Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-29 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA pHlBHií^HHH LÖRSIMCZ GYULA: 1944. VIII. 29. Nem kerek évforduló, de jelentősége mégis arra kötelez, hogy minden évben megemlékezzünk róla. Nem ünneplő és nem min dig újat mondó szándékkal, de figyelmeztetésül, hogy senki ne feledje a múltat, a sötétség szörnyű időszakát és azt a reményt, keltő, éltető fénysugarat, melyet 1944 augusztus 29 én lobbantott lángra a Szlovák Nemzeti Felkelés. Mikor híre ment, hogy a szlovák nemzet legjobb fiai fegyvert fogtak a német fasizmus, nácizmus uralmának megdöntésére, szovjet, jugoszláv, lengyel, magyar, bolgár, francia, sőt még német antifasiszták, börtönök és koncentrációs táborok, fogolytáborok szökevényei is azonnal jelentkeztek, hogy a mi. de egyben a saját szabadságukért harcolhassanak. Természetesen, nemcsak azok jelentkeztek, akik a fasizmus, a nácizmus vereségét akarták, hanem azok is, akik ezt a barbár rendszert védeni, véglegesíteni szerették volna. A náci hadsereg fokozotosan megkezdte Szlovákia megszállását, s velük együtt érkeztek a náci biztonsági alakulatok különféle csoportjai is. A „H" készültségi csoport (Einsatzgruppe H) dr. Witisk SS-Obersturmbanführer, o Gestapo főnöke vezetésével, kihelyezve az ő „Einsatzkommandóit", „Sonderkommandóit", Szlovákia öt pontjára, Schőnemann SS-Hauptsturmführer vezetése alatt működött egy csoport; az előttem fekvő fényképmásolatokból olvasom Schőnemann levelét, melyet a zsolnai rendőrigazgatóság' címére küldött, jelentést kérve az összes sebesültről és betegről, akik részt vettek a felkelésben. Azonnal jelentsék neki, valamennyi sebesült vagy beteg partizán vagy felkelő, valamint a volt csehszlovák hadsereg katonáinak tartózkodási helyét, jeentsék mindazok címét, akii' a zsolnai szolgálati körzetben laknak. A további levelekbep mi j konkrétabb anyagot látok, az üldözöttek közül már néhány íiévszerjnt szerepel: Kubán asztalos, a Pallaghy cégnél Žilina, Hlinka utca, Pohorelská, szül. Toderišková, Zideková Helena, szül. Košovská, állami hivatalnok, Žilina, Revolučná u. Jegyzék olyanokról, akikről ugyan nem lehetett bebizonyítani, hogy a felkelőkkel kapcsolatban voltak, de ami biztos-biztos, elrendelik a szeredi gyűjtőtáborba való „áthelyezésüket?, köztük van Morton, Mortonné szül. Neumann plusz két Morton-gyerek, ezeknek a neve már a hires német pontosság ellenére sem fontos, hiszen az életük úgy sem jelent már sokat, ha ezen a jegyzéken szerepelnek. Egy további levélben újobb névsor. Martinék Juraj ács, Marík František munkás, Martinkovic kőműves, Ftorek Alojz szabó, Šutek Rudolf munkás, Dorčík Juraj hivatalnok. Majd ismét egy jegyzék a zászlóaljtól, megszökött tisztek, katonák nevével. Megérdemelnék, hogy mindet felsoroljam. Ezek a nevek így első' pillanatra nem sokat mondanak, egyikmásik mellett ott a cím, a foglalkozás, másiknak a keresztneve sincs feltüntetve, de ha végig gondoljuk, hogy mindegyik név mellett egy üldözött, többnyire gyilkossággal befejezett élet, sors van. akkor bizony elgondolkozhat azon az ember, hogy de kevés is az, hogy az évforduló alkalmából felemlítünk a névtelen hősök, az ártatlan áldozatok közül néhányat. Mert csak néhány ez az ezrek és ezrek közül, a sok név közül, melynek egyszerű felsorolása is kötetekre rúgna. Ügy érzem, a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentősegét már minden oldalról megvilágítottuk, de keveset foglalkoztunk az egyszerű áldozatokkal. Most engedjék meg, hogy rendhagyó legyek, és sürgessem ezt az eddig elhanyagolt oldalát a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, az áldozatok emberi leltárának elkészítését addig míg élő tanúk, rokonok, hozzátartozók, ismerősök, barátok elvesztettjeik neveit, adatait fel tudnák dolgozni az élők a jelen és a |övo számára. Lehet, hogy elképzelésem nem egészen reális, hiszen voltak falvak, mint Baláže, Kfak, Grúň stb., ahol a füstös falak közt ki tudja ki, és hány ember vesztette életét, de talán még onnan is akad élő tanú, aki ha hiányosan is, de segíthet az adatok gyűjtésében. Szomorú feladat ez, de szerintem szükséges kortörténeti dokumentum, engesztelhetetlen vádirata volna a fasizmusnak. Felejthetetlen kortörténeti bizonyítéka volna ez annak is, milyen ára volt mai szabad, békés életünknek Nem szabad, hogy feledésbe merüljenek azok nevei, akik tömegesen o legnagyobb tjrat, életüket adták a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a szabad Csehszlovákiáért. Lett-légyenek azok szlovákok, csehek oroszok, ukránok, magyarok, szerbek horvátok, bolgárok, franciák, vagy antifasiszta németek. A proletár nemzetköziség vérrel pecsételt bizonyítéka volt a Szlovák Nemzeti Felkelés. „A koncentrációs táborban és az aknamezőn, az akasztófa alatt és a tömegsírban, emigrációban és illegalitásban, kombattásként vagy partizánként együtt s^nvedett, élt és halt, harcolt és, küzdött "a dolgakó és az értelmiség. De az antifasiszta harc és szenvedés derjMHjada, a zöm a munkásosztály volt. Es itt is elöl, az élen harcban és bajban, válla us ín és halálban: a kommunista." AWS Iqy írt FálJ^Boltán at párt^aHK bolsevik, a leghivatottabb antifasiszta AZ JDÖ IG®Z >.UAM mindenkinél hitelesebben. Kétségbeii^, "átja-a >:ehá#TOj^M is a munkásosztály, a kommunisták veze :offsz|:repétJ ily naqy jron megwáltott, szabad, szocialista en?l ®TB» sMlM k ,£