Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-25 / 228. szám, szombat

Pártsajtó-terjesztés Kelet-Szlovákiában f BESZÉLGETÉS A KERÜLETI SAJTÓBIZOTTSÁG ELNÖKÉVEL A CSKP XIV. kongresszusá­nak dokumentumaiban, vala­mint a központi párt- és állam­hatalmi szervek képviselőinek a sajtótermékekben is közölt beszédeiben nagyon sok szó esik a tömegtájékoztatási esz­közök társadalmi szerepéről. Pártunk és társadalmunk éle­tében az 1988—69 folyamán be­következett kritikus időszakot követően, jelentősen megosztó­dott a vélemény, megcsappant a bizalom a sajtótermékek iránt. Ennek következtében csökkent az olvasók és az elő­fizetők száma is. A CSKP KB 1Ö69. évi szeptemberi és 19/0 januári plenáris ülései után a kiadóvállalatok és a hírközlő szervek egyik fontos feladata lett: visszaszerezni a tömegtá­jékoztatási eszközöknek, első­sorban a pártsajtónak a társa­dalmunkban joggal megillető helyét és szerepét. Az SZLKP kelet-szlovákiai ke­rületi bizottságának dolgozójá­val, Jaroslav Kobližek elvtárs­sal, mint a kerületi sajtóbizott­ság elnökével arról beszélge­tünk, milyen intézkedések tör­téntek az említett feladat tel­jesítése érdekében a kelet-szlo­vákiai kerületben? — Amint ismeretes, a CSKP megalapítása 50. évfordulójá­nak tiszteletére országszerte nemes versengés Indult a párt­sajtó terjesztésére, szélesebb körű olvasottságának biztosítá­sára. A verseny egyik legalap­vetőbb feltétele: a pártsajtó termékei egész évi terjesztési tervének teljesítése. Elsősor­ban erre irányult a járási párt­szervek és a postai hivatalok által irányított és figyelemmel kísért verseny. Az akcióba na­gyon sok pártszervezet sikere­sen bekapcsolódott a városok­ban s a falvakban egyaránt, amelyek minden alkalmat ki­használtak a sajtóterjesztésre. Említést érdemelnek a járási pártbizottságok néhány vezető titkárának merész felajánlásai újabb előfizetők szerzésére ... Nagyon hasznos volt a kežma­roki postai kézbesítők kerület­szerte nagy visszhangra talált versenye, melynek jelszava ez volt: „Minden kézbesítő öt új előfizetőt...". — Tudomásunk szerint a versenyt már értékelték, mi. lyen eredménnyel? — A kelet-szlovákiai kerület­ben e verseny segítségével 18 ezer új pártsajtó-előfizetőt sze­reztek. Például a Pravdára több mint 12 ezret, az Oj Szó-ra 570, a Nové slovo-ra 1335, a Zivot strany-ra 1692, a Pártéletre 142 előfizetőt nyertek. A „kežmaroki versenyben" konkrétan 6520­szal gyarapodott a pártsajtó­előfizetők száma. Egyébként a kelet-szlovákiai kerület Szlová­kiában az egyedüli, a Pravda­előfizetők esetében 104,1 s a többi központi napilap tekinte­tében 102,3 százalékra teljesí­tette az évi átlagtervet. — A kežmarokin kívül az idén még egy verseny in­dult a kézbesítők körében. Ennak mi volt a célja és eredménye? — Igen, a „levočai verseny" volt ez, amely azzal a speciá­lis céllal indult, hogy leszűkít­se az új évbe való átmenet idő­szakában az előfizetők számá­nak hagyományos csökkenését. Ennek az akciónak keretén be­lül 8000 pőrtsajtó-előfizetőt sze­reztek a kerületben, mégpedig a Pravdára 2642, az Oj Szó-ra 592, a Východoslovenské novi­ny-re 2566, a Živat strany-ra 401 előfizetőt stb.... — Értesüléseink szerint a közeli napokban foglalkoz­tak a kerületi pártszervek a sajtóterjesztési verseny eredményeivel . . . A kerületi pártbizottság tit­kársága az idei sájtónap elő­készületeivel kapcsolatosan fog­lalkozott legutóbb a pártsajtó terjesztésére indított verseny eredményeivel. Leszögezte, hogy eZ a verseny a kerületben tel­jesítette feladatát, amiért elis­merését és köszönetét fejezte ki a járási sajtóbizottságoknak, a postai kézbesítőknek s mind­azoknak, akik hozzájárultak ah­hoz, hogy a kerület szlovákiai méretben is sikereket ért el. Hiszen a verseny feltételeit Szlovákiában 16, ebből 10 ke let-szlovákiai járás teljesítette. Csupán a Košice-városi, a pre­šovi és a trebišovi járás ma­radt ebben alul. Viszont a vra­novi járás — Szlovákiában az egyedüli — nemcsak globáli­san, hanem az egyes sajtóter­mékek szerint is, teljesítette a verseny minden feltételét... — Ezzel véget ért, lezá­rult a verseny? — A verseny, jobban mondva ennek egyik fontos szakasza ugyan lezárult, de kerületünk­ben a sajtóterjesztés nem árt véget. A kerületi pártszervek határozatainak értelmében a szeptemberi párttaggyűléseken kerületszerte foglalkoznak a pártsajtó előfizetése és terjesz­tése kérdéseivel, s a Košice­városi, a prešovi és a trebišovi járási pártbizottság elnöksége különös figyelemmel foglalko­zik a pártsajtó-terjesztés terén mutatkozó fogyatékosságokkal, és felszámolásuk érdekében sikeres intézkedéseket vár tő­lük a kerületi pártbizottság. (kulik) Széljegyzet egy intézkedéshez Az utóbbi napokban igen sok olyan édesanyával beszéltem, akik október 1-től havi 500 ko­rona nevelési segélyt kapnak az államtól, a szocialista társa­dalomtól. Az így támogatott anyák, szülők tábora hatalmas­ra bővült, hiszen azokra is vo­natkozik," akik nem voltak mun­kaviszonyban és emellett nem egy, hanem a kisebbik gyermek kétéves koráig folyósítják. A rendelet engem már köz­vetlenül nem érint, de érintheti lányaimat, érinti a menyemet és azt hiszem, hogy az ország­ban sok ezer apa és nagyapa érez — az érintett szülőkkel azonos hőfokú hálát ezért az intézkedésért. Egyszerűsítsük le a minden­napok realitására ezt a rendele­tet. Havi 500 korona teljesen fedezi egy két éven aluli gyermek eltartásával járó költ­ségeket! Fedezi az ételt és a kis ruhákat, a cukorkát és az apró szájakra mosolyt varázsoló gumiállatokat! Ez a havi 500 korona — és a még ehhez já­ruló egyéb előnyök — azt jelen­tik, hogy a szülő a gyermek két esztendős koráig egyetlen fillért sem költ gyermeké­re. Ez a havi 500 korona azt je­lenti, hogy igen sok édesanya otthon maradhat gyermeke mel­lett, nem kell az aprö embert novemberi nyúlós reggeleken, téli hóviharokban kivinni a me­leg lakásból, nem kell aggódni, hogy vajon rendesen eszik-e a kicsi a bölcsödében. 1-apunk szerkesztőségében ne­kem jutott az a megtisztelő fel­adat, hogy ezt a nagy jelentő­ségű döntést anyanyelvünkre fordíthattam és soha még ilyen őszinte, tiszta boldogsággal nem teljesítettem kötelességet. De bármennyire felizzott a szívem, a józan realitás, a hely­zet ismerete riasztani kénysze­rít. Vigyázzunk! Nagyon jól tudjuk, hogy a családi pótlékot nagyon sok családban nem a gyermekek nevelésére, életük megszépítésére fordítják, ha­nem a társadalmi hozzájárulás füstös csapszékekben válik bár­gyú mámorrá, nem ruhát, ételt vásárolnak érte, hanem lelkiis­meretlen, minden emberi érzés­ből kivetkőzött „apák" markol­ják fel és viszik a kocsmákba, hogy kielégítsék beteges szen­vedélyüket. Tudjuk, hogy szép számmal akadnak olyanok, akik a csalá­di pótlék összegét elsikkaszt­ják, ellopják gyermekeiktől, s a jelenlegi törvények nem ad­nak lehetőséget arra, hogy az ilyen bűncselekményeket meg­felelően büntessük. Mert azt az apát, aki gyermekei kenyerét elissza, aki az erkölcsi fertő ilyen mély szakadékába zuhant, hiába „figyelmezteti", vagy „korholja" a nemzeti bizottság illetékes ügyosztálya, az ilyen­nek nem használ a „társadalmi intő" — csak a börtön! Tudom, hogy szinte elképzel­hetetlen a családonkénti ellen­őrzés, de mégis erre van szük­ség. Ellenőrizni kell — mégpe­dig nagyon szigorúan és na­gyon következetesen —, hogy a havi 500 koronás nevelési se­gély a gyermekek és az anyák életét szépíti-e, ellenőrizni kell, hogy arra fordítják-e, amire szolgál, és kíméletlen meg­torlást kell alkalmazni azokkal szemben — legyenek úgyneve­zett „édesapák", vagy „édes­anyák", — akik visszaélnek a társadalom, a szocialista rend­szer jóindulatával, akik saját önös és beteges vágyaik kielé­gítésére fordítják azt az össze­get, ami a gyermekeké! Pártunk, kormányunk nem üres szavakkal bizonyítja a szo­cialista humanizmust, hanem tettekkel, de követeljük meg, hogy vívmányainkat azok élvez­zék, akiket megillet, hogy amit adunk, azok kapják — akiknek adjuk! PÉTERFI GYULA BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Munkasikerekben gazdag ünnep A vasúti szállítás gyorsasá- zött — a múlt évhez viszonyít­ható! függ igen sok üzem ter- va — az idén 37 százalékkal melése. Az utóbbi két évben lerövidítették a szovjet teher csak gonddal-bajjal küzdöttünk kocsik itt >' tartózkodásának meg a szállítás okozta nehéz- idejét, s ezzel 4übb mint két­ségekkel. Bántotta ez vasuta- millió deviza koronát takarí­sainkat is, mivel igen sok jo- tottak meg népgazdaságunk­gos bírálat érte munkájukat, nak. Bár a nehézségek egész sora Az ötéves terv éveiben to­tornyosodott előttük az el- vábbi nehéz feladatok, várnak múlt évben, nemcsak a tervet Szlovákia vasutasaira. Az teljesítették, hanem terven fe- 1970-es évhez viszonyítva az liil 3,8 millió tonna nyersanya- ötéves terv végéig 11,1 millió got szállítottak. Ezzel lényege­sen meggyorsították a konszo­lidálódási folyamatot és meg­teremtették az ötéves terv fel­adatai teljesítésének föltéte­leit. Sikereik fája az idén tovább terebélyesedik. Az év nyolc tonnával kell növelni a szál­lítást, s naponta 800 vagon­egységgel többet kell majd megrakniok. Különösen nehéz feladat ez, mivel a Čierna nad Tisou— Košice— Žilina, a bo humfni és a puchovi elágazás, a Štúrovo— Bratislava— Bŕec­hOnapja alatt terven felül több lav közti vasútvonalak túlter heltek, kevés tartalékkal ren­delkeznek. Éppen ezért az öt­éves terv éveiben a déli vasút­vonalat átépítik, úgy, hogy a hatodik ötéves terv elején már 10 pár tehervonattal men­tesítse a fő közlekedési vona lat. A nehéz és bonyolult fel­adatok megoldását hamaro­san a számitógépek is előse­gítik. Vasutasaink tehát szép mun­kasikerekkel ünneplik az idei vasntasnapot. Azonban hely­telen volna nem látni a fogya tékosságokat, amelyek fékezik a vasutasuk munkáját, bosz­szantják a szállítókat és az utazóközönséget. Az utazás kulturáltsága még mindig nincs a megfelelő színvonalon, a gyakori üzemzavarok és karambolok fékezik a forgal­mat. A munkafegyelem meg­szilárdítása terén is akad még tennivaló. E fogyatékosságok leküz­désében talán jobb eredményt érnének el, ha jelenleg is nem hiányozna 500 munkaerő, ha a mozdonycsarnokok, illetve fű­tőházak építésének harmono­gramját az építők teljesftenék. Az eredmények azonban fe­lülmúlják a fogyatékosságo­kat. A Keleti Vasútvonal Igaz­gatóságának dolgozói orszá­gos elsőségre tettek szert. Éppen ezért dicséret illeti őket, s jogosan veszik át a szovjet vasutasok vörös ván­dorzászlóját. mint 4 millió tonna árut szál­lítottak. A berakás tervét 2,5 millió tonnával szárnyalták túl s ezzel határidő előtt tel jesitették egész évi kötelezett­ségvállalásukat. Figyelemre méltó az is, hogy a vagonok körforgását 1,5 órával csök­kentették, a mozdonyok telje­sítményét pedig 13 százalék­kal növelték. Ez több moz­dony megtakarítását jelenti, amelyeket más szállítási fel­adatok teljesítésére használ­hattak fel. Az 1971-es év ha­sonló időszakához viszonyítva az év nyolc hónapja alatt 5,6%-kal növelték a teljesít­mény tervét, s a kiadásokat 0,5%-kal csökkentették. A tisz ta nyereség tervmutatója 180 százalék. A Keleti Vasútvonal Igazgatóságának mozdonyve­zetői az idén 46 800 tonna sze­net, 5.9 millió liter nyersola­jat és 1,9 millió kilowatt vil­lanyáramot takarítottak meg. A jó eredmények elérésé­ben igen nagy szerepe van a szocialista munkaversenynek, amelybe Szlovákia vasutasai­nak 80 százaléka kapcsolódott bele. A „Szocialista Munkabri­gád" büszke címét már 378 kollektíva viseli és több mint ezer versenyez az elnyerésé­ért. A legjobb ifjúsági kollek­tívák közé tartozik Pál And­rás és Jozef Zachar brigádja. A „Mindenki szocialista mó­don" mozgalomban a Čierna nad Tisou"-i Tiszacsernyő) át­rakó-állomás dolgozói értek el szép eredményt. Többek kö­NÉMETH JÁNOS A PÉNZ IS PÉNZBE KERÜL Zsebre gyűrt milliárdok Hol bánnak felelőtlenül a pénzzel? Becsüljük meg a bankjegyeket A napokban ért véget Budapesten a vadászati világkiállítás. Felvételünkön a csehszlovák pavilon látható. (Foto: ČSTK) Nemrég kis hír jelent meg a sajtóban, amely tudatta, hogy az országban 19 milliárd cseh­szlovák korona van forgalom­ban, s mennyisége szeptember­ben 200 millióval csökkent.. A laikus számára ez az adat nem mond sokat. Mennyi az a 19 milliárd? Ha az országban for­galomban levő 19 milliárd koro­na mind 100 koronás bankje­gyekben lenne, akkor ez az összeg 25 vasúti tehervagon ra­kományát tenné ki. Csakhogy a pénz nemcsak százasokban, ha­nem 50, 25, 10 koronás bank­jegyekben, 5 ős 3 koronás ál­lamjegyekben és 1 fillértől 5 koronáig pénzérmekben van a forgalomban. Ennyi pénz több vonatrakományt megtöltene. De a pénz nem vagonokban fek­szik, hanem közkézen forog, zsebekbe gyűrve lapul pénztár­ról pénztárra jár, megfordul az üzletek tömegében, a postán és a takarékpénztárban. A pénz sok esetben többet mozog, mint egy vasúti kocsi, s ezért elhasz­nálódik. A pénz-legnagyobb