Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-09 / 214. szám, csütörtök

Ahol a bűnözőket gyógyítják Önkéntelenül is felvetődik a i kérdés, miért válik valaki bűnözővé? Mi készteti arra, hogy másként gondolkodjék és cselekedjen, mint a többi ember? Olyan kérdések ezek, amelyekre ezúttal nem a törvény őreihez fordultunk felvilágosításért, hanem a pszichiáterhez. Dr. Jaromír Rúbeš, a bohnicei pszichiátriai klinika gazdag tapasztalatokkal rendelkező főorvosa. Felügyelete alatt kórháza egyik osztályán szélhámosokat, tolvajokat, betörőket, sőt gyilkosokat is gyógykezelnek, abban a reményben, hogy talán nincs még minden veszve, egy. szer még ezek a lejtőre jutottak is visszatérhetnek az életbe. Miért feledkeztek meg emberi mivoltukról? Miért siklottak ki? A főorvos elgondolkodva mondja: — Embere válogatja. Akadnak közöttük gyengébb idegzetüek, alacsonyabb műveltségetek, akik meghasonlottak az élettel, önmagukkal. Elég, ha az ilyen ifjú meglát egy őrizetlenül hagyott gépkocsit. Megfeledkezik a következ ményekről, arról, hogy a törvény szigorúan bünteti az autólopást, vagy arra számít, hogy éppen őt nem sikerül a rendőrségnek kinyomoznia. Még akkor is bízik a szerencséjében, ha — visszaeső bűnöző lévén — minden alkalommal nyakon csípik. — A legtöbb tettes gondolkodásmódjára nem a megbánás a jellemző, hanem a számítás, a spekuláció — utal dr. Kubeš annak a fiatal autótolvajnak az esetére, akit hasonló cselekedetének elkövetésénél már harmadszor értek tetten. Feltételezhető volna: a fiú A börtönben belátja könnyelműségét. Sajnos, nem így van. Mert bár csak három gépkocsilopást bizonyítottak rá, a fiú legutóbbi szabadlábra helyezése óta valójában tíz autót lopott el. A börönben tehát nem megjavulása lehetőségeit mérlegeli, hanem — mert tudatára ébredt annak, hogy három esetben nem volt eléggé elővigyázatos — egyre azon töri a főjét, hol követte el a hibát, mit kell tennie a jövőben, hogy az előző hét lopáshoz hasonlóan azokra se derüljön fény, amelyeket szabadlábra helyezése után követ majd el. A hoszszú estéken a börtönben tehát nem a munkáról, hanem erről a számára életbevágó problémáról folytat hosszú vitákat társaival... Tutadosan, vagy ... Természetesen mindenki személye, körülményei, egyénisége szerinti elbírálásban részesül. A gyermekkori élmények, az egykori környezet, az emlékek olyan tulajdonságokat válthatnak ki az emberből, amelyek egész hátralevő életére kedvező, vagy kedvezőtlen benyomást gyakorolnak. Ez utóbbi nem egy lelki defektus okozója lehet, melvnek gyógykezelése a pszichiáter feladata. Ezért elkerülhetetlen az igazságügyi dolgozók szoros együttműködése a pszichiáterrel, akinek a bűnügyi eljárás során szakértői véleményt kell mondania j) vádlott lelkiállapotáról, s arról. milyen mértékben vonható felelősségre cselekedetéért. Ha az orvos elmebajt vagy pillanatnyi elmezavart állapít meg a tettesnél, aki ezért csak részben, vagy egyáltalán nem lehetett ura akaratának a bűncselekmény elkövetésekor, akkora bíróság a szakértői véleménv alapján a vádlottat az enyhítő körülmények figyelembevételé, vei rövidebb tartamú szabads ígvesztésre ítéli, mint ha épelméjű volna. A legtöbb gondot a huligánon é<; a fiatal visszaeső bűnösök okozzák. A bohnicei klim" i zárt osztályán sok olyan fiatalembert kezelnek, akikről fsltételezheíő, hogy mihelyt kikerülnek onnan, valamilyen belső kényszer hatására ismét összeütközésbe korülnek a tör\ ínnyel. A kérdés csupán az, kerékpárlopáson érik-e majd