek a fajgyűlölet és az igazságtalanság ellen, akik szeretik a szabadságot és harcolnak érte." Az idén lett volna harmincéves ... MAKAI GYÖRGY (Ország-Világi s X 03 S a B ď C -a M it a U u E 3 eu •a u MO e a, o n •X 01 u S o JÉ B v (K 10 J= n < B