Új Szó, 1971. augusztus (24. évfolyam, 181-206. szám)

1971-08-27 / 203. szám, péntek

A gazdasági együttműködés fii lehetőségei A KGST tagállamainak az 1971 - 75-ös idöszokro szóló népgazdasági terveinek összehangolása Számtalan tény bizonyítja, hogy a további kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományosműszaki együttműködés meggyorsítja a KGST-tagállamai gazdasági színvonalának a fejlődését — állapítja meg a Vnyesnyaja Torgovlja című lapban A. Sulman, a közgazdasági tudományok kandidátusa. A már 15 éve folytatott nemzetgazdasági tervek összehangolása a KGST tagállamai között folyó gazdasági kapcsolatok alapvető és fontos tényezője és jelentős hatással van a nemzetgazdaság struktúrájának a kialakulására, valamint a gazdasági élet ütemére és terjedelmére. Jó kiinduló alap Az utóbbi húsz évben az ipari termelés a KGST tagállamaiban több mint 6,8-szorosára emelkedett, míg a fejlett kapitalista államokban csak a 2,9szeresére. A népgazdasági tervek 1971 —75-ös időszakára szóló összehangolásának különlegessége, hogy megkülönböztetett figyelmet szentel a termelési kapcsolatok kérdésének. Az árucsereforgalom kiszélesítésének és struktúrája tökélesítésének útjait mindenekelőtt a nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetőségének a legteljesebb kihasználásában látjuk. Ez az 1971—1975-ös évekre szóló ötéves tervek legalapvetőbb jellemvonása. A tervek összehangolása lehetővé tette, egy sor gépipari, rádiótechnikai, vegyipari és más ipari termékek termelését illető kérdéseknek a szakosítás és együttműködés alapján történő megoldását. A megegyezés lényege A KGST tagállamai tervei összehangolásánál az együttműködés olyan formái alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik a termelés műszaki színvonalának és nagyságának modernabb műszaki színvonalon történő továbbfejlesztését. Az 1971 —1975-ös években a Szovjetunió és Csehszlovákia között fennálló kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfejlődik. mégpedig az'önműködő számítógépek egységes rendszerének a kialakításában, a vegyiparban és más ipari ágazatokban. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni azon gépipari ágazatokban való együttműködésnek, amelyek termékeit hosszú termelési ciklusban gyártják. Ezzel az eljárással lehetőség nyílik a csehszlovák gépipari üzemek egész öt évre szóló megfelelő megterhelésére. Szoros együttműködésre van kilátás a Csehszlovákiában építendő atomerőmű gépi berendezésének a felszerelésénél is. A szükségletek állandóan nőnek Fontos megemlíteni a KGST .tagállamainak a nyersanyag, tüzelőanyag és az energetikai források terén való együttműködését. Az 1966—1970-es időszakban a Szovjetuniónak 134 millió tonna kőolajat, 25 millió köbméter fűrészelt árut, 1,6 millió tonna cellulózt és sok más nyersanyagot és ipari cikket kellett szállítania a szocialista országok számára: a szállítások az előre megegyezett menynyiséget sok esetben felül is múlták. A kőolaj, a kőolajtermékek, szén, gáz és elektromos energia Szovjetunióból történő szállítása nagy segítséget jelent az európai szocialista államok számára, főképpen a tüzelőanyag és az energetikai bázisuk tökéletesítésének tekintetében. Lehetővé teszi a vegyipar és más ipari ágazatok gyors kifejlesztését. Ilyen alapon emelhető a társadalmi össztermelés hatékonysága. A kölcsönös kereskedelem irányelvei Az új ötéves terv időszakában többek között számolhatunk a KGST tagállamai külföldi árucsereforgalmának a gyors emelkedésével is. A tervek összehangolásánál ismét bebizonyosodott, hogy ma már a szocialista országok között folyó árucsereforgalom kiszélesítése nem történhet kölcsönös áruszállításokról szóló szokásos egyezmények alapján. A Szovjetuniónak a KGST országokkal folytatott külkereskedelme az előző ötéves tervvel szemben a felével növekszik. A Szovjetuniónak a KGST tagállamaival folytatott árucsereforgalmát a következő táblázat szemlélteti: <n u Q> ~ oo K fci » "O O m «J S o t » ™ ~ S.