Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-12 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

« (D 3S x?* > ® • M " o < m 3 >CD ; a i •£ í -. •• o . H Ú CSONTOS VILMOS Ne kérdezzétek, - nem tudom, Mért nem mentem egy szebb uton? Miért hozott vissza Idboni, Mikor innét messzi jártam? Mi volt az, ami szívemet Oly erősen kötötte meg, Hogy elszakítani soho Nem bírta az idő foga. Mi volt az a roppant erő, Melynek győzelme jóttevő, S mely aranyra ott váltható. Hol göröngy a kenyéradó. S fénye is van, mely ott ragyog, Amerre én elballagok, DÉNES GYÖRGY: A három szovjet űrhajós emlékére Porhüvelyük a Kreml falóban alvó fény a tékozló időben. Megroppantak o végzet viharóban s feltámadnak történelemben, kőben. Példázza sorsuk: minden gyűrkőzésben ott kuporog a kéretlen halál. De él az ember: felködlő vizekre új próbák szomjú Magellánja száll. Indulj haza Az oz ég, az az ég, körötted a jegenyék, három árva homokbuckán poroz a szekérkerék. Gyerek voltál, szöghajú, de annak is szomorú, lefonnyadt a homlokodról útilapu koszorú. Hát a tóban az a sás, fentről kacsa suhogós, szíven csap a fűzfavessző, kegyetlen volt, soha más. Indulj haza, te szegény, se gyerek már, se legény, levél zörög le az ágról, fogy az élet, fogy a fény. Ll" ' nuseq A házak ahol fehérek, S lángol a szív, - de nem éget. - Ne kérdezétek, - nem tudom, Mért nem mentem másik úton, Ahol tövis se teremne, Ahol mindenki szeretne. De hiszen én azt se kérdem, Hogy itt élek: erény, - érdem? Ne emeljen rám kalapot Senki - mégis boldog vagyok. A barázdát amíg járom, Kis pacsirta a pajtásom, S nekem dalol, - én meg neki.,, - Hogy lehet ezt nem érteni?! Felhők üzennek Mely égtájak küldik feléd a teljesség ígéretét? S a lázat: élni, élni mégl Egy fűszálhoz is lehajolva, érezni még a lét ízét. Felhők üzennek égi útról, lombok mormolnak halk imát, hallgasd a vihar ujjongását, tajtékos mezők sóhaját. A szépség lüktet ót a földön, esdeklő szóval hlv anyád. Pofozz emberré Pofozz emberré keserűség, bántósok - vigasztaljatok, bejuthassatok magomba virágzó fagyok. De ne magamért - mindenkiért, minden emberért, aki vak indulatok sodrában tapogat azért a csillagért, ami őt ragyogja, azért ú szóért, ami őt dadogja, azért a vágyért, ami benne él... Értük szólj, megvert szám, soha magadértrók esztétikai vallomásai MIHAIL ALEKSZANDROVICS SOLOHOV Az angol olvasóknak (ELOSZO A „CSEDE8 DON" ANGOL KIADÁSÁHOZ) Örülök, hogy regényemet, a Csendes Dont melegen fogadta az angol olvasó és sajtó. Különösen azért őrülök, mert Anglia a legnagyobb íróknak a |pülőhazája, akik sok-sok kincseséi gazdagították a világirodalmat és halhatatlan alkotásaikkal nevelték az angol olvasók ízlését. De kissé zavar az a körülmény, hogy Angliában „egzotikus" alkotásnak fogják fel a regényt. Boldog lennék, ha az angol olvasó a doni kozákok európaiak számára idegen életének a leírása mögött mást is meglátna: azokat a koloszszális változásokat az életformában, a mindennapi életben és az emberi lélekben, amelyek a háború és a forradalom eredményeként végbementek. Feladatom nemcsak az, hogy megmutassam a doni lakosság különböző társadalmi rétegeit a két háború és a forradalom alatt; nemcsak az. hogy nyomon kövessem egyes embereknek a tragikus sorsát, akik belekerültek az 1914—1921-es események hatalmas forgatagába. hanem az ls. hogy megmutassam az embereket a békés építés éveiben a szovjet hatalom alatt. Ennek a feladatnak szenteltem következő könyvemet, a Feltört ugart. Végezetül a következőt szeretném megjegyezni: az angol sajtóban megjelent kritikákból gyakran hallom a szemrehányást a „kegyetlen" megmutatásért. Egyes kritikusok általában „az orosz erkölcsök kegyetlenségéről" ls beszéltek. Ami az előbbit Illeti, elfogadva ezt a szemrehányást, úgy gondolom, hogy rossz író az, aki hajlandó megszépíteni a valóságot az igazság rovására, és megkímélni az olvasó érzékenységét, attól a hamis kívánságtól vezérelve, hogy alkalmazkodjék hozzá. Az én könyvem nem tartozik az olyanfajta könyvekhez, amelyek ebéd utáni olvasmányok, s melyeknek egyetlen feladata az, hogy megkönnyítsék a békés emésztést. Az orosz erkölcsök kegyetlensége pedig aligha múlja felül bármely más nemzet erkölcseinek kegyetlenségét... S nem voltak-e kegyetlenebbek és embertelenebbek azok a művelt nemzetek, amelyek 1918 1920 között csapataikat elcsigázott hazánk ellen küldték, és fegyverrel iparkodtak rákényszeríteni akaratukat az orosz népre? (1934) (Lengyel Béla fordítása) ALEKSZANDR ALEKSZANDROVICS FAGYEJEV 1901 - 1956 A szocialista realizmusról (Részlet) ... A szovjet irodalom uralkodó áramlata a szocialista realizmus. Miért? Azért, mert a marxista—leninista felfogás szerint az igazi művészi realizmus olyan alkotómunka, amely a lehető legközelebb van a történelmi igazsághoz, többé vagy kevésbé meg tudja mutatni a valóság fejlődésének tendenciáját abban a harcban, amely a régi erői ellen folyik. Miért éppen szocialista realizmus a mi napjainkban a valódi realizmus? Azért, mert hazánk a győzelmes szocializmus országa, mert a mai művész, aki híven ábrázolja a valóságot, a tni korunk alapvető tendenciájának fényénél, ezt a valóságot a szocializmus álláspontjáról ábrázolja. A szocialista realizmustól Idegen az egyes műfajok, formák, temperamentumok, írói eljárások és modorok kánonná avatása. A szocialista realizmusra a sokféleség jellemző. Magába foglalja az eposzt, a lírát, a drámát, a tragédiát és a komédiát, a szatírát és humort, a többkötetes regényt és a karcolatot, a poémát és az epigrammát, a lélektani regényt és a kalandregényt, a szenvedé

1-. lyes forradalmi ábrázolást és az ellenség „mindenféle és fajta álarcának" könyörtelen leszaggatását, a hatalmas forradalmi pátoszt és a józan elemzést, a szenvedélyek lobogását és a víg nevetést, a legnagyobb élethűséget és a képzelet merész szárnyalását. A szocialista realizmus arra szólítja a művészt, hogy az újat, a szocialistát ábrázolja, mivel milliók gyakorlatán keresztül ebben valósul meg a szocializmus valódi igazsága, de ugyanakkor feltételezi, hogy az irodalom megmutatja az élet teljes sokféleségét, az emberiség egész történelmi tapasztalatát, az új emberiséget foglalkoztató valamennyi problémát és kérdést. A munkásosztálynak és nagy pártjának nemzetközi harca a kommunista rendért, a kapitalizmus rothadása, ádáz ellenállása és pusztulása, a parasztság és a különféle néprétegek millióinak szocialista átformálása, a népek felszabadulása a nemzeti elnyomás átkozott igája alól, az új szocialista munka és a kapitalizmus jármában végzett, vagy „szépítő" eszmék, az individualizmust, a vallást, a faji és nemzeti „felsőbbrendűséget" hirdető eszmék leleplezése és a szocializmus nagy felszabadító eszméinek lángoló propagandája, a polgárháború és az imperialista háború, a forradalmár nemzedékek egymás örökébe lépése, az új szocialista egyéniség fejlődése és a kollektivizmus, a múlt hatalmas népi mozgalmai, a tudományos felfedezések és kutatások, a szerelem, az élet és halál — az életnek és milliók világtörténelmi harcának, a szocializmus és a kapitalizmus összecsapásának e teljes sokfélesége a szocialista realizmus „témájává" kell hogy váljék. Ennek az áramlatnak hatalmas, mind jobban mélyülő és szélesedő medrében nem „tiszta", nem eszményi formában, hanem ellentmondásokkal és hibákkal teljesen, az Idegen tendenciák ellen harcolva, saját alkotói arculatán kisebb-nagyobb anyajegyeket viselve, több vagy kevesebb művészi tehetséggel, de éppen ebben a mederben munkálkodik ős alkot hazánk valóban forradalmi művészeinek zöme, élén Gorkijjal. 1932 (Eibert János fordítása) s