Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-29 / 231. szám, szerda

A múlt és a jelen igazságának tanúságtétele írta: ĽUDOVÍT PEZLÁR, az SZLKP KB elnökségének tagja, a KB titkára Bratislavában a Pravda, az SZLKP KB kiadóvállalata a napokban adta ki Vasil Bitaknak, a CSKP KB titkárának, az elnökség tagjának válogatott beszédeit, cikkeit és más írásait Az igazság igazság marad címmel. Valamennyien még jól emlékszünk arra az időszakra, amelyről tanúságot tesz ez a válogatás. Ez az időszak a mély társadalmi és párton belüli válság időszaka volt, amely 1968ban ellenforradalomban csúcsosodott ki. Csehszlovákia Kommunista Pártja egész ötvenéves tevékenységében tagadhatatlanul ez az időszak a legnehezebb és legbonyolultabb. Ezért törvényszerűen szüntelenül viszszatérilnk hozzá. Ez az időszak nemcsak nekünk, hanem az egész forradalmi munkásmozgalomnak tanulságul szolgál. Az alapvető tanulságok már ismertek, levontuk az általános következtetéseket. Bebizonyosodott, hogy „a csehszlovák tavasz" mosolygós arca mögött az ellenforradalom halálos ölelése bújt meg, és ez ölelés elől barátaink segítő keze mentett csak meg. Az Idő leleplezte azt a színpadot, ahol az a véres tragédia végigjátszódott volna. A megismerés folyamata folytatódik. Egyre tisztábban látunk. Tanulságtételt tesznek azok, akik betekintettek a megaranyozott leplek mögé, akik tisztán látták az események fejlődését. Ezek közé tartozott Vasil Biľak. A csehszlovák vezető politikusok közül egyiknek sem voltak olyan feltételei, mint neki ahhoz, hogy „január féríiaként" dicsőítsék. Nagy érdemei vannak a CSKP Központi Bizottsága 1968 januári plénumának előkészítésében. Ezek az érdemek valódiak, nem olyan hamisak, mint azoké, akik a január utáni politikai fejlődés színterét hangos demagógiával, karrierizmussal töltötték meg, és a politikai életet esztrádmüsorrá változtatták. A válságos időszak próbára teszi a politikusok jellemét. Vasil Biľak helytállt ebben a próbában, s ezért nemcsak joga, hanem kötelessége tanúságtételt tenni. Nem fogadta el azt a szerepet, melyet a renegátok ajánlottak fel neki. Ezt sohasem felejtik el neki. Nemcsak az árulók, hanem azok sem, akik mögöttük álltak. Nem sodródott a nacionalizmus hamis hullámával. Nem személyes dicsőségre törekedett, hanem az elvek megtartását tartotta szem előtt. Bátorsága volt ahhoz, hogy lerántsa a leplet és rámutasson, mi rejlik a valóságban mögötte. Nem az ő hibája, hogy sokan nem akartak mögéje nézni, miVei elvakította őket a csillogó lepel aranyos fénye, az állítólagos „tavasz" reflektorai. Az SZLKP Központi Bizottságának májusi plénumán kijelentette: „Az ellenforradalom nem akkor kezdődik, amikor lőni és akasztani kezdenek. Az ellenforradalom ezzel ér véget. Az ellenforradalom hosszú időn keresztül türelmesen gyűjti az erőket, megbontja a nép, a nemzetek egységét, szocialista társadalmunkban a párt és a nép egységét. Ez nem megfélemlítés, hanem csupán annak tudatosítása, hogy az ellenség nem adja meg magát, minden lehetőséget kihasznál, minden alkalmat megragad ahhoz, hogy gyengítse éberségünket. Ma egyetlenegy ellenzéki pártellenes csoport sem lép fel nyíltan szocialistaellenes programmal, mivel tudja, hogy pórul járna... Az ellenség tanult a magyarországi ellenforradalomból." Az 1968. évi tavaszi csehszlovákiai események ilyen jellemzése és értékelése ma is helytálló. A kiadott beszédek és írások azt bizonyítják, hogy szerzőjük fáradhatatlan harcot folytatott azokért az elvekért, melyeket a kommunista párt ötven évvel ezelőtt ünnepélyesen magáévá tett. Az ezen elvek valóra váltásáért folytatott harc képezte és képezi a szocializmus győzelméért folytatott