Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-16 / 220. szám, csütörtök

C offein, Fenmetrazin, Dex­fenmetrazin, Centedrin. Ezek ma nálunk a legál­talánosabban ismert serkentő­szerek. Persze, a dolgozók tel­jesítményének növelésére más­fajta ösztönzők is léteznek. Pél­dául a munkanélküliség vagy az azonnali elbocsátás fenyege­tő veszélye. Ezeket a serkentő­szereket ma is jól ismerik a világ másik oldalán. És emlé­kezhetik rájuk az a korosztály is, amely a burzsoá Csehszlová­kiában bérmunkából élt. Mind­azok pedig, akik annak idején a filakovói (Fülek) Szfinksz zo­mánCgyárban — a mai Kovo­smaltban — dolgoztak, éppen jól ismerték őket. Azért emlí­tem éppen ezt a gyárat, mert itt évtizedekkel ezelőtt egy va­lóban nem mindennapi „serken­tőszerről" beszéltek. A dolog valamikor az 1920-as évek derekán kezdődött. A gyár mindenható vezetője, a cseppet sem jó emlékezetű Hulita Igaz­gató úr, új alkalmazottat vett fel. Elhatározásán sokan cso­dálkoztak akkoriban, mert az új munkaerőnek sem képesíté­se, sem szakmája nem volt. Sőt, alkalmazotti minőségben hatá­rozott munkakörrel sem ren­delkezett. Viszont volt egy fér­fias ékessége. Orcáját jól ápolt szakáll keretezte. Majdnem tel­jesen olyan, mint az Igazgató úr jól ápolt szakálla. Es ez a dús szőrképződmény hasonla­tossá tette a két embert. Oly­annyira hasonlatossá, hogy a felületesebb szemlélő néhány lépés távolságból akár össze is téveszthette őket. Természete­sen együtt nem éppen prome­nádozott a két különböző társa­dalmi osztályhoz tartozó polgár, de azért az új alkalmazott sétl­fikált eleget. Csakhogy nem a főutcán vagy a várhegy alatt aprózta a lépést, hanem a gyár­. udvaron meg a műhelyekben. Pedig hát Hulita igazgató úr idejében az alkalmazottak nem engedhették meg maguknak a A MUMUS korzózást munkaidő alatt. S honnan, honná nem, egyszerre csak szárnyra kelt a hír, hogy az új embert mumusként alkalmazták. Pontosabban mondva: azért tartják a gyár.­ban, hogy jobb és gyorsabb munkára serkentse a dolgozó­kat. Hogy miként? Hát a sza­kálla révénl Hiszen annyira ha­sonlít az igazgatóra, hogyha végigmegy az udvaron vagy a műhelyeken, azt hiszik, ő maga jött ellenőrző körútra. Hulita úrnak pedig már a puszta meg­jelenése is elég volt ahhoz, hogy félelmet váltson ki. Fé­lelmet, ami serényebb mozgás­ra készteti a munkáskezet, haj­lítja a derekat.. Persze, olyan írásos szerző­dés vagy más dokumentum, ami az esetet Jogilag bizonyíthatná, nem maradt fenn, és a törté­net főszereplői sincsenek már az élők sorában. (Bizonyára akkor nem szívesen beszélné­nek a dologról, ha élnének.) De vannak még tanuk, akiknek a munkára serkentés eme bi­zarr módjáról annak idején em­lítést tettek. Ismerve a kapita­lizmus alaptörvényeit és Hullta módszereit, az eset hitelessége nem kizárt. Ha profitról volt szó, a filakovói zománcgyér veze­tője cseppet sem volt válogatós az eszközökben. Ha válogatós lett volna, nem ígazgatóskodlk hosszú esztendőkig! Aztán meg jól Jött a magasabb nyereség neki is. Hiszen számos leányát a harmincas években nem Mu­csán neveltette (vagy isten őrizz Filákovónl J hanem előkelő bécsi intézetben. És fiatal szép­leány-barátnőinek kedvtelései úgyszintén belekerültek egy-két koronácskába. De hát nem le­het szó nélkül elsíklanl az eset felett akkor sem, ha esetleg csak szóbeszédről volt szó. Mert ez a szóbeszéd nagyon világo­san jellemzi a kort, amelyben keletkezettl... A munkateljesítmények növe­léséről és a munka hatékony­ságáról sok szó esik napjaink­ban is. A Fenmetraziru, a Cen­tedrint és társait azonban e célra semmiképpen sem java­solják az orvosok. Ami pedig a szakállt viselő polgárokat ille­ti: hódol ennek a divatnak ná­lunk jő pár ezpr hímnemű lény. De azért mérget vesznek rá, hogy egyetlenegy olyan sem akad köztük, aki kenyerét (vagy éppenséggel kalácsát) mumusként keresil Ennek az ellenkezőjét nem állíthat­nám még akkor sem, ha éjjel­nappal egész tucat szorgalmas és szakképzett mumus serken­tene rál RÉNYI MAGDA Félmii bélyeg Budapesten Budapesten az elmúlt na­pokban nagy tömegeket érintő eseménysorozat fejeződött be — a Budapest 71 címmé) megren­dezett nemzetközi bélyegkiállí­tás, amelyet filatelista rendez­vények követtek. Magyarország — tíz eszten­dő után — többek között azért kapta meg a rendezés jogát, mert 100 évvel ezelőtt jelent meg az első önálló magyar bé­lyeg, és mert a filatelista moz­galom messze meghaladja a vi­lágszínvonalat. Csaknem ne­gyedmillió szervezett bélyeg­gyűjtőt tartanak Magyarorszá­gon nyilván, ennek háromszo­rosára tehető még a nem szer­vezett, alkalmi bélyeggyűjtők száma. Természetesen a kiállításra jelentkezett 47 ország gazdag anyagot küldött. Az összesen 3800 kiállítási keretben mint­egy félmillió bélyeget tekint­hettek meg a látogatók. Látha­tó volt például a British Mu­seum magyar vonatkozású teljes anyaga és II. Erzsébet angol királynő magángyűjteményének eddig sehol be nem mutatott magyar bélyegei. A bélyeg története — a ma­gyar nép történelme is. Egykor, ha a levél továbbításához 10 krajcáros bélyeg kellett, s csak 20 krajcáros volt otthon, egy­szerűen kettévágták a így ra­gasztották a borítékra. A Ma­gyar Tanácsköztársaság tábori postáin a bélyegeket bélyegzők­kel helyettesitették. A feladási helyekről szinte nyomon lehet követni a harcok színtereit. A háború és a vérontás krónikáját is végigkísérhetjük a bélyege­ken, majd az inflációt. 1946-ban a magyar posta megportózott egy levelet, mert feladója csak 2400 millió pengő értékű bé­lyeget ragasztott rá. A magyar bélyegkiadás az utóbbi években Joggal büszke arra, hogy gyor­san követi az eseményeket. Ami­kor első ízben járt ember a vi­lágűrben, a magyar posta elsők között atfott hírt erről. A vilá­gon először magyar sportbélye­gen szerepelt a labdarúgás, s a legszebb bélyegek versenyében elsők között voltak a magyar olimpiai sorok, blokkok. A bélyegkiállítással egyidö­ben Budapesten, a Gellért szál­lóban nemzetközi bélyegárve­rést tartottak kereskedők szá­mára. Ott volt többek között az egyik leghíresebb európai ke­reskedő, az olasz dr. Gino Bo­latti. Ugyancsak a Gellért szál­lóban rendezték a bélyegkeres­kedők nemzetközi szövetségé­nek, az IFSDA-nak közgyűlését. Ezen hét szocialista bélyegke­reskedelmi vállalat és 56 nyuga­ti cég képviselője jelent meg. Ezrek és ezrek keresték fel a kiállítási termeket, vaľamint az alkalmi postahivatalokat. Többi között azért, hogy hozzá­jussanak a legfrissebb bélyeg­újdonsághoz, vagy a 64 féle al­kalmi bélyegzés valamelyiké­hez. Befejezésül álljon itt né­hány adat a Magyar Posta 1871. évi bélyegkiadási tevékenységé­ről: az idén előreláthatólag ösz­szesen 75 bélyeg Jelenik meg. Ebből 33 már kapható. A nem­zetközi bélyegkiállítás alkalmá­ból megjelent egy négy érték­ből álló kiállítási sor és a négy bélyeget magába foglaló blokk. Az év hátralévő részében még 37 bélyeg megjelenése várható. DARABOS ERZSÉBET MÜÉRTÉK — TOLVAJOK A müértékek és régiségek szétlopkodása nem kizárólag a ml problémánk. Külföldön is sok gondot okoz e bűnözések megakadályozása, illetve a tet­tesek leleplezése, akik többnyi­re jó szervezett banda tagjai. A lopott értékek biztonságba he­lyezése, de főleg külföldre jut­tatása ugyanis a nagyobb kere­set érdekében elképzelhetetlen volna a betörőknek a közvetí­tőkkel és a külföldi turisták személyében Csehszlovákiába látogató felvásárlókkal való szoros együttműködése nélkül, Ez a törvénybe ütköző, ná­lunk különösen 1960 óta virág­zásnak indult jövedelmi forrás pótolhatatlan károkat okoz, me­lyek sokszor pénzben ki sem fe­jezhetők. Minthogy a történel­mi értékek elsősorban a várkas­télyokban, múzeumokban, temp­lomokban és képtárakban talál­hatók, a betörők főleg ezekre a nemrégen még kevésbé vé­dett helyekre összpontosítják figyelmüket. Így kelt lába 1960­han P. Trnka bűnöző csoportjá­nak közreműködésével egyik legnagyobb értékünknek, A. Du­rich festményének, melyet Nyu­gaton 400 ezer dollárra becsül­tek. A kép természetesen, az évek során elrabolt többi nagy­számú műértékhez hasonlóan megkerült. A plzenl közbizton­ság egyik legnagyobb sikere V. Cejpka visszaeső bűnöző lelep­lezése volt a múlt év első felé­ben. A plzeni képtárban elra­bolt félmillió korona értékű festmény lett a végzete, mert kihallgatásakor további hat elő­zetes betörést bizonyítottak rá. Kisebb, de annál értékesebb szobrokra, gobelinekre,*, monst­ranclákra szakosította magát, melyeket az NSZK-ban árusí­tott. Nemrégen a rendőrségnek egy 19 tagú, különösen veszélyes bandát sikerült ártalmatlanná tennie, akiknek bűnügyével a prágai büqtető bíróság 10 nap múlva kezd foglalkozni. A ban­da tagjai majdnem valameny­nyien elvégezték a középisko­lát, tehát tudatában voltak tet­teik horderejének és felelőssé­güknek a társadalommal szem­ben. Az összetartást közöttük a banda vezére ezzel a jelszóval biztosította: Az árulót halállal sújtjuk. Ám azért a rendőrségen némi vonakodás után mindegyik bevallotta tettét. A közbiztonság a bűnözők le­leplezése tekintetében 1970 óta különösen jó eredményeket mu­tat fel. Ez a múltban gyakran nélkülözött, de a tavaly óta már foganatosított preventív bizlonságl Intézkedéseknek, a múzeumok és képtárak gyakori ellenőrzésének és nem utolsó sorban a határátkelő helyeken fokozott figyelemmel eszközölt vámvizsgálatnak köszönhelő. A betörőknek és tolvajoknak te­hát, akiknek műértékekre fáj a foguk, jóval nehezebb lesz a dolguk. —km — KaÉl a figyetateíést A szerkesztőségünkbe érkező levelek íróinak egy része a lap­ban megjelent cikkekre reagál. Ezt tette az a névtelen levélíró is, aki egy szép képeslapon ad­ta tudtomra, bogy „tévedtem", amikor egy nemrég megjelent cikkemben Trvdošovcet (Tardos­kedd) Szlovákia legnagyobb fa­lujának neveztem. Állítólagos té­vedésem persze nagyon felhábo ríthatta a névtelen levélírót, mert elég gányosan hozta tudo­másomra: A kilencéves iskolák akármelyik nebulója hetes osz­tályzatot adna ínnek földrajz­ból, mert nem tudja: a lógna gyobb szlovákiai falú Kolárovo (Gúta). Ha közölte volna is a nevét a sorok írója, akkor sem hozhat­nánk nyilvánosságra, hiszen ki­fennénk őt annak a veszélynek, hogy a kolárovóiak megharagud­hatnának rá, mert városukat fa­lunak merte nevezni. Kolárovót ugyanis időközben várossá nyil­vánították. Ezt én Szenem ked­ves névtelen figyelmeztetőmnek. A névtelen levéli végén az aláb­bi mondat olvasható: „A jó ripor­ter holtig tanuli" Ebben teljesen egyetértek a le­vél írójával. Nyilván fi is egyet­ért velem, ba én meg azt állí­tom, hogy a jó olvasóra is ér­vényes ez a hasznos megállapí­tás. A figyelmeztetést mindenesetre köszönöm. FÜLÖP IMRE SZÜ L Ő K, N E V É L Ő K F'Ó R U M A A SERDÜLŐKORÚ GYERMEK Minden egyén fejlődése szem­pontjából a serdülőkor rendkí­vül Jelentős. A lányoknál a 11— 12, a fiúknál viszont csak 14. életévükben kezdődik. A serdü­lőkorban a fiú férfivá, a leány viszont nővé érik. Ezeket a bio­lógiai változásokat magatartás­beli és cselekvési változások kísérik. A gyermekek ebben a korban szinte elfordulnak a külső világtól, magukba zárkóz­nak, figyelmüket érzelmi vilá­guk, élményeik kötik le. A gyermek önmagáról, esélyeiről, Jövőbeli terveiről, konfliktusai­ról mélázik. Oj értékeket keres, kissé esetlen és csak nehezen találja meg a helyét az életben. Kalandok, különféle hősles tet­tek után vágyik. Ezek elérésé­ért bűnözésre ls képes s min­den habozás nélkül a legször­nyűbb' bűncselekményt ls elkö­vetné. Jellemző erre a korra a fiatalok nagylelkűsége, „háry­jánoskodása", csakhogy barátai szemében emelkedjen értéke. A felnőttekkel szemben a ser­dülőkorúak Igen szigorúak, a felnőttek viselkedését és maga­tartását szigorú mércével mé­rik. Mindent bírálnak, ám ön­magukkal szemben rendkívül elnézők. Túlérzékenyek, sértő­dé kenyek és könnyen sebezhe­tők. Tulajdonképpen érzelmi kavarodás van bennük, hangu­latuk csapongó, szentimenta­lizmusra hajlamosak, vágyaik néha elérhetetlenek. Önállóság­ra vágynak, szeretnének szaba­dulni a szülői kötelékek alól, ami gyakran dacosság formájá­ban nyilvánul meg. A serdülőkorban a gyermek tulajdonságai és Jelleme révén igen hevesen reagál egyes dol­gokra, emiatt aztán gyakran konfliktusra kerül sor a szülők és gyermekek között, valamint a serdülők és a pedagógus kö­zött. A serdülőkorban a gyermekek fiziológiailag óriási változáso­kon mennek keresztül: megje­lennek a nemi jelek, megnyú­lik, változik a termetük, a fiúk izmosodnak, a leányok viszont gömbölyűbbek lesznek. A serdülést tulajdonképpen a központi idegrendszer érése okozza, melynek következtében fokozottabban kezd működni az agyalapi mirigy, mely működés­be hoz különféle mirigyeket és a belső kiválasztást. A gyermek a pubertáskorban igen fáradékony, több alvásra van szüksége, nagyobb mennyi­ségű élelemre, rendszerint igen esetlen és ügyetlen. Nő az ön­tudata, s bár még igen tapasz­talatlan s hiányzik a helyes íté­lőképessége és állásfoglalása, mindenben túl okosnak képzeli magát. Mélyül érzelmi élete, ez azon­ban még távolról sem állandó­sult, hiszen igen változékony s befolyásolja pillanatnyi kedély­állapota és hangulata. Kezd ér­deklődni a művészet világa iránt, hiszen gyakran előfordul, hogy verseket írnak, naplót ve­zetnek, álmodoznak, s esztéti­kai élményeik is igen sajátsá­gosak. Ebben a korban Jönnek létre a legtisztább és legőszin­tébb barátságok, melyek mente­sek mindennemű részrehajlás­tól. Erős akarattal rendelkez­nek, a kitűzött céljaikat azon­ban csak ritkán valósítják meg, ugyanis átadják magukat az ösztönösségnek és a pillanatnyi élményeknek. Mi tévők legyenek a szülők és a nevelők, hogy gyermekeik minden különösebb nehézség vagy zökkenő nélkül leküzdjék a serdülőkorral Járó nehézsége­ket és megrázkódtatásokat? A gyermekeknek a felnőtté érés során szeretetteljes légkör­re van szükségük, a tilalmakat, a szigorú parancsolgatást szívé­lyességnek, okos felvilágosítás­nak és őszinte baráti segíteni akarásnak kell felváltania. A szülő és a pedagógus tekinté­lyét csak személyes példamuta­tásával őrzi meg. A gyermekek­hez ebben a korban rendkívül bizalmasnak kell lennünk és igen lényeges, hogy felnőttként ismerjük el őket. A gyermek na­ponta újabb és újabb jelensé­gek iránt érdeklődik, melyeket semmiképpen sem hagyhatunk figyelmen kívül, ötleteit, kezde­ményező javaslatait ne intézzük el kézlegyintéssel, hiszen ezek alakuló személyiségének a sa­játos megnyilvánulásai. A peda­gógusoknak tudatosítaniok kel­lene, hogy az ifjúság a serdü­lőkorban kevésbé értékeli a lel­kiismeretes munkát, a minden­napi kötelezettségek teljesíté­sét, mert hőstettek, rendkívüli cselekedetek után vágyik. A sértegetés, vagy a gúny soha nem okoz a gyemek lelkivilágá­ban annyi kárt, mint éppen a serdülőkorban. A pubertáskorú fiatalokat tulajdonképpen fel­nőttként kell kezelnünk, bár kétségtelen, hogy még nagyon gyerekek, ami szembeötlően megmutatkozik nézeteikben és magatartásukban is. Segítsünk a serdülőkorban lévő gyermeknek azáltal, hogy korának és képességei­nek, illetve lehetőségeinek megfelelő célt tűzünk ki szá­mára s ténykedését erre a cél­ra irányítjuk. Meglátjuk, akara­ta ennek megfelelően fog szi­lárdulni. Ügyeljünk arra, hogy olvasmányaiban a szocialista hazafiság nemes példáit, a szép eszményeket, a becsületességet, a kötelességteljesítést „vegye észre", ne azonosuljon az önző, a negatív hőssel. Az iskolában lelkes közösség kialakítására kell törekednünk, melyben ér­vényesülhet és pozitívan ösz­tönözné kitűzött céljainak és feladatainak megvalósításában. A legértékesebb, amit a nevelő növendékének nyújthat, az egészséges önbizalom. Ilyen egészséges önbizalommal a gyermek akkor rendelkezik, ha helyesen ítéli meg lehetőségeit, nincsenek kisebbrendűségi ér­zései, ambíciói korának megfe­lelőek és tudatosltja azt, hogy csakis tőle függ, milyen helyet vív ki magának a társadalom­ban. Az egészséges önbizalom azonban megköveteli, hogy a gyermek ne csak önmagát és saját képességeit, magatartását ítélje meg helyesen, hanem megfelelően értékelje mások tulajdonságait is, s képes le­gyen tiszteletben tartani min­den egyéb Jogait és személyi­ségét. Ha a szülők és a nevelők ide­jében felfigyelnek azokra a változásokra, melyeken gyer­mekük a serdülőkorban átesik, minden bizonnyal képesek lesz­nek helyesen Irányítani tevé­kenységét, szilárdítani önbizal­mát és példamutatásukkal ösz­tönzik munkaszeretetét, a szo­cialista haza iránti viszonyát és ezáltal kedvezően befolyásolják gyermekük fejlődését és segíte­nek leküzdeni a serdülés válsá­gos Időszakát. dr. ĽUDOVÍT REPÄŇ Sajt ón api előkészületek A Szlovákiai Újságírók Szö­vetsége kelet-szlovákiai szerve­zetének közel 130 tagja készül az Idei sajtónap megünneplésé­re. Ennek keretén belül szep­tember 21-én Ján Pirč elvtárs, a CSKP KB tagja a kelet-szlová­kiai kerületi pártbizottság veze­tő titkára fogadja az újságírók 30-tagú küldöttségét. Szeptem­ber 22—24-ike között ünnepi ülésekre kerül sor a kerületi pártsajtó szerkesztőségeiben, valamint a Csehszlovák Rádió és Televízió kerületi stúdiójá­ban. Szeptember 24-én ülésezik a kerületi sajtóbizottság, amely értékeli a pártjubileum tisztele­tére indított előfizetők szerzé­sére szervezett verseny eredmé­nyeit. Kelet-Szlovákiában több mint 18 ezer új pártsajtó-előfi­zetőt nyertek meg a verseny keretén belül. Ugyanezen a napon, szeptem­ber 24-én tartja meg ünnepi gyűlését a Szlovákiai Újságírók Szövetségének kerületi szerve­zete. 25-én pedig megrendezik a színészek és újságírók immár hagyományos labdarúgó-mérkő­zését, melyet a nők labdarúgó­találkozója és egyéb érdekes műsor egészít ki a košleet Lo­komotíva sportpályán. Sor kerül ejtőernyősök ugrására, élő ka­csák sorsolására stb. —ik

Next

/
Thumbnails
Contents