-Ä *i c | k c £ c Sjj » g g Ž .g B h i-i :0 > W oBulgária Magyarország NDK Lengyelország Románia Csehszlovákia 12 9 22 13 5 13.5 60 60 56 60 40 43 Jelentős változások várhatók az árucsereforgalom struktúrájában. Főképp a feldolgozó ipar termékeinek részaránya fog növekedni. Az 1971—75-ös időszakra vonatkozó tervek összehangolásának az eredményei kifejeződnek a KGST tagállamok küllöldi gazdasági kapcsolataiban, valamint népgazdasági terveiben is. Kilátások a jövőre Nagyon időszerű kérdés a KGST tagállamai népgazdasági tervének sokoldalú és kétoldalú alapon történő összehangolása. A Szovjetunió és a KGST tagállamai tervének az összehangolása az 1971—1975-ös időszakban nagyobbrészt kétoldalú megállapodások alapján történt. így természetesen a népgazdaság nagy problémái megoldásának a lehetősége is korlátozott. Ebben az esetben az érdekelt tagállamok törekvéseinek a sokoldalú összehangolására van szükség, amely lényegesen hatékonyabb. A Komplex Programra való átmenet lehetővé teszi a KGST tagállamai együttműködésének és a szocialista gazdasági integráció elmélyítésének a tökéletesítését, valamint ezen országok gazdasági színvonala fejlődésének a gyors és hatékony emelkedését. — r p — BELPOLITIKAI KOMMENTÁR KIT VISZ EL A RENDŐR? Mindennapi jelenet: az utcán toporzékoló kisfiút megfenyegeti az édesanyja: „ha rossz leszel, elvisz a rendőrbácsi!" Ez így: ártatlan butaság, nincs sértő éle, nem tudatos ellenszenv kifejezője, de véleményein szerint — gusztustalan anakronizmus. Tőkés társadalmi rendszerben értem emberré és akkor, abban a rendszerben a rendőr valóban ellenségem volt, nem engem, a szegénygyereket és nem az apámat, a szegényembert védte. hanem a mindenható tőkét, a kizsákmányolók jólétét, a burzsoázia hatalmát. De a jelenben, a szocialista Csehszlovákiában. a néphatalom kivívásának harmadik évtizedében rendőrrel fenyegetni egy gyermeket — még ilyen ártatlan formában is — ostobább megnyilvánulás, mint a kéményseprőt látva a gombunkhoz nyúlni! Mert tegyük fel a kérdést: kit visz el a rendőr? A tolvajt, a rablót, a garázdát, a csalót, a sikkasztót, a szocialista és a magántulajdon fosztogatóit, az ellenség gyilokkal leselkedő ügynökeit, a dolgozó nép és a szocialista haza ellenségeit, mindazokat, akik veszélyeztetik, fenyegetik nyugalmunkat, békés munkánkat, a dolgozó nép igyekezetének eredményeit, becsületes úton szorgalommal szerzett értékeinket! Minden esetben szeretném megkérdezni az ilyen különös „fegyelmezi) módszert" alkalmazó édesanyától, hogy vajon tudja-e, milyen fizetésért — milyen kevés fizetésért — végzi önfeláldozó, valóban a köz érdekeit szolgáló, nehéz és veszélves feladatát a rendőr?! Minden esetben szeretném idézni dr. Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának a kongresszusi előadói beszédéből azt a részt, amelyben megállapítja, bogy: „Szocialista rendszerünk védelmében jelentós szerepet töltenek be a biztonsági szervek. A leiforgató elemek, a bűnözés elleni küzdelemben, a közrend és az állampolgári jogok védelmében, a szocialista rendszer védelmében és az imperializmus felforgató tevékenysége elleni küzdelemben érdemdús és rendszeresen tökéletesedő munkát végeznek." Aki a rendőrtől fél — annak rossz a lelkiismerete, aki a rendőrt ellenségnek tartja — az saját ntaga az ellenség: a közrend, vagy a társadalmi rendszer ellenségei Nekünk, a szocialista hazát építő millióknak, a rendőrök elvtársaink, barátaink, dolgozó emberek, azzal a különbséggel, hogy nekik nincs előre pontosan meghatározott munkaidejük, heti két szabad napjuk, békés karácsonyuk, mert egész életük ütemét a szolgálat — a köz érdekének szolgálata határozza meg! Azt hiszem nent vagyok az egyellen, akinek a rendőr látványa biztonságérzetei ad, amikor egy forgalmas kereszteződésnél akarok átjutni az utca másik oldalára és tudom, hogy az a két felemelt kar az én testi épségemet védi, vagy amikor munka után, késő esle sietek otthonom felé, hadonászó részegeket és rosszarcú huligánokat kerülgetve óvatosan és egy mellékutcából kikanyarodik az őrjárat. Nem szégyenlein bevallani, olyankor megkönnyebbülten sóhajtok fel és legszívesebben megköszönném egyenruhás dolgozóinknak, hogy vigyáznak ránk, a mi biztonságunkra. Es még valamit: a gyermek, akit már kiskorában a „rend őr bácsival" fenyegetnek, aki előtt a rendőr „a rém, a mumus, a rossz ember, aki gyermekeket visz el" — abban később feltámadhat a gyűlölet — nemcsak a rendőr — hanem a rend eilen is, az 18 éves korában esetleg már valami galeri tagjaként fogja átkozni a „hekusokat" és mert a rend világát gyűlölni fogja — az alvilágot választja! Ismétlem: a jelenség: amivel írásomat kezdtem, nem a rosszindulat, hanem a helytelen szemlélet eredménye, de éppen ezért: ártalmas! Legfőbb ideje, hogy a közbiztonsági dolgozók megkapják a társadalom minden tagjától, gyermektől és felnőttől egyaránt azt a megbecsülést, amit önfeláldozó munkájukkal sokszorosan kiérdemeltek! PÉTERFI GYULA 49. Adataink szerint a németeknek itt négy hadseregük volt. Ezek állományába mintegy 90 (köztük 14 páncélos és gépesített) hadosztály, 37 önálló ezred és 98 önálló zászlóalj tartozott. A későbbiekben megállapítottuk, hogy a berlini irányban kb. egymillió embert, 10 000 löveget és aknavetőt, 1500 harckocsit és rohamlöveget, 3300 harci repülőgépet összpontosítottak, magában Berlinben pedig egy 200 ezer fős helyőrséget alakítottak. - Mikor tudják csapataink megkezdeni a támadást? - kérdezte Sztálin. Ezt jelentettem: Az I. Belorusz Front két héten belül. tJgy tűnik, az I. Ukrán Front is felkészül erre az időre. Az adatok szerint a 2. Belorusz Front április közepére tudja teljesen felszámolni az ellenséget Danzig és Gdyna körzetében, s nem képes oz I. Belorusz és az I. Ukrán Fronttal egyszerre indítani támadást az Oderától. - Sebaj, a hadműveletet meg kell kezdenünk, nem várunk Rokosszovszkijro. Nem vészes, ha néhány napol késik mondotta Sztálin. Az íróasztalához ment és lapozgatott o papírok között, majd odanyújtott egy levelet. - Olvassa. A levelet a Szovjetunió egy külföldi jóakarója írta. Arról adott hírt, hogy a hitlerista ügynökök titkos megbeszéléseket folytatnak a szövetségesek hivatalos képviselőivel, s azokon ozt jovosoltÖk, hogy beszüntetik a szövetségesek elleni harcot, ha azok egyetértenek a különbékével. A levélben arról is szó volt, hogy a szövetségesek állítólag elvetették a hitleristák sürgető kérését. De mindez nem zárta ki annak lehetőségét, hogy o hitleristók megnyitják o szövetségesek előtt a Berlinbe vezető utat. - Nos, mit szól hozzá? - kérdezte Sztálin. De meg sem várva a választ még hozzátette: - Gondolom, Roosevelt nem sérti meg o jaltai egyezményt, de Churchillröl mindent el tudok képzelni. A Berlin elleni támadás kezdetét ópri lis 16-ban hotároztók meg, nem várva a 2. Belorusz Frontot, amely a számításaink szerint oz Odera irányából április 20-nál hamorabb nem tudott tóniadni. Természetesen jobb lett volna várni 5 6 napot és a három frontnak egyszerre kezdenie o berlini hadműveletet, de a fentebb említett bonyolult katonai-politikoi helyzetet figyelembe véve o főhadiszállás nem egyezhetett bele a hadmüvelet elhalasztásába. Április 16-ig kevés időnk maradt, a sürgősen megteendő intézkedésekből pedig volt. Meg kellett szervezni o csapotok átcsoportosítását azután, hogy leváltják őket a 2. Belorusz Front erői, hatalmos anyagi tartalékokat kellett a csapatoknál létrehozni. Hadműveletileg-harcászatilag és különleges tevékenységre is fel kellett őket készíteni, hogy megvívhassák a Berlin elfoglalására irányuló igen fontos és sajátos hodműveletet. A háború folyamán még nem volt dolgunk olyon hatalmas és jól megerődített várossal, mint amilyen Berlin volt. A város csaknem 800 négyzetkilométernyi területen feküdt. Szerteógozó föld alatti létesítményei lehetővé tették oz ellenséges