Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-28 / 204. szám, szombat

A szovjet gazdasági reform első eredményei és távlatai A jelenlegi ötéves tervben az egyesülések fokozatosan áttérnek az irányítás új rendszerére A Szovjeunióban% 1966-ban kezdődött meg a gazdasági reform bevezetése azzal a céllal, hogy Jelentősen tökéletesítsék a központi gazdasági tervezés és irányítás egész rendszerét és megváltozzék a vállalatok és az irányító szervek kölcsönös kapcsolata. Sok nyugati közgazdász azzal magyarázta a reform szükségességét, hogy a központi tervezés és irányítás — úgymond — képtelen biztosítani a termelés magas hatékonyságát. Voltak, akik odáig mentek, hogy a reform a „kapitalista konkurrencia szocialista megfelelőjét" keresi, ismét mások a szovjet gazdasági mechanizmus tökéletesítésének indítékait olyan kényszerű óhajban látták, hogy közös nevezőre kívánják hozni a kapitalista gazdálkodási rendet és az ösztönzést a központi állami irányítással és tervezéssel. Az elvek továbbfejlesztése Ezek azonban hamis értékelések. Az új szovjet gazdasági mechanizmus „épülete" még nem kész, folyamatban vannak a munkálatok. A reform első eredményei világosan mutatják, hogy az új gazdasági mechanizmus saját, szovjet, szocialista „anyagból" épül, vagyis a szocialista gazdaságirányítás lenini elveinek továbbfejlesztését jelenti. A cári Oroszországot olyan emberhez hasonlíthatjuk, aki végtelen élelmiszer-tartalékokon iilve éhen hal. Az ország rengeteg természeti kincse kiaknázatlanul hevert, ezek felhasználása a szovjet hatalom fő feladata lett. A szocialista tervgazdálkodás lehetővé tette az ország rendkívül gyors gazdasági fejlődését. Ha leszámítjuk a Szovjetunióra kényszerített háborúk éveit, akkor nem is egészen 30 év alatt több mint 60-szorosára emelkedett az ipari termelés. Ez idő alatt az iparosítás éveiben csakúgy, mint a II. világháborút követő években a termelés-irányítási, tervezési és gazdasági ösztönzési rendszer arra törekedett, hogy a gazdasági növekedés szabad, extenzív, külterjes tényezőit: a munkaerőt, a beruházható öszszegeket és a természeti kincseket a lehető ' legnagyobb mértékben mozgósítsa. És a régi mechanizmus igazolta a hozzá fűzött reményeket. Az intenzív fejlesztés A későbbiekben azonban a Szovjetunióban, mint általában a fejlett ipari államokban, kezdtek kimerülni a munkaerőtartalékok. A szovjet emberek életszínvonalának fenntartása és emelése korlátokat szabott a beruházásoknak, a népesség szaporodásával jelentősen csökkent az egy lakosra jutó földterület, sok nyersanyaglelőhely kimerült. így — bár a fejlődés extenzív tényezői még hosszú időre elegendők — a 60-as évek elején napirendre került a gazdasági fejlődés intenzív tényezőinek bevonása, hogy a termelés további emelését nem annyira új munkaerő bevonásával, mint a munka termelékenységének növelésével, nemcsak új gyárak építésével, hanem a népgazdaságba befektetett minden egyes rubel megtérülésének fokozásával, nemcsak a termelésbe bekapcsolt nyersanyagtartalékok növelésével, hanem az azonos, vagy kisebb ráfordítással nyert terméktöbblettel kell biztosítani. A növekedés intenzív tényezőinek felhasználása irányában tett fordulat megköveteli az irányítás, a tervezés és a gazdasági ösztönzés rendszerének tökéletesítését. A gazdaságirányítási rendszer formáit és módszereit összhangba kellene hozni a szocialista gazdaság feladataival. Az intézkedések fő irányát az SZKP KB 1965. szeptemberi plénuma és a párt XXIII. kongresszusa (1966) szabta meg, így a 60-as évek közepén megkezdődhetett a gazdasági reform bevezetése. Ha azt korábban kezdjük, valószínűleg nem tudtuk volna olyan hatékonyan mozgósítani az extenzív tényezőket. Ha később látunk neki — feltehetőleg sokat veszíthetünk. A szervezeti struktúra A gazdasági reform lényege az, hogy az adminisztratív módszerek helyett minden téren előnyben részesítjük az irányítás gazdasági módszerelt. A fejlett, bonyolult szocialista népgazdaság csak az anyagi ösztönzők mindenre kiterjedő rendszerének alapján működhet nagy hatásfokkal. Ma minden szovjet vállalat, egyesülés, sőt ágazati minisztérium is teljes anyagi felelősséggel tartozik gazdasági tevékenységéért és saját bevételeiből fedezi kiadásait. Minél magasabbak a bevételek, annál jelentősebb anyagi ösztönzési alapokat képezhetnek a nyereségből, amelyet dolgozóik premizálására, lakásépítésre, kulturális és szolgáltató intézmények létesítésére fordíthatnak. Az ilyen alapok képzésének rendszere arra ösztönzi a vállalatokat, hogy nagyobb termelésnövekedést tervezzenek és csökkentsék a termelési költségeket. A vállalatok és egyesülések operatív önállósága kibővült, ezzel együtt szilárdult az egész népgazdaság központi tervezési irányítása. A mai szovjet népgazdaság szervezeti struktúráját három szintes piramisként képzelhetjük el. Az első az alapvető színt, a vállalatok, a második a vállalati egyesülések, a harmadik pedig az ágazati minisztériumok. Igaz, a vállalati egyesülések még nem mindenütt épültek ki. Ahol ez nem történt meg, ott ez a fokozat kimarad és kétlépcsős irányítórendszer érvényesül. Mindenütt bevezetik az új rendszert 1966-tól a gazdasági reform az első szintre terjedt ki. Ma új módon dolgozik az összes iparvállalat mintegy 85 százaléka, ezek az egész ipari termelésnek több mint 92 százalékát adják, ezenkívül csaknem az egész közlekedés és szállítás, sok kereskedelmi, közétkeztetési, anyagi-műszaki ellátó vállalat, a szovhozoknak csaknem a fele, egy sor nagy építő-szerelő tröszt. Az SZKP XXIV. kongresszusának határozata alapján a mostani ötéves tervben minden vállalat áttér az új rendszerre. A Szovjetunióban az elmúlt tervidőszakban állhatatosan dolgoztunk a népgazdaság szervezeti struktúrájának tökéletesítésén — nagy vállalati egyesülések jöttek létre, megváltozott a minisztériumok tevékenysége is. így a reform átterjedt a gazdasági piramis második és harmadik lépcsőfokára. Igaz, eredményeink itt még szerények, az iparban mintegy 600 egyesülés működik jelenleg, s ezek a termelésnek csak mintegy 10 százalékát adják; ami az országos hatáskörű minisztériumokat illeti csak egy, a műszeripari-automatizálási és irányítórendszerekhez tartozó berendezésipari minisztérium dolgozik így. Ezenkívül új módon tevékenykedik a. könnyűipari és a lett helyiipari minisztériumhoz tartozó fl főigazgatóság. Várható azonban, hogy a jelenlegi ötéves tervben az egész népgazdaságot átfogják majd az egyesülések és fokozatosan mindegyik áttér az új rendszerre. A kialakuló új gazdasági mechanizmust azonban helytelen lenne úgy tekinteni, mint a reform egyszerű harizontális-vertikális irányú, mennyiségi bővülését. A már említett feltételek mellett a mechanizmus kialakulásához még néhány fontos előfeltétel is kellett. Ki kellett alakítani a vállalatok — egyesülések — minisztériumok láncolatának, valamint a temetés és a piac legésszerűbb kapcsolatait! központi gazdasági vezető szervek — az Állami Tervhivatal funkcióit és szilárdítani kellett tevékenységét,' elsősorban a népgazdasági irányítás automatikus rendszerének bevezetésével. Ezeket a követelményeket az SZKP XXIV. kongresszusa szabta meg. Rámutatott annak szükségességére Is, hogy fejleszteni kell a vállalatok operatív önállóságát, a termelés irányításába szélesebb körben be kell vonni a dolgozókat, fokozni kell a gazdasági folyamatok tudományos tervezésének és prognosztikájának jelentőségét. E feladatok megoldásáért már a mostani tervidőszakban is sokat teszünk. Ez oda vezet, hogy az országban fokozatosan kialakul a népgazdaság irányításának új, egységes rendszere, az új gazdasági mechanizmus, s ez megsokszorozza a gazdasági reform már eddig tapasztalt pozitív hatását. A szovjet közgazdászok szerint az új irányítási, tervezési és anyagi ösztönzési rendszer az előző tervidőszakban már meggyorsította az ország gazdasági fejlődésének ütemét és a lakosság életszínvonalának növekedését, fokozta a termelés hatékonyságát. A jövőben még jelentősebb eredményeket várunk a gazdasági reformtól, azt, hogy segítségével újabb sikereket érünk el a társadalmi termelés hatékonyságának növelésében, a nemzeti jövedelem növekedési ütemében. Ez végső fokon kedvezően hat az új ötéves terv legfőbb feladatának megvalósítására: a szovjet emberek életszínvonalának jelentős emelésére. Algimantasz Lebedinszkasz, a közgazdasági tudományok kandidátusa jAPNj FELKÉSZÜLNEK A TÉLRE (CSTK | — A Szlovák Energetikai Üzemek jól felkészülnek a téli időszakra. Az energetikai berendezések jarvítása nehézségek nélkül folyik. A legnagyobb javítást a novákyi villanyerőmű 110 megawattos blokkján végzik. A helyzet eléggé kritikus, mert késik a vízmelegítők kicserélése. A munka folyamatos biztonsitására rendszeres ellenőrző napokat állapítottak meg. A munkáknak október 11-ig be kell fejeződniük, hogy a kazánt és a turbinát bekapcsolhassák a hálózatba. Eddig legbizonytalanabb a košicei hőerőmű rekonstrukciójának befejezése, amely elégeti n gázokat s így tisztább lesz a város levegője. Nem utolsósorban nagyobb mennyiségű szenet takarítanak meg a vojanyi villanyerőmű számára. A košicei hőerőmű kazánjainak rekonstrukcióját a tolmács! (Tlmače) Energetikai Gépgyár és a bratislavai Elektrovod késlelteti. A bratislavai Energetikai Üzemek az 1971—72-es téli időszakra való felkészülés keretében biztosítják a bratislavai villanyerőmű kazánjainak rekonstrukcióját. 50. Késő éjjel, néhóny óróvol o tüzérségi és légi előkészítés kezdete előtt elindultam Csujkov tábornok 8. górdahadseregének figyelőpontjára. Éjjel 3 óra volt. Mindenütt még egyszer ellenőrizték a készenlétet. Minden gondosan és nyugodtan folyt, de nyomát sem láttam az önteltségnek vagy az ellenség lebecsülésének. A hadsereg annak tudatá ban készült föl feladatára, hogy erős tapasztalt és szívós ellenséggel kell megütköznie. Másfél ára múlva befejeztük ellenőrzésünket. A tüzérségi előkészítés kezdetit reggel öt órára tettük. Az óramutató soha nem vánszorgott olyan lassan, mint akkor. Hogy valamivel elüssük a hátralevő 15 percet, valamenyien ittunk egy jó erős forró teát, amelyet ott oz óvóhelyen egy kislány készített. Emlékszem, neve nem valami oroszosan hangzott: Margónak hívták. Csendben teáztunk, mindenkit lekötöttek a saját gondjai. Pontosan három perccel a tüzérségi előkészítés kezdete előtt elhagytuk oz óvóhelyet s elfoglaltuk helyünket a figyelőponton, amelyet igen körültekintően rendeztetett be a műszaki főnök. A figyelőből nappal be lehetett látni az egész Odera menti terepet. Most viszont hajnali köd volt. Rápillantottam órámra, pontosan öt ára volt. S ebben a pillanatban több ezer löveg, aknavető és „Katyusa" dördülése reszkettette meg a levegőt, majd kisvártatva becsapódott gránátjaink mozgatták meg a földet. A levegőben bombázóink motorjai zúgtak. Az első másodpercekben oz ellenség felől néhány géppuskasorozat hangzott, majd minden elcsendesedett. Ügy tűnt, senki nem maradt életben. A félórás roppant erejű tüzérségi tűz után, mivel az ellenség részéről egyetlen lövés sem dördült el, ami a védelmi rendszer teljes elfojtását és szétzilálását tanúsította, megindult oz általános roham. Az égboltra ezernyi, különféle színű rakéta kúszott fel. E jel után 140, kétszáz méterenkét elhelyezett fényszóró gyulladt ki. 100 milliárdnál több gyertyafény világította be a harcteret, elvakította az ellenséget és kiszakítva a sötétségből harckocsijaink és gyalogosaink rohamának objektumait. Ez a kép oly erős hatással volt rám, amelyhez foghatót életemben nem tapasztaltam. A tüzérség fokozta tüzét. Az együttműködésben támadó gyalogságot és harckocsikat erős kétszeres tűzhenger kísérte. Mire megvilágosodott, csapataink leküzdötték az első állást, s megkezdték a harcot a másodikért. Jóllehet az ellenségnek Berlin körzetében sok repülőgépe volt, de a sötétben nem tudta őket hatásosan alkalmazni. Reggelre pedig már rohamozó lépcsőink oly közel álltak az ellenséghez, hogy pilótáik nem merték bombázni elől levő egységeinket, nehogy saját csapataikban tegyenek kárt. A hitlerista csapatokat a szó szoros értelmében elárasztottuk tűzzel és ácéllol. Áthatolhatatlan láng- és füsttenger borította o harcmezőt, úgyhogy helyenként még a fényszórók erős sugara sem tudott áthatolni rajta. Repülőink hullámokban jelentek meg a harcmező fölött. Éjszaka néhóny száz bombázó a tüzérség által el nem érhető célokra mért csapást. A többiek reggel és nappal együttműködtek a csapatokkal. Az ütközet első napjaiban a repülőerők több mint 6550 felszállást hajtottak végre. Az első napon csak a tüzérség számára 1 millió 197 ezer lövést terveztünk. A valóságban 1 millió 236 ezer lövést adtunk le. Tehát 2450 vagon lövedék, vogyls csaknem 98 ezer tonna acél zúdult az ellenségre. Az ellenség védelmét 8, helyenkét 10 - 12 kilométer mélységben lefogtuk, illetve szétzúztuk. Április 16-án reggel csapataink az egész arcvonalon sikeresen nyomultak előre. Az ellenség azonban „magához tért* és ellentevékenységbe kezdett o seelowi magaslatok irányából, Berlin felől pedig megjelentek első bombázó csoportjai. és minél jobban megközelítették csapataink a seelowi magaslatokat, annál inkább fokozódott az ellenség ellenállása. Ezek a magaslatok uralkodtak a környező terep fölött, lejtőik meredekek voltak és minden tekintetben komoly akadályt jelentettek a Berlin felé vezető úton. Erős falként emelkedtek csapataink előtt, s lezárták azt a fennsíkot, amelyen ki kellett bontakoznunk a Berlin elleni közvetlen támadást. Itt a dombok lábainál akarták a németek megállítani csapatainkat. Ehhez óriási mennyiségű erőt és eszközt összpontosítottak. Déli 13 óra körül megértettem, hogy a magaslatokon levő német védelem lényegében épen maradt, s oiyan^harcrendben, amelyben a rohamot indítottuk, nem tudjuk elfoglalni a selewi magaslatokat. Rohamozó csapataink erősebb csapása és a védelem biztos áttörése érdekében a hadséregparancsnokokkal történt tanácskozás utón elhatároztuk, hogy erősítésképp bevetjük Katukov és Bogdanov harckocsihadseregét: 14 óra 30 perckor már láttam a figyelőpontról az 1. harckocsihadsereg első lépcsőinek előrenyomulását. 15 órakor felhívtam a főhadiszállást és jelentettem, hogy áttörtük az ellenséges védelem első és második állását, a front csapatai mintegy hat kilométert tettek meg, de o seelowi magaslatok terepszakaszán szívÖs ellenállásba ütköztek, ahol nyilvánvalóan jobbára épségben maradt az ellenség védelme. Az összfegyvernemi hadseregek csapásának erősítésére bevetettem mindkét harckocsihadsereget. Ogy véltem, hogy holnap a nap végére áttörjük az ellenség védelmét. Sztálin figyelmesen végighallgatott, majd nyugodtan megszólalt: - Konyev előtt az ellenség védelme gyengébbnek bizonyult. Különösebb nehézség nélkül átkelt a Neissén, és komolyabb ellenállásba nem ütközve nyomult előre. Támogassa saját harckocsihadseregeinek a csapását a bombázó repülőgépekkel. Este jelentse, hogyan alakult a helyzet Önnél. Este újból jelentést tettem a legfelsőbb főparancsnoknak azokról a nehézségekről, amelyekbe a seelowi magaslatok előtt ütköztünk, és közöltem, hogy holnap esténél előbb nem sikerül elfoglalnunk a terepszakaszt. Ezúttol Sztálin már nem volt olyan nyugodt, mint korábbon. - Kár volt a 8. gárdaliadsereg sávjóba bevetnie oz 1. harckocsihadsereget, nem pedig ott, ahol a főhadiszállás ozt követelte. - Majd hozzátette: - Meg van ön győződve arról, hogy holnap elfoglalja a seelowi magaslato-, kot? Igyekeztem megőrizni nyugalmamat és azt válaszoltam: - Holnap, április 17-én, a nap végére áttörjük az ellenség védelmét a seelowi terepszakaszon. Ogy gondolom, hogy minél több csapatát veti be itt ellenünk az ellenség, annál gyorsabban foglaljuk majd el Berlint, mivel csapqtait könnyebb szétvernünk a síkságon, mint a hegyekben. - Ügy gondoljuk, megparancsoljuk Konyevnak, hogy Ribalko és Leljusenko harckocsihadseregét dél felől irányítsa Berlin ellen, Rokosszovszkijnak pedig, hogy gyorsítsa meg az átkelést és Berlin északról való megkerülésével mérjen ő is csapást - mondotta Sztálin. - Konyev harckocsihadseregei valóban gyorsan előrenyomulhatnak és Berlin ellen kell irányítani őket. Rokosszovszkij azonban nem képes április 23-nál előbb megkezdeni a támadást, mivel elhúzódik átkelése az Oderán - válaszoltam. (Folytatjuk ) 1971. VIII 28.