Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-08 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

Franciaországban a szociális küzdelmek frontján két óriási kezdőbetű jelent meg: O. S., vagyis „Ouvrier Speciálisé" (szakosított munkás). A szikra ezúttal is a Renault Müvekben lobbant lángra A fővárostól 200 kilométerre fekvő Mans-i üzemben 82 O. S. sztrájkba lépett. Mozgalmuk hamarosan mégbénította a többi részlfig munkáját is Az államosított üzem igazgatósága három hét alatt 50 000 -loigozót volt kénytelen „műszaki ok'>!:bó " munka nélkül hagyni. Ugyanezen idő alatt hasonló okok miatt sztrájkba léptek a Dunkerque i Usinor vasipari vállalat, valamint a Vincenesse-í Kodak Müvek dolgozói is. Vajon milyen ragályos betegség fertőzte meg ezeket a szakosított munkásokat? Ez nem betegség, hanem a gép rabszolgaságában sínylődő munkás tiltakozása a tőkés rendszer ellen. A „tárggyá süllyesztett ember" iáncait rázza és felháborodottan kiáltja: „Elég". A „mindenes" Franciaországban a munkásság 40 százalékát 0. S.-ek alkotják, bizonyos üzemek dolgozóinak több mint a felét. Számuk tetemesen megnövekedett az utóbbi évek folyamán. A műszaki haladás nemcsak a magas szakképzettséggel rendelkező dolgozók, technikusok és mérnökök számának emelkedéséhez, hanem ezzel párhuzamosan a munkások nagy tömegeinek dekva. lifikációjához is vezetett, Ezek a munkások, akiknek a munkája részleges, kis műveletek embertelenül gyors ütemben való elvégzéséből áll, deklasszálódtak, elvesztették szakmai távlataikat. , Az 0. S. a rangsorban a segédmunkás és a szakmunkás között foglal helyet. „Felelősségük, munkájuk menynyisége és bonyolultsága egyre növekszik — mondja Lemercier, a CGT bizalmija a Mans-i Renault üzemben. — Mégis ágy bánnak velük, mint a páriákkal, mint a »mindenessel*." „Az O. S.-eket ide-oda helyezgetik, tekintet nélkül képességeikre, tudásukra. Az O. S.-nek állandóan alkalmazkodnia kell, állandóan változtatja helyét, az embernek kell igazodnia az új gép hez ..." A gép egyik része Az O. S. — mondja egyikük — a futószalag szerves része. Neiu más, Mint egy robot, néhány órán belül Csupán szinte nevetségesen egyszerű kézmozdulatok elvégzésére ítéltetett. Mint egy robot, néhány órán belül megtanulja a csavar húzását. — Az én munkám abban áll, hogy a gépkocsik belső szerelését végzem — mondja a másik. — Öt kis müveletet kell elvégeznem: az autóduda beállítását, vizet teszek a szélvédő üveg mosószerkezetébe, beállítom a hátrapillantó tükröt, jelszerelem a menynyezetlámpát és a csomagtartó díszléceit. — Az én munkám? En csapszegeket szedek ki. Óránként 200-at, már behunyt szemmel is csinálhatnám. — Nyolc órán át dolgozom egy szűk fülkében, ahol ibolyántúli sugarak keresik a „szalmaszálat", az öntési hibát az alkatrészekben. Ez tönkreteszi a szemet. 3815 darabot kell megvizsgálni a két év előtti 2840 darabbal szemben. — Én naponta 8 órán át csapszegeket rögzítek. Egész évben. Egész életemen át. Mire meghálok, belehülyülök . .." Az O. S. számára mindent átgondoltak, mindent kiszámítottak: mozdulatait, helyzetét, a müveletek végrehajtásának gyorsaságát stb. A „műszaktanulmányok", az időmérők az embert mechanizmussá, gépezetté alakították át. Egyes üzemekben a munkások közül azt sem igen tudják, milyen célt szolgál munkájuk. Tőlük csak azt kívánják, hogy bizonyos pontos művele. teket végezzenek, mégpedig mindig gyorsabban és gyorsabban. S bár munkájuk felügyeletet, ellenőrzést Igényel, elsősorban mechanikus reflexekről van szó, kezdeményezést senki sem kíván tőlük. Ez az elidegenedés, az ember lényének ez a megcsonkítása, amit még fokoz az a tudat is, hogy munkájuk csupán a kizsákmányoló munkáltató gazdagítását szolgálja, még a legszelídebbeket, a legnyugodtabbakat is fellázítja. A munkáltatók még nemrég előszeretettel alkalmaztak 0. S.-ként olyan fiatal parasztokat, akik falvakból jöttek fel a városokba munkát vállalni, valamint a tömegesen bevándorló külföldi munkásokat. A szakképzettséggel, osztályöntudattal nem rendelkező Az Q. S. munka közben PIERIE CAMES PÁRIZSI LEVELE AZ „LAZADÁSA" dolgozó nem ismeri jogait, s csupán az anyagi előnyöket hajhássza. A külföldi munkás pedig, aki gyakran olvasni sem tud, hosszú időn át megelégszik azzal, hogy a munkáltató magasabb bért fizet neki, mint amennyit távoli fejletlen országában kaphatna. A munkás „posztja" Az ember meglepődik: „Hogyan lehet, hogy a Mans-i munkások, akik havonta 1200—1400 frankot keresnek, sztrájkba lépnek? Hisz a francia dolgozóknak mintegy fele nem keres ha vi 1000 franknál többet. A fásultság és az elégedetlenség mélyebben gyökeredzik. Hozzá kell tenni még azt is, 0. S.-ket különféle zaklatások, pénzbüntetések is sújtják. Kétségtelenül ez az utolsó csepp, amelytől kicsordul a pohár. Az 0. S.-eket a nagyüzemekben nem szakképzettségük alapján, hanem aszerint fizetik, hogy milyen „poszton" dolgoznak. A bér aszerint változik, hogy milyen munkára osztják be a dolgozót. Ugyanakkor ez a „poszt" maga is értéktelenebbé, kevésbé fize. teté válhat, néhány műszaki módosítás következtében. Minél nagyobb a korszerűsítés, annál nagyobb a deklasszálódás. A Mans-i üzemben például a munkás, aki áthelyezés folytán a 8. bérkategóriából a 6. kategóriába kerül, havi 100 frankkal kevesebb fizetést kap. Ha az O. S. megöregszik, ha a reflexei már kevésbé gyorsak, akkor „jótékonyságból" kevésbé fáradságos posztra helyezik át. „Amilyen arányban előrehalad a pályán — olyan mértékben rosszabbodik a helyzete. Az 0. S. marsallbotja nem más, mint a seprű, amellyel kisőprik" — mondotta Lemercier. A szavatolás A munkahely szerinti díjazás rendszere lehetővé teszi a bérskála tetszés szerinti módosítását. Az 1952-ben megállapított index 124 különféle kulcsszámot tartalmaz. E nagy számarány célja a dolgozók megosztása. A Mans-i Renault üzem dolgozói, nevezetesen az 0. S.-ek egységes frontot alkottak a munkáltató stratégiájával szemben. Sztrájkjuk eredményes volt: felemelték bérüket és ami a legfontosabb, nyolc év tartamára szavatolták azt. Ezenkívül kipellengérezték az igazságtalan díjazási rendszert. A munkáltatók most már előbb-utóbb kénytelenek lesznek a bérskála felülvizsgálásáról tárgyalni. Az üzemekben egyre nagyobb támogatásra talál a C. G. T. által követelt egységes bérskála, amely egyaránt vonatkozik az összes dolgozóra, a segédmunkástól kezdve a mérnökig. Az 0. S. helyzete azonban mindaddig nem javul, nem változik meg lényegesen, míg fennáll a kapitalista rendszer. Mivel ebben a rendszerben a bérszint a profitnak van alárendelve, a tőkések egyre újabb mesterkedésekhez folyamodnak, s a műszaki haladást elsősorban arra használják fel, hogy a termelés minél nagyobb részében csökkentsék az emberi munka szerepét, és ezt a munkát a lehető legalacsonyabban díjazzák. Egyéb gondolatok A Reanult MűvekO. S.-elnek Iegutób. bl „lázadása" számos gondolatot vet fel. 1968 óta a munkásosztály egyre kevésbé tűri az igazságtalanságot és sokkal gyorsabban reagál a visszásságokra. A munkásság egyre szálesebb rétegei válnak szakszervezetileg és politikailag éretté. A Renault Művek igazgatóságának azzal a szándékával szemben, hogy mindenáron megtörje a sztrájkmozgalmat, csodálatraméltó példás egységgel szembeszállt az üzem 90 000 dolgozója, akik még bérük egy részének elvesztését is vállalták szolidaritásból a 82 Mans-i O. S-el. Ez a bámulatra méltó osztályszolidaritás meghiúsította a munkáltatók azon szándékát, hogy az üzem 90 000 dolgozóját szembeállítsa a 82 sztrájkolóval. Ez figyelmeztetésül szolgálhat a tőkéseknek. Munkásgyűlés a Renault Művekben