Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-05 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

Az Alacsony Tátra — a Magas-Tátra után — a legvonzóbb szlovákiai hegységek közé tartozik. A csodaszép meredek kőszirtek, sűrű, sötét tűlevelű erdők megkapó képet nyújtanak a látogatóknak. A természeti szépségek közé tartoznak a barlangok is. Minden barlangnak megvan a eaját varázsa, érdekessége. Az AlacsonyTátra déli lejtőjén található Bystrái barlang jelenleg még kevésbé ismert, de a közeljövőben megnő a hírneve. Ugyanis néhány hónappal ezelőtt kísérleteket végeztek itt és kiderült, hogy, a barlang levegője alkalmas a légzőszervi betegségek gyógyítására. Ez a barlang Podbrezová és Breznó között a Tále pod Ďumbieromon elterülő nyaralóhelyek körzetében fekszik. Három évvél ezelőtt nyitották meg a látogatók előtt. Á barlang keletkezéséről és felfedezéséről Betka Sarková tájékoztatott a folyosók szemlélése közben. — Évszázadokon át találgatásra adtak okot a barlang környékén csörgedező föld alatti patakok. Erről Božena Nemcová i6 írt 1855-ben egy elbeszélést. Elmondja, hogy a hegy tetejéről folyó patakba egy kacsát engedtek. A kacsa először eltűnt a föld alatt, majd néhány nap után a hegy tövében előtörő vízből bukkant elő. Ez a hely ma is megtalálható. A víz ls ugyanolyan zöld színű, mint akkor volt. A négy kilométer hosszú föld alatti patak vize 1906-ig kétköves malmot hajtott. A barlangot 1926-ban Jozef Kovalčík tanító és a Holmannov testvérek fedezték fel. A hegy tetején mély, kéményszerö üregre bukkantak, amelyen át a barlang föld alatti helyiségeibe jutottak. A barlang a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a partizánok titkos búvóhelyéül szolgált. A felszabadulás után — különböző okokra hivatkozva — csak az 1953 —56-os években kezdték meg a kutatási munkálatokat, majd később a barlang átépítését. A nézők betonjárdákon 6étálva megcsodálhatják a különböző színű, érdekes cseppkő díszítményeket, amelyek a vas és a mangán oldatának a vegyületeiből keletkeztek. Ezekből függönyszerü díszmennyezetet alakított ki ň természet. Erre felé tessék bekanyarodni — figyelmeztetett kísérőnk. Kérem, csendben kövessenek ezen a negyvenméteres folyosón, ne ébresszük fel a betegeket. Itt a különböző légzőszervi betegségekben szenvedő egyénekkel végeznek kísérleteket. Néhány napja tartózkodnak a barlangban, de már örömmel újságolják, hogy 6okkal könnyebben lélegeznek, mint azelőtt. Közben a folyosó végéhez érünk, s egy fehér ajtó kinyitása után csendben belépünk a mintegy ötven négyezetméter nagyságú helyiségbe. Itt már Gyógyítás levegővel beton a talaj. Tíz ágyon feküsznek betegek. Három gyermeknek csak az arca látszik ki a lábzsákból, a takaró alól. Fejükön meleg sapka, mélyen alszanak. Egy egészségügyi nővér gondoskodik róluk. A teremben kellemes a hőmérséklet, könnyű a levegő. Néhány perc után lábujjhegyen hagytuk el a helyiséget, nem akartuk zavarni a betegek nyugalmát. Másnap orvoscsoport érkezett a Banská Bystrica-i gyermekkórházból. Ugyanis állandóan figyelemmel kísérik a betegek állapotát. Most, a csoportos gyógyítás lehetőségeit jöttek megbeszélni. Velük tartott a Valaskái Hnb elnöke is, aki az elszállásolást szolgáló víkendházak felépítéséről gondoskodik. Pavel Fábián körzeti főorvostól, a Banská Bystrica-i kórház gyermekosztályának főorvosától érdeklődtem az új gyógyítási módszerről. — A gyermekek és a felnőttek légzőszervi betegségeinek — légzőutak gyulladása, asztma stb. — barlangi Hazánkban a barlangi levegővel való gyógyítást három evvel ezelőtt vezették be Gombaszögön (Gombasek), s jó eredményeket érnek el. Felvételünk a barlangban készüli. (ČSTK — ]. Valko felvétele) levegővel való gyógyítását löbb o*. szágban már néhány éve eredményesen alkalmazzák. Hazánkban ezt a módszert három évvel ezelőtt vezették be Gombaszögön (Gombasek) s jó eredményeket érnek el. Az itteni barlang ls megfelel a kövételményeknek, mivel a levegő dús páratartalma hasonló az említett barlangéhoz. A hőmérséklet két fokkal alacsonyabb, mint a Gombaszögi barlangban, de ezt a különbséget mesterségesen ki tudjuk egyenlíteni. A mi körzetünkben, pontosabban a kerületben, ötszáz 3—15 év közötti légzőszervi betegségben szenvedő gyermeket tartunk nyilván. Az eddigi gyógykezelésük eredménytelennek bizonyult. Ezért szükséges, hogy bevezessük a barlangi levegővel való kezelést, mert a páradús levegő gyógyítőlag hat a légzőszervekre. Ebben az esetben gyógyszert nem alkalmazunk. Napról napra emelkedik a légzőszervi betegségben szenvedők száma. Közép-Szlovákiában több mint 20ÜÜ beteget tartanak nyilván. Tudjuk, drága a külföldi gyógyszer és a kórházi kezelés, nem is beszélve a tengernél való gyógykezelésről. Az új módszerrel való gyógyítással nagy összegek takaríthatók meg. — A gyógykezelést a terv szerint augusztustól kellett volna elkezdenünk — mondja Tímová orvosnő. Azonban nem tudtuk a betegeket elszállásolni. így csak szeptembertől vezetjük be a háromhetes turnusokat. Egy-egy turnusba 20 gyermeket gyógyítunk. A gyermekeket és a velük levő szülőket víkendházakban helyezzük el s egyénenként 15 koronát fizetnek az éjjeli szállásért. Eddig tíz víkendházunk készült el. A beteg gyermekeket a körzeti gyermekorvos ajánlatára még egyszer megvizsgáljuk a Banská Bystrica kórház gyermekosztályán és beosztjuk őket az egyes turnusokba. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy légzőszervi betegségekben szenvedő felnőtteket is beosztunk kezelésre. A gyógyítás abból áll, hogy naponta kétszer két órát töltenek a barlangban. Melegen felöltözve feküsznek az ágyban. A kezelés a téli időszak alatt is megszakítás nélkül folyik. Ernest Schwartz, a helyi nemzeti bizottság elnöke megjegyezte, hogy a szállásul szolgáló tíz víkendház építése több mint 1,5 millió korona beruházást igényelt. A barlangban a gyógyításra alkalmas helyiségek rendbetétéle és az ide vezető betonjárda építése további 130 000 koronába került. Amint látjuk, a gyógyítás feltételeinek biztosítása nagy anyagi beruházást igériyelt, de ezt abban a reményben végezzük, hogy az ember egészsége megfizethetetlen kincs. KOVÁCS JÓZSEF készíteni. A nemes szándék csak ideoda történő kapkodásba torkollna és hosszú s végül is hézagos adathalmazt eredményezne. Bandi bácsi már tízéves korában újságokat olvasott. Élénken érdeklődött aziránt: mi történik odahaza és a nagyvilágban? A lapokból értesült a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbanásáról, később beszélt olyan emberekkel, akik közvetlenül részt vettek e társadalom}orradalmasító esemény harcaiban. Nem sokkal ezután világraszóló hír kelt szárnyra: Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Megjelent a Vörös Ojság. — Rettenetes nyomorban éltünk. „Menjenek legelni"! — ezzel a brutális mondattal kergetett szét bennünket a jegyző úr, amikor munkát, kenyeret kértünk. Az emberek kézidarálóval kukoricát őröltek és azt ették. Igaznak, jogosnak tartottam, ami Oroszországban, később pedig Magyarországon történt. Tói ismertem a szegények és gazdagok közötti különbséget. Mi, szegényemberek éreztük, tudtuk, új, szebb nap virrad ránk. fis ez az idő már nincs messze... Bjtokonok, barátok, ismerősök így szólítják az izsai (Ha) Németh András elvtársat s mivel néhány évvel ezelőtt a kerületi vagy a járási pártbizottság plenáris ülésein én is tgy szólítottam, talán nem haragszik meg, ha ennek a teljességre korántsem törekedő, a harcos múlt és a tevékenységben gazdag jelen néhány epizódját felelevenítő írásban most is Bandi bácsinak nevezem. Míg takaros izsuti házában beszélgetünk, többször is lopva az arcára pillantok. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy 65 éves. Tekintete fiatalos, beszéde lendüUttes. Látszólag nem hagytak rajta nyomot az üldöztetések, bebörtönzések, és úgy tűnik, nem fárasztotta el a szabadság éveiben végzett tevékeny, felelősségteljes munka sem. Pedig kijutott neki belőle bőven. Mint a kerületi és járási pártbizottság plénumanak s egy időben a járást pártbizottság bürójának tagja a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság pártelnöke is volt. Korábban — az 1930-as években — pedig együtt éhezett, nyomorgott azokkal az elvű elvtársakkal, akik a különböző reakciós pártok által felkínált, megélhetést biztosító állásokat nem fogadták el, mert még a kenyérnél is fontosabbnak tartották a kommunista pártot, melyet soha nem tagadtak meg. Kiskanállál hordanám a tenger vizét egy silány gödörbe, ha életének pontos keresztmetszetét akarnám elBandi bácsinak e néhány mondata hü képet ad azokról az eseményekről, melyek alakították, formálták az emberek tudatát s egyben azt is bizonyítja, hogy a harc — mely a későbbiek folyamán ezen a vidéken elkezdődött — tudatos és törvényszerű volt. Lassan de biztosan érlelődött az ellenállási mozgalom. Két-három ember kezdte és százak, ezrek folytatták. — Egyik este — emlékszik Németh elvtárs — a kertünk alján három szomszéd: Varga, Zámbó és Gelle a fűben hasalva tanácskoztak. Később észrevettem közöttük Trencsík elvtársat is. Arról beszéltek, hogyan lehetne megalakítani Izsán a Vörös Szakszervezetet. Hozzájuk léptem és azt mondtam: Elvtársak, meg lehet tenni! Van rá lehetőség. Ismerjük azokat a helyeket, ahol a munkások összejönnek. Beszélünk velük. Így is történt. Másnap már 48 embert szerveztünk be. Röviddel azután megalakult a szakszervezet, később pedig a pártszervezet. Annak ellenére, hogy fiatal voltam, engem választottak elnöknek. Bandi bácsi 1938-ig vezette az izsai pártszervezet munkáját. Az elvtársak főleg illegális tevékenységet fejtettek ki, azért az elöljáróság sokáig nem szerzett róluk tudomást. Ahogy múltak az évek, úgy gyarapodott a kommunisták száma. A pártmunkába bekapcsolták a fiatálságot is, aminek következtében feloszlott a faluban addig működő katolikus kultúrszervezet, melyet a pap irányított. Az izsai pártszervezet életében a legtöbb nehézséget az 1929-ben kezdődő gazdasági válság okozta. Az üzemek csak néhány embert alkalmazták. A munkanélküliség legnagyobb mértékben a párttagokat sújtotta. A zavarosban halászó reakciós pártok kihasználták a helyzetet és a kommunista párt falusi szervezetének szétzúzására törekedtek. Az agrárpárt földkölcsönzéssel csalogatta soraiba az embereket. A nemzeti szocialisták a kikötőben biztosítottak munkát azoknak, akik hozzájuk pártoltak. A magyar nemzeti párt kulákés középparaszt tagjai nem szerződtettek kommunistát részaratónak. Ennek következtében az 1931-ben lezajlott községi választások után szétesett a pártszervezet. Voltak azonban a kommunista pártnak olyan tagjai ts, akik inkább éheztek, de nem mentek át az ellenség táborába. Aktív munkát ugyan nem végeztek, de hűek maradtak a párthoz. — 1932-ben azután történt valami, amire a helyi reakció nem számított — mondja Bandi bácsi. A városban az ipari munkások között dolgoztak falusiak is, akik a komáromi elvtársak segítségével először megalakították a vörös földműves szakszervezetet, később pedig újjászervezték a kommunista pártot. Egymás követték a tüntetések. Ebben az időben sok dolguk volt a csendőröknek. 1935 ben a választások idején a falu lakosainak közel 70 százaléka a kommunista pártra szavazott. 1938 után a kakastollasok rendkívül megnehezítették a pártmunkát. Ha valamilyen megmozdulásra került sor és kiderült, hogy férfiak kezdeményezték, kérdezés nélkül Németh András elvtársat büntették meg, ha pedig az asszonyok verték az asztalt a községházán, a feleségét. —• Sokan nem értik meg, hogy a pártnak Óriási erőfeszítéseket kellett tennie a fennmaradásért, harcolni kellett, hogy az előző választásoknál megszerzett mandátumokat meg tudják tartani. Mind ez azért jutott eszembe — mondja Bandi bácsi —, mert most is választások előtt állunk. Egy olyan állam képviseleti szerveibe választunk embereket, melyben már végérvényesen győzött a kommunista párt. Kiheverte az 1968-as megrázkódtatást, ismét egységes, akcióképes. Ennek ellenére nem mindegy, hogy kiket választunk meg! A képviselők és a választott szervek munkáján sok múlik. Nekik kell győzelmesen tovább fejleszteniük azokat a nagyszerű vívmányokat, melyeket pártunk vezetésével eddig elértünk. Éppen ezért olyan embereket kell jelölni, akik akarnak és tudnak is dolgozni. Mi szakadatlanul keressük és meg is találjuk ezeket az embereket... KOMLOSI LAJOS