nemzetközi forradalmi harc tartalmát. A párt fél évszázados történelme azt bizonyítja, hogy pártunk akkor volt erős, amikor a szocializmus építésének lenini elveit védelmezte és fejlesztette, és akkor volt gyenge, amikor eltért ezektől az elvektől, az opportunizmus kátyújába jutott, nem tudta teljesíteni a munkásosztály élcsapatának funkcióját, nem tudta vezetni a tömegek forradalmi harcát. A kommunista politikus igazi nagysága mindig abban rejlik, mennyire marad hű a válságos időszakban az alapelvekhez, hogyan tudja ezeket továbbfejleszteni az új viszonyok között. Vasil Bifakról elmondhatjuk, hogy a párt számára válságos időszakban is hű maradt a kommunista igazság elveihez, abban az időszakban is, amikor eldőlt, hogy pártunk új típusú forradalmi lenini párt marad-e, vagy pedig elsüllyed az opportunizmus kátyújában, a hazai és a külföldi szocialistaellenes erők eszközévé válik-e a szocializmus elleni támadásokban. Vasil Biľak az SZLKP Központi Bizottságának májusi plenáris ülésén bátran a párt jobboldali frakciója képviselőinek szemére vetette: „olyan hangok hallatszanak, hogy ragaszkodom funkciómhoz ... olyan nézetek is felmerültek, hogy fékezem a demokratizálási folyamatot... ilyen hangok elvétve felmerülnek, maguk bizonyára tudnak róluk, ezért a központi bizottságnak mérlegelnie kell őket. Én ugyanis nem csinálhatok népszerű politikát, ezt nem tartalmazza programom. Sok mindent ígérf

ethetnék, de ezt nem tehetem. n nem tagadom, hogy feltétel nélkül hű vagyok népemhez és a Szovjetunióhoz, én ezt nem leplezem, és ezért nem lehetek mindig népszerű." Ehhez még hozzátehetjük, hogy a demagógia, a hisztéria, a hazugságok, a szocialistaellenes és szovjetellenes támadások légkörében az idézett kijelentés több volt, mint népszerűtlen: felhívást jelentett a harcra! Vasil Bilak elveit a legjobban azok a szavak jellemzik, melyeket 1968 júliusában a Čierna nad Tisou-i tárgyalások idejében mondott: „Feltesszük a kérdést, hogyan járjunk efl. Ha igazat mondok, eltaposnak engem és családom is, ha nem mondom meg az igazat, eltiporják lelkiismeretünket és a nemzetközi kommunista mozgalom érdekelt." Ö az igazságot • választotta — azt az igazságot, melyen a kommunista párt alapszik, melyért a párt oly nagy áldozatokat hozott a nehéz forradalmi harcok éveiben. Tudta, hogy ez az állásfoglalása következményekkel jár munkatársai és családja számára is. A jobboldali és szocialistaellenes erők nemhiába fenyegették bosszúval azokat, akik „kiállnak a sorból". így is történt. Azt a politikust, akinek nagy érdemei vannak 1968 januárjában, árulónak bélyegezték azok, akik ezelőtt tanácsokat adtak Novotnýnak és együttműködésüket ajánlották fel neki. Kit árult el tulajdonképpen, milyen sorból állt ki? Az idő megmutatta az igazságot. Azért támadták, azért gyalázták, mert nem lett áruló, hű maradt a marxizmus—lentnizmushoz, a párthoz és a dolgozó néphez. Kommunista maradt és nem habozott megmutatni az igazságot. Azok lettek árulók, akik kampányt folytattak ellene, azok, akik elárulták azokat az elveket, amelyekért a kommunista párt harcolt. Nem ingott meg akkor sem, amikor a házfalakra írt feliratok kivégzéssel fenyegették. Mi mindent vetettek szemére? Munkásszármazását, amely ingerelte a hatalomvágytól elvakult értelmiségi elitet; ukrán nemzetiségét, melyet mint kommunista nem tagadhatott le. Vasil Bifak a messzi Krajná Bvstra-i volt szabósegéd szembe mert helyezkedni a különböző „modellek" szerzőivel! Ilyen bátorság! Mit sem változtatott ezen, hogy ezeknek a „modelleknek" nem volt funkciójuk. Szerzőik kétséges dicsőségéről, reklámról volt csupán szó. A modellek a tudományos ismeretek fontos részét alkotják. 1968 Csehszlovákiája azonban nem szolgálhat helyes például a társadalmi folyamatok modelljeinek kialakításában, sőt éppen ellenkezőleg, példája az egyes modellek felhasználásának szociaiistaellenes, ellenforradalmi célokra. Ebben az időszakban sok mindent neveztek tudományosnak. A valóságban azonban sokan csak azt akarták, hogy bebizonyítsák a szocializmus tudománytalanságát és a tudomány leple alatt szentesítették az ellenforradalmat. A tudományos-műszaki forradalom időszakában a tudományos felismerés fejlesztése területén különösen nagy jelentőségű az ideológiai harc. A tudományosság leple ma annyira törvényszerű, hogy ennek lerántása és a mögötte rejlő tények Igazi tartalmának meghatározása életszükséglet annak érdekében, nehogy a tudomány nevében háttérbe szorítsák a valóságot, nehogy álértékeket tüntessenek fel valódi értékekként. Abban az időszakban, amikor a CSKP Központi Bizottsága elnökségének jobboldali része az ellenforradalom programjává változtatta a „dubčeki politikát", Bilak elvtárs ennek^a politikának ellenpólusává vált Szlovákiában. Tudta azt, amit sokan, akik gyalázták őt, nem is sejtették, vagy pedig nem akartak tudni, hogy az árulás gyökerei a párt legfelsőbb szerveibe nyúlnak. Ezt nyíltan meg is mondta. Az elvekért folytatott harc sohasem volt könnyű. 1968 nemegyszer könnyeket kergetett Vasil Biľak szemébe. Fájt neki, hogy sok munkatársa és harcostársa fokozatosan a tömegtájékoztatási eszközök által terjesztett légkör és nyomás hatása alá került. Eltávolodtak tőle azok is, akiknek többször segítséget nyújtott. Ezek közül többen azok soraiba álltak, akik sértegették, gyalázták őt. Bilak elvtárs nem hagyta el becsületes társait akkor sem, amikor a fanatikus hamis jelszavak által elvakított tömeg dicsőítését élvezhette volna. Nemzeteink történelmében még sohasem forgatták ki olyan mértékben az alapvető emberi és társadal. mi értékek kritériumait, mint a párton belüli és társadalmi válság éveiben: a hazafiságot árulásnak nevezték, a karrieristák szerénységét csodálták, az ellenforradalmat forradalomnak tekintették, a rombolást építésként-tüntették fel, a személyekhez való hűséggel akarták helyettesíteni az elvhűséget, a személyi kultusz elleni jelszó alatt szokatlan méretű kultuszt fejlesztettek. A kiadvány első része Biľak elvtársnak a CSKP Központi Bizottsága 1967 októberi ^s decemberi ülésén elhangzott felszólalásait tartalmazza és megmutatja, hogy Biľak milyen határozottan küzdött Antonín Novotný. politikájának szubjektivizmusa ellen. A gyűjtemény nem tartalmazza az 1967 októberi plénum előtti időszak beszédeit, írásait. Az olvasó ezért nem láthatja a fogyatékosságok és a hibák elleni harc folyamatosságát. Közismert tény azonban, hogy Vasil Biľak már ezelőtt ls fellépett a koncepció nélküli téves káderpolitika, az irreális jelszavak és az akkori pártvezetőség szubjektivizmusa ellen. Ogy, mint minden becsületes kommunista számára, 1968 januárja Vasil Bilak számára is a logikus kiindulópontot jelentette a pártmunka fogyatékosságainak eltávolításához, a pártvezetőség szubjektív politikája leküzdéséhez és a szocialista társadalom további fejlődésével kapcsolatos kérdések pozitív megoldásához. Csehszlovákiában tulajdonképpen sohasem volt csak egy január, hanem kettő: az egyik január, amelyért a párt egészséges, marxista—leninista magva harcolt, ez a január kiindulópontot jelentett a fogyatékosságok elhárításához, a szocializmus további fejlődéséhez, a másik január, amelyért a jobboldal és a szociaiistaellenes erők harcoltak, kiindulópontot jelentett a szocializmus destruálásához. IA cikk bejejező részét holnapi számunkban közöljük.