csapatoknak, hogy szélesköröen manőverezzenek. A berlini csatát a német fővezérség a keleti arcvonalon döntő csatájának tekintette. Hitler, a csapatai telkesítésére szolgáló április 14-i kiáltványában írta: „Előre láttuk ezt a csapást, és szilárd frontot állítottunk elébe. Az ellenség kolosszális tüzérségi tűzzel találja szemben magát. Gyalogságunk veszteségeit pótoljuk a megszámlálhatatlan mennyiségű Volksstrum magasabb egységekkel, kötelékekkel és egységekkel, s ezek erősítik az arcvonalat. Berlin a németeké marad. . ." Berlin közvetlen környékének védelmét először Himmlerre bízták, s volamennyi vezető beosztást SS tábornokokkol töltöttek be. Ezzel a hitlerista hadvezetés o rendkívüli felelősséget akarta hangsúlyozni. 1945 márciusában és áprilisában a berlini irányban kilenc hadosztályt dobtok ót más irányokból. Elhatároztuk, hogy a légierő, a harckocsik, a tüzérség és az onyagi tartolékok tömegeinek alkalmazásával oly erővel zúdulunk a védő csapatokra, hogy alapjoibon renditjük meg ellenállásukat.. Hogy gyorsan és rejtve a harctevékenység körzetében összpontosíthassuk ezt oz óriási mennyiségű technikát és eszközt, ahhoz gigászi munkát kellett -végeznünk. Egész Lengyelországon át özönlettek o tüzér-, aknavető- és harckocsiegységek szerelvényei. Külsőleg ezek nem úgy néz tek ki, mint katonai szerelvények, hanem mintha fát és szénát szállítottak volna . De amint befutottak a kirakóóllomásrc, gyorsan eltűnt az álcázás, s o platókon megjelentek a harckocsik, a lövegek, o vontatók, és azonnal fedezékbe vonultak. Az üres szerelvények pedig indultak vissza keletnek, s helyükbe újabbak érkeztek technikával megrakodva. így érkezett a fronthoz feltöltésképp hatalmas mennyiségű nehéz löveg, aknavető és vontató. Március 29-én, amikor Pomerónióban eldördült oz utolsó lövés, o tüzérség és o harckocsik kellőképp álcázva megindultak délnek. Az Odera keleti partján levő erdőket és ligeteket zsúfolásig megtöltötték a csapatok. A berlini irányban körülbelül 10 ezer különféle űrméretű löveg és aknavető összpontosult. Minden lövegnek megvolt a berendezett tüzelőállósa, a kezelőknek az óvóhelyek, és a lövedékek szómóra az árkok. A hídfő nappal rendszerint kihalt volt, de éjszaka megelevenedett. Az emberek ezrei ásták hangtalanul lapátokkal, ásókkal a földet. A munkát megnehezítette o feltörő víz, a tavaszi úttalanság. Több mint 1 millió 800 ezer köbméter földet mozgattak meg ezeken az éjszakákon. Reggelre pedig a nyomát sem volt szabad látni ennek a kolosszális munkának. Mindent gondosan álcáztak. Két nappal támadásunk kezdete előtt oz egész arcvonalon folyt a felderítés. Harminckét lövészzászlóalj erejű felderítő osztag április 14-én és 15-én harci vállalkozások során pontosította az ellenséges védelem tűzrendszerét, csoportosításait, a védőövek erős és gyenge pontjait. A horcfelderítések más célt is szolgóllak. Számunkra kedvező volt, ha a németek minél nagyobb erőket és minél több technikát vonnak o peremvonalba, hogy az április 16-i támadásunkat bevezető tüzérségi előkészítés során a front egész tüzérségének a tüzét rójuk zúdíthassuk. Az április 14-i és 15-1 felderítéseket a nehéztüzérség erős tüzével támogattuk. Az ellenség ezt az erős harcfelderítést támadásunk kezdetének vélte. Meg elégedéssel tapasztaltuk, hogy felderítő osztagaink néhány német egységet kiszorítottak állásaiból, s támadásuk elhárításba bekapcsolódott csaknem az egész német tüzérség. Elértük, amire számítottunk. Az ellenség sietve a második állásba vonta tartalékait. Csapataink azonban megálltak és megerődítették az elért terepszakaszokat. Ez megzavarta az ellenség poroncsnoksó gót. A háború folyamán az ellenség meg szokta, hogy az áttörés előtti tűzelőkészítés rendszerint reggel kezdjük, mivel a harckocsik és a gyalogsán rohamo világosban sikeres. Az ellensť . . >át ezért nem várta az éjszokai rohamot. Ezt a helyzetet használtuk ki. (Folytatjuk! 1971. VIII. 27 4