Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-28 / 230. szám, kedd

SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesül j etefif 1971. szejrt 28. KEDD BRATISLAVA • XXIV. ÉVFOLYAM 230. szám Ára 50 fillér Javítsuk az agitációs munkát Ülést tartott a Csehszlovák Nemzeti Front központi választási bizottsága Leom/id Brezsnyev és Todor Zsivkov a szófiai repülőtéren. (Telefoto: Č STK f LEONYID BREZSNYEV visszautazott Moszkvába Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára átadta Todor Zsivkovnok a Lenin-rendet (CSTK) — A Csehszlovák Nemzeti Front központi válasz­tási bizottsága tegnap Prágában elnökének, Alois Indrának, ve­zetésével megtartotta első ülé­sét. A bizottság munkájában azo­kat az elveket érvényesiti, ame­lyeket a CSKP KB és a Cseh­szlovák Nemzeti Front Közpon­ti Bizotsága ez év szeptember 17-i együttes ülésén Gustáv Hu­sák elvtárs fogalmazott meg. Szigorúan ügyelni fog a törvé­nyek megtartására, sokoldalú figyelemmel kíséri a választá­sok előkészítését, különösen a Szövetségi Gyűlés képviselőinek megválasztását előkészítő tevé­kenységet, és segítséget nyújt az alacsonyabb fokú választási bizottságoknak. A Szövetségi Gyűlés képviselőinek választá­sát a Cseh és a Szlovák Nem­zeti Front választási bizottsá­gai révén fogja irányítani. A központi választási bizott­ság abból az alapelvből indult ki, hogy a választásak előké­szítése a CSKP XIV. kongresz­szusa döntéseinek abból a ré­széből ered, amely kimondja, hogy meg kell szilárdítani a szocialista államot, tökéletesí­teni kell a nemzeti bizottságok munkáját, és fejleszteni kell a szocialista demokráciát. Most az a legfontosabb, hogy fokoz­zuk és javítsuk a propaganda-, az agitációs és a szervező mun­kát A cél az, hogy megnyerjünk minden becsületes állampolgárt a CSKP és a Nemzeti Front po­litikájának és annak, hogy al­kotómunkával vegyen részt a népgazdaságfejlesztés felada­tainak teljesítésében. Különö­sen jelentős szerepe van a sze­mélyes agilácíónak, a válasz­tókkal létesített közvetlen kap­csolatnak. A Nemzeti Front minden szerve mielőbb befejezi a vá­lasztási programok kidolgozá­sát és biztosítja nyilvános megvitatásukat. Ez a dolgozók egységének s annak egyik alapvető feltétele, hogy min­den választó részt vegyen a választásokon, a Nemzeti Front jelöltjei győzelmet arassanak. A központi választási bizott­ság tegnapi ülésén megvitatta és jóváhagyta: t. A Csehszlovák Nemzeti Front választási bizottságának munkatervét. 2. A választások időpontjában külföldön tartózkodó csehszlo­vák állampolgárok szavazásá­nak irányelvéi. 3. A választások szervezési biztosítását az állami szervek vonalán, beleértve a szükséges választási nyomtatványok jóvá­hagyását is. A Csehszlovák Nemzeti Front központi választási bizottságá­nak címe: Praha 1, ValdStejns­ké námestí 4, telefon: 530 667, 358-as mellékállomás. A szlovákiai főiskolák jelentős feladatai Akadémiai funkcionáriusok választások előtti aktívaértekezlete (CSTK) — Trnaván tegnap megkezdődött a szlovákiai fő­iskolák párt- és akadémiai funkcionáriusainak kétnapos ak­tívája, amelyen részt vettek: dr. Ľudovít Pezlár docens, az SZLKP elnökségének tagja, köz­ponti bizottságának titkára, Ivan Litvaj docens,_ az SZLKP KB osztályvezetője, Štefan Cho­chol professzor, szlovák okta­tásügyi miniszter és dr. Anto­nín Vanék docens, a CSKP KB alosztályvezetője. A szlovákiai főiskolások fő feladatairól és távlati kilátásai­ról Ľudovít Pezlár elvtárs mon­dott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a főiskolákra Jelentős fel­adatok várnak a választási kampányban. Különösen azért, mivel úgyszólván valamennyi főiskolai hallgató első ízben járul az urnák elé. További fontos feladatként a főiskolások politikai tudatáért vívott harcot jelölte meg. Is­koláinknak az a célja, hogy szakképzett, eszmeileg érett, szakmailag tehetséges és alko­tó módon gondolkodó szakem bereket neveljenek. Beszéde további részében foglalkozott a főiskolai párt­szervezetek munkájával. A főiskoláknak a CSKP XIV. kongresszusát követő feladatait Štefan Chochol miniszter ele­mezte. Szófia — Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára vasárnap ünne­pélyes keretek között átadta Todor Zslvkovnak a Lenin-ren­det, amellyel