Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-18 / 222. szám, szombat

A választások előkészítése áldozatkész politikai és szervező munkát követel Számottevő szociális intézkedések A népgazdaság kedvező fejlő­dése lehetővé teszi konkrétan bizonyítani, hogy igen komolyan érvényesítjük azt az elvet: aho­gyan ma dolgozunk, úgy élünk holnap. Míg két évvel ezelőtt az Infláció fenyegető veszélye el­len küzdöttünk, ebben az évben leszállíthattuk néhány Iparcikk árát, és így évente átlag más­fél milliárd koronát takaríthat­tunk meg a népnek. Az érde­mek szerint javultak bányá­szaink bérviszonyai ls. Évi 550 millió koronás bérmódosítással javítottuk az egészségügyi dol­gozók fizetését. Látni kell tehát, hogy a termelés és a munka­termelékenység növekedésének kísérője a Jövedelem emelkedé­se, hogy a stabilizált árszint mellett az iparban az átlagbé­rek ez év első hét hónapjában több mint négy százalékkal nőt­tek. Ezzel bizonyítható tehát, hogy ami hasznos a társadalom számára, az hasznos a kollektí­va és az egyén számára ls. A CSKP Központi Bizottsága — a szövetségi kormánnyal és a Csehszlovák Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom Központi Tanácsával együtt tegnapelőtt az elért gazdasági eredmények alapján elhatározhatta, hogy néhány olyan népjóléti jellegű intézkedést tesz, amely a XIV. kongresszus irányelveiből ered. A jóváhagyott intézkedések ked­vezően befolyásolják legöre­gebb és fiatal polgártársaink milliň'iak az életét. Elsődleges fontosságúnak tart­juk a javulást népesedés terén és a gyermekes családok szociá­lis és gazdasági helyzetének megjavítását. Ezek az intézke­dések javítják helyzetüket a gyermekek megszületésénél és lehetőséget teremtenek arra, hogy kedvezőbb feltételek kö­zött gondoskodhassanak a gyer­mekekről. A jóváhagyott javas­lat lényege az, hogy az ún. ne­velési segély folyósítását a má­sodik és további gyermekek születésénél az eddigi egy év helyett két évre meghosszab­bítják. Ezzel egyidejűleg a szü­lési segélyt az eddigi ezer ko­rona helyett kétezer koronára emelik. Erre a célra évente nagyjából egymilliárd koronát fordítanak. Ez a jelentős lépés azt szol­gálja, hogy megteremtsük a népszaporulat javítását célzó optimális gazdasági és szociális feltételeket. A nevelési segély meghosszabbítása lehetővé teszi, hogy az anyák — a tudományos ismeretekkel összhangban — fokozottabb mértékben gondos­kodhassanak csecsemőkorú gyermekeikről, és ezzel egyide­jűleg a társadalmi eszközökből javítjuk azoknak az anyáknak az anyagi helyzetét, akik ez alatt az idő alatt nem dolgoz­nak. Ezzel anyagilag is szeret­nénk kifejezni, milyen fontos­nak tartjuk az anyák hivatá­sát. Bizonyosan általános Jóvá­hagyással találkozik az ls, hogy ezt a nevelési segélyt minden anya megkapja, beleszámítva azokat ls, akik eddig nem vol­tak munkaviszonyban. A szülési segély javasolt növelése, ami fi­gyelembe veszi a csecsemőke­lengye beszerzésével kapcso­latos kiadásokat, szintén nem csekélység. A múlt évben szüle­tett 220 000 gyermekre számít­va ez 220 millió koronát Jelent. Számolunk azzal, hogy ezt az első szakaszt követően az öt­éves tervidőszakban gazdasági lehetőségeinkhez mérten foko­zatosan tovább javítjuk a gyer­mekes családok anyagi helyze­tét, további segítséget nyújtunk a fiatal pároknak a családalapí­táshoz. Azonban nemcsak a szociális és gazdasági kérdések megoldásáról van szó. A kívána­tos populációs fejlődés érdeké­ben igényes feladatokat kell megoldani a lakásépítésben és különösen a dolgozó gyerme­kes anyáknak nyújtott szolgál­tatási ágazatok fejlesztésében és más téren is. Ezeknek a kérdéseknek az eddiginél jelentősen nagyobb figyelmet kell szentelniük a nemzeti bizottságoknak, de a vállalatoknak, szövetkezetek­nek és társadalmi szervezetek­nek is, mivel ez fejezi kl a gyer­mekes családokról történő szo­cialista gondoskodást. A populációs fejlődés lova­sának nagy politikai és erkölcsi jelentősége is van. A mi társa­dalmunkban olyan légkört és olyan feltételeket kell kialakí­tani, hogy az anyaság a társa­dalmi értékelés minden fokán a megfelelő tiszteletben és gon­doskodásban részesüljön és az első helyet foglalja el. Továbbá hogy fiatal nemzedékünk ezzel egyidejűleg teljes mértékben tudatában legyen a népeink jö­vőjéért vlseít hazafiúi és társa­dalmi felelősségének. A Központi Bizottság, a szö­vetségi kormány és a Csehszlo­vák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsa el­határozta egyes nyugdíjak ösz­szegének az emelését is. A XIV. kongresszus döntéseinek értel­mében ez év október 1-től fel­emelik minden volt munkás és alkalmazott 1957. január 1. előtt elismert öregségi és rok­kantsági segélyét. Ugyanez vo­natkozik a szövetkezeti parasz­tok 1982. április 1. előtti nyug­díjjogosultságára is. A felsorolt nyugdíiak elvileg egységesen havi 120 koronával emelked­nek. Azoknál a foglalkozások­nál. amelyek ma a II. munka­kategőrfába tartoznak 200 ko­ronával. az I. kategóriába tar­tozóknál pedig 300 koronával. Ez azt jelenti, hogy minden ré­gi nyugdíjas évente közel 1500 koronát kap, azoknak a jöve­delme pedig, akik nehéz vagy vészéi ves munkahel veken dol­goztak évi 2400 —3800 koroná­val nő. Ennek arányában eme­lik az özvegyi nyugdíjakat is. Egyideiűleg emelik a későbbi időszakban megállapított leg­alacsonyabb nyugdíjakat, éspe­dig az egyedülállóknál a mai 500 koronáról 550 koronára, a családosoknál pedie a jelenlegi havi 850 koronáról 900 koroná­ra. Ez az emelkedés kb. félmil­lió régi nyugdíjast és 400 000 alacsony nyugdíiú állampolgárt érint, vagvis az összes nyugdí­jasoknak mintegv egvharmadát. A módosítással kapcsolatos kéltségek évente kb. 1 milliárd koronát igényelnek. Ezekkel az intézkedésekkel társadalmunk teljesíti erkölcsi kötelességét a már nyugállo­mányban levő dolgozóink leg­öregebb korosztályával szem­ben, mivel ezt a kategóriát a múltban igen gyakran megke­rülték. Ebből az alapelvből in­dul ki a módosítás módszere is. Meggyőződésünk, hogy ez politikailag helyes megoldás, és kedvezően fogadják mind a nyugdíjasok, mind az egész tár­sadalom, mint a reális szocia­lista humanizmus kifejezését. Mérlegelve azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a nyug­díiasok munkalehetőségeinek kibővítése érdekében fogadtunk el és amelyek ez év kezdetétől érvényesek, valamint az 1969­hen megvalósított nyugdíjmó­dosításokat, elmondhatjuk, hogy társadalmunk szüntelenül javít­ja a nyugdíjasok anyagi hely­zetét. A kongresszusi határoza­tokkal összhangban azt tervez­zük, hogy az ötéves tervidő­szakban tovább javítjuk a nyug­díjbiztosítási rendszert. Helyénvalónak tartom meg­említeni, hogy az évi költség­vetésből már ma kb. 25 milliárd koronát fordítunk állampolgá­raink népjóléti és nyugdíjbizto­sítására. A szocializmus vívmá­nyai ezen a téren túlszárnyal­ják mindazt, ami nálunk a múltban volt, de azt is, amit eddig a legfejlettebb tőkés ál­lamok elértek. Népünk munkaeredményei­nek köszönhető, hogy ezekkel a határozatokkal újfent blzo­nytíhatjuk szocialista társadal­munk humanizmusát, bizonyít­hatjuk. hogy figyelmünk köz­pontjában az ember és az em­berélete áll. Tudjuk, hogy még számos megoldatlan kérdés ma­radt. Az életszínvonal emelke­désének ütemét közvetlenül meghatározza a termelés növe­kedése és a gazdaság haté­konyságának fokozódása. Mun­kánk eredményei szerint a szo­ciálpolitika területén további lépéseket tehetünk. A döntő feltétel társadalmunk konszolidálása volt A szerzett tapasztalatok és a konkrét eredmények alapján joggal állíthatjuk, hogv a ked­vező gazdasági fejlődés döntő fontosságú feltétele a társada­lom politikai konszolidációja, a párt vezető szerepének követ­kezetes felújítása és a vezető­ségnek 1969 áprilisa óta folyta­tott értelmes taktikája és stra­tégiája volt. A jobboldali és az antiszocia­lista erők hibájából — akik könnyelműen kockáztatták szo­cialista építésünk 25 éves ered­ménveit, 14 milliós népünk sorsát, állami és nemzeti létünk alapvető garanciáit — orszá­gunk a katasztrófa határára került. A párt és elvszerű po­litikájának az érdeme, hogy a bizonytalanság, az aggodalom és a megrázkódtatások korsza­ka ma már a múlté. A párt ve­zetősége becsülettel teljesítette azt az ígéretet, melyet 1969 áp­rilisában a pártnak és a nép­nek tett, nevezetesen hogv po­litikai küzdelemben legyőzi a jobboldalt, kivezeti az országot a felfordulásból és biztosít ia a nyugodt életet és munkát. Tár­sadalmunk teljes mértékben visszatért a szocialista feilődés útjára, és ezen az úton halad biztos léptekkel előre. Az em­berek saiát tapasztalataik alap­ján gvőződnek meg arról, hogy szocialista államunk biztosítja számukra a létbiztonságot, a szociális, iogi és személvi biz­tonságot és a békés életet. Az utóbbi évek bonyolult küz­delmeiben jelentős szerep ju­tott a Nemzeti Front szervei­nek, a képviseleti testületek­nek, a társadalmi és érdek­szervezeteknek is. Miután eze­ket megtisztították a lobboldall elemektől, a szocializmus ellen­ségeitől, tevékenységüket a szocializmus szellemében újítot­Központi Bizottságával együtt a mai ülésen javasoljuk a Szö­vetségi Gyűlés elnökségének, hogy ez év november 26—27-re írja ki a választásokat a Szö­vetségi Gyűlésbe. Egyidejűleg javasoljuk, hogy a Cseh és a Szlovák Nemzeti Front Közpon­ti Bizottságai javasolják a nem­zeti tanácsoknak, hogy ugyan­arra a napra írják kí a képvi­selőválasztásokat a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a nemzeti bizottságokba. Ez a javaslat abból a tényből indul ki, hogy a párt elvszerű és megfontolt politikája, a Nemzeti Front szervezeteinek és valamennyi becsületes ál­lampolgárnak az önfeláldozó munkája eredményeképpen 1969 áprilisa óta gyors ütemben fel­újult a szociailsta társadalom politikai biztonsága, felújult a jogrend. Ez kialakította a fel­tételeket ahhoz, hogy demokra­tikus úton újítsuk fel a kép­viseleti rendszer összetételét minden fokon. A választások — csakúgy mint a párt életében a XIV. kongresszus — végleg lezárja a társadalom és az állam éle­tében annak a politikai válság­nak az időszakát, melyet a jobboldali és antiszocialista erők tevékenysége okozott. Az állami szervek és a nemzeti bizottságok munkájában és te­vékenységében új fejezet kez­dődik. Az általános választásokat és előkészítésüket bizonyára mind­nyájan a legközelebbi hónapok legfontosabb belpolitikai fel­adatának tekintjük. Végülis nem valami elszigetelt kam­pányról van szó, hanem arról, hogy részt vegyünk a párt XIV. kongresszusa határozatának tel­jesítésében, hogy valóra vált­suk a kongresszusi határozat­nak azt a részét, amely kö­telességünkké teszi, hogy to­vább fejlesszük, elmélyítsük és tökéletesítsük a szocialista de­mokráciát. A választások előkészítése sok önfeláldozó politikai és szervező munkát követel. Bí­zunk benne, hogy ennek során a kommunisták százezrei, vala­mint a képviselő-testületek po­litikailag nem szervezett funk­cionáriusai, a Nemzeti Front részei, valamint a társadalmi és érdekszervezetek és a többi politikai pártok tagjainak száz­ezrei ismét bizonyságot tesznek felelősségtudatuk magas szín­vonaláról. Bízunk benne, hogy a választások alkalmából mind­nyájan újfent bizonyságot te­szünk szocialista hazafiságunk­ról, s mindnyájan hozzájáru­lunk ahhoz, hogy az általános választásokon a dolgozók ma­nifesztatív módon tanúsítsák bizalmukat Csehszlovákia Kom­munista Pártjának politikája Iránt, hogy a választások né­pünk szocialista egységének meggyőző bizonyítékává váljon. Ebben az értelemben a válasz­tások egyben bebizonyítják a Nemzeti Front és valamennyi szervezetének életképességét és akcióképességét is. Különösen nagy feladatok hárulnak a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomra és a Szocialista Ifjú­sági Szövetségre. Nem lépünk „üres kézzel" a választók elé ták fel és realizálják azt a célt, hogy a dolgozók részt ve­gyenek országunk igazgatásá­ban és irányításában. Ma a Nemzeti Front minden szervezete arra ösztönzi tag­jait, hogy részt vegyenek a XIV. kongresszus Irányvonalá­nak teljesítésében. Úgyszólván minden helyen megválasztották a Nemzeti Front új szerveit, amelyek politikai, szociális és korösszetételüknél fogva való­ban a népet képviselik. Jelen­tősen nőtt ezekben a szervek­ben a munkások, a nők és a fiatalok száma. Sokkal nagyobb számarányban vesznek részt a munkában a politikai pártok­ban nem szervezettek is. Ér­tékeljük azt, hogy Csehszlová­kia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának döntéseit sa­ját tevékenységük feltételei kö­zött támogatják és megvalósít­ják a nem kommunista pártok is. Ezáltal a CSKP által veze­tett Nemzeti Front keretében kialakultak dolgozóink szocia­lista egysége további elmélyí­tésének a feltételei. Az Itt elmondottakból és az általunk ismert más tényekből is arra következtethetünk, hogv belpolitikai helyzetünk kedvező és jó. A jobboldaliak, a hazai és külföldi ellenség jóslatai nem váltak be. Azt állították, hogv a párt és az állam veze­tősége elszigetelődik, hogy a nép nem támogatja politikán­kat, s nem tudunk majd meg­birkózni a gazdasági problé­mákkal. Borús jóslataik csupán jámbor óhajok maradtak; lebe­csülték Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának erejét és ké­pességeit, lebecsülték népünk politikai érettségét, hazaszere­tetét és a szocializmus iránt érzett odaadását. A választások új fejezetet nvitnak Tisztelt BarátaimI Az 1969 április óta eltelt Idő­szak fejlődésének eredményei, h r>4rt Xtv. kongresszusának visszhangja és a jelenlegi hely­zet lehetővé tette a CSKP Köz­ponti Bizottságának, hogy a Csehszlovák Nemzeti Front A választásokat megelőző időszak alkalmat ad arra, hogy elkészítsük népünk munkája eredményeinek mérlegét a szov­jet hadsereg által tőrtént fel­szabadulásunk időpontja óta, a szocializmus építésének idősza­kában. Nem lépünk a választók elé, mint mondani szokás „üres kézzel". Egész mai életünk a CSKP politikájának helyes vol­tát bizonyítja. Mindaz, amit a párt vezetésével elértünk, a szocializmus nagy előnyeit ta­núsítja, azt, hogy sokoldalúan túlszárnyalja a burzsoá társa­dalmi rendszert. Különösen a fiatal embereknek mutatjuk meg, hogy mi mindent tudtunk történelmileg rövid Idő alatt elvégezni, milyen szolid alapo­kat teremtettünk a további eredményes fejlődésünk számá­ra. A München előtti Csehszlo­vákiában a burzsoázia mint uralkodó osztály uralmának két évtizede alatt sem volt képes a termelőerők jelentősebb fej­lesztésére. A termelési állóala­pok értéke 20 év alatt csak 122 milliárddal nőtt és 1937-ben összesen 652 milliárd korona volt. A döntő fontosságú ipar­ágak léte a külföldi konszer­nektől és monopóliumoktól füg­gött. Éppen ezért sújtotta a gazdasági válság a csehszlovák gazdasági rendszert sokkal na­gyobb mértékben, mint más or­szágokét. A parasztsággal és az értel­miséggel szilárd szövetségben álló, a szocialista építés útját választó munkásosztály kor­mányzatának 20 esztendeje alatt megvalósítottuk a szocialista iparosítás programját. 1948 óta kilencszeresére nőtt a termelő­eszközök gyártása, és ma meg­bízható alapja a többi iparág és a mezőgazdaság fejlesztésé­nek. Jelentősen nőtt a gépipar, a vegyipar, valamint az elekt­romos energiagyártás hányada. A termelési állóalapok értéke 1948 óta 800 milliárd koronával nőtt és elérte az 1600 milliárd koronát. Iparosítottuk az építő­ipart, meg? Drsítottuk az épít­kezési beruházásokat és a la­kásépítést. A szövetkezetesített mezőgazdaságnak egyre több gépet és műtrágyát szállítot­tunk, ami lehetővé tette a nagyüzemi technológia érvé­nyesítését. A nemzeti jövedelem 1970-ben majd négyszer nagyobb volt, mint 1937-ben. Az Ipari terme­lés az elmúlt évben az 1937 évi termelésnek több mint hétsze­rese volt. A burzsoá rendszer képtelen volt egyetlen súlyos szociális probléma megoldására. A gaz­dasági válság éveiben 1 millió ember volt munka nélkül, ami azt jelenti, hogy minden ötödik munkaképes állampolgár mun­ka nélkül volt. Mivel Itthon nem tudtak megélni, 1920— 1937-ben több mint félmillió ember hagyta el hazáját, — en­nek több mint 60 százaléka Szlovákiából —, hogy külföldön keressen munkát. A nép döntő többsége szociális bizonytalan­ságban és nyomorban élt. A szocializmus országunkban felszámolta a munkanélkülisé­get, minden állampolgár szá­mára biztosította a jogot á munkára, a művelődésre, a nép­jóléti és nyugdíjbiztosításra és az ingyenes egészségvédelem­re. A munkahét nálunk ötna­pos, világviszonylatban is ná­lunk valósítottuk meg az egyik legrövidebb munkaidőt. Az élel­miszer és a közszükségleti cik­kek fogyasztásában a világ első 10 állama közé tartozunk. Szo­ciális biztosításra 1970-ben nyolcszor annyit költöttünk, mint 1937-ben. A burzsoá rendszer a demok­ratizmussal dicsekedett, a való­ságban azonban a tőkések, a kivételezett gazdagok osztály­érdekeit szolgálta, lehetővé tet­te, az embernek ember által történő kizsákmányolását, dur­ván eltiporta a polgárjogokat. Emlékezzünk csak vissza, hány­szor lőttek rá a munkásokra és a parasztokra, akik nem akar­tak egyebet, mint megvédeni puszta életüket saját maguk és családjuk számára. Nálunk, a munkások és pa­rasztok államában a képviseleti szerveket a nép választja, s ezek a szervek a dolgozók ér­dekelt védik. Az állampolgárok képviselőik révén közvetlenül részt vesznek a politika gya­korlásában, megvalósításában és ellenőrzésében. A képvise­leti szervek valóban a nép kép­viselőiből tevődnek össze és mint minden államhatalom hor­dozói, szilárdan a nép szolgála­tában állnak, kifejezve az ál­lampolgárok igazi érdekelt és szükségletelt. A Nemzeti Front fejlett rendszere lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy a politikai pártok és a társadalmi szerve­zetek révén részt vegyenek a közérdekű munkákban, a társa­fFolytatás a 3. oldalon) 1971.

Next

/
Thumbnails
Contents