vagy más súlyosabb bűncselekmenyen. — Ez nem annyira a tettestől függ, mint inkább a véletlen körülményektől — céloz a főorvos — a nyugati országokhoz hasonlóan — nálunk ís terjedő, a társadalom rohimos fejlődésére jellemző jele i, ségekre. Differenciáitan a bűnözőkkel szemben Világproblémáról lévén szó, az utóbbi években a külföldi szaklapokban különösen sok írás és tudományos fejtegetés foglalkozik azzal a kérdéssel: hogyan reagáljunk azoknak a viselkedésére, akik társadalmi normáinkat megszegve, biztonságunkat veszélyeztetik, jelszavunk: ártalmatlanná kell tenni a gonosztevőket! Ám a tapasztalatok szerint védőintézkedéseink meglehetősen elavultak már. Nem marad más hátra tehát, mint megtalálni a helyzet javulásához vezető utat, aminek egész gondolkodásmódunkban fordulatot kell majd jelentenie. A büntetések célja nálunk ugyanis nem a megtorlás, hanem a bűnösök átnevelése, megmentése a társadalom számára. A pszichiáter véleménye szerint a megoldás a differenciált eljárásban keresendő. A 10 hónapos, 3, vagy 5 éves szabadságvesztés az egyiknek sok, a másiknak nem elegendő ahhoz, hogy észhez térjen, erkölcsi érzéke megszilárduljon. A modern pszichiátria elképzelései szerint tehát a társadalmat védő intézkedések előre történő korlátozása nem helyes, Fihelyett a megfelelően felszerelt, célszerűen berendezett intézetekben szakképzett személyzet gondjaira kellene bízni a bűnösöket, hogy rövidebbhosszabb tóő elmúltával, szigorú felügyelet alatt ugyan, de • visszatérhessenek a társadalomba. Ez az átnevelési módszer eredményesebbnek ígérkezik a jelenlegi gyakorlatnál, mely a tapasztalatok szerint aligha válthatja be a hozzáfűzött reményeket. Ráadásul a börtönben a fiatal bűnözőket idősebb fogolytársaik elrontják, nagyobb befolyást gyakorolnak rájuk, mint a börtön személyzete . .. A problémát fokozza, Illetve a megoldást megnehezíti, hogy azok a bűnözők, akik elmeállapotuk miatt jogilag nem vonhatók felelősségre teljes mértékben — és mondottuk már, ezek vannak túlsúlyban — azelőtt az őrültekházába, ha úgy tetszik az elmegyógyintézetekbe kerültek, ahonnan nem egykönnyen szökhettek meg. Ma a pszichiátriai klinikán a modern gyógykezelés ezt a veszélyt sem zárja ki, mert az az osztály, ahol a társadalomellenes egyéneket gyógykezelik, csak részben börtön. A cél a két intézmény: a börtön és a kórház előnyelnek egyesítésével, vagyis a felügyelők és az ápolószemélyzet, valamint a pszichiáterek, pszichológusok, pedagógusok együttműködésével a gondjaikra bízott egyének viselkedésének a megváltoztatása. Ennek az elméletnek az .igaza a legjobban a prágai alkoholellenes gyógyintézetben elért kitűuő eredményeken ellenőrizhető. Az intézet klubjában húsz esztendeje találkoznak rendszeresen, minden héten a volt alkoholisták. Beszélgetéseikből is kitűnik, hogy dr. Skála docens, az intézet igazgatója kiváló módszerekkel dolgozik. Ö sem kutat páciensei múltjában, nem igyekszik átformálni egyéniségüket. Megelégszik viselkedésük megváltoztatásával, azzal, hogy megfogadják: nem isznak többé szeszes italt. Dr. Rúbeš hasonlóképpen képzeli el a bűnözések elleni, illetve a visszaeső bűnösök „megtérítésére" irányuló küzdelmet, mely ma még nem eléggé céltudatos és nem annyira következetes, hogy megfeleljen az igényeknek. De nem is lehet ez másként mindaddig, míg fel nem épül az új intézet, a gyűjtőállomás, melynek tervezetét a főorvosaknak kell kidolgozniuk. Egyelőre még csak a felhók közt, az elképzelésben él csupán ez a nagyszabású vállalkozás, melynek sikerét dr. Rúbeš nemcsak a páciensek egvbeterelésében látja, hanem főleg az egyes szakemberek szorosabb együttműködésében. Ennek a tudományos munkának a keretében a törvény őrei a szociális dolgozókkal és a pszichiáterekkel együtt nemcsak a bűnös személyével foglalkoznak majd, hanem a családjával is, mert a bűnözések okára, különösen a nagy városokban élő gonosztevők jellemére, s ezzel a társadalmat fenyegető veszélybe csak akkor deríthető fény, és csak abban az esetben eszközölhetők célszerű védőintézkedések, ha a szakemberek a bűnözők „veséjébe" belelátnak. A tudományos kutatások tárgyát természetesen elsősorban. a bűnözések megelőzése képezi — figyelmeztet dr. Rúbeš. Ám ez a célkitűzés csak akkor járhat eredménnyel, ha a szakemberek a bűnözések gyakran változó okaival is tisztában lesznek. Kétségtelen, hogv ezeknek az okoknak a többsége a polgárok jólétére, gazdasági helyzetünk javulására vezethető vissza. Nem vitás, nem volna annyi autólopás, ha a gépkocsituíajdonosok száma nem emelkednék olyan rohamosan, és ha az autókat nem kívánnák meg azok is, akik munka nélkül, jogtalanul igyekeznek megszerezni azt, amiért törvényes tulajdonosaik éveken át nehezen megdolgoztak. A társadalmat tehát meg kell védeni a gonosztevőktől. Ám ez az állampolgárok segítsége nélkül aligha képzelhető el. Nagy támaszt jelentenének ezen a téren — dr. Rúbeš szerint — a polgári bizottságok is, amelyek vállalnák a feltételesen szabadlábra helyezettek ellenőrzését. Hasznos intézménynek bizonyulna továbbá az olyan szállások létesítése, ahol a csavargókat összpontosítanák, akik az állomások várótsrmeiben, vagy a parkok pad jain töltik az éjszakát. A nemzeti bizottságok ugyancsak egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a bűnügyi dolgozók problémái iránt. Ök is igyekeznek hozzájárulni a kisiklott, megtévelyedett egyének megfékezéséhez, ártalmatlanná tételéhez, hogy ne veszélyeztessék társadalmunkat, amely mindenki részére biztosítja a megélhetést, a kulturált életmódot. A társadalom nem tűrheti az állampolgárok nyugalmára és biztonságára törők garázdálkodását. Az alvilág kisöprésére késztlló intézkedésekre tehát rövidesen sor kerül. Joggal várjak tőlük a helyzet lénve°es iavulását KARDOS MARTA EREDMÉNYES VERSENY A szocialista m unka verseny, amely a kelet-szlovákiai kerületben a CSKP megalapítása 50. évfordulójának és a párt XIV. kongresszusának a tiszteletére bontakozott ki, számottevő anyagi és erköflesi értéket eredményezett. A kelet-szlovákiai dolgozók kötelezettség-vállalásuknak — amelynek értelmében ebben az évben 1 milliárd 230 millió korona értékkel tel. jesítik túl a tervet — már 90 százalékát teljesítették. Köszönhető ez mindenekelőtt a párt, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezetek és a nemzeti bizottság hatékony politikai-szervező munkájának és a dolgozók áldozatkészségének, akik a vállalások teljesítése érdekében feláldozták szabad szombatjukat és vasárnapjukat is. A kelet-szlovákiai kerületben 121 vállalat, 291 üzem, 1091 műhely és 4449 kollektíva kapcsolódott be a „Mindenki szocialista módon" mozgalomba. Ez a mozgalom nemcsak alkotóbb munkára ösztönözte a dolgozókat, hanem leleplezte a termelés szervezésének számos hiányosságát is. A kerületben az utóbbi időben újra fejlődésnek indult az újítómozgalom. Csupán a bánya-, fém-, vegy- és textilipari üzemekben és vállalatoknál ebben az évben 1660 újítási javaslatot nyújtottak be. Realizálásuk révén 74 millió koronává* nőtt a Tállalatok nyeresége SZÜLÖK, NEVELŐ K' FÓR U M A A MUNKA SZERETET t KÖZISMERT, hogy a gyer mek szüntelenül cselekszik, eleme az örökös sürgés-forgás. Ennek ellenére néhány gyermektől mégis hallhatók olyan megjegyzések, hogy „elmenne a munka temetésére", vagy „csinálja, aki akarja". Mi, pedagógusok örömmel látjuk, hogy a gyermekek többsége szereti a munkát és kevés azoknak a száma, akik kivonják magukat a munkából s nem szeretnek dolgozni. Az alábbiakban érinteni szeretnénk a munkaszeretet kialakulásának néhány módszerét. A probléma összetettsége miatt azonban nem törekszünk teljességre. Gyakran megtörténik, hogy egyes szülők a fizikai munka lebecsülésével, nehézségeinek hangsúlyozásával akarják gyermekeiket 'jobb tanulságra serkenteni és a szellemi munkát a ranglétra magasabb fokára emelve akarják őket továbbtanulásra. kényszeríteni. Ezek a szülők nem is tudatosítják, hogy akaratlanul is mit vétenek a munkához való viszony kialakításában. Megfeledkeznek arról, hogy a rendszeres munkavégzés — legyen az ön<;* szolgálás, vagy bármilyen házi munka — a tanuláshoz való viszonyt ís befolyásolja. A rendszeresen végzett házi munka kitartásra, lelkiismeretességre, pontosságra nevel. Ezek a tulajdonságok a tanulásnál sem mellőzhetők. De nem elégedhetünk meg azzal sem, ha a fizikai munka megbecsülését és megszerettetését szép szavakkal akarjuk elérni. Mondhatunk szépeket, „szövegelhetünk" a kétkezi munkáról, ha magunk rossz példát mutatunk, s ha nem bízunk a gyermekre életkorának megfelelő munkát. A szép szó csak szólam marad a gyermekek számára. A munka iránti érdeklődés felkeltésével, tanácsadással, munkasikerekhez való segítéssel, dicsérettel vezethejük el gyermekeinket a munka megszeretéséhez. „Ügyetlen, nem lehet rábízni semmit", vagy „itt van a cipőd, kitisztítottam, az ágyadat majd rendbeteszem", kijelentéseket sokszor hallani még a 10 15 éves gyermekek szüleitől is és ezzel munkátlanságra, tétlenségre kárhoztatják gyermekeiket. Ezt többnyire a szülők kényeztetése, türelmetlensége és hibás szemlélet okozza. Ám bármi is legyen a gyermek munkától való elvonásának az oka, nem helyes. Helytelen, ha a gyermek nem tanul meg takarítani, főzni, kézimunkázni, tüzelőt bekészíteni, bevásárolni stb. Hogyan lesz majd önálló, ha soha nem szoktatták rá? Hogyan szerethetné meg a munkát, ha azt nem végezheti? TUDATOSÍTANUNK kell, hogy életünk java részét munkával töltjük s gyermekünk is munkával fogja tölteni. A munka örömmel tölti el az embert, ha azt kedvvel és eredményesen végzi, de sok keserűséget okozhat, ha nem szerettük meg. Ráadásul a kedvtelenüi végzett munka ritkán eredményes. Márpedig ez nem lehet mellékes sem a gyermek sem pedig a társadalom szempontjából. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a jövő generáció milyen eredménnyel, odaadássál és szeretettel fog dolgozni. Az alábbiakban szólni szeretnénk még a házi munka megszervezésének egyes kérdéseiről. Az önkiszolgálás és a házi munka — tartalmát tekintve — azonos tevékenység Az elsőt a gyermek saját érdekében, az utóbbit pedig a családi közösségért végzi. Mindkettő jelentős, hiszen általa formálódik a gyermek gyakorlati készsége, fejlődik felelősségtudata, közösségi érzése. Ha a gyermeket valamilyen feladattal bízzuk meg, legyünk tekintettel életkorára, készségeire és teljesítőképességére Mérlegeljük, hogy a gyermek a kapott feladatot képes-e erejéhez és tudásához mérten eredményesen végrehajtani. Ebben hasznos útbaigazítással szolgálhat számunkra „A kommunista nevelés vázlata" című kézikönyv, amelyben többek között az önkiszolgálással és a házi munkával kapcsolatos teendőkről is szó van. A szülők ezen a téren hasznos tanácsot kaphatnak a nevelőktől is. Célszerű, ha szorosan együttműködnek az iskolával, és rendszeresen látogatják a szülői értekezleteket. A gyermek akkor végez szívesen munkát, ha örülni tud az eredménynek. Ezt azzal biztosíthatjuk, ha önállóan elvégezhető feladatokkal bízzuk meg öt. Nagyon fontos, hogy a munka végeztével ne fukarkodjunk az elismeréssel, a szorgalmasan és szépen végzett. munka dicséretével. Ahhoz, hogy a gyermek szívesen, örömmel végezze a munkáját, az is fontos, hugy időnként megmagyarázzuk neki az általa végzett munka célját és hasznosságát. Vigyázzunk arra, hogy a házi munkát sohase végeztessük a gyermekkel büntetésből. Ne legyen az önkiszolgálás, vagy a házi munka például bűnhődés az elégtelen osztályzatért, vagy egyéb vétségért. A HÁZI MUNKA megszervezésével törekednünk kell a rendszerességre és következetességre, tehát a gyermeknek rendszeresen ismétlődő feladatokat adjunk. A gyermek napirendje az önkiszolgálással és a házi munkával kapcsolatban tartalmazzon olyan rendszeresen ismétlődő tevékenységeket is, mint pl. ruháinak a rendberakása, takarítás, mosogatás stb.. amelyeket önállóan, rendszeresen elvégez anélkül, hogy erra naponta felkérnénk. Különösen nagy hiba, ha a gyermeket mindig csak a hirtelen eszünkbe jutott feladatok végrehajtására kérnénk fel. Igen nagy baj az ls, ha a szülők nem tudnak közös nevezőre jutni a gyermek otthoni munkáját illetően. Pl. ha az édesanya kényezteti gyermekét, nem bíz rá semmiféle házi munkát, s az apa javaslatait veszekedéssel fogadja, sokszor a gyermek előtt is.. Vagy amikor az apa ásásra, nehéz terhek cipelésére fogja be a tízéves fiát, vagyis olyan munkával bízza meg, amely meghaladja erejét, s az édesanya tanácsait ellenkezéssel fogadja. A szülők közötti ellentét hamar megbosszúlja magát, a gyermek bizonytalanná válik, a munkát nagy megerőltetéssel, kényszeredetten végzi. Az is hiba, ha gyermekünk ket elhalmozzuk otthoni teen^ dőkkel. Lelkiismeretlen az a szülő, aki mit sem törődik gyermeke leckéjével, iskolai elfoglaltságával, szórakozási, sportolási igényével és csaknem minden házi munkát reá hárít. Sok bukásra álló tanulónál kiderült, hogy a szülök „mindenesként" alkalmazták lányukat, aki ki sem látszott az otthoni tennivalók közül, nemhogy tanulásra jutott voU na ideje. Nem helyes éles határvonallal elválasztani a csak a „fiú^ nak", vagy csak a „lányoknak"' való házi munkákat. Arra kell törekedni, hogy a fiúk is ismerjék és szeressék meg az úgynevezett leánymunkákat és rendszeresen segítsenek ők is a mosogatásban, gombfelvarrásban, vasalásban, főzésben. A lányok viszont ne álljanak tétlenül, ha például szöget kell beütni a falba. Helytelen az is, ha gyermekeinket kisebb pénzjutalmakkal serkentjük a házi munkák végzésire. A gyermek ne azért segítsen az otthoni munkában, ne azért szolgálja ki önmagát, hogy majd pénzt kap érte, hanem azért, mert az kötelessége önmagával és családjával szemben. ÖSSZEGEZÉSÜL még csak annyit: a gyermeknél az önkiszolgálás és a házi munka a személyiségfejlesztés szerves része és a munkaszeretetre nevelés nélkülözhetetlen eszköze Ne hanyagoljuk el a munkaszeretet kialakítását, mert annak nemcsak gyermekünk vallja kárát, de káros lesz társadalmi szempontból is. PATÖCS JÖZSEF 1971. IX. 9.