a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksége 60. születésnapja alkalmából tüntette kl a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkárát, a Bolgár Nép­Köztársaság Államtanácsának elnökét. A kitüntetés átnyújtásakor mondott beszédében Brezsnyev kijelentette, hogy Todor Zsiv­kov „kiváló párt- és állami sze­mélyiség, aki minden erefét a bulgáriai szocialista építésnek szenteli", „a világot átfogó kommunista- és munkásmozga­lom kiemelkedő alakja, aki áll­hatatosan küzd a kommunista ideálok megvalósításáért, az SZKP és a Szovjetunió nagy és hűséges barátja, aki lankadat­lanul gondot fordít a bolgár és a szovjet nép szívből fakadó szilárd barátságának fejleszté­sére és elmélyítésére". Brezsnyev kijelentette, hogy az SZKP és a Bolgár Kommu­nista Párt, a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság kapcso­lata „az őszinteség, az elvtár­siasság és az igazi testvériség" mintaképe. Todor Zsivkov válaszában rá­mutatott arra, hogy a Lenin ­renddel történő kitüntetés „a legnagyobb kitüntetés egy kom­munista számára". — Mi, bolgár kommunisták, mindig úgy vélekedtünk, és ma is az a véleményünk, hogy csak az lehet igazi internacionalista, aki mindig együtt halad Lenin Pártjával, a Szovjetunióval. A Szovjetunióval való barátság és a proletár nemzetköziség egy­mástól elválaszthatatlan —, je­lentette ki Todor Zsivkov. Nem egészen egy napig tar­tó baráti látogatás után hétfőn a déli órákban elutazott Szó­fiából Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak főtitkára. Brezsnyevet és a kíséretében levő hivatalos sze­mélyiségeket a bolgár főváros repülőterén a BKP és a bolgár állam vezetői búcsúztatták. Kö­zöttük Todor Zsivkov, a párt központi bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke, Georgi Trajkov, a Nemzetgyűlés elnöke és Sztanko Todorov mi­niszterelnök. Meleg és szívélyes búcsúztatást rendeztek a szov­jet vendégeknek a szófial dol­gozók képviselői, akik többszá­zan jelentek meg a repülőté­ren. Lemondott a dán kormány Koppenhága — Hilmar Bauns­gaard dán miniszterelnök hét­főn délelőtt benyújtotta kormá­nyának lemondását IX. Frigyes királynak. A király elfogadta a lemondást, de felkérte a távozó kormányt, hogy az új kabinet megalakulásáig maradjon tiszt­ségében és intézze a folyó ügyeket. A Baunsgaard vezette dán polgári koalíciós kormány 1968 februárjában alakult meg. A kormányban 3 párt — a mérsé­kelt liberális venstre párt, a ra­dikális venstre párt és a kon­zervatív néppárt — vett részt. A kormánykoalíciónak 1971. szeptember 21-ig többsége volt a parlamentben. Ezt azonban a múlt héten kedden tartott par­lamenti választásokon — 10 mandátummal együtt — elvesz­tette. A Baunsgaard kormány, amely a dán Folketing 179 mandátu­mából most már csak 88-caI rendelkezik, a választási kudarc miatt mondott le. Nagyra ertekeliük a szociális intézkedéseket A Tríneci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vasmű dolgozóinak állásfoglalása (CSTK) — A Tríneci Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom Vasmű vállalati pártbizott­sága, üzemi szakszervezeti bi­zottsága és SZISZ-bizottsága a következő állásfoglalást Juttatta el a CSKP Központi Bizottságá­hoz: Nagyra értékeljük a CSKP KB, a szövetségi kormány és a CSFSZM KT intézkedéseit, ame­lyek megoldják társadalmunk néhány szociális kérdését. Az a közösen elfogadott ha­tározat, amellyel növelik a gyermekes családoknak folyó­sított társadalmi támogatást és javítják a régi nyugdíjasok, va­lamint az alacsony nyugdíjban részesülők anyagi helyzetét, a CSKP XIV. kongresszusa dönté­sei teljesítésének további bizo­nyítéka. Ez egyben annak ta­núbizonysága, hogy pártunk po­litikája a dolgozó népet szol­gálja, és valamennyi állampol­gár szociális biztonságának megszilárdulásához vezet. Az ilyen nagy jelentőségű szociális határozat elfogadását a népgazdaság dinamikus fejlő­désének felújítása révén kiala­kított források tették lehetővé. A CSKP vezetésével aránylag rövid Időn belül sikerült sta­bilizálni népgazdaságunkat, és a dolgozók széles körű kezde­ményezése, valamint a tartalé­kok mozgósítása révén elérni az effektív gazdasági fejlődést. Vállalatunk dolgozói munká­jukkal kifejezően hozzájárulnak az össztársadalmi törekvések­hez. A tervfeladatok teljesítésé­vel és a vállalati kötelezettség­vállalás növelésével fejezik ki (Folytatás a 2. oldalon) N em akar szónoki fogás lenni, ha fel­tesszük a kérdést: vajon közömbös lehet-e bárki ls ebben az ország­ban azzal szemben, ami társadalmunk po­litikai és gazdasági életében történik? Mondhotja-e bárki is, hogy „nekem mind­egy, csináljanak, amit akarnak"? Vállat rándíthat-e az ember akkor, ha egész társadalmunkat vagy gazdaságunkat érin­tő kérdésekről van sző? Egyszóval: elha­tárolhatja-e magát bárki is attól, ami eb ben az országban történik? A kérdés felvetése egyáltalán nem teo­retikus jellegű, mint ahogy az első pil­lantásra látszik. Sőtl Olyasmiről van szó, amit maga az élet vet fel naponta, s ami éppen ezért nagyon is valós dolog. Mert a közömbösség, a vállrándító „mi közöm hozzá" szemlélet és gyakorlat nagyon is visszahúzó erő, s éppen ezért a leghatá­rozottabban fel kell venni ellene a harcot. Mert mi jó születhet a közömbösségből? Semmil Hiszen a közömbösség passzivitás, és passzivitással még soha senki semmit nem oldott meg. Márpedig előrehaladásunk alfája és ómegája, célkitűzéseink valóra váltásának alapvető eszköze a cselekvés. Aktív cselekvés mind a munkában, mind a közéletben. Könnyen ellenvetheti vala­ki — mint ahogy vetik ls —, hogy tulaj­donképpen mit akarunk velük, mit kívá­nunk tőlük? Munkájukat tisztességgel el­végzik, — általában ezt nem vitatja el tő­lük senki sem — s azon túl pedig hagy­janak nekik bőkét, miattuk csinálhatnak amit akarnak, őket ez nem érdekli. Igy van-e ez valóságban is? Egyáltalán nem! Nem, mert bármi is történik ebben az or­szágban, az ilyen, vagy olyan vonatkozás­ban mindenkit érint. Senki számára sem lehet közömbös pl., hogyan alakulnak az árak, vagy milyen a politikai légkör, meg­van-e a biztosítéka annak, hogy társadal­KINEK AZ ERDEKE? munk kérdéseiről az Illetékes fórumon bárki elmondhatja-e a véleményét anélkül, hogy akár a haja szála is meggörbüljön? Vajon mindegy-e, hogy kitűzött feladatain, kat mikor és hogyan tudjuk valóra vál­tani? A párt- és az állami vezetés legutób­bi szociálpolitikai intézkedései az embe­rek millióit érintik; hát mondhatja valaki azt, hogy hagyják békén, ez nem az ő dolga? Kinek a dolga, ha nem az ország dolgozó népéé? Természetesen — hogy az adott példá­nál maradjunk —, ezek a szociálpolitikai intézkedések nem csupán anyagi kérdés, bár évente több milliárd költséget jelent az állami háztartás számára. Politikai kér­dés is ez, méghozzá a javából. Mert gon­doljunk csak arra, milyen nagy politikai erőfeszítés ós munka volt az országot rö­vid két év alatt nemcsak kivezetni a po­litikai és gazdasági káoszból, hanem el­érni a konszolidáció olyan fokát, hogy sor kerülhetett ezeknek a szociálpolitikai intézkedéseknek a meghozatalára. A párt­ós államvezetés ezt csak úgy érhette el, hogy lépésről lépésre, a szavakat tettekkel bizonyítva, megnyerte az emberek döntő többségének bizalmát politikai célkitűzé­sei számára, s aktív cselekvésre bírta őket. Hiába bizonygatják egyes emberek, hogy ők nem törődnek a politikával, nem ér­dekli őket a politika. Nincs igazuk, mi­vei a maga módján így van vagy úgy, de mindenki politizál. A passzivitás, a váll­rándítő „mi közöm hozzá" is a politizá­lás egyik megnyilvánulási formája. Nem egészséges, nem célravezető, hanem rossz politika. Nem a párt, az ország, hanem po. litikai ellenfeleink érdekeit szolgáló poli­tika. Meghökkentő ez így az első pillanat­ra, pedig így van, sokszor az illetők szub­jektív akarata ellenére is. Mert miről van sző? Arról, hogy a passzivitás, tehát a kö­zömbösség — adott esetben — politikai ellenfeleink, a szocializmus ellenségei szá­mára potenciális erő. Hiszen a passzivitás a nemcselekvést jelenti, és ez részükre erőt Jelent; mivel nekünk céljaink eléré­séhez éppen ellenkezőleg, aktív cselekvő tevékenységre van szükségünk. Itt, ezen a ponton esnek súlyos tévedésbe az or­szág és társadalmunk dolgai Iránt közöm­bös emberek. Ha társadalmunk ős ezen belül saját boldogulásunkat akarják, ak­kor aktívan részt kell vállalniok annak életéből is. Máskülönben csak nehezen Juthatunk előre. A dolgozó nép érdekei pedig éppen az ellenkezőjét kívánják. BÁTKY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents