Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-06 / 185. szám, péntek

Többet, jobbat... A gömörhorkai (Gem. Hôrka) vasútállomás szomszédságában húzódik meg a cellulózg/ár, s egy kissé távolabb a falu. A Sa­jó mente egyetlen gyára volt itt. A falu lakosainak nagy része itt dolgozott és a környékről is so­kan ebben az üzemben kaptak munkaalkalmat. A gömörhorkaiak büszkék ha­gyományaikra, apáik harcaira. Ezért is kutatták át két lárás levéltárát, s az összegyűjtött dokumentumokból kiállítást ren­deztek az üzemi klub nagyter­mében. Ott láthatok az 1921-ben megalakult párt helyi szerveze­te alapítótagjainak és az egy­kori komszomolistáknak a fény­képei. A több mint száz doku­mentumot végignézve feleleve­Jánosdeák István régi Komszo­mol-tag, ma is a gyárban dol­gozik. .nedik előttünk a múlt, a g'yár munkásainak harca, különösen az 1929—1932 években, a gazda­sági válság idején. Az 1933-as sztrájk emberáldozatot követelt. Ruszó János testét csendőrszu­rony járta át... Néhány hónappal a magyar megszállás előtt leállt a gyár­ban a munka, A pártszervezet Illegalitásba vonult. Horthy csendőrei a párt legjobb tagjait lecsukták vagy rendőri felügye­let alá helyezték. Megtörni azonban így sem tudták őket. Amikor kitört a Szlovák Nem­«eti Felkelés, mintegy 19 gö­mörhorkai lakos átszökött Szlo­vákiába, és a felkelőkhöz Csat­lakozott. Sokan közülük nem tértek vissza. Flander János a kúntapolcai harcokban esett el. Skokan Sándor a dachaui kon­centrációs táborban halt meg. A szovjet csapatok szabadítot­tak fel ezt a vidéket is. A kiál­lítás dokumentumai az ezt köve­tő éveket nem mutatják be. A fejlődés azonban szemmel is jól látható. Az íróasztal fölé hajolva két ember magyaráz egymásnak. Az egyik Volcsko Gyula, az igaz­gató gazdasági helyettese, a másik Mogyoródi István, az üze­. mi pártbizottság elnöke. Az ide­gen érkezését az ajtózár csat­tanása adja tudtukra. — Mi újság elvtársak? — mondom köszönés helyett. — Újság? Hát van éppen elég — válaszol mosolyogva Volcs­ko elvtárs. — Jó, rossz? — Ilyen is, olyan is ... Mi nem szoktunk panaszkodni. A problémákat igyekszünk a lehe­tőségek szerint megoldani. De Kérdezz hát te! Mondd meg, mi­re vagy kíváncsi! — Hogyan teljesítettétek a félévi tervet? — Az árutermelési tervet 102 százalékra teljesítettük, ami 1 147 000 korona többletet je­lent. A növekedési index a múlt év első feléhez viszonyítva 108 százalék. Kimutatások kerülnek elő, melyekből megtudom, hogy a tiszta nyereség tervét 187 szá­zalékra teljesítették, s hogy 2 millió koronát utaltak át az ál­lamkasszába. A múlt év hason­ló időszakához viszonyítva 1,8 százalékkal csökkent az önkölt­ség. Míg 1970-ben 100 korona értékű áru kitermelése 92,10, 1971-ben 90,30 koronába került. — Érdemes megemlíteni — veszi át a szót Mogyoródi elv­társ —, hogy terven felül 184 000 kWó áramot termel­tünk ki, vagyis ennyivél keve­sebbet használtunk el az orszá­gos hálózatból. Bár a fekbértarifát emelték, a gömörhorkaiak lényegesebben kevesebbet fizetnek, mint az előző években. Míg 1970-ben egy óra fekbér általában 12,19 ko­ronát tett ki, az év első felében rsak 10,3 koronát. Ez sem lebe­csülendő eredmény. — Az előbb az önköltségről beszéltünk — mondja Volcsko elvtárs. — A víz-, az áram- és a nyersanyagok terén elért meg­takarításokon kívül az is figye­lemre méltó eredmény, hogy míg az országos átlag 1 köbmé­Valamikor így nézett ki a falu közepe, ma parkosították. ter fából 17(3 kiló cellulóz, ná­lunk 199,1 kiló, de néha elérjük a 220 kilót is. A technológiai el­járást a kutatóintézettel együtt­működve dolgoztuk ki. Ez vo­natkozik a lomblevelű fából va­ló celtulózfőzésre is. Gömörhorkán ismerik a mód­ját a lomblevelű fából való cel­lulózfőzésnek. Az ötéves terv irányszámai ennek fokozását tűzték ki feladatul. A helyzet azonban nem olyan egyszerű. A gyár kapott az említett cellu­lózra megrendelést, de mivel nem ismerik ennek hivatalos árát, nem köthetik meg a szer­ződést. Vagyis a szakágazati igazgatónak kellene megsürget­ni az árkalkulációt. A gömör­horkai gyár dolgozói eleget akarnak tenni a XIV. pártkong­resszus határozatainak, éppen ezért az a kívánság, hogy eh­hez megkapják a feltételeket is. Igyekezetből nincs hiány, ezt tanúsítja az is, hogy a 849 077 korona értékű kötelezettségvál­lalást 1 300 000 koronára telje­sítették. A szocialista munkaver­seny is egyre jobban kiszélese­dik, mellőzi a formaiasságot, a termelés növelésének mozgato erejévé vált. — A termelés növelése az utóbbi hónapokban nemcsak örömet, hanem gondot is okoz — mondja Volcsko elvtárs. Egy­re nehezebb a belföldi piacon értékesíteni a cellulózt. Amit exportra szántunk, azt is le­mondták. No, azért nem adjuk fel a harcot. Bár a raktárkészlet növekedni fog, a termelés jelen­legi szintjét tartani akarjuk. Bízunk abban, hogy az illetéke­sek találnak megoldást, ugyanis a cellulózra, papírra nagy szük­ség van. Munkaerőből nincs hiány? A mennyiséggel nincs baj, inkább a minőséggel — vála­szolja Mogyoródi elvtárs. — Éppen ezért igen sok fel­adat vár ránk a munkafegyelem megszilárdítása, a szocialista tu­lajdon védelme, a műszaki fe­gyelem betartása terén — szól közbe Volcsko elvtárs. — Ezek a feladatok éppúgy nem lebe­csülendők, mint a termelési fel­adatok. A gyár jövőjéről, távlátl ter­véről érdeklődöm. Csupán any­nyit mondanak, hogy e téren sok még a tisztázatlan kérdés, az ötéves terv irányszámait is at kell dolgozniuk. Pedig — amint mondják — szeretnének tisztán látni, s tudni, hogy az elkövetkező években mit vár tő­lük a társadalom. Évek óta sa­ját erejükből korszerűsítik a gyárat. Ebben ludas a szakága­zati igazgatóság is, amely Gö­mörhorkát jó eredményei elle­nére nem segíti úgy, mint kelle­ne. A gyárat elhagyva, a közsé­gen végighaladva hatalmas fej­lődést látok. Sok új családi ház, emeletes üzemi lakás sorakozik az út mentén. Az üzemi klub, a fürdőmedence is nemrég épült. A felsoroltak láttán az írás ele­jén említett kiállítás jut az eszembe. A választások előtt bi­zonyára a fejlődést szemléltető anyagok is oda kerülnek. A gyárral kapcsolatos gordiu­szi csomót még mindig nem si­került kettévágni. Ez azonban nem a dolgozóktól függ. ök bi­zakodva tekintenek a jövő elé, s ami a legfontosabb, igyekez­nek többet és olcsóbban termel­ni. NÉMETH JÁNOS JÚ KEZDET Nőtt a bérek összege mind o két országrészben (ČSTK) — A Szövetségi Munkaügyi és Népjóléti Mi­nisztérium közlése szerint a dolgozók száma, a bérfejlesz­tés és a munkatermelékeny­ség adatai azt bizonyítják, hogy az idei első fél év sike­res kezdete volt az ötödik öt­éves tervfeladatok teljesítésé­nek. Az említett időszakban 1970 első fél évéhez viszonyítva az iparban dolgozók száma gya­korlatilag nem változott (0,1 százalékos növekedés), míg az építőiparban csaknem 2 szá­zalékkal emelkedett. Az ipar­ban a kifizetett bérek összege 3,9 százalékkal nőtt, és a ha­vi átlagbér elérte a 2027 ko­ronát, ami 3,8 százalékkal több, mint tavaly volt.' A munkatermelékenység 7,6 szá­zalékkal nőtt, vagyis kétszer­te gyorsabban, mint az átlag­bér. Hasonló eredményeket mutattak ki az építőiparban is, ahol az átlagbér havonta 2202 korona (plusz négy szá­zalék), a munkatermelékeny­ség pedig 8,3 százalékkal emelkedett. A fejlődés szempontjából a helyzet megegyezik mindkét köztársaságban. A különbsé­gek a CSSZK-ban a nagy mun­kaerőhiányból erednek. Az iparban a foglalkoztatottság 0,5 százalékkal csökkent |az SZSZK-ban 2,2 százalékkal nőtt), míg az építőiparban 1,3 (az SZSZK-ban 3) százalékkal emelkedett. A CSSZK-ban az iparban a havi átlagbér 3,9 százalékkal 2043 koronára, az építőiparban 3,8 százalékkal 2236 koronára emelkedett. Az emelkedés üteme kisebb, mint a munkatermelékenység növe­kedésének a fele (8,1 illetve 8,4 százalék). Az SZSZK-ban az iparban a havi átlagbér 3,5 százalékkal 1971 koronára, az építőiparban 4,5 százalékkal 2135 koronára emelkedett. A munkatermelékenység az ipar­ban 5,9, az építőiparban 8 százalékkal nőtt. f 34. Július 6-án oz obojonyi iiónyőban véres ütközet kezdődött. Ebben egyidejűleg mindkét részről sok száz repülőgép, harc­kocsi és rohamlöveg vet részt. A z ellen­ség azonban nem tudta szétzúzni csapa­taink acélos védelmét. A horckocsik, a tüzérek és az előterepről visszavonult csapatok bátran visszaverték az ellenség ismétlődő rohamait. Az ellenség egyedül július 6-án itt több mint 2®0 harckocsit, több tízezer katonát és mintegy 100 repü­lőgépet vesztett. Július 12-én a Voronyezsi Front szokc­szán a harckocsizók, tüzérek, lövészek és repülők hatalmas csatája dúlt, amely kü­lönösen a prohovkoi iránybon vált rendkí­vül elkeseredetté. A?nap a Brjanszki Front parancsnoki harcálláspontján felhívott a legfelsőbb fő­parancsnok és utasított, hogy sürgősen repüljek Prohorovka környékére, ohol a Voronyezsi és a Sztyeppi Front tevékeny­ségét kellett koordinálnom. Július 13-án megkérdeztem a Voro­nyezsi Front harcálláspontjóra. Ott tar­tózkodott Konyev tábornok, a Styeppi Front para.icsnoka. Aznap este a 69. had­sereg harcálláspontján találkoztam Vaszi­levszkijjel. Hogy a I rontok ellentámadásához jobb feltételeket teremtsünk, elhatároztuk: még erélyesebben folytatjuk o megkez­dett ellencsapást, hogy a vissiovonuló ellenség sarkában elfoglaljuk az általa ko­rábban megszállt terepszakaszokat Bel­gorod körzetében. Utána a tervezettnél gyorsabban felkészítjük a csapatokat, s mindkét front erőivel ellentámadásba me­gyünk át. Ezalatt az arcvonal minden szakaszón elkeseredett véres harcok dúltok, a harc­kocsik és rohamlövegek százai égtek. A harcmező felett porfelhő és füst kavar­gott. Ez volt a fordulópont a belgorodi irányban folyó ütközetben. Az elvérzett és győzelmi hitüket elvesztett német csapotok fokozatosan védelmi tevékeny­ségre tértek át. Az ellenség július 16-án véglegesen abbahagyta rohamait és meg­kezdte hadtápjainak visszavonását Belgo­rod felé. Július 17-én felderítettük, hogy csapatokat is kezdenek vissza vonni, de a velünk harcérintkezésben levő erők szívó­san ellenálltak. Sztálin halála után elterjed a köztudat­bon, hogy egymaga hozott katonapoliti­kai döntéseket. Ezzel nem érthetek egyet. Már említettem, hogy ha a legfel­sőbb főparancsnoknak o tények ismereté­ben jelentettük a problémákat, akkor azokat figyelembe vette. És tudok esetek­ről, amikor elállt saját véleményétől és megváltoztatta korábbi döntését. így volt ez többek között több hadművelet megkezdésének időpontjával is. A kurszki, orjoli és belgorodi csato a Nagy Honvédő Háború és egyúttal oz egész második világháború egyik legna­gyobb ütközete volt. Itt nemcsak a né­metek válogatott és legerősebb csopor­tosításai semmisültek meg, hanem végle­gesen megrendült o német népnek és Hit­ler szövetségeseinek a fasiszta vezetés­be vetett hite is, senki sem bízott már benne, hogy Németország szembe tud szállni a Szovjetunió egyre növekvő ere­jével. A németek főcsoportosítósának Kurszk körzetében elszenvedett veresége előké­szítette a talajt a szovjet csapatok továb­bi nagyarányú támadó hadműveleteihez, amelyeknek oz volt o céljuk, hogy telje­sen kiűzzük a németeket hazánk területé­től, majd Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bul­gária területéről is, és véglegesen szét­zúzzuk Németországot. Közeledett c szovjet csapatok ellentó­modáso Ennek tervét, amelyet még májusban kidolgoztunk és o legfelsőbb főparancs­nok is jóváhagyott, a védelmi ütközet so­rán pontosítottunk és több ízben megtár­gyaltuk a főhadiszálláson. Ez az Orjol, Belgorod és Harkov környéki német csa­patok megsemmisítése második szakaszá­nak a terve volt. Ily módon hozzátartozott az egész 1943. évi nyári hodjárot tervé­hez. Moszkva hozónk fővárosa augusztus 5­én este dísztüzzel üdvözölte a Brjanszki, a Nyugati és a Központi Front dicső csa­patait, amelyek elfoglalták Orjolt, to­vábbá a Sztyeppi és a Voronyezsi Front Belgorodot elfoglaló csapotait. A Nagy Honvédő Háború alatt ez volt oz első tü­zérségi dísztűz a szovjet csapatok harci dicsőségének a tiszteletére. Augusztus 22-én még hevesebbé vált a szovjet csapatok támadása Harkov kör­zetében. Hogy elkerülje a bekerítést, az ellenség augusztus 22-én megkezdte ti visszavonulást Harkovból. Másnap hajnal­ban utóvédjei is elhagyták a várost, és o Sztyeppi Front csapatai a lakosság örömujjongáso közepette bevonult Har­kovba. Harkovban nagygyűlés volt, amelyen részt vettek Ukrajna párt- és szovjets^er­vezeteinek, valamint a Vörös Hadsereg­nek a képviselői. A gyűlésen lelkes han­gulat uralkodott. Harkov dolgozói uj­jongtak. Moszkva dísztüzzel köszöntötte a dicső harcosokot, akik felszabadították a várost. A gyűlés utón ebéd volt, amelyen I. Sz. Kozlovszkij, a Szovjetunió népművé­sze több orosz és ukrán dolt adott elő. Varázslatos és bensőséges pátosszol telt hangja könnyekig meghatotta a jelenlevő­ket. Annyit énekelt, mint még soha. Mi, akik nagy gyönyörűséggel hallgattuk a szólista szép előadását, igen hálások vol­tunk Ivan Szemjonovicsnak. Amikor Antonovval és Vaszilevszkijjel együtt jelentettük a legfelsőbb főparancs­noknak, hogy most már lehetséges az el­lenség Orjol környéki csoportosításának a bekerítése, csak ehhez jól meg kellene erősíteni a Nyugati Front bal szárnyát, ezt mondta: - A mi feladatunk oz, hogy mihomc­.róbb kiűzzük a németeket országunkból, bekeríteni pedig okkor fogjuk őket, ami­kor gyengébbek lesznek . . . Mi nem kardoskodtunk javaslatunk mel­lett, pedig ezt kellett volna tennünk! Szí­vósabban kellett volna védenünk állás­pontunkat. Csapataink akkoribon mór végre tudtak hajtani bekerítő és megsem­misítő hadműveleteket. A három front ellentámadásának lassú üteme lehetővé tette az ellenség számára, hogy átcsoportosítsa csapotait, más he­lyekről elvont friss erők segítségével szervezetten visszavonja erőit Orjol köi­zetéből. Ennek következtében a frontok táma­dása tovább lassult. Az előrehaladás na­pi átlagüteme nem haladta meg a 4 km-t. 1943. augusztus 23-án Harkov elfogla­lásával véget ért a Nagy Honvédő Hábo­rúnak ez a nagy ütközete. Ez a németek olyan főcsoportosításánok szétzúzásával járt, amelyhez Hitler megannyi katonapo­litikai reményt fűzött. Melyek voltak a kurszki csato eted­ményei? Ötven napig tartott a német fasiszta csapatokkal vívott nagy csata,- amely a szovjet hadsereg győzelmével fejeződött be. Szétvertük a németek 30. válogatott hadosztályát, köztük 7 páncélos hadosz­tályt. E hadosztályok elvesztették állomá­nyuknak több mint a felét. Ez alatt az idő alatt oz ellenséges csa­patok 500 000-nél több embert, mintegy 1500 harckocsit, köztük rengeteg ,,Tig­rist" és „Párducot", 3000 löveget és te­mérdek repülőgépet vesztettek. A fasisz­ta vezetés ezeket a veszteségeket mór semmiféle intézkedésekkel sem tudta pó­tolni. /Folytatjuk} 1971.

Next

/
Thumbnails
Contents