j SZÓLJON HOZZÁ...! A nemzeti bizottságok irányította helyi gazdálkodású üzemek, valamint a kisipari szövetkezetek jeladata, hogy segítsenek kielégíteni a társadalmi igényeket, különféle szolgáltatásokat nyújtsanak a lakosságnak és termékeikkel bővítsék a ptac áruválasztékát. Az említett üzemek a lábbelijavítástól kezdve a ruhatisztításon keresztül egészen az autók javításáig számtalan igényt igyekeznek kielégíteni. Pavel Sýkora mérnökkel, az SZSZK Belügyminisztériuma helyi gazdálkodásf igazgatóságának vezetőjével erről a sokrétű tevékenységről és a tervekről beszélgettünk. Hogy valóban szolgáljanak Miként látja Sýkora elvtárs ma a szolgáltatások helyzetét? - Statisztikai adatokkal kezdeném. A helyi gazdálkodás 171 üzeme és 130 kisipari szövetkezet az év derekán 109 397 dolgozót foglalkoztatott. Ezek több mint 11 000 különböző kis műhelyben és részlegen dolgoznak. Ogy tervezzük, hogy teljesítményük közel 8 milliárd korona értékű lesz, ebből közvetlenül a lakosságnak 1,8 milliárd korona értékben nyújtanak szolgáltatásokat, és 2,5 milliárd korona értékű árut adnak a piacra. Ma Szlovákiában a családok 73 százaléka mosógép-, 56 százaléka hűtőszekrény-, 68 százaléka televízió-tulajdonos, és minden 9. családnak van gépkocsija. A mi üzemeinknek viszont nincsen minden járásban és városban kiépített megfelelő szolgáltatási hálózatuk, ahol az említett gépeket javítanák. Tény, az utóbbi években bővültek, fejlődtek a szolgáltatások, de még a követelmények mögött kullogunk. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Szlovákiában az elmúlt évben egy lakos bevételének nem egészen 3 százalékát, vagyis 398 koronát fizetett a helyi gazdálkodás üzemeiben és a kisipari szövetkezetekben végzett szolgáltatásokért. Ebből is látni, hogy a lakosság szükségleteit nem tudják mindig és megfelelő minőségben kielégíteni. Az utóbbi időben mind többen rendelnek a saját ízlésüknek megfelelő bútort és lábbelit. Nagyon elmaradtunk a lakásjavításokkal, és az autójavítóműhelyek, valamint a taxiszolgálat sem tudja kielégíteni megnyugtatóan áz igényeket. A lakosság a legjobban érzi azt, milyen hiányos a szolgáltatás, ezzel kapcsolatban olvasóinktól több levelet kapunk. Szereinénk tudni, milyen javulásra számithatunk e téren? — A XIV. pártkongresszus, valamint az SZLKP kongreszszusának határozatából következik, hogy az ötéves tervben 25-30 százalékkal kell bővíteni a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat, különös gondot kell fordítani azon szolgáltatások fejlesztésére, melyek a dolgozó nők munkáját hivatottak megkönnyíteni. A kongresszusi határozatok alapján mi is módosítottuk ötéves fejlesztési tervünket, s megszabtuk, hogy a következő öt évben a helyi gazdálkodás üzemelnek legkevesebb 30, a kisipari szövetkezeteknek 36 százalékkal kell bővíteniük szolgáltatásaikat. Természetesen azon szolgáltatásokat igyekszünk fejleszteni, amelyek iránt a legnagyobb az érdeklődés. Tervezzük, hogy a teljesítmények az autójavítóműhelyekben 80—100, a ruhatisztítókban és mosodákban 30—40, a házjavítási munkálatoknál 40 százalékkal növekednek. Miként biztosítják ezen igényes feladatok teljesítését? Először Is tudatosítjuk, üzemeinkben és műhelyeinkben maximálisan ki kell használni minden lehetőséget és tartalékot, hogy tervünket teljesíteni tudjuk. Igazgatóságunk a kisipari szövetkezetek vezetőivel és a nemzeti bizottságokkal úgy osztja el az állami tervben megszabott beruházásokat, valamint a nyersanyagot, hogy a társadalmi szempontból fontos szolgáltatások fejlesztését helyezi előtérbe. Célunk a szolgáltatások fejlesztése és minőségének' javítása. E munkánkban lényegesen segítenének a lakosságtól érkezett javaslatok és megjegyzések. Akik igénybe veszik szolgáltatásainkat, saját tapasztalataik közlésével nagyon hatékonyan segítenének nekünk a fogyatékosságok kiküszöbölésében. Most, a választási előkészületek során, jobban a figyelem homlokterébe kerülnek a lakosságot érintő kérdések. A szolgáltatásokban észlelt fogyatékosságokra nagyon érzékenyen reagál a lakosság, ezért a szolgáltatási üzemek munkájukkal lényegesen befolyásolják a közhangulatot is. Elvárjuk, hogy a következő időszakban megtartandó gyűléseken nemcsak bíráló szavak hangzanak el a szolgáltatők számlájára, hanem értékes javaslatok és észrevételek is, melyek elősegítik üzemeink munkájának javítását. Itt jegyzem meg, hogy a „Szóljon hozzá" akció keretében mi is tervezzük a tematikus feladatok kiírását, amelyben a javítások idejének csökkentésére, a szolgáltatások fejlesztésére és minőségük Javítására irányítjuk a lakossság figyelmét. Hentesek-bűvészek? Nemrégen betértem egy Ker. tész utcai hentesüzletbe. 10 dkg parizert kértem, ami 3 koronába kerül. — Lehet valamivel több? — kérdezte az elárusítónő, s már mondta is: —3 korona 60. Átvettem az árut, s észrevettem, a mérleg mutatója gyanúsan „ingott". Szóvá tettem. Nagy duzzogással megigazították a mérleget, s kisült az „ártatlan" tévedés. Az én szalámim csupán 9 dkg volt, vagyis 90 fillérrel akartak becsapni. Gyorsan kiegyenlítették 10 dkg-ra az árut és visszaadták a 60 filléremet. De vajon hány „alázatos" vevő meri szóvátenni, ha észreveszi, hogy becsapják? Nálunk a hentesek — tisztelet a kivételnek — rendszerint bűvészek, és irigylésre méltó matematikus tehetségek. Kértem sertésszeletet. A hentes rádobta a' mérlegre, s még a mutató meg sem állt, már kimondta: — 37 korona 80. Odahaza kicsomagoltam az árut és csodálkoztam, hogyan került egy darabka marhahús a sertésszelet mellé, hiszen néztem mikor csomagolták, öregember létemre nem voltam rest leballagni a negyedik emeletről, s visszavittem a „sniclit". Az üzlet tele volt vevőkkel, sokaknak nem tetszett, hogy ilyen kicsiségekkel fenntartom az elárusítót, aki nagy mérgesen megállapította, hogy csak 5 koronával tévedett. Gorombán visszadobta az 5 koronámat. Sok idős fogyasztó jár bevásárolni, s a nyugdíjasokat a kicsi tévedések is érzékenyen érintik. Nemrég megfigyeltem, mikor árut kapott az egyik hentesüzlet, s láttam, milyen szép csülköket hordanak be a raktárba. Bementem, kértem egy csülköt. Még nem vettük át az árut, jöjjön későbben, mondták. Elmentem délután és csodálkoztam. A délelőtt látott szép disznócsülkökről lefaragták a húst. Az egyik bennfentes vevő megsúgta, hogy a csülkökről lenyesett húst megdarálják, fasírozottat készítenek belőle, így dupla áron adhatják el. Egyet azért nem értek. Ha én megtudtam mindezt, akkor miért nem tudják ezt az ellenőrök is? Vagy olyan nehéz volna mindezt bizonyítani? HORVÁTH ISTVÁN leveléből