Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-08 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

r. Beszélgetés Kulcsár Tiborral, az Ifjú Szívek igazgatójával Lapunk hasábjain aránylag régen nem jelent meg az Ifjú Szívek tevékenységével kapcsolatos írás. Többek között ez a tény s egyéb, a beszélgetésből nyilvánvaló problémák vezettek arra, hogy ilyen terjedelemben foglalkozzunk az együttessel. Ez a beszélgetés részben útkezdés is; a tények és gondok ismeretében szeretnénk a jövőben egy-egy bemutató, vagy egyéb esemény kapcsán részletes, elemző írásokban értékelni az Ifjú Szívek művészeti munkáját. • Csaknem egy évvel ezelőtt könnyűnek egyáltalán nem nevezhető feladatot kapott: Önt nevezték ki az Ifjú Szívek igazgatójának. Milyen elgondolásokkal, célkitűzésekkel kezdte munkáját, s milyen körülmények között? — Célkitűzésem csak egy lehetett: hogy jobbon, eredményesebben folytathassam azt a munkát, amit elődeim, az Ifjú Szívek tizenöt éves működése folyamán végeztek. A feladat valóban nem könnyű, de úgy érzem, nem lehetetlen. Jó munkát végezni azonban csak úgy lehet, ha a törekvések, célkitűzések kellő visszhangra, megértésre és támogatásra találnak az egyes szerveknél, intézményeknél éppúgy, mint a közönség soraiban. Nem mondhatom, hogy a munkát a múlt év szeptemberében ideális körülmények között kezdtem: művészi vezetők nélkül, pontosabban egy művészi vezetővel, s a múlt évekhez viszonyítva — főleg az énekkarban — nagyon hiányos létszámú tagsággal indultunk az új évadnak. Szerencsére ma már a kezdés nehézségein túl vagyunk. • Közismert tény, hogy igazgatói tevékenysége előtt is érdeklődéssel figyelte az Ifjú Szívek működését. Éppen ezért kérem meg. hogy röviden értékelje az együttes eddigi munkáját. — Valamikor alapító tagja voltam az együttesnek, s öt évig aktív tevékenységet fejtettem ki soraiban. Az utolsó hét-nyolc évet azonban csak annyira ismerem, mint az a többi néző, aki elment és megtekintette az együttes bemutatóit, előadásait. Azt hiszem, lehetetlenség egy ilyen szerteágazó és összetett problémát néhány sorban elintézni, mert ez szükségszerűen az általánosításhoz és ebből következően a problémák leegyszerűsítéséhez vezet. Erre pedig, gondolom, nincs szükség: aki egy kissé érdeklődik kulturális életünk iránt, tudja, hogy az Ifjú Szívek tizenöt év alatt hol mindenütt járt belföldön és külföldön, hogy fennállása óta több száz fiatal cserélődött ki tagjai sorában, hogy közülük hányan dolgoztak és dolgoznak amatőr együttesek, csoportok tevékenységére, hogy 1965-ben, fennállása tízéves jubileuma alkalmából a Kiváló munkáért érdemrenddel tüntette ki a köztársasági elnök stb. Mindez köztudomású. Amire azonban nagy szükség lenne, alapos, átfogó jellegű kritikai felmérése az együttes eddigi tevékenységének. Az iratok közt lapozgatva egyetlen ilyen anyagot találtam, akkori fenntartó szervünk, a CSISZ Központi Bizottsága által kinevezett művészi bizottság értékelte az együttes tevékenységét 1961ben. Azóta semmilyen felmérés, értékelés sem a hivatalos szervek, sem a sajtó részéről nem történt, pedig kellő alkalom lett volna a tízéves, vagy tavaly tizenöt éves jubileum. Azok a cikkek, amelyek a múltban az együttessel kapcsolatban napvilágot láttak, vagy ismertető jellegű recenziók voltak, vagy vitát kezdeményező (többnyire személyes jellegű) írások, amelyek ugyan egy kissé megpiszkálták a felületet, de ennél mélyebbre nem jutottak, és — mint az a mi Irodalmi, kulturális stb. vitáinkra máj jellemző — lezáratlanok, eredménytelenek maradtak. Mi az együttesben, hogy úgy mondjam belső használatra most készítünk egy ilyen átfogó „felmérést" a tizenöt évről. Ez persze a mi szempontunkból való, „szubjektív" értékelés lesz. Meg kellene ezt tenniük a „kívülállóknak": az Illetékes szerveknek és a sajtónak is. • Az Ifjú Szívek tevékenységével kapcsolatban ts divatos ún. objektív nehézségekről beszélni. Hyen a zenekar problémája, az utánpótlásszerzés nehézséget, a futtatások, és folytathatnám tovább a felsorolást ... Valóban léteznek ezek a gátló körülmények, s ha igen, ml lehet a megoldás kulcsa? — Ez a kérdés egyáltalán nem tartozik a divatos kérdések közé. Nézetem szerint az együttes létezése óta objelktív nehézségekkel küzd, legfeljebb ezek sokasága, minősége vagy foka változik az évek folyamán. Nincs rá mód, hogy néhány sornyi terjedelemben részletezzem ezt az eléggé bonyolult problémát, ezért csak röviden utalok a feltett kérdés részletedre. Tagságúink létszámával pillanatnyilag nincs problé. mánk. Mind a három részlegben sikerült az idén betöltenünk a tervezett létszámot. A tagfelvételen mintegy nyolcvan érdeklődő 'jelent meg, a múlt évekhez viszonyítva nagyobb volt az érdeklődés. Ez így nagyon szépen hangzik, de: a jelentkezők nyolcvan százaléka a tánccsoport iránt érdeklődik. Ezek nyolcvan százaléka is lány. Szívesen fogadunk minden tehetséges fiatalt, a fiúk körében viszont kisebb az érdeklődés. Sovány vigasz, az a tény, hogy más együttesekben is így van. sőt a színházak balettkarában ls ez a helyzet. Ez azonban rajtunk nem segít. Énekkarunkban hosszú idő után — 1963 «óta először — sikerült a tervezett létszámot betölteni (a tervezett létszám 46 tag). De ez még csak a menynylségl tényező, s bár tudom, hogy az énekkar az tdén nagyon sokat dolgozott, remélem, a jövő évadban minőségileg ls feljebb lép egy-két fokkal. Utoljára hagytam a három részleg közül a zenekart. Ez létezésétől kezdve fájó pontja az együttesnek, azért, mert egyszerűen nincs elegendő fiatal a konzervatóriumon, sőt a zeneiskolákban sem, akik ilyen körülmények között hajlandók lennének vállalni a tagságot. Ezért alakult át idővel az egykori szimfonikus zenekar is vonószenekarrá, a konzervatórium — mivel saját zenekara van — nem szívesen engedi növendékeit más együttesekbe stb. Sokan hitetlenkedve csodálkoznak, hogyan vagyunk képesek így is fenntartani egy 23 tagú zenekart, havi kétszáz korona (ÜJ honoráriumért, amikor ma egy közepes kávéházi zenész egy este folyamán is többet keres. S már itt is vagyunk a juttatásoknál. Az együttes minden tagja — táncos, énekes, zenész egyaránt kétszáz korona juttatásban részesül. Ezt az összeget még 1957-ben állapították meg a felettes szervek, s nem csupán az én véleményem, hogy ez a honorárium ma már nagyon idejét múlta és felülvizsgálásra szorul. A zenekar esetében amúgy is nagyon aránytalannak tartom. Nem mintha különbséget tennék az egyes részlegek munkájának fontossága között, hiszen az együttesben egyik a másik nélkül nem létezhet; ahhoz azonban, hogy valaki jó zenész legyen, nagyobb előképzésre van szüksége. Egy tehetséges fiatalból egy-két éven belül jó énekkari tag vagy táncos válhat, de például egy hegedűsnek legalább öt-hat évet kell tanulnia, hogv a zenekar tagja lehessen. S még egy tény az együttes tagszerzés lehetőségeivel kapcsolatban. Az együttes alakulása idején és még néhány évig azután — nagyjából 1961-ig — több olyan iskola létezett Bratislavában, amely ebből a szempontból erős tömegbázist jelentett. Itt több száz magyar fiatal — s az sem mellékes, hogy jövő pedagógus — tanult egy közösségben. Ilyen tömegbázisunk ma nincs. Azt hiszem, ezt sokan elfelejtik. Tagjaink közül a főiskolások különböző, többnyire természettudományi irányzatú fakultásokon tanulnak, pedagógusunk jóformán egy sincs. (Ezt azért említem, mert itt kell keresni a magyarázatot arra a kérdésre, miért kevesebb az utóbbi években azoknak a száma, akik tanulmányaik befejezése után az amatőr csoportok vezetőivé lesznek.) Tagjaink jelentős része munkaviszonyba lévő fiatal. Nem mintha bármi kifogásom is lenne irántuk, hiszen sokan közülük felelősségtudóbbak, több élettapasztalattal rendelkeznek, mint a diákok, de sajnos, sok gondot okoz a munkahelyről való kikérésük egy-egy fellépés vagy körút alkalmával. Egy fiatalnak rendszerint a munkahelyén két hét szabadság jár, ezt feláldozza az együttes érdekeiért, de mi többet követelünk tőle, mert a nyári körút három, néha négy hétig tart. Ezt csak fizetetlen szabadsággal, esetleg különféle protekciós úton lehet megoldani, s még ma sem tudjuk téríteni az illető keresetét (amire a kezdeti években az együttesben lehetőség volt), mert szervezeti szabályzatunk jelenleg nem teszi lehetővé. Folytathatnám, de azt hiszem, ennyi is éppen elég ahhoz, hogy az érdeklődő olvasó legalább hozzávetőlegesen képet alkosson mindarról, ami ,,a kulisszák mögött" van. Mindez persze a nézőt nem érdekli: az egyetlen csehszlovákiai magyar „félhivatásos" együttestől — joggal — minden tekintetben reprezentatív magas művészi színvonalú műsort vár. Mi az adott körülmények között —- s ezt szeretném hangsúlyozottan kiemelni: az adott körülmények között — jó szervezőmunkával, az egyes részlegekben folyó művészi munka színvonalának állandó emelésével mindent megteszünk, hogy többet, jobbat nyújtsunk, mint a múltban. Munkafeltételeink, körülményeink, létezési feltételeink megjavítása vagy változtatása erőnket és hatáskörünket meghaladó feladat: a „megoldás kulcsát", ezért máshol kell keresni. • A rossz nyelvek szerint hazánk magyarlakta területein gyakran nem fogadják olyan érdeklődéssel az együttest, mint a cseh vagy szlovák vidékeken. Vajon így van ez? — Nem tudom, ezek a hírek honnan származnak és min alapulnak. Talán a korábbi évekből erednek. Lehet, hogy valamikor ez így volt, az idén viszont épp az ellenkezőjét bizonyíthatom, s velem együtt az a pár ezer néző, akik végignézték együttesünk műsorát. Ebben az évben mintegy húsz előadást tartottunk — ebből négyet Morvaországban — s mondhatom, a jövőben sem kívánok jobb. lelkesebb közönséget, mint Tardoskedden, Bősön, vagy a dióspatonyi „kultúrpalotában", hogy a kosúti vagy a gombaszögi ünnepségek többezres nézőseregét ne is említsem. • A közelmúltban sok vitát váltott ki az Ifjú Szíveket fenntartó intézmény kérdése is. Mi az ön véleménye erről? — Ez a kérdés sem újkeletű, gyökerei a kezdeti időszakig nyúlnak vissza. Mint ismeretes, az együttes 1955 őszén alakult az akkori főiskolások kezdeményezésére, hogy némiképp pótolja az akkor megszüntetett NÉPES-t. Közel két évig gazdátlanul, teljesen öntevékeny alapon működött. (Magara is emlékszem, hogy abban az időbea mindenki saját maga fizette az útiköltséget, ha fellépni mentünk.) 1957-ben kapta meg az együttes az állami támogatást, s miután a CSEMADOK Központi Bizottsága nem vállalta a gondozását, ifjúsági együttes címén — a CSISZ Központi Bizottságához került s itt tevékenykedett egészen 1968-ig, az egységes ifjúsági szövetség felbomlásáig. 1969-től — akárcsak a többi együttesek: a SĽUK, a Lúčnica, az ukrán együttes, a színházak — a Művelődésügyi Minisztérium, fennhatósága alá tartozunk. Azt hiszem, az ország kulturális életének egységes, központi irányítása szempontjából ennek sok előnye van. A minisztérium megfelelő osztályai és egyttesiink közt jó az együttműködés. A minisztérium jóvoltából immár két hónapja saját autóbusszal rendelkezünk, amire már régóta nagy szüksége lett volna az együttesnek. Hiszem, hogy felettes szervünknél a jövőben minden kérdésben megértésre és támogatásra találunk. • A közeli napokban az Ifiú Szívek országjáró körútra indul. Milyen műsorral lép fel az együttes és hol? — Augusztus hatodikán egynapos összpontosítással kezdjük a háromhetes nyári körutat. Az első fellépésünk augusztus 7-én, szombaton délután Szőgyénben (Svodin) lesz. Ezt követően a komáromi, érsekújvári és nagykűrtősi járás egyes községeit látogatjuk meg, innen majd a kelet-szlovákiai kerületbe, főleg a kosicei járásba látogatunk, s végül a szepességi városokon és a Magas-Tátrán keresztül — Ötátrafüreden (Starý Smokovecen) lépünk fel — térünk haza. Utolsó fellépésünk Banská Bystricán, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója központi ünnepségén lesz. Az Űj Szó különben rendszeresen közli fellépéseink helyét és időpontját. Hiszem, hogy akárcsak az eddigi előadásainkon, a körúton is elnyeri műsorunk a közönség tetszését. SZIT.VASSY JÓZSEF Cl QJ E <D t ttl V-J Ai :o <3 QJ C • XU cr OJ h. N esa •-9 a f g 8