forgalmát nálunk, az Állami Bankban bo­nyolítjuk le. A pénzt itt a pos­tától és a gazdasági szerveze­teken keresztül bocsátjuk a munkabérekre kiutalt összegek formájában, valamint a taka­rékpénztárak pénztári készlete alakjában. Nagy pénzforgalmat bonyolít le a posta ls: itt megy keresztül a nyugdíjasok nyugdí­ja, az illetékbefizetés, a postán küldött pénzösszegek, kiegyen­lített adóságok, ajándékok, stb. Az állandó körforgásban a pénz elkopik. Minden bank­jegynek, érmének külön élet­tartama van. Az alumínium­pénzérmék élettartama 10 év, a nikkelpénzérmeké 16 év, a százkoronás bankjegyeké 8—10 év, az 50 koronásoké 5 év, stb. A bank feladata, hogy a lakosságnak minden időben elegendő mennyiségű, tiszta használható, érvényes pénzt bo­csásson rendelkezésére. Be­vonja az elhasznált, piszkos, megrongált pénzt és helyettük tiszta, ép pénzt ad ki. A lakos­ság kezén egy főre jutó átlag­ban számítva 124 darab pénz forog: A legtöbb a tízfilléres ér­me, a százkoronás bankjegy és az egykoronás érme. Ezer darab bankjegy előállítása átlagban 77,50 koronába kerül. És mi nagyon is hanyagul bánunk a pénzzel: 1970-ben egész évben 52 millió bankjegyet kellett be­vonni és kiselejtezni megrongá­lódás miatt, az idén viszont csupán az első félévben már 42 millió darabot. A fenti adat jellemzi a legin­kább hogyan bánnak a pénzzel. Gyakran látjuk, hogy egyesek hanyagul belegyömöszölik a pénzt zsebükbe, -ahelyett, hogy pénztárcába tennék. A gazdasá­gi szervezetek sem bánnak úgy a pénzzel ahogyan kellene, kü­lönösen a vendéglátóipari üze­mekben, büfékben, talponállók­ban. A legrosszabb, hogy a boltok pénztárosai sokszor a sérült,, vagy szennyezett papír­pénzt igyekeznek „elsütni", le­zárni, kiadni valakinek, ahe­lyett, hogy beszolgáltatnák a banknak. Az ilyen eljárással meghosszabbodik a papírpénz forgalmi ideje, ami a bank szempontjából nem kívánatos. Hiszen a pénz is pénzbe kerül. A bank sem ingyen kapja, hanem az új pénzt a bankjegynyomdá­tól meg kell vásárolnia, mert feladatai közé tartozik a törődés a bankjegyek tisztaságával. A helyzet megjavítása érde­kében felkérjük a lakosságot, ha szennyezett, megsérült bank­jegyhez jut, . haladéktalanul váltsák be a bankba a takarék­pénztárakban, vagy a postán, ahonnan már nem kerülhet visz­sza a forgalomba, mert új bank­jegyeket adnak ki helyettük. Ne fogadjunk el a pénztárosoktól a boltokban megrongált, piszkos papírpénzt, hiszen ez higiéniai szempontból sem helyes. Szük­séges a pénztárcák használa­ta, ami jelentősen csökkenti a pénz megrongálódásának leho tőségét. Ne tartsunk nagy ösz­szegeket otthon, ahol nagyobb a megrongálódás veszélye (tűz, rágcsálók, stb.). Az üzletek, fő­leg italboltok részéről pedig szükséges, hogy a szennyezett bankjegyeket ne bocsássák újra forgalomba. Hisszük, a lakosság együttmű­ködésével sikerül javulást elér­nünk ezen a téren. Elvégre a pénz államunkat reprezentálja a külföldiek szemében. A pénz­zel való bánásmód sokszor an­nak a tükre, hogyan jutott hoz­zá az egyén. A becsületes mun­kával megkeresett pénz meg is kell becsülni. ONDREJ KÍŠKA, az Állami Bank közép-szlovákiai kerületi igazgatóságának dolgozója 1971. IX. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents