Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-05 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

lasztóvonal az ír katolikus őslakossag és az egyre erőteljesebben beszivárgó angliai és skóciai protestánsok között már a középkor folyamán kialakult. Az őslakosság természetesen védekezett, ám felkeléseit a brit nagyhatalmi túlerő egyre-másra vérbe fojtotta. A függetlenség kivívásának a reménye a világháború idején villant fel, az emlékezetes 1916. évi húsvéti felkelést követően tett komoly ígéretet London — természetesen szorongatott helyzetben —, hogy a sziget elnyeri függetlenségét. Az angol kormány természetesen osztozni kívánt, s éppen ezért kapóra jött a protestánsok mozgalma, akik az ország északkeleti, egyébként legtermékenyebb részétjen többségben voltak. Nos, Írország függetlenséget kapott, ám a hat- ulsteri grófságot kihasította belőle az angol korona. Így állt elő az a paradox helyzet, hogy az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban kisebbségbe kerüli a katolikus őslakosság, amely egészen természetesen rokonszenvezett az ír Köztársasággal, a szabad testvérekkel. Vitathatatlan persze, hogy London nem csupán a koronához hű protestáns többség óhajának tett eleget, amikor Ulstert elválasztotta az anyaországtól, hanem katonapolitikai és stratégiai indokok is vezették, hogy biztosítsa jelenlétét a „zöfd szigeten". Fennállt azonban annak a veszélye, hogy az egyharmados katolikus kisebbség, az Ír Köztársaságban kibontakozó, a szigetország egyesítéséért síkraszálló •mozgalmak támogatásával, végül is csatát nyer az angol-protestáns elnyomó réteggel szemben. S tulajdonképpen itt bukkanhatunk rá a politikai diszkrimináció újkori kezdeteire. London ugyanis a katolikus őslakosságot szinte teljesen kizárta az ország irányításából, a protestáns elem védelmére viszont valóságos rendőrállamot hozott létre. Következésképp a gazdasági elnyomás politikaival társult, s ezt súlyosbította a vallási megkülönböztetettség is. M agától érthetó tehát, hogy a felszín alatt lappangó szociális-politikai problémák elsősorban vallási szinten csapódtak le, a középkori vallásháborúk köntösében jelentkeztek. Ez a tény viszont több szempontból is kedvez az észak-írországi burzsoáziának, hiszen a szegénységben sínylődő protestáns rétegek figyelmét is elvonja a valódi problémáktól. Persze, a kívülálló szemlélőt is megtévesztheti az a momentum, hogy az elnyomó réteg szinte egyöntetűen angol-protestáns származású, míg a katolikus ír őslakosság en bloc a kizsákmányoltak táborába tartozik. A társadalmi-politikai harc tehát törvényszerűen többsíkú, hiszen a protestánsok kizsákmányolt tömegei és az uralmon levő protestáns burzsoázia között is könnyen kimutatható a feszültség, ugyanakikor ezek a fegyveres erók, teljesen a konzervatív ultrák befolyása alá kerülnek, bekövetkezhet a katolikus lakosság tömegmészárlása. Ebből a szempontból pozitívan értékelhető Wilson exminiszterelnök lépése, a brit katonák bevetése Ulsterban. Tény, hogy a reguláris hadsereg, bár tevékenysége sok esetben megkérdőjelezhető, mindeddig megakadályozta a polgárháború kirobbanását, s mindenekelőtt a protestáns szélsőséges csoportokkal gyűlt meg Belfast és Londonderry utcáin a baja. Vitathatatlan viszont, hogy ez a lépés nem jelentheti egyúttal a helyzet politikai megoldását is, hanem mindössze válságintézkedésként könyvelhető el. Heath kormányára hárul tehát a feladat, hogy a válság eredendő okait kiküszöbölje és stabilizálja az ország belpolitikai helyzetét. Nyilvánvaló, hogy mindez előbb megköveteli a szélsőséges csoportok felgöngyölítését, viszont nem szolgálhat ürügyként a poLgárjogi és általában a haladó mozgalmak felszámolására. ' gyébként a legutóbb kirobbant zavargások kiváltó oka éppen Faulkner miniszterelnök rendkívüli intézkedéseiben keresendő, illetve egy régebbi keletű rendelet érvényesítésében, amely szerint bárki őrizetbe vehető előzetes bírósági eljárás nélkül. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az angol lapok többsége a rendkívüli intézkedéssel összefüggésben rámutatott: kétéltű fegyverről van szó, mely az észak-írországi konzervatívok számára lehetővé teszi, hogy szankciókat foganatosítsanak az ellenzék ellen is. Visszatérve az előbb felvetett kérdésre, a tory-kormány várható reakciójára, rá kell mutatnunk: előfordulhat, hogy Heath kabinetje időzavarba kerül. Az ország történetében már volt arra példa, hogy az uralmon levő párt választási kudarcához éppen az ír kérdés megoldatlansága járult hozzá nagy mértékben. A Munkáspárt — annak ellenére, hogy Wilson sem ért el előrehaladást az ügyben — máris hallatja hangját, az alsóház azonnali összehívását, az észak-írországi kérdés parlamenti vitáját követeli. Komplikálhatja a helyzetet Dublin magatartása ls. Az ír Köztársaság kormánya ugyanis Immár három esztendeje az ENSZ, sőt a Biztonsági Tanács elé akarja terjeszteni az ügyet. Amennyiben ezt a „fenyegetését" beváltaná, London kezében egyetlen érv maradna csupán: az észak-írországi probléma Nagy-Britannia belügye. Nos, a legutóbbi események tükrében, a polgárháború fogalmát is kimerítő összecsapások világvisszhangja nyomán, a belfasti események aligha nevezhetők szigorú értelemben vett belügynek. BALOGH P. IMRE KÉPMOZAIK N em vrtás, az elmúlt hetek eseményei is igazolják, hogy a vallási köntösben jelentkező észak-írországi megmozdulások súlyos társadalmi-politikai problémákat takarnak. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a vallási gyűlölet szítása a módosabb rétegek malmára hajtja a vizet, eltereli a széles néprétegek figyelmét a szociális kérdések megoldatlanságáról. Bernadette Devlin, az ismert ír képviselőnő egv Ízben kijelentette: „Észak-Írországban alig vannak keresztények, ebben az országban lézus Krisztus nevében gyűlölik egymást az emberek. E középkori mentalitású országot egy-két jövőbe néző ember keserves kínok között próbálta átvonszolni a XV11I. századba, s aki politikailag a XX. századhoz mer tartozni, az már forradalmárnak számít." A fiatal képviselőnő kétségtelenül rátapint á kérdés lényegére, az idézet sejteti, hogy á problémák gyökerei a múltba nyúlnak vissza, napjaink véres összecsapásai a brit gyarmaturalom áldatlan hagyatékából táplálkoznak. árgult krónikák, töredékes feljegyzések tanúskodnak arról, hogy az angolok már a XII. század végén elfoglalták a szigetet és leigázták a kelta származású ír őslakosságot. A középkor folyamán a sziget ír őslakossága rengeteget szenvedett, a megművelhető föld nagyobb része, a kibontakozó ipar az angolprotestáns kisebbség kezébe került. Tehát a váHat a polgárjogi mozgalom (katolikusok, protestánsok egyaránt részt vesznek benne), nem csupán az elnyomókkal, hanem a burzsoá elméletekkel és ideológiával megfertőzött, vallásilag fanatizált alsóbb rétegekkel is szemben találja magát. Magától érthető, hogy az ilyen belpolitikai-társadalmi konstelláció mindkét oldalon kitermeli a szélsőségeket. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy Dublinban mind a mai napig nem vették le a napirendről a sziget újraegyesítésének kérdését. Tagadhatatlan, hogy a belfasti katolikus mozgalom és a dublini politikai csoportosulások között élénk a kontaktus. Bonyolítja a helyzetet az illegálisan működő ír köztársasági hadsereg (IRA), amelyet mint ismeretes, az Ir Köztársaság területén is betiltottak, ám az utóbbi időszakban a kormány hatóságai egyre lojálisabbak vele szemben. A román vegyi ipar termelése ebbeo az ötéves tervben 85—92 százalékkal emelkedik ax 1970 es évhez viszonyítva. A vegyi ipar termelésének emelkedése évente 13—14 százalékot tesz majd ki. Felvétel&nkön a Gheorghe Gheorghiu-Dej nevét viselő, szintetikus kaucsukot gyártó Bzem látható. IČSTK — Agerpress felv.) politikai erők tehát fokozatosan polarizálódtak, a protestáns-konzervatívok, Paisley lelkész híveivel szemben Bernadette Devlin és harcostársai polgárjogi mozgalma áll. Mindez azonban ^nem jelenti azt, hogy az erök nem rétegeződnek tovább, hiszen a protestánsok táborában is- létezik józanabb, mérsékeltebb szárny, míg a katolikus kisebbségnek ls vannak vallási fanatizmustól fűtött szélsőséges csoportjai. Az időről-időre felújuló és már-már a polgárháborúval fenyegető villongásokban főszerepet játszanak a karhatalmi szervek is, az ulsteri rendőrség és segédalakulatai, amelyek tagadhatatlanul az államhatalmat gyakorló rétegek eszközei a polgárjogi mozgalmak elnyomására. Vitathatatlan, hogy amennyiben Az NDK beli Schwedt petrokemiai üzem eredményesen együttmftködik a bratislavai Stovoafttal. Mindkét vállalat a Barátság kőolajvezetéken áramló szovjet kőolajat dolgozza fel. A CSSZSZK és ax NDK együttműködése keretében megállapodás született a dokumentációk cseréjéről Felvételünkön s schwedti petrokémlai üzem látható, mely a maga neméhen a legnagyobb kfiolajflaomitó ax NDK ban. ff^STK — Zentralblld felv.) Magyarországon a székesfehérvári Videoton gyarban legyártották a lakosság számára a színes televíziókészülék első sorozatit. A magyar színes televíziókészülék a V i d e c o 1 o r nevet viseli. A készüléken a S e c a m rendszert alkalmazó színes adásokon kívül a fekete-fehér adásokat it lehet fogni. Felvételünkön a Videcolor új színes televíziókészülék látható, utolsó ellenőrzés közben. (ČSTK — MTI felwj, A kolomenszki nehézipari üzem az egyik a kevés közül s világon, ahol hatalmas 4—5 emeletes ház nagyságát eléri megmunkáló gépeket gyártanak. Az üzem termékelt nemcsak a Szovjetunióban, de külföldön is magasra értékelik. Felvételünkön a ZN 763 típusó kamszelrendszerfi csiszológép látható próbamfiködtetés közben. I ČSTK — APN fel